Ma már 7-kor kezdtük a reggeli programot (ha így haladunk lassan utolérjük a sebesi napkezdést ;-)): a Porziunkula sekrestyéje melletti Sírás-kápolnában volt a német reggeli dicséret és szentmise (persze mindkettőben volt egy kis magyar betét is). Mivel így korábban kezdődött a nap, több idő maradt reggelizni is – néhány szót tudtam váltani az albán provinciálissal, érdeklődve tőle egy ismerős testvérről, akivel annak idején Bécsben voltam együtt nyelvkurzuson … no meg utána is szellősebb volt az ülések kezdetéig az idő.

 

A mai nap szerkezete nagyjából hasonló volt a tegnapival: négy ülésszak, ebből az első és az utolsó plénum, a középső kettő pedig nyelvi csoport. Talán annyi változás volt, hogy a második, a délutáni nyelvi csoport egy kicsit rövidebb volt (kb. egy óra), azért, hogy a csoportok titkárainak legyen ideje összeállítani a plénumra a csoportmunkák összefoglalását. No meg az, hogy a plénumban történő ülésszakok előtti kis imádságos részben nem taiziéi énekek voltak, hanem reggel valami spanyol ének, délután pedig egy dél-afrikai ének (ez utóbbi nem zuluul, hanem angolul, de olyan gyerekéneknek tűnt). Az énekek után/előtt volt egy kis rész Celanoból, majd a Regulából, s még egy könyörgés. Néhány perc, de talán segít egy kicsit megérkezni … imádságosabb hangulatban jelen lenni.

 

A téma továbbra is a Generális beszámolója volt: az első ülésszakon egy kicsit jobban tömörítve, de egy kicsit nyugodtabb tempóban először – spanyol nyelven – a Rend közösségi életéről számolt be, a második részben pedig – most már olaszul – a minoritás, szegénység és szolidaritás voltak a központi elemek.

 

Az első témakörben sok szempontból megközelítette a közösséget: mint az Úr által összehívott, világos élet és missziós tervvel rendelkező, kommunikáló, együttműködő és átszervezésre képes/szoruló, klerikusokból és laikusokból álló, családnak látszó, életszentségre hívott közösség. Persze mindezeknek a szempontoknak a jelenben tapasztalható megvalósulásairól, problémáiról és továbblépési lehetőségeiről is beszélt. Bizony előkerült az Úrral való kapcsolat, s ezzel összefüggésben a hit hiánya, mint közösséget nem építő elem, de szó esett olyan szélsőségekről mint a túlzott aktivizmus és individualizmus, fáradság és beletörődés, improvizáció (ami nem tévesztendő össze a spontaneitással) és megosztottság, amelyek mind mind rombolják a közösséget (vagy legalábbis nem építik azt). A kommunikációs problémák – testvérek, közösségek között; vagy éppen az erre szolgáló eszközök nem megfelelő használata – szintén megjelentek a beszámolóban. Elég nagy teret szentelt az átszerveződés, újraszerveződés kérdésének (konkrétan provinciák összevonása). Beszámolt a „vegyes intézmény” kérdéskörének jelenlegi állásáról is, felhíva a figyelmet arra, hogy – a külső elismerés előtt/közben – talán mi magunk kellene ebben pontosabban látnunk, hitelesebben megélnünk a (klerikus)testvér és (laikus)testvér közötti viszonyt. A szövegben elég nagy teret kapott – de ebből nem mindent olvasott fel – a ferences családon belüli kapcsolatok kérdése (beletértve a FVR-et, a Reguláris Harmadik Rendet stb.). Itt kapott helyet a Szentszékkel, az Egyházzal, a megszentelt élet más intézményeivel való kapcsolatok rövid értékelése is. Ennek a témának a befejező része az életszentségre való meghívottság tudatosítására hívta fel a figyelmet: „Nekünk is meg kell hallanunk az Úr hívását, amivel az életszentségre hív, ahogy tették ezt elődeink közül annyian. Rendünk és a Ferences család története a szentek története. Hivatalosan 371 boldog és 165 szent van a Ferences családban”. De szót ejtett a szentté avatások további előmozdításának fontosságáról is.

 

A második témakör – ahogy korábban is jeleztem – a minoritás, szegénység és szolidaritás témáját járta körbe, a jelenlegi gyakorlat mellett felhívva a figyelmet néhány olyan szempontra is, amelyek már ismerősek a Generális korábbi megnyilatkozásaiból is: a felelősség, a munka kérdése, de a gazdasági téren való kezdeményezésekre is kitért (provinciai közös pénzalap/pénzkezelés; a befektetések etikussága; az anyagi javak halmozása; a Kúriától függő házak anyagi támogatására szolgáló alap stb.). Majd az Igazságosság, Béke és Teremtett világ megőrzése témájának szentelt két oldal következett. Szóval volt, amiről beszélni – ismét – a nyelvi csoportokban, de azelőtt természetesen a Generális ismét felelt néhány kérdésre – ott a plénumban – amit az elhangzottakhoz kapcsolódóan tisztázó jelleggel tettek fel neki.

