Szabálzata

"A mindenkori egyháztanácsos feladata a hívek lelki életének megerősítése"

Egyháztanács

Az 519. kánon 2. paragrafusa elõírja, hogy a plébános tegye lehetõvé a világi híveknek az egyház küldetésében való sajátos részvételét. A híveknek az egyház küldetésében való részvételére az Egyházi Törvénykönyv szerint a pasztorális és gazdasági tanács ad szervezett keretet (536. és 537. kánon). Ezt a feladatot a gyulafehérvári fõegyházmegyében évszázados hagyományra támaszkodva az egyháztanács látja el.

Az egyháztanácsot minden plébánián meg kell szervezni. A helyi szükségletek szerint a leányegyházakban is szervezhetnek egyháztanácsot, vagy biztosíthatják, hogy a leányegyházak egy-egy képviselõje tagja legyen a plébánia egyháztanácsának. Az egyháztanács az egyházközség választott vezetõinek testülete, akik a plébánia anyagi ügyeinek intézésével segítségére vannak lelkipásztoruknak. Az egyháztanács tagjai olyan személyek legyenek, akik elkötelezett életükkel az egész egyházközségben a hívek megbecsülését élvezik. Az egyháztanács tagjainak megválasztása az érvényben levõ szabályzat alapján történik.

A választás az egyházközségi közgyûlés hatáskörébe tartozik. Megválasztható minden 70. életévét be nem töltött személy, aki a plébánia területén lakik, nincs kizárva a szentségek vételétõl, gyakorló katolikus és évi hozzájárulással részt vesz a plébánia fenntartásában. A választásra legalább kétszer annyi személyt kell jelölni, mint amennyit megválasztanak. A jelölt és megválasztott személyek között lehetnek nõk is. A jelöltek listáját a meglevõ egyháztanács által megválasztott bizottság állítja össze. A nagyobb plébániákon a jelölõbizottságba be lehet vonni hitüket komolyan megélõ nem egyháztanácsosokat is, akik az egyházközség elõtt köztiszteletnek örvendenek. A listára felkerült személyek nevét ki kell hirdetni, vagy ha van egyházközségi értesítõ abban közzé kell tenni, hogy a hívek minél szélesebb körben vegyenek tudomást róla. A választás titkos szavazás útján történik.

A jelölõbizottság végezze a szavazatok számlálását is. A megválasztott személyek névsorát két hétre mindenki számára elérhetõ helyre kell kifüggeszteni, hogy ha a hívek netán valakivel nem értenek egyet, írásban adhassák be tiltakozásukat. Az egyháztanácsnak hivatalból tagjai: több segédlelkész esetén egy segédlelkész, a kántor, a hitvallásos iskola igazgatója, a világi hitoktatók választott képviselõje, a hitbuzgalmi és karitatív csoportok képviselõi. A megválasztott egyháztanácsot az egyházmegyei hatóság hagyja jóvá, a választásról felvett jegyzõkönyv alapján. Megbízatásuk három évre szól, de az érsek súlyos okból ezt vissza is vonhatja. A megválasztott tagok maguk közül jelölik ki a különbözõ tisztségviselõket (gondnok, pénztáros, jegyzõ, ha szükséges gazdasági felügyelõ stb.). Az egyházi törvénykönyv 536. kánonja utal az egyháztanács feladatára. A pénzügyi és gazdasági feladatok mellett nagyon fontos, hogy az egyháztanácsnak külön megbízottjai legyenek, akik gondoskodnak az egyházközségben mûködõ lelkiségi és karitatív tevékenységrõl. Az egyháztanács munkáját esetenként olyan személyek is segíthetik, akik nem tagjai a tanácsnak, de szeretnének munkájukkal bekapcsolódni az egyházközségi életbe.

Az egyháztanács tagjai érezzék, hogy egyházközségük lelki elõhaladásáért éppen olyan felelõsek, mint a lelkipásztor. Munkájukkal mindenben segítsék a plébánost. De ugyanakkor azt is tartsák kötelességüknek, hogy ha a lelkipásztoruk olyan gyakori mulasztást követ el, ami károsan hat a hitéletre, közösen vele beszéljék meg, krisztusi szeretettel figyelmeztessék. Legyen kitüntetõ feladat számukra, hogy közremûködhetnek az egyházközség pasztorációs munkájában. A világi, de apostoli tevékenységüket hittel, reménnyel és szeretettel végezzék.

