A káptalan programja nem mondható nagyon lazának: a ma reggeli első közös program 7,30-kor kezdődött az Angyalos Boldogasszony előtti téren (de következő napok kezdete is kb. így van időzítve).

 

Tehát az első program a Bazilika előtti találkozás volt, ami egyfajta találkozási/ráhangolódási liturgiából állt: a Miniszter Generális rövid köszöntője után Celanoi-ból olvastak fel három nyelven (olasz, angol, spanyol) egy részt, amely a testvérek találkozásáról szól. Ezt követően a Miniszter Generális, az evangéliumos könyvel bevonult a Porziunkulába. A káptalani résztvevők is bevonultunk, egyenként megcsókoltuk az evangéliumos könyvet, majd a kis kápolna oldalsó ajtaján kimenve felsorakoztunk a kápolna körül. Rövid imádság után beöltözés, s kezdődött a káptalant megnyitó szentmise, amelynek a főcelebránsa a Generális volt. A szentmise végén külön megköszönte azon nővérek jelenlétét, akik ott voltak a szentmisén, s kérte, hogy továbbra is imájukkal kísérjék a káptalan munkálatait.

 

A szentmise után gyors reggeli, s 10 órától kezdődött az első ülésszak. Itt is egy rövid liturgia volt az elején: a Generális bevonult a Regula egy díszes példányával, közben egy Taizé-i ének volt, majd egy könyörgés (lehet, hogy egyesek számára túl ájtatosnak tűnnek ezek a mozzanatok, mégis azt hiszem, hogy – legalábbis nekem – fontosak: egy kis lelkiségi színezetet visznek az időnként túl „száraz” szervezési/szószaporítási/okoskodási stb. programokba). Ezen az első ülésen hangzottak el a szükséges gyakorlati tudnivalók (kezdve a tolmácsgép használatától egészen a mosási díjakig).

Majd ezt követte a Generális megnyitó beszéde (már a második beszéd a mai nap!! - amit természetesen írásban is megkaptunk). Majd az itteni rendtartomány provinciálisa mondott néhány perces köszöntőt. Közbe megérkezett az Assisi-beli püspök is: ő is elmondta a néhány perces üdvözlő beszédét (a tavalyelőtt nyárhoz hasonlóan ismét sűrűn hivatkozva Guido püspökre). Még egy köszöntő került felolvasásra: a város polgármesteréé, aki külföldön tartózkodik, s így írásban „szólt” hozzánk.

A Generális atya még szólt néhány szót azokról a provinciálisokról is, akik nem lehetnek itt: egészségügyi problémák miatt 3-4 testvér nem tudott eljönni. Külön megköszönte, azoknak a jelenlétét, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nyugodtan maradhattak volna távol, de mégis eljöttek. Számomra nagyon kifejező volt az is, hogy kérte az imát az egyik provinciális testvér édesanyja számára is, aki kómában van, s bármelyik pillanatban meghalhat (délutánra már jött is a hír, hogy elköltözött ebből az életből): Ez abból a szempontból volt kifejező, hogy ezen a ponton éreztem azt, hogy tényleg testvérekként vagyunk jelen, akiknek még jut „idejük” - ilyen „fontos” dolgok közepette is – egymás szüleire is gondolni.

 

Ezekkel a köszöntőkkel nagyjából teljesítettük a délelőtti tervet: egyesek szerint egy kicsit „ütemesebben” ment mint az előző káptalanon. Úgyhogy nyertünk néhány percet az ebédig. De ezt megelőzően egy rövid liturgiával zárult a délelőtt: a reggel behozott Regulát a Generális a kezébe vette, majd – énekszó közben – egyenként odajárultunk a könyvhöz, rátéve kezünket „elfogadtuk” azt.

 

Ebéd után természetesen – Olaszországban lévén – egy kis siesta, úgyhogy a délutáni program csak 15,30 kezdődik.

