Rendalapításunk 800-ik (2009) évfordulójára készül?ben, a Brassói ferences jelenlét 500-ik évfordulója kapcsán, szívesen tettünk (fr. Róbert és fr. Szilveszter) eleget november 7-én este, a Brassó Bolonyai Plébánia Kolping Családja meghívásának: beszélnénk a ferencességr?l.

A szép számban összegy?lt Kolping Család (gyerekek, fiatalok, középkorúak és id?sek) tagjainak Róbert testvér az el?adás els? részében Szent Ferenc atyánkról (1182 – 1226) beszélt, aki fiatalon az élet értelme után kutatva az Evangéliumba ütközik. Felszabadultan fellélegzik, mert az évszázadok távolából rátalál arra, aki „kezdetben volt”, az Élet Szavára, a Názáreti Jézusra.

Életvitelét látva mások is csatlakoznak hozzá. A szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsokat megtartva.

Tehát nem a korabeli újdonságokat vadásza, nem a különböz? jelenések után szaladgál, hanem a gyökerekhez, az evangéliumhoz, a tiszta forráshoz tér vissza, abból merít. Ezért van az, hogy követ?ire is ezt hagyja hátra, amikor életszabályt ír a számukra.

„A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát…” Vagy ebb?l kiindulva: "A világi ferencesek regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját." (FVR regula 4.)

Szt. Ferenc testvéreinek és n?véreinek életszabályát alapvet?en az a hatalmas vágy adja, hogy teljes életet éljenek. Nyitottan, ahogy egy virág fogadja a nap fényét és melegét. Élni! Minden nappal egészen szembenézni. Befogadni a gyöngédséget mindazok arcáról, akikkel találkozunk. Nem elégedni meg a szavakkal, hanem fölfedezni, hogy Isten leginkább a megvetettekben és elhagyottakban köt szövetséget az emberrel.

Ha így élünk, akkor hirtelen vagy fokozatosan, de eljutunk a bels? meggy?z?désre, akárcsak Ferenc, hogy az Evangélium egy él? személy: Jézus Krisztus, akit?l kedvet lehet kapni az élethez. Az Evangéliumot élni nemcsak azt jelenti, hogy hozzáigazítjuk életünket egy tanhoz, szabályhoz vagy törvényhez, még ha az isteni is, és nem is csak azt, hogy egy példaszer? életet utánozunk, hanem hogy KÖVETJÜK Jézus Krisztust, aki el?ttünk jár, és az élet teljessége felé vezet.

A második részben Szent Ferenc atyánk erdélyi követ?ir?l (49 rendtag) volt szó, és azokról a helyekr?l (10 ház) ahol ma élünk.

Az el?adás mindkét részét kivetített képekkel illusztráltuk. A jelenlév?k nagy érdekl?déssel hallgatták az el?adást, és nézték a képeket.

Majd a végén többen is kérdeztek. Egyik kérdez? afel?l érdekl?dött, hogy mi az, ami a ferencest ferencessé teszi, illetve mi volt Szent Ferenc legf?bb jellemvonása?

A válaszban az ? egyszer?ségére, együgy?-ségére történt utalás, mint Ferenc megtérése utáni életének az egyik legnagyobb értékére. Abban az értelemben, ahogyan ? értette: az Egy-et érdemes keresni, mindenben az Egy-re érdemes figyelni. Az embernek csak egy igazán fontos ügye lehet: az Isten. Ahogy az evangélium fogalmaz: keressétek el?bb Isten országát, a többi majd hozzá adatik. Ha ezt az Egy-et keresem, az egy Istent, aki emberré lett, s minden helyzetben ?t próbálom megélni, akkor ez önmagában figyelmeztetés lehet azok számára, akik a sok-kal vannak elfoglalva, s ennek következtében nem marad idejük se Istenre, se emberre…

Ez úton szeretnénk köszönetet mondani a meghívásért, a kedves fogadtatásért és az érdekl?désért a ferencesség iránt.

Fr. Szilveszter ofm

Brassó, 2006. november 17.

Az eseménnyel kapcsolatos képek megtekinthet?ek itt.