FERBIT – Ferencesek és barátaik két keréken – 1. nap

A „nulladik” napon sokan érkeztünk Szovátára. A névsoron 78 személy neve szerepel. A statisztika: harminchárom csíkszeredai és tizenkilenc Csíkszereda környéki, kilenc székelyudvarhelyi és környéki érkezett meg, akik meg sem csíkszeredaiak, sem udvarhelyiek, azok kézdivásárhelyiek, gyimesiek, gyergyóiak, magyarországiak.
 
Néhány – szám szerint öt – csíkszeredai fiú a nyakába vette az utat, vagyis nekivágott a Hargitának még a reggel. Útjuk nem volt hosszú, és azt mondták, hogy nem is volt nehéz. Szerencséjükre Isten áldása, az eső nem hullott rájuk.
 
Székelyudvarhelyen már három személlyel többen folytatták az utat, és már én is ott voltam köztük. A barangolást nevetés kísérte, meg a napsütés, ami Parajd határáig nem is akart szűnni. A nyolc vidám fejünk találkozott még másik öttel a Kalonda-tetőn, onnan együtt gurultunk az első állomásra, ahol már vártak bennünket. Mivel kerékpárral érkeztünk meg, mindannyian kaptunk egy-egy kis csokoládét, ami pótolta múló energiánkat. Erőnk fogyóban volt, de annál jobb volt mindannyiunknak a kedélye, nevetve regisztráltunk és vetettük magukat az ismerkedős játékokba. Természetesen alig pár név ragadt ránk, talán csak azok, amelyeket már a tavaly is meg kellett jegyeznünk.
 
A játékok után jöhetett a szentmise, Károly testvér és Tibor testvér tolmácsolták az Úr igéjét. Károly testvér bíztatott, hogy ne féljünk, szövetkezzünk egymással, osszuk meg gondolatainkat egymással, és ne tartsunk attól, hogy figyelmeztessük egymást arról, ha megbántódtunk. Csodaszép énekekkel és imával köszöntük meg Istenünknek, hogy összegyűlhettünk, egészségesen indulhatunk útnak.
 
Mise után várt a meleg vacsora. Bár azt valljuk, hogy magyar ember, amíg eszik, nem beszél, mi mégis beszélgetéssel fűszereztük az estebédünket. Mindenkinek volt mondanivalója, már nekifogtunk megosztani egymással gondolatainkat, történeteinket, alapvető tulajdonságainkat. Voltak olyan asztalok, ahol már ismerték egymást az ott ülők, viszont olyan asztal is akadt, ahol már kevésbé talált az ember ismerős arcokat, de ez se volt akadály: került közös téma.
 
A vacsora befejeztével egy érdekes játékban vettünk részt: hosszú pufuleckígyót kellett kirakni csapatonként úgy, hogy a pufuleceknek a végét össze kellett ragasztanunk. Izgalommal estünk neki ragasztani, illesztgettük a darabkákat egymáshoz. Végül volt ott kacskaringós, hosszú, vizes, gyorsan kirakott kígyó is. Ügyes csapatmunkára volt szükségünk, igyekeztünk segíteni egymásnak a munkában.
 
Estefele esti imával búcsúztunk a naptól. Ima után zuhanyzás és lefekvés várta volna a társaságot, de, ahogy a fiatalok között szokás, senki sem feküdt le, mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot és eltöltötte az estéjét. Most már csak a csütörtöki biciklizés vár ránk, remélhetőleg zökkenő- és esőmentesen.
 
Bodó Réka Kata
Forrás: erdely.ma

Sajat címkek: