Fogadalmi ünnepünk 442. évfordulóján zarándokok százezrei tértek haza a szélrózsa majd minden irányából, hogy pünkösdszombatján a Kis- és Nagy-Somlyó közötti Nyeregben a csíksomlyói Szűzanyához imádkozzanak. Az idei búcsú egyetlen meghívottja, ünnepi szónoka Schönberger Jenő, a Szatmári Egyházmegye püspöke volt, aki Mária útja, az igaz szabadságot jelentő út követésére buzdította a híveket. Idén sem maradt el az égi áldás, zuhogott az eső, ennek ellenére a zarándokok egy emberként fohászkodtak a Szűzanyához nemzetünk megmaradásáért.

„Egészen szép vagy, Mária!” – ez volt a mottója az idei csíksomlyói pünkösdi búcsúnak, amelyre mint minden évben, az országból és a világ számos országából özönlöttek a zarándokok. A Nyeregben a Szűzanya tiszteletére összegyűlteket, a főpapságot Páll Leó, az erdélyi ferences rendtartomány elöljárója, majd Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Fő­egyházmegye érseke üdvözölte, egyben kiemelve, „a zarándoklat a legdemokratikusabb intézmény, itt mindannyian testvérek vagyunk”. „Úgy érzem, a közös nyelven túl, ma még valami szorosan összekapcsol minket: Jézus édesanyja, a mi égi édesanyánk, a boldogságos Szűz Mária iránt érzett szeretetünk” – köszöntötte az ünnepi szónok a messzi tájakról, fáradságot nem kímélve, szívüket, gondjaikat, egész életüket a csíksomlyói Máriához hozó híveket. A Máriát meglátogató arkangyal bibliai történetét felelevenítő Schönberger Jenő ünnepi beszédében a Jézus által kijelölt út követésére szólította fel az egybegyűlteket. „Mária megértette, és hittel elfogadta azt az utat, amit Isten számára kijelölt, és nem csalódott. Nekünk sem lehet más utunk, mint az övé volt. (…) Máriára tekintünk és megkérjük, hogy számunkra Ő legyen az út. Számunkra nem lehet fontosabb, szentebb feladat, mint az Ő nyomába lépni, az igazi szabadság útjára” – hangsúlyozta. Ami pedig a mindennapjainkat behálózó gazdasági és politikai törekvéseket, az európai uniós előírásokat, a globalizáció folyamatait illeti, az érsek elismerte: bár nem diktálhatjuk mi a törvényeket, hiszen kis nemzet vagyunk, eldönthetjük, hogy élünk-e a szabados eszmékkel, jogokkal, amelyek Isten törvényeivel ellenkeznek. „Hiába vannak az életellenes törvények, ha senki nem hajlandó megölni gyermekét, és ha senki sem hajlandó Isten törvényeit megszegni. Hiába mond a törvénykezés nemet az életre, ha mi igent mondunk. Nem a törvény öl, hanem az ember” – emelte ki. A püspök arra kérte a jelenlévőket, szavazzanak bizalmat Istennek, gyermekeikért, a jövőikért vállalják fel Isten akaratát, hiszen ők emelik majd magasba a lelki szabadság zászlaját. „A mi feladatunk, hogy erre a zászlóra életünkkel hímezzük a legfontosabb jelszavakat, mint: Isten, haza, család, tisztaság és becsület, munka és felelősségtudat, áldozat és életszerűség (…) Krisztusban szeretett testvéreink, biztosak lehetünk, égi édesanyánk rólunk sem feledkezik el” – zárta ünnepi beszédét Schönberger Jenő.

 Meghatódottság és könnyek

A csíksomlyói búcsú az összetartozást jelenti – vallják a zarándokok, legyenek ők Erdélyből, az anyaországból, a szórványból. A magyarországi Őrbottyányból mintegy negyven fős csoport érkezett, az asszonyok többsége népviseletben jött a búcsúra. „Megható érzés a Szűzanyához jönni, ez feltölt. Mindig újakat és újakat hozunk a csoporttal. Biztos vagyok benne, hogy idén vagyunk a legtöbben, hiszen ennyi nyomorúság, megpróbáltatás után minden magyar idejön” – mondta könnyeivel küszködve Kurucz Istvánné, aki rendszeresen részt vesz a csíksomlyói zarándoklaton. A asszonyok mutatták, több mint százéves kendőik, kötényeik vannak, büszkén öltik magukra ünnepnapokon ezeket, és a somlyói zarándoklatot is csak népviseletben képzelik el. Hasonlóképpen büszkén viselte a székely ruhát a 19 éves madéfalvi Pál Ida és kilencéves testvére, Emese. „Fontosnak tartom, hogy itt legyünk, és ha már ilyen közel lakunk, végigjárjuk ezt a zarándoklatot. Hallottam, hogy egész messziről eljönnek ide, nekünk 12 kilométerről igazán nem nagy dolog gyalog megtenni ezt az utat” – mondta a fiatal lány. A Bihar megyei Éradonyból és a közeli községekből egy busznyi zarándok jött, köztük olyan asszonyok, akik első alkalommal vettek részt a búcsún, sírva imádkoztak, adtak hálát a Szűzanyának, hogy itt lehetnek. A lészpedi Bálint Ilona, mint mondta, most jött a „leghamarébb”, és a magyarórákra járó unokáját hozta a búcsúba. „A magyarságom késztet arra, hogy minden évben eljöjjek a búcsúra. Nincs nyugtom, ha nem vagyok itt. Szent István a Szűzanyára bízta az országunkat, és én bízom benne, hogy segít rajtunk” – mondta a Kolozs megyei Györgyfalváról érkező 81 éves Tóth Istvánné.

Búcsú és vásárfia

Idén határozottan civilizáltabb hangulata volt a Szék útjának, mint a korábbi években. Jó döntésnek bizonyult, hogy a vásárosokat az udvarokra fogadják a lakosok, és bár nem volt hiány a moldvai árusokból, standjaik legalább nem nehezítették a közlekedést. Kevés kivétellel majd minden ház udvarán lehetett nézelődni, vásárolni. Persze, voltak olyanok is, akik a vásárfiának szánt kis plüss majomfiguráikkal az utcán próbálták vásárlásra csábítani a zarándokokat, mellettük zavaróak voltak a nyírfaágat áruló vagy kéregető mezítlábas koldusok. Az idei búcsún több mint 400 rendőr, csendőr és tűzoltó teljesített szolgálatot, ugyanakkor Magyarországról tizenöt rendőr érkezett, a rendfenntartásban segíteni csíkszeredai kollégáiknak.

D. Balázs Ildikó