A káptalan 23. napjának tevékenységei már eléggé mutatják, hogy most már lassan közeledik a vég, mármint a káptalan vége. Ez főleg abból látszik, hogy az ülések nagy része már a végső szavazásokkal, döntéshozatalokkal telnek … s ha valami vitás kérdés merül is fel, abban sincs már sok újdonság, nem sok új szempont kerül elő.

 

No de lássuk sorjába inkább: a reggeli - most már lassan szokványosnak tekinthető – program után az első ülésszak plénum volt, ahol a tegnap elkezdett statútummódosítások megszavazása folytatódott (természetesen előtte egy névsorolvasással … itt kiderül, hogy most már 154-en vagyunk szavazók: a megválasztott két új – előzőleg nem káptalani tag – definitor mellett, még megérkezett Brocanelli vikáriusa … mivel a provinciális definitor lett, így a vikáriusa automatikusan káptalani taggá vált). A szavazás viszonylag rendben, s nyugodtan ment … persze ez annak is köszönhető, hogy még mindig a nyugodtabb pontokat szavaztuk (tehát azokat, amelyek a csoportokban, bizottságokban nem sok „port” kavartak). Ilyen témák kerültek elő mint pl. provinciák közötti hivatalok létrehozása (tehát elviekben nem kell minden provinciában missziós „akárminek” lennie, hanem két-vagy több provinciában ez a hivatal lehet közös); különböző büntetőjogi kérdések; binációk, trinációkkal kapcsolatos intenciók sorsának kérdése, vagy ami esetleg újdonság az a Ferences Ifjúság fogalmának a bekerülése a Statútumokba stb.

 

Nagyjából hasonló ütemben folyt a második ülésszak is, itt főleg a káptalan megszervezésével kapcsolatos kérdések kerültek terítékre: s itt már egy kicsit nagyobb volt a „szórás” is, hisz pl. a hivatalból résztvevők tematikájában azért nincs olyan nagy egyetértés (korábban említettem, hogy van olyan módosítás, amely szerint pl. az Igazságosság és béke stb. Hivatalának moderátora is hivatalból káptalani tag legyen, vagy a FVR animátora is rendes tag legyen stb. Hát ezek a javaslatok egyelőre még nem mentek át (az első körben nem kapták meg a szükséges szavazatokat, viszont annyit kaptak, hogy második körbe is vissza kell térni rájuk … s nem kizárt, hogy ott már meglesz az egyszerű többség, ami szükséges). De pl. nem ment át az a javaslat, hogy minden konferencia két laikus testvért delegálhasson a káptalanra (az eddig gyakorlat, illetve előírások szerint egy-egy laikus testvér van minden konferenciából – a COTAF részéről előzőleg egy francia testvér volt megválasztva, de aztán betegsége miatt egy holland laikus testvér – nem tudom melyik házban házfőnök – van itt).

 

A délutáni ülésszak azzal kezdődött, hogy bemutatták az Amazonas-projektet: elég nagy a lobby amellett, hogy ez ne csak a Dél-Amerikai provinciák kezdeményezése legyen, hanem legyen rendi szintű ügy. Ezt a téma is valószínű, hogy majd a szavazásoknál még elő fog kerülni (legalábbis nem hiszem, hogy csak úgy – tájékoztatásképpen – tartották volna a bemutatót). Amúgy tényleg hatalmas területről van szó, amit tényleg nagyon fenyeget az ipari lobby (ez most nagyon aktuális téma pl. Perúban, ahol az elmúlt napokban is többen haltak meg az ottani összetűzésekben) … de tényleg nem biztos, hogy ennek rendi ügynek kell lennie (az más kérdés, hogy az ottani testvérek ott vannak a bennszülöttek mellett, segítik őket, lelkipásztori szempontból gondozzák őket, felemelik a szavukat mellettük). Utána még bemutatásra került néhány olyan javaslat, ami nem volt bizottsági téma – s ezért nem volt megvitatva: ilyen pl. a más provinciákban tartozkodó testvérek helyzetének rendezésére vonatkozó javaslat, illetve, hogy a nagykáptalan előtt és után hat hónappal ne lehessen provinciai káptalant tartani. (úgy látszik, hogy ez a kérdés nemcsak minket érintett, mert kb. húsz olyan provinciális van, ahol az idén volt a provinciai káptalan, s olyan hely is van, ahol még nem került sor a káptalani kongresszusra … no ehhez képest mi „ügyesek” voltunk).

 

A negyedik ülésszakra nem került sor, mert ma a klarisszákhoz voltunk „hivatalosak” esti imára. Ez tulajdonképpen három olvasmányból, három elmélkedésből … közöttük énekből állt, s a vikárius volt a főcelebráns. Ez persze azt is jelentette, hogy elég sok minden volt angolul … én viszont elfelejtettem vinni az előzőleg kiadott szöveg olasz fordítását … úgyhogy elég sokat kellett „bambulni” … lehet emiatt is éreztem, hogy ez egy kicsit vontatott volt. Utána egy rövid „találkozási” lehetőségre volt alkalom (a sekrestyéből nyílik egy lépcső, ahol – szerintem kb. három emelet mélységben – van egy nagyobb terem s ott). No, azért nem kell elszaladjon a fantázia a találkozási alkalommal: egyszerűen arról volt szó, hogy a rács egyik oldalán ültek a nővére (kb. 43-an vannak, abból 5 novícia), a másik oldalán mi … a generális mondott néhány szót, hogy mit is csináltuk az elmúlt hetekben, az apátnő meg elmondta, hogy ők ezt tudják (no, nem így ;-)), meg hogy milyen fontos az imádság. No meg bemutatta, hogy a nővérek között van perúi, kanadai, szlovák … S azzal jöttünk is haza.

 

Itthon nagy vacsora volt: kint a kertben … hát egy kicsit már szégyelltem magam … úgyhogy elég hamar el is jöttem: no igaz ebben az is közrejátszott, hogy érkeztek a dési zarándokok, s őket kellett a szállásra kalauzolni stb.

 

Képek a Szent Klárából