„[Szent Ferenc] szüntelenül a legnagyobb figyelemmel idézte fel lelkében az Úr minden szavát és cselekedetét, és különösen azokat, melyek az evangélium szentséges könyveiben Krisztusról szólnak, a miatt a hatalmas szeretet miatt, ami lángolt benne, valamiféle szemléltetés segítségével meg kívánta jeleníteni.

Ezért történt az Úr születésének egyik ünnepén Greccio közelében, hogy az újszülött Üdvözítő gyermekségének megjelenítésére olyan dolgot tett, ami nagyon méltó a boldog emlékezésre. Azon az éjszakán, amelyen Krisztus megszületett a földön, jászlat állíttatott, a jászolba szénát tétetett, melléje pedig ökröt és szamarat helyeztetett. Több helyről hívják a testvéreket, hogy az ünnepi vigíliát celebrálják. Összesereglenek az emberek, hogy lássák az új misztériumot, és fáklyákat, gyertyákat véve magukhoz, ragyogóvá teszik az éjszakát. Éneklik a testvérek az Úrnak a köteles dicséretet, és Betlehem ősi üzenetét új szertartással idézik fel Greccióban. Ott állt Isten szentje a jászol előtt, és miután lelkét az ég felé fordította, kimondhatatlan öröm árad el rajta. Mondják az ünnepi misét a jászol fölött, és a papnak újszerű vigasztalásban van része. Felöltözik Isten szentje a leviták ruhájába – mert diakónus volt –, és zengő hangon énekli a szent evangéliumot. Mézédesen beszél a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról.

Amikor Jézust akarta megnevezni, a mértéket nem ismerő szeretet miatt, ami lángolt benne, gügyögve betlehemi kisded néven emlegette. Megsokasodnak ez alakommal a Mindenható adományai, és egy erényes férfi csodálatos látomást lát. Úgy találta, hogy a jászolban egy élettelen gyermek fekszik, és Isten szentje odalépve hozzá, mintegy az álom kábultságából serényen ébresztgette azt. Jól és helyesen jelent meg a csecsemő és gyermek Krisztus annak, aki gyermekségét idézte fel, mert szolgája révén sok olyan ember emlékezetébe újból visszatért, akiknek szívében már feledésbe merült.

Az ünneplés végeztével, és miután mindenki hazatért, a jászol szénáját megőrzik, amitől beteg állatok szabadulnak meg, s amitől – Isten kegyelmének hatására – asszonyok és férfiak is felgyógyulnak betegségeikből. Később a jászol helyét az Úr templomává avatják, és a boldogságos atya, Ferenc tiszteletére a jászol fölött oltárt s vele együtt templomot szentelnek.”

(Forrás: Boldogságos Ferenc atyánk megtalált életrajza)