Medgyesy Schmikli Norbertnek nemrég jelent meg kötete a csíksomlyói ferences misztériumdrámák történeti hátteréről. A napokban az általa vezetett színtársulat Csíksomlyón mutatatott be egy 18. századi forrásokból merített passiójátékot.

 

Medgyesy Schmikli Norbertnek A csíksomlyói ferences misztériumdrámák forrásai, művelődés- és lelkiségtörténeti háttere címmel megjelent monográfiáját március 26-án mutatták be Csíkszeredában. Két napra rá, múlt szombaton a csíksomlyói kegytemplomban a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem Boldog Özséb Színtársulata egy olyan passiójátékot adott elő, amelyet nyolc 18. századi misztériumdráma szövegéből állított össze az említett könyv szerzője, aki egyben a színtársulat vezetője is. A könyvbemutató és a passiójáték kapcsán beszélgettünk Medgyesy Schmikli Norberttel a csíksomlyói misztériumjátékok vallás- és kultúrtörténeti jelentőségéről.

 

– Elsőéves egyetemi hallgatóként hogyan került kapcsolatba a somlyói kegyhellyel és az itteni, 18. századi iskoladrámákkal?

– Csíksomlyót mint zarándokhelyet ismertem általános iskolás korom óta, már akkor jártam itt többször édesanyámmal, a családdal. Volt tehát egy „alapszeretet”, ami ide vonzott a Szűzanya, a kegyhely miatt. Elsős voltam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar történelem és régi magyarországi irodalom szakon, amikor 1996 tavaszán Kilián István professzor úr régi magyar irodalom szemináriumot tartott. Fő téma volt az iskoladráma, ami különösen liturgiatörténeti meg vallásnéprajzi vonatkozásai miatt nagyon érdekelt. Év végén mondta a tanár úr, „sötét terveim” vannak magával, jöjjön ősztől a speciális kollégiumokra. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy mehettem. A Mária-siralom témát választottuk ki, ebből írtam egy versenydolgozatot. Egy évvel később indult az 1780-as évekből fennmaradt, a somlyói kolostorban őrzött iskolai színjátékszövegek pontos, betűhű kritikai szövegkiadásának előkészítése. Nagy megtiszteltetés volt, hogy az MTA Irodalomtudományi Intézetében a régi magyar drámatörténeti kutatócsoportban – melyet Kilián István professzor vezetett – kaphattam feladatot a passiók sajtó alá rendezésében. Ezzel párhuzamosan kezdtem el keresni, hogy ezek a színjátékok honnan származnak, mi lehetett az iskoladrámák gyökere, háttere, összefüggésrendszere. Mert a szövegeket olvasva egyértelműen látszik, hogy barokk kori színjátékokról van szó, magyar anyanyelvűek, csíki székely nyelvjárásban íródtak, és mind a mai napig élvezhetőek, aktuálisak. De a felhasznált motívumaik, jeleneteik, vissza-visszatérő toposzaik vagy a háromszintű színpad alkalmazása (mennyország, föld és pokol), az allegorikus alakok ábrázolása egyértelműen középkorra mutat. Tehát a 18. századi somlyói dráma a Nyugat-Európában, liturgikus drámából kifejlődött többnapos nagy misztériumjátékoknak egy kései felvirágzása.

 

– Minek köszönhető, hogy az 1700-as években itt még élt és virágzott a középkori színjátszásnak ez a formája?

