Negyedik nap - avagy evangelizálunk/nevelünk

 

A tegnapi esti eső - még ha nem is volt sok – megtette hatékony hatását: viszonylag hűvös reggelre ébredtünk, s egész nap gyönyörű idő volt … tiszta levegő, kék ég, tűrhető hőmérséklet. No persze lehetne mondani, hogy ebből nem sokat láttunk … s ez majdnem igaz is ;-)
 
De azért a COTAF szentmisére átvonulóban – aminek most már úgy látszik, hogy a stabil helye a Porziunkula melletti kápolna – már lehetett szippantani egyet a friss levegőből. Aztán a magyar és francia betétekkel fűszerezett német nyelvű zsolozsma és szentmise után is vissza kellett menni a Domus Pacisba … úgyhogy itt lehetett néhány percet, néhány lépést élvezni a természet szépségét … s persze ilyen környezetben minden semmiségnek tud örülni az ember. No de azért nem ennyire rossz a helyzet, hisz más lehetőségek is adódtak még a nap folyamán a környezet „élvezetére”.
 
 
Igaz, hogy a reggeli után nem sokkal már beültünk a nagy teremben, ahol a Generális atya ismertette beszámolójának következő részét: az evangelizáció és a nevelés volt a mai nap két témája. A beszámolót ma olasz nyelven kezdte, s így beszélt a rendes és az ad gentes evangelizációról. Az előbbi esetében – ismételten – nagy hangsúlyt fektetett az új formákra … időnként szinte azt lehet levonni a beszédéből, hogy fel kell adni mindent ami régi, hogyha ezek akadályoznak az új meglátások, formák gyakorlatba ültetésében. (szóval időnként egészen forradalmi magasságokat üt meg beszámolójának az a része, ami az árnyoldalakat, illetve a jövő jeleit taglalja … mintha nem is a Generális volna, hanem valami mindent felforgatni akaró, minden régi ellen lázadó … kamasz – hogy ne mást mondjak).
Az ad gentes evangelizáció keretében egyrészt beszélt a missziók helyzetéről, másrészt pedig érintette a „dialógus szolgálatát”, illetve a tanulmányi központjaink szerepét az evangelizációban, különösképpen a kultúra világával való párbeszédben. A missziókhoz kapcsolódóan – sokféle dokumentum, találkozó stb. mellett – a konkrét számok is elhangzottak: pl. Kínában több mint 100 testvérünk van misszióban, az elmúlt 6 évben 99 testvér kapott missziós engedélyt a Generális részéről (ebből 36-on a Szentföldre mentek) stb.
A spanyol nyelven megtartott beszámoló a nevelésről és a tanulmányokról egy érdekes alcímet is tartalmazott, ami azért más részeknél – cím formájában – nem nagyon jelent meg: „Mulasztásaink a nevelésben” … itt azért több részben is eléggé érintve éreztem magam (szerencsére időnként akadozott a szinkrontolmács, s azokat a megjegyzéseket, amelyeket a szövegtől függetlenül mondott – tehát amit azért ő sem mert leírni – nem mind értettem meg ;-))
 
Az hogy a beszámolónak a mai része másokat is jobban érintett mint az előző napok témái talán abban is tetten érhető, hogy a jelentés ismertetése utáni kérdezési lehetőségekkel nagyon sokan éltek: máskor ez egy kicsit nehezebben indult be, de most nagyon hamar megjött az első kérdés, s aztán a többi 12 is … s még lett volna, ha a moderátor nem rendel el szünetet. Ezekből a kérdésekből is azért látszik, hogy mi foglalkoztatja inkább a testvéreket … pl. az ökumenikus dialógusról nem volt nagyon kérdés. (Jelzem, hogy itt is csak tisztázó kérdéseket lehetett feltenni, tehát a vitának stb. nem nagyon volt helye)
 
