Zsolozsma a csíksomlyói kegytemplomban
Elgondolkodtam azon, hogy mikor és hol láttam először zsolozsmáskönyvet. Aztán rájöttem, hogy gyerekkori plébánosom a szentmisére mindig hozta
magával a fekete borítású zsolozsmáskönyvét. Őt láttam először zsolozsmázni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen könyvből olvashat úgy, hogy az ajkai is mozognak. Egyszer fellapoztam a „titokzatos könyvet” a sekrestyében. Az igazat megvallva nem igazán értettem belőle sokat, mert latinul volt. Feltűnt, hogy vers is van benne, a sorok végén csillagok. Tetszett, hogy pirossal írt szövegek is voltak benne. Ezzel félre is tettem, talán azzal a gondolattal, hogy ez sose lesz az én imakönyvem. Mégis az lett. A kisszemináriumban újra felbukkant a zsolozsma, de most már barátságosabb formában. Az esti imát, a kompletóriumot a kis zsolozsmából végeztük, magyarul. A kórusban mondott, közösségi ima már tetszett. A teológián még nagyobb varázsa volt a reggeli és esti közös zsolozsmának, amely, úgy éreztem, keretet ad a napomnak, összefogja azt.
)
)
)