– Csíknak mindig volt kulturális, lelki, néprajzi értelemben egy nagyon szerencsés elzártsága. Ebből az elzártságból, a kegyhely és a ferences hitélet létezéséből következett, hogy a középkortól itt folyamatos a katolikus vallásgyakorlat, és a ferences szerzetestanárok vezetésével meg tudtak őrizni középkori hagyományokat. Ez megnyilvánult a népénekekben, amit nagyrészt rögzített a csodálatos polihisztor zseni Kájoni János az 1660-as, 1680-as években, aki Damokos Kázmérral itt gimnáziumot alapított. A 15. századtól töretlenül, szétszóratás nélkül működik a könyvtár, ahogy ezt Muckenhaupt Erzsébet feldolgozta és megírta. Ez meg nyilván a Mária-tisztelet, a kegyhely létezése volt az alapja, hogy itt egy olyan iskolai színjátékhagyomány fejlődött ki, ami lényegében véve a középkori színi hagyományokat folytatta, nagyon szép helyi, székely népi elemekkel kiegészítve. A barokk-kori színjátszásra jellemző allegóriákkal, megszemélyesítésekkel dúsítva, tehát barokk köntösben gyakorlatilag középkori játékokat adtak elő. Az 1721 és 1785 közötti időszakból 103 iskoladráma került elő, ebből közel 40 darab a passiójáték. (Ezt Pintér Márta Zsuzsanna adatolta, ő készítette el az alapmonográfiát, a legelső elemzést ebben a témakörben.) Majdnem minden évben adtak elő itt a diákok passiójátékot. Jézus szenvedéstörténetét itteni ferences szerzetes tanárok írták, iskolai kötelességként. A laikus vallásosságnak a jellemzője, hogy a ferencesek által vezetett, de civil emberekből és diákokból álló Mária-társulat tagjainak volt a kiváltsága, hogy játszhattak ezekben a nagy misztériumdrámákban. Majdnem minden évben nagypénteken adták elő, liturgián kívül. Három-, négyórás előadások zajlottak, nem ritkán 50-60 szereplővel – ez volt az átlag –, de előfordult, hogy 90-100 csíki, gyergyói, kászoni, esetleg felsőháromszéki vagy udvarhelyszéki katolikus székely falvakból érkező diák lépett itt színpadra.

 

– A lelki és szellemi élet központja volt abban az időben Somlyó, a ferences rendház és iskola...

– Éppen ezért nem csoda, hogy egyrészt a Kájoni énekeskönyveknek, másrészt az iskoladrámáknak köszönhetően ma is megtalálhatók a Somlyó környéki falvakban azok a Mária-siralmak, Péter-siralmak, Krisztus-siralmak, Júdás-siralmak, amelyeknek az ős-forrása a 18. századi iskoladráma, misztériumjáték. De azt is el tudjuk képzelni, és van is rá adat szövegegyezések alapján, hogy a néphagyományban élő siralomszövegek, illetve a Kájoninál vagy más énekeskönyvekben rögzített siralomszövegek, latinul planctusok, kerültek be az iskolai színjátékokba. Tehát gyakorlatilag adott itt egy nagyon régi ferences gyökér, egy lelkiség, ennek a szellemi táptalaja a könyvtár, ami több ezer kötetben Nyugat- és egész Közép-Európa nyomtatványait magába foglalja mind a mai napig. Ehhez az alaphoz jött a székely népnek a hithez, a magyarsághoz való ragaszkodása ezen a vidéken. Lényegében kölcsönös viszony alakult ki: a kegyhely táplálta a népét – és táplálja mind a mai napig –, de felhasználta természetes módon a népi vallásosságnak ezeket az értékeit.

 

– Milyen céllal adták elő ezeket a misztériumjátékokat?

– Nagyon lényeges, hogy a nagypénteki előadások célja mindig a bűnbánattartás felkeltése volt. Ezt akarták elérni a Szűzanya kínjainak bemutatásával, Péter apostol siralmával és bánatával, Júdással mint negatív példával vagy azzal, hogy angyalokat, ördögöket és az emberi lelkiismeretet felébresztő allegorikus alakokat ábrázoltak: az Irgalmasság és az Igazságosság küzdelmét, az Ártatlanság, a Szeretet, a Fájdalom, aztán a Sapientia (Bölcsesség), az Állhatatosság hús-vér szereplőként ott ugrált ezen a két- vagy háromszintű színpadon. És többek között az allegorikus részek, a siralomszövegek meg maga a feldolgozott szentírási történet, a passió miatt – régies de annál értékesebb barokk népi nyelvezete mellett – ezek a darabok minden kor emberének aktuálisak, segítik az embernek jobban átélni, megérteni a nagyhét titkát, eseményeit, és emellett bűnbánatra vezetnek. Nagyon fontos, hogy XIII. Benedek pápa teljes búcsú kiváltságát adományozta a ferences család tagjainak – nemcsak az első- és másodrendnek, de a harmadrendnek, a ferences világi rendnek is, sőt, később ennek nyomán, ferences hatásra azoknak, akik legalább félórát elmélkednek Krisztus szenvedésén. Lényegében a búcsúkiváltság elérése volt a lelki és – hadd tegyük hozzá – egyházjogi mozgatórugója ezeknek a nagyszámú, hatalmas közönséget vonzó és nagy diáksereget fölvonultató színi előadásoknak.

 

– Néprajzi gyűjtések során igazolódott, hogy ma is megvannak még, élnek a drámákhoz kapcsolódó énekek, siralmak?

– Megvannak. A Jaj, nagy kedven tartott szerelmes szülöttem kezdetű Mária-siralom nagyon gyakori nótautalás a XVIII. századi drámaszövegekben. De olyan liturgikus énekek is bekerültek a darabokba, mint például a virágvasárnapi bevonulási himnusz, a Gloria laus et honor, a Dicsőség és dicséret tenéked vagy a Popule meus népi változata, az Ó, én népem, mit vétettem, én nemzetem, zsidó népem, te ellened mit vétettem vagy az O gloriosa Domina, Ó dicsőséges asszonyság Mária-himnusz vagy a Vexilla Regis prodeunt ókeresztény szentkereszt-himnusz, amit Királyi zászlók lengenek kezdettel gyűjtöttek a 60-as évek végén Csíkrákoson. Népi Júdás-siralmak Domokos Pál Péter, Erdélyi Zsuzsanna, Tánczos Vilmos gyűjtéseiben vannak. Nagyon fontos forrás, összekötő kapocs volt Kájoni János Cantionale Catholicum című énekeskönyve. Szó szerinti egyezések mutathatók ki az ottani Mária-siralmakkal. Kájoninak van egy 116 versszakos dramatikus passiója narratív résszel, utána pedig egyes szám első személyben beszél a Szűzanya, Krisztus, Kaifás, Pilátus, Júdás, Péter. Igazi dramatikus világ létezett itt népénekekben, prédikációkban, úgyhogy nyugodtan azt mondhatjuk, ezek a nagy előadások sem voltak mások, mint 60-80 vagy akár 100 szereplős nagy prédikációk. Kiváló lelkipásztori, spirituális és – tegyem hozzá – pedagógiai módszer volt, amivel a ferencesek az itteni hitéletet fönn tudták tartani. Értéket adtak, és egyben segítették az embereket a hitben való megmaradásban. Ha szabad ezt mondani, jó eszköz, jó módszer volt, ami úgy tűnik, mind a mai napig beválik.

 

– A csíksomlyói iskoladrámákról szóló, múlt héten bemutatott könyvét a mostani pedagógusok és diákok hogyan tudják felhasználni?

– Maga a kötet közel 400 oldalas tematikai elemzés, emellett tartalmaz 140 oldalnyi eredeti szöveget. Magyar irodalomórán, történelemórán lehetne ezeket tanítani mint korabeli drámát, illetve a történeti nyelvjárástan szempontjából nagyon értékes forrásként. Lehet vizsgálni honismereti órán, hogy a korabeli néphagyomány főleg az ördög-jeleneteknél hogyan tükröződik a színpadon, és lehet vizsgálni ezeket a drámákat hittanórán, hiszen élő hittankönyv az egész. De lehetne alakítani színjátszó kört, és újra előadatni egy-egy jelenetet, akár egy egész drámát. 105 újszövetségi jelenet található az összes csíksomlyói darabban. Egy-egy rövid szcéna erejéig Jézusnak nemcsak a szenvedését mutatták be, hanem pl. a jó pásztor, a házasságtörő asszony történetét, a csodálatos kenyérszaporítást, a vérfolyós asszony, a leprás meggyógyítását is, és ott van még Jézus szenvedésének, színeváltozásának a megjelenítése. Nagyböjti lelkigyakorlatokon ezekből a szövegekből lehet felolvasni egy-egy Péter-, Júdás-, Mária-, Krisztus- Mária Magdolna- vagy apostol-siralmat. Vagy itt van egyik kedvencem, amivel a csíksomlyói előadást is zártuk, az Amor és Dolor vitája. 1734-ben azzal zárult a színjáték, hogy áll a feszület a színpadon, és kétoldalt a Szeretet és a Fájdalom vitatkozik. A Fájdalom emberi módon kérdez, az Amor pedig Krisztus lelkéből válaszol, hogy miért történt ennyi szenvedés, mi volt az értelme: Krisztus szeretetből jött erre a világra.

 

Egyszerűen nem tudok mást mondani, hátborzongató élmény olvasni ezeket az örök érvényű színjátékokat.