 

A délután szesszió megkezdése előtt megkeresett a Generális, hogy – 5 másik társammal együtt – lennék-e scrutátor. Hát erre nem nagyon volt idő sokat töprengeni, úgyhogy rögtön igen-t is mondtam … nem sokat tudván arról, hogy ez pontosan milyen következményekkel is jár ;-) Ez a délutáni első ülés szervezési kérdéseket érintett: a rendtartás ismertetése, megszavazása; scrutátorok megszavazása … majd további információk ismertetése, s viszonylag hamar véget is ért: mindenkit elküldtek, hogy „találjon” nyelvi csoportot magának. Mivel magyar csoportot nem tudtunk létrehozni (ahhoz legalább nyolc fő kellene, mi meg csak hárman vagyunk ;-)), ezért az egyik olasz csoportot néztük ki magunknak, oda iratkoztunk fel, illetve velük együtt került sor az első csoportos találkozásra: nagyon operatívan megválasztottuk a csoport elnökét, alelnökét, titkárát (Gergely atya szerint, aki legkevésbé tiltakozott az lett az ;-)). Úgyhogy itt ismét lett egy kis szabad idő, a délutáni második ülésszakig.

 

No de ott kezdődött a gyötrelem: merthogy ott már scrutátori munkába kellett állni. Itt került ugyanis sor három moderátor megválasztására (a konferenciák által jelölt kilenc testvér közül). Természetesen az elején névsorolvasás, cédulák kiosztása … egy kis kavarodás … úgyhogy új rend cédula. Majd a szavazatok összeszámolása. No ez már „izzasztó” munka volt: a számolásnál nekem – egy koreai testvérrel együtt – jutott az egyes nevekre leadott szavazatok összeszámolása (mindenki három nevet írhatott a cédulájára). Hát az első számolás az nem igazán volt sikeres: kb. haton nézték végig a cédulákat, majd egy hetedig – angolos hangsúllyal – felolvasta a cédulán lévő neveket. Amik „természetesen” össze-vissza voltak írva: s ez nemcsak a nevek sorrendjére értendő, hanem az egyes nevekre is. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a testvérek nem merítettek ki minden lehetőséget (mert ha jól számoltam – de lehet, hogy még a matekot egy kicsit át kell nézzem, főleg a variációkra vonatkozó részt – pl. egy négy névből álló testvér nevét 24 féle képpen lehetne leírni … hát ehhez képest azt hiszem, hogy jó ha itt 20 féle módon előfordult). De igazából ez is elég volt, ahhoz – no meg az imént említett hangsúly, plusz felolvasási gyorsaság – hogy a koreai testvérrel összesített számaink alig-alig legyenek köszönő viszonyban egymással. Úgyhogy hamar egy második számolást kellett megejteni (természetesen már a cédulák számának a megállapítása sem volt egyszerű dolog … de többedig nekifutásra lett annyi cédula, ahány résztvevő volt a teremben). Ez a második számolás már egészen jól ment (közben még egy harmadik testvér is beszállt összeszámolni a szavazatokat … úgyhogy azt az egy-két szavazatnyi eltérést, hamar tudtuk korrigálni). Mivel csak egy moderátorra jött ki a szükséges többség, ezért két névre még egy kört kellett szavazni: itt az összeszámolás már egy kicsit hamarabb ment, már teljesen klappoltak az eredmények is, úgyhogy … szóval belejöttünk mint a kicsi kutya (persze az más kérdés, hogy mi lesz, majd amikor új nevek lesznek … szóval szerintem lesz itt még szükség a homloktörülgetésre.

 

Ezekkel a szavazásokkal (illetve számozásokkal) el is telt rendesen az idő: úgyhogy rögtön kezdődött is a vacsora. Utána még egy „nagy kört” tettünk Jakab atyával itt a Porziunkula körül, majd még az utolsó simítások a blog szerkezetén (a ma délután szabad percekben próbáltam beállítani, illetve kitalálni, hogy hogyan is lehetne megszervezni ezt) … s végül az elmúlt két nap eseményeinek gyors összefoglalása. Úgyhogy most már azt hiszem, hogy érdemes egy kis erőt gyűjteni a holnapi naphoz is … aminek az első programja a mi konferenciánk német nyelvű szentmiséje a Porziunkula kápolnában.

 

Befejezésül egy gondolat a Generális megnyitó beszédéből:

„Azt hiszem, hogy jelen pillanatban két fontos dolgot kell aláhúznunk: annak szükségességét, hogy számba vegyük (rivisitare) azokat az elemeket, amelyek táplálják a megszentelt életünket és tudatosítsuk a hivatásunkat és küldetésünket, hogy hirdessük kortársaink számára az Örömhírt”