Jövőt álmodni az egyháznak

• A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink.
• Az álmok nem irreálisak, csak egy másfajta realitásban gyökereznek.
• Jövőt álmodni az egyháznak annyit jelent, mint életre kelteni önmagunkban az őskeresztyénség álmát.
• A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni.
• Álmainknak eléggé merészeknek kell lenniük ahhoz, hogy Istennek helye legyen bennük.
• Csak álmodni nem elég. Álmainkat tettekre kell váltanunk.
• Megálmodni az egyház jövőjét annyit jelent, mint magunkhoz ölelni az újat.
• Az egyetlen erő, amely képes valamit jóra fordítani, a hit, a remény és a szeretet együttes ereje.

Az egyháztanács szabályzata

Az Egyházi Törvénykönyv szerint a plébánia a hívek állandó jelleggel megalapított közössége, melynek lelki gondozását a plébánosra bízták, mint saját pásztorára (515 .k .1)

A plébánia vezetője, képviselője a plébános, de vezetésében a világi hívek képviselete is részt vesz. Ennek legáltalánosabb megvalósítása az egyháztanács, amely az egyházközség választott vezetőinek testülete. Tagjai olyan krisztushivők, akik keresztény magatartásukkal a többi hivő megbecsülését élvezik.

Az 519. k. 2. előírja, hogy a plébános mozdítsa elő a világi híveknek az egyház küldetésében való sajátos részvételét.

Az Egyházi Törvénykönyv és Egyházmegyei Zsinatunk előírásainak értelmében:

Az egyháztanácsot minden plébánián meg kell szervezni.

A helyi szükségleteknek megfelelően a filiákban is szervezzenek egyháztanácsot, vagy biztosítsák, hogy a leányegyházak (filiák) egy-egy képviselője tagja legyen a plébánia egyháztanácsának vagy a máterből legyen egy a fíliáért felelős személy.

Működését a következőképpen szabályozzuk:

Mindannyian "vándorok" vagyunk ebben az életben, és vándorutunkon vezérlő csillagot lebegtetett fel előttünk kicsi gyermekkorunkban az egyház. Ő a leghűségesebb "partnerünk" az életben – elkísér a bölcsőtől a sírig. Azok az eszmék, melyeket egyházunk vallott, vall és hirdetni fog, a legmagasztosabbak, és örökérvényűek, míg ember élni fog e földön. Ez a "drága anya", az egyház tartotta meg a legnehezebb időkben is az embereket, mindannyiunkat! Az egyház a legbiztosabb, legerősebb támaszunk, hiszen Krisztus tanításaira épül. Közvetlen munkatársának lenni jó és megnyugtató érzés.

Ennél az oknál fogva az egyháztanácsos a legelkötelezettebb és élenjáró szószólója a krisztusi tanításoknak – ha nem is szóval, de tetteivel hirdeti a Legfelsőbb Értelem mindenhatóságát és a szeretetet. A mindenkori egyháztanácsos létével, hozzáállásával, tetteivel bizonyítja a szeretet parancsának örökérvényűségét. Tenni az Úr Istenért, az emberekért - együtt - ez a legnemesebb emberi közösség, mely összetartó ereje által "oázist" nyújthat minden egyházi tagnak, de ehhez természetesen az egyháztanácsnak is "élnie kell". Elengedhetetlenül fontos a lelki élet megerősítése ebben az értékeket összetévesztő, zaklatott, felgyorsult tempójú világunkban. Fontos, hogy találkozásaink alkalmával szellemi erőt és megerősítést kapjunk és azt tolmácsoljuk embertársainknak. Hiszen az anyag mindenhatósága csak látszat, szemfényvesztés, nem igazi boldogság forrása. Kicsiny, apró tetteinkkel kell bizonyítanunk, hogy a szeretet örökérvényű törvényünk, és ezt kell minden módszerrel hirdetnünk elsősorban nekünk, a közösség által tisztségbe emelteknek. Úgy legyen!