Ha a mai napot egy szóba kellene összefoglalni, akkor a nyerő … gombnyomogatás. (no nem kell megijedni ez nem a tegnapi beszámoló, csak … a mai nap is nagyjából ebből a tevékenységből állt). De inkább nézzük sorba.

 

A reggeli zsolozsma-szentmisén ma a magyar nyelv dominált, mivel Jakab atya volt a főcelebráns (s ő nem „szégyelli” magyarul venni a kánont ;-))

 

Az első ülés kezdetén visszatért a lassan slágerré váló szuahéli ének … utána meg folytattuk a tegnap abbahagyott munkát: először a neveléssel és tanulmányokkal kapcsolatos javaslatok kerültek sorba … itt már nagyon ment a „szavazógépezet” … úgyhogy szinte minden javaslat egyből átment (igaz nem is nagyon voltak rázósabb ötletek … inkább csak szinte hétköznapinak számító biztatások). Ebbe az ülésszakba még belefért az Ázsia-projekt megszavazása is (főleg Laosz és Kambodzsa felé való terjeszkedés szerepelt a szövegben).

 

A második ülésszak kezdetére maradt az Amanoszi-projekt … ez egyelőre nem kaptam meg az átmenő számú szavazatot, de … valószínű, hogy majd a következő körben át fog menni. Hát ha ezekhez hozzávesszük a tegnap megszavazott Szentföld, Marokkó és Afrika-projekteket, akkor … szóval nem mondhatjuk, hogy nem merünk álmodozni. Persze ezekhez a tervekhez anyagi háttér is kell … úgyhogy még ebben az ülésszakban nekifogtunk a gazdasági bizottság által megfogalmazott javaslatok tárgyalásához, szavazásához is.

 

Ebéd utánra maradtak az anyagi ügyekhez kapcsolódó rázósabb kérdések: éspedig az Evangelizációs Titkárság és a Tanulmányi Titkárság anyagi alapjainak kérdése (érthető, hogy a missziók, illetve a nevelés miatt ez a két titkárság, aminek nagyobb szüksége van anyagi támogatásra, hisz nemcsak saját működéséhez, hanem az ide kapcsolódó – rendi szintű projektek támogatása is ezek által történik … s az ilyen projektekből egyre több van (lásd a tegnapi, ma délelőtti szavazásokat). Minden esetre itt már „óvatosabbak” voltak a testvérek … úgyhogy a javaslatok nagy része a második körre maradt (azok majd holnap fognak sorra kerülni).

 

A negyedik ülésszak ismét a záródokumentumé volt: azt ismertették, illetve bemutatták a tegnapi javaslatok alapján belekerült modosításokat, kiegészítéseket … majd részenként megszavaztuk … úgyhogy igazából mehetnénk is haza, hisz már megvan a záródokumentum. De azt hiszem, hogy azért mégis maradni kell, mert ennek a végére oda kellene kerüljenek a megszavazott javaslatok is, amiből elég sok maradt második körös … úgyhogy azért mégiscsak lesz holnap is még nyomogatni való.

 

A negyedik ülésszak után (este negyed nyolctól) a COTAF-nak volt egy találkozója a Generálissal … hát olyan rövid, kurta-furcsa beszélgetés: egyrészt arra volt kíváncsi, hogy mik a konferencia nagyobb gondjai, illetve mit várunk el az új vezetőségtől. Hát úgy tűnik, hogy a mi konferenciánknak olyan nagy elvárásai nincsenek … ami a gondokat illeti, hát inkább az összevonások körüli kérdések kerültek elő (Németországban most ez az aktuális kérdés, Hollandia is lassan érdekelt lesz ebben a kérdésben stb.). Mi ketten Gergellyel viszonylag csendben voltunk … hisz – ahogy röviden bemutatták – a mi provinciáink azok, hogy viszonylagos növekedés van (vagy legalábbis nincs nagy gond), a konferencia többi provinciájához képest.

 

A vacsora után még egy Szentföldi Kusztódia bemutató volt: a Kusztos beszélt egy kicsit az ottani politikai, szociális helyzetről, illetve a testvérek helyzetéről … számomra elég sok érdekes, és új információ elhangzott (valószínű, hogy nem mindenki ennyire tájékozatlan ebben a kérdésben … ami azért nagyon bonyolult kérdés … legalábbis a beszámoló szerint).

 

Aztán még volt néhány perc arra is – a mai napból – hogy a désiekkel találkozzak. Úgyhogy most már ideje talán hálát adni … s erőt gyűjteni a holnap még hátralévő szavazásokhoz.