Igazából nem önmagától a betegségtől félünk, a szenvedés a mi legnagyobb gondunk. Az a szenvedés, amely tulajdonképpen a lélek fájdalmával megélt testi betegség, amelyre mindannyian keressük a gyógyírt. Zarándokok százai érkeztek Csíksomlyóra tegnap délelőtt közeli és távolabb eső településekről azért, hogy érezhessék a kiáradó kegyelmet. A betegek világnapja alkalmából, a lourdesi jelenések évfordulóján tartott, Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisén tavalyhoz hasonlóan ezúttal is zsúfolásig megtelt a kegytemplom.

„Ez az ünnep talán azért közeli mindannyiunk számára, mert emberségünkről, szenvedéseinkről szól” – fogalmazott szentbeszédében Vaslabán Csaba balatonkeresztúri plébános. Mint mondta, hinni kell, hogy Isten Fia életünk minden állapotában értelmet adott létünknek. Ám az is igaz, hogy sokszor nehéz ezt a rejtett értelmet megtalálni, hiszen gyakran halljuk a kérdést: mi az élet értelme a betegségben, a szenvedésben, az idős korban? „Igazából nem is a betegségtől félünk önmagában, igazából a szenvedés a mi nagy gondunk. A szenvedés az több mint betegség, és általában itt akadunk el, itt vannak emberi életünk nagy katasztrófái. A szenvedés a lélek fájdalmával megélt testi betegség” – említette a plébános.

Kihangsúlyozta, a szenvedést csak és kizárólagosan a hit tudja megoldani, az, hogy szenvedéseinkben tudjuk-e járni az Istennek való teljes önátadás útját. A hívekhez intézett szavaiban elhangzott, napjainkban mindenki menekül gondok, élethelyzetek és sokszor önmaga elől is, mintha ez divat lenne. Így vagyunk a betegséggel, szenvedéssel is, menekülünk előle, aztán mégis utolér, mint minden, amit a gondviselés rejt számunkra.

„Hányszor menekülünk orvosokhoz, hamis ábrándokhoz, olykor még kuruzslókhoz is? Testvérek, a hívő ember nem menekül. Valahogy úgy, mint Jézus, előáll, hüvelyébe dugatja a kardot és elindul, vállalva a szenvedés kelyhét” – említette a balatonkeresztúri plébános, aki prédikációja során felhívta a figyelmet, hogy sok a hála-tábla, fogadalmi ajándék a Szűzanya kegyszobra és az oltár körül. Majd feltette a kérdést: mi van azokkal, akiket a Szűzanya közbenjárására sem Csíksomlyón, sem Lourdes-ban, sem más kegyhelyen nem gyógyított meg az Úr Jézus, pedig hittel hozzá mentek?

A szentmisén felolvasott szentírási részletre hivatkozva a választ is megadta: Isten nemcsak meggyógyítja a gyöngeségeket, hanem talán még nagyobbat is ad akkor, amikor nem gyógyítja meg, hanem átalakítja a szenvedést úgy, hogy az a másokhoz vezető legmélyebb utunk, és az istenismeret az Istennel való egyesülés útja lesz. „Mintha egy halálos, hosszú betegségből gyógyított volna meg minket az Úr, úgy menjünk innen ma haza. A mai zarándoklaton kérjük égi édesanyánkat, hogy imájával esdje ki szent fiától, az örök bölcsességtől, hogyha nem is tudjuk megérteni, de valamiképpen tudjuk megsejteni a szenvedés, a gyengeség, a betegség misztériumát” – zárta szavait Vaslabán Csaba. A szentmise végén a püspöki áldás után a betegek szentségét is kiszolgáltatták.

Rédai Botond