Egy újabb napján vagyunk túl a káptalannak, s ezzel azt hiszem, hogy a választások (legalábbis, ami a személyeket illeti) lejártak … na jó tudom, hogy az EU parlamenti választások holnap vannak, de az engem itt annyira nem érint.

 

Amúgy a mai nap is teljesen normálisan kezdődött: reggel héttől COTAF szentmise a Sírás kápolnában, aztán reggeli … s kilenctől beültünk a káptalani terembe, hogy egy nagy szavazásmaratonnal pontot tegyünk a „kormányalakításra”. Már a tegnap délután is látszott, hogy ebben nekünk, mármint a scrutátoroknak lesz tennivalónk bőven. De voltak olyan testvérek is, akik már nagy tapasztalattal könyvet, folyóiratot hoztak magukkal … merthogy tudták, hogy ez nem egy-két perces procedúra lesz (s akik csak ülnek a teremben, azok nem biztos, hogy nagyon élvezik a számolás hosszú folyamatát): s nekik volt igazuk, mert – egy kis szünettel – bizony majdnem egy óra lett mire minden megtörtént. A szavazás menete – az imádság, rövid hirdetések és eskütétel után – úgy zajlott konferenciánként vettük sorba, kiosztottunk egy-egy szavazócédulát, ki volt vetítve a két név, akit a konferencia ajánlott, megvolt a szavazás, összegyűjtöttük a lapokat, számolás … eredményhirdetés, a választott megkérdezése (ha ott volt a teremben, mert volt olyan, aki kívülről lett megválasztva, s akkor azt szünetben telefonon kérdezték meg), majd jóváhagyása … s jöhetett a másik konferencia. No ezt kellett eljátszani vagy nyolcszor.

 

Az eredmények azok most már ismertek … azt hiszem, hogy elég sok meglepetés van … s igazából most folyik az eredmények elemzése, s ebbe elég sok mindent lehet látni. Az tény, hogy a régi