 

A nap második ülésszakán, a mi csoportunkban az első témakör átbeszélésére került sor: ismét tapasztaltam azt a sokféleséget, ami a testvériség témakörében is jellemez bennünket. Mi nagyjából leragadtunk az első pontnál, az Úr által való meghívottságnál, összegyűjtöttségnél, s habár voltak utalások pl. a kommunikációs problémákra is, mégis az előbbi volt a fő csapás. Számomra ebben a beszélgetésben egy kicsit lehangoló volt, hogy itt hallottam először a koreai provinciában történő tömeges kilépésekről, illetve az Assisi-beli provinciában előfordult hasonló eseményekről. (A koreai provincia, illetve az ottani testvérek – legalábbis egy része – eléggé szívemhez nőtt az Antoniánum-beli időszak alatt, s egy kicsit olyan mintaprovinciaként élt bennem … legalábbis a néhány ismert testvér élete és beszámolója alapján, talán ezért is ért egy kicsit csapásként ez a hír). Ez a beszélgetés nagyjából ki is töltötte a rendelkezésünkre álló időt: főleg, hogy a csoport elnöke szigorúan vigyázott arra, hogy a csoportfoglalkozásokhoz adott útmutatásnak megfelelően közös megegyezéssel emeljünk ki egy szempontot, amit fontosnak tartunk a beszámoló ide kapcsolódó részéből, fogalmazzunk meg egy javaslatot és tegyünk fel egy kérdést (akár a Generálisnak, akár az egész káptalani közösségnek).

 

Délutáni C ülésszakon rájöttünk arra, hogy igazából – legtöbbször – távol áll tőlünk a minoritás: legalábbis, akkor amikor szegényekkel, rászorulókkal foglalkozunk akkor nem a minoritást éljük meg, hanem éppen ellenkezőleg … valamit adunk nekik, olyat ami nekik nincs, de nekünk van … tehát többek vagyunk mint ők. De így van a szegénységgel is: miközben hatalmas struktúráink vannak, eszközök állnak a rendelkezésünkre, biztosítva van az ételünk, a tető a fejünk fölött addig … elég nehéz … illetve csak beszélni lehet a szegénységről. No … hát az igazságosság és béke stb. kérdés úgy tűnik, hogy több helyen is feszegeti a biztosítékot … legalábbis úgy tűnt, hogy ez egy olyan terület, amiről – főleg a felelősek tevékenysége miatt – nem szívesen beszélnek a provinciálisok: pontosabban ennek fontossága nem kérdés, csak éppen a megvalósulás területén vannak fenntartások.

 

Mivel a harmadik és negyedik ülésszak között volt egy kis idő (kb. egy óra) a rámbízott szállásügyekben jártam egy kicsit körül itt a környéken (nem teljes sikerrel).

 

A negyedik ülésszak ismét plénum volt. Egy kicsit ütemesebben mint a tegnap sor került az egyes csoportok beszámolóira: a kiemelt szempontok ismertetésére, a javaslatok bemutatására, illetve a kérdések feltételére. A legtöbb csoportnál közösséggel kapcsolatosan előforduló kiemelések a kommunikáció témaköréhez kapcsolódtak … s talán ez is jelzi, hogy itt vannak a legnagyobb gondok: egyrészt a testvérek közötti személyes kommunikációban, másrészt pedig a tömegtájékoztatási eszközök (főleg internet) nem megfelelő módon való használatában. Úgy tűnt, hogy az igazságosság és béke stb. témakörében megfogalmazott kritikusabb hozzáállás nem igazán talált halló fülekre.

 

Összességében azt hiszem, hogy a mai nap számomra egy kicsit a fejemből való kileskelődésnek a napja volt. Ahogy ezt Jakab atya megfogalmazta a magyar vesperás előtt (mert ilyen is volt ma is): hirtelen belecsöppentem a Rend sűrűjébe … s most kapkod(hat)om a fejemet. Ez így is van, hisz azért ma eléggé töményen kerültek elő azok a problémák, amelyek talán otthon nem annyira érzékelhetőek, vagy legalábbis nem annyira érzékeltem (persze a távolság, meg a mások által való megfogalmazás segít abban, hogy azért egy kicsit jobban lássam az otthoni valóságot ;-)), de azért hozzátartoznak a Rend árnyoldalaihoz, vagy legalábbis azokhoz a nehézségekhez, amelyekkel sok (minden?) közösség szembesül szerte a világon. Csak esetleg más és más módon, vagy más és más mértékben. De ezt talán egyben azt is jelzi, hogy az ittlévők komolyan szeretnének szembenézni ezekkel a problémákkal, s esetleg keresni rájuk „gyógyszereket” is, s nem pusztán csak a nagy „vívmányokkal” akarunk ékeskedni.

 

Vacsora után természetesen BL döntő: a nagy ülésteremben majdnem annyian voltak, mint a plénumbeli ülésszakokon: az első félidőt még én is kibírtam … aztán a szünetet egy kicsit meghosszabbítottam (megírtam egy santiagos levelet, illetve címeket gyűjtögettem), de azért a második gólra még visszaértem. A meccs végét még igen, a kupaátadást már nem vártam meg … hisz akkor már nem jutott volna idő erre az összefoglalóra (ami ismét mocskos hosszúra sikeredett, de valahogy elég gyorsan mennek most a billentyűk … no meg aki nem akarja elolvasni az úgysem jut el idáig ;-))

 

No csak még annyit az időjárással kapcsolatosan, hogy nem tudom, hogy a korábbi napkezdés miatt-e, de ma mintha egy kicsit „hűvösebb” volt a reggel, s habár dél körülre rágyújtott rendesen, mégis a C ülésszak végén már lehetett felhőket látni az égen. Vacsora után, focimeccs alatt már mintha egy kis eső is volt. Ettől remélhetőleg hűl egy kicsit a levegő, habár már a tegnap éjszaka is egészen jól tudtam aludni nyitott ablak mellett … s ma a hűtést csak éppen néhány percre kellett a délután bekapcsoljam … amúgy meg egészen jó volt az idő itt a szobában (már amennyit itt töltöttem a mai nap). Az is igaz, hogy ebben valószínű sokat segített a megfelelő ütemben történő sötétítés (reggeli után, amikor még viszonylag tűrhető volt a kinti hőmérséklet lesötétítettem teljesen a szobát, s ez segített egy kicsit elkerülni a nagy felmelegedést).