Október a Szűzanya honapja, amikor rengeteg helyen és rengeteg szájból tör fel az ég felé: „Oltalmad alá futunk Istennek szent szülője”.
Isten különleges kegyelméből megadatott jómagamnak és 45 brassói zarándoktársamnak október 17 és 20 között, hogy ezt az imát azon a helyen, abba a házba is elmondhassuk, ahol a Boldogságos Szűzanya élete utolsó éveit élte: a törökországi Efezusban.
Bulgárián keresztül érkeztünk Törökországba, és a komp segítségével keltünk át az Európát Ázsiától elválasztó tengerszoroson, a Dardanellákon. Utunkat Efezus felé rengeteg olajfa szegélyezte, aminek éppen akkor szüretelték a termését.
A Kis-Ázsiában az Égei-tenger keleti partján, a Kusadasi mellett fekvő Efezus az ókor egyik legjelentősebb világvárosa volt, az itteni Artemis-templom a világ hét csodája közé tartozott, amelynek ma már csak egy oszlopa láthaó.
A jó állapotban lévő romváros ma Törökország legfontosabb régészeti nevezetessége, a Celsus-i könyvtár és egyéb régészeti leletek mellett, azért is, mert itt hirdette az evangéliumot sokáig Szent Pál apostol és Szent János evangélista is, aki itt fejezte be földi pályafutását, s a 4. században Efezus kikötőnegyedében épült a világ első Mária-temploma, amely a 7. századig állt. Ennek közelébe építették a hatalmas nagy templomot Szent János sírja fölé is. (Ma mindkettőnek csak a romjai láthatók.)  
A Szűzanya tiszteletére szentelt templomban tartották a harmadik egyetemes zsinatot 431-ben, ahol hitigazságként mondták ki, hogy Mária a megtestesült Igét szülte világra, ezért a Theotokosz, vagyis az ‘Istenszülő’, azaz Isten anya név illeti meg őt.
Efezus meglátogatása után Selcuk közelében, a magas dombok közé felkúszó szerpentinek végén azt a házat tekintetük meg, és annak árnyékában mutattunk be szentmisét a helybéli kapucinus ferences atyákkal, ahol a Szűzanya élete utolsó éveit töltötte.
Ismerős a Bibliából, hogy Jézus a kereszten János apostol gondjaira bízta a Szűzanyát, amikor így szólt: "Asszony, nézd, a fiad!" - Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány. (Jn.19,26). Ez az utolsó híradás a Szűzanya sorsáról. További élete rejtve maradt a világ kíváncsi szeme elől.
Azonban a régi hagyomány szerint az első jeruzsálemi keresztényüldözéskor menekülni kellett Krisztus követőinek a szentföldről. János apostol Máriát a kisázsiai Efezus közelében egy rejtett keresztény kolóniára menekítette, ahová elkísérték legközelebbi rokonai és a szent asszonyok közül többen. Itt élte csendben, imába merülten életének utolsó éveit. E szent helynek ma is a csend és az egyszerűség a jellemzője.
Mária lakhelyét nagy tisztelet övezi mind a keresztények, mind a muzulmánok körében egyaránt, bár a történészek és a teológusok még nem mondták ki a végső szót arra vonatkozóan, hogy a Szűzanya itt, vagy a jeruzsálemi Sion-hegyen fejezte-e be földi életét.
125 évvel ezelőtt egy vesztfáliai apáca, Emmerich Szt. Katalin látomása nyomán kezdték meg itt, feltárásaikat a régészek, és valóban ókori alapokra bukkantak.
Szt. Katalin látomásaiban ezt olvashatjuk: „Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálemből jövet mintegy 3 és félórányi járásra, az Efezus előtt balra fekvő hegyen volt…”
Mária-házát, az egyszerűségében nagyszerű zarándokhelyet, meglátogatta VI. Pál pápa, II. János Pál pápa és a jelenlegi szentatya, Benedek pápa is.

fr. Szilveszter ofm

További képek itt láthatóak