A második ülésszak ma is a kiscsoportban folyt: itt rögtön kiderült, hogy elég nagy eltérések vannak a provinciákban (még Olaszországon belül is) a klasszikus evangelizáció területén: van olyan provincia ahol egyáltalán nincs plébániájuk a testvéreknek (pl. a trentói provincia), de van olyan is, ahol a testvérek nagy része plébániai munkával van elfoglalva (példaként, végletként az egyik horvát provincia került szóba, ahol egy provinciának több mint 70 plébániája van). Természetesen kegyhelyek mindenütt vannak … s úgy tűnik, hogy az olaszok nagyon nagy szerepet tulajdonítanak az itt folyó evangelizációnak. De ennek fontossága előkerült pl. az albán provinciális hozzászólásában is, aki viszont beismerte, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni azzal a lehetőséggel, hogy emberek ezrei keresik fel a kegyhelyeket … s erre az evangelizációra ők nem nagyon vannak felkészülve. A hozzászólásokból lecsapódott bennem, hogy azért biztos ennek is megvan a „művészete”, mesterfogásai … amelyek meg kell tanulni, ahhoz, hogy tényleg hatékony legyen az evangelizációnak ez a formája. De újdonságként hatott rám pl. a múzeumok által evangelizáció (pedig úgy látszik, hogy renden belül erre is van példa). Szóval itt nem jutottunk nagyon közös nevezőre … de számomra érdekes volt látni a sokszínűséget, a sokféle próbálkozást. Amúgy a Generális „forradalmi” meglátásai nem igazán mozgatták meg a társaságot (legalábbis a mi csoportunkban) … úgy tűnt, hogy sokkal fontosabb a meglévő eszközök, lehetőségek jobb kihasználása. Az viszont elhangzott, hogy talán most már elérkezett az idő arra, hogy az újabb lehetőségek ne szembeálljanak a régiekkel (s fordítva), hanem kiegészítő módon tegyék teljessé a Rend evangelizáló tevékenységét. Tehát nem törésre kell vinni a dolgot, hogy ami eddig volt azt mind ki kell dobni, s … vagy pedig, ami új ötlet az mind hóbort, s … hanem értékelni kell a másik formát is (ez az értékelés akár abban is megnyilvánulhat, hogy részt vállalni a nekem kevésbé szimpatikus evangelizálási formákból is, kimutatva ezzel annak értékelését)
Az ad gentes témakörben „természetesen” bedobtam az ökumenikus párbeszédben szerzett tapasztalatainkat, illetve azzal való fenntartásainkat, ahogy azt a Kúria részéről gyakorolják. A magyar „támogatás” mellett jó volt, hogy a szentföldi Kusztos is a mi csoportunkban van, mert most legalább az ő ilyen jellegű tapasztalatait is meg lehetett hallgatni, illetve úgy tűnik, hogy Albániában is – az ottani sajátos körülmények között – vannak hasonló tapasztalatok. Úgyhogy ez – eléggé általánosan fogalmazva – bekerült a csoportunk összefoglalójába is, s majd a plénumban is el fog hangzani (a titkárunk először példaként belevette a konkrét ránk való utalást is, de azt aztán „kiszavaztuk” a szövegből … lehet, hogy mégsem volna érdemes a plénumban rázni a pofonfát ;-))
 
Számomra egy kicsit meglepő volt, hogy a Generális „csak” ennyi időt szentelt a nevelés kérdésének … s igazából – a délutáni ülésszakon – a csoportban sem volt olyan nagy érdeklődés a téma iránt: úgy tűnt, mintha erről már annyiszor lett volna szó, hogy már mindenki unja (vagy lehet, hogy nem mindenki ébredt fel még a szieszta után?). Ami egy kicsi vihart kavart, az a gyakorlati év kérdése … itt Olaszországban úgy tűnik, hogy ez most kezd téma lenni … úgyhogy mi már tapasztalt „rókákként” tudtunk erről beszámolni. Szentföldi tapasztalatokról is hallhattunk. A felteendő kérdést hamar megtaláltuk: az pedig a noviciátus minimum hármas létszámához kapcsolódik.
 
Az előző napon szokásos negyedik ülésre, a csoportmunkákat összegző plénumra ma nem került sor, ugyanis a D ülésszak helyett egy kis „mozgás” volt: a San Damiano-nál egy bűnbánati hálaadó liturgiára került sor. Autóbusszal vittek ki. Több képért kattintsMegérkezés után volt egy kis bevezető rész, majd vonulás a San Damiano felé, belépéskor hamuhintés, majd a kolostor quadrumában hitvallás megújítása, majd igeliturgia. A VII. intelem és egy evangéliumi rész alapján Bini tartott egy elmélkedést arról, hogy mink is van, amit nem az Úrtól kaptunk … majd hálaadás következett az elmúlt 800 évért. Természetesen közben énekek stb. … szóval szépen előkészítve. S ehhez még hozzájárult a gyönyörű idő is … szóval nem volt rossz ma késő délután egy kicsit oda kimozdulni. A szertartás után volt egy kis lehetőség még ott kóricálni … majd a buszok indultak vissza. Elég nagy volt a csábítás a gyalog való hazajövetelre, de aztán ellenálltam neki ;-)
 
Úgyhogy vacsorára már nyugodtan visszaértünk s így részem lehetett a japán étkezés előtti imában (ma délben, ebéd előtt pedig tamilul imádkozott az indiai provinciális). Az étkezések vége viszont teljesen spontánul történik: ki amikor befejezi továbbáll (ha jól emlékszem, akkor a Kúrián van ez a szokás) … szóval nekem egy kicsit furcsa, de hát ezt is meg lehet szokni.
 
No ezek után azt hiszem, hogy lassan le lehet feküdni, hátha így hamarabb elérkezik a hónapi első plénum, ahol a mai nap összegzésére kerül sor. Amúgy a csoportban még bennem maradt egy kérdés a ferences teológiának, filozófiának a képzésben való helyére vonatkozóan … de Jakab atya azzal biztatott, hogy más csoportok biztos előhozzák ezt a témát … úgyhogy majd a plénumban úgyis szó lesz erről is. Úgyhogy most már alig várom … ;-)
 
A mai naphoz kapcsolodó képek itt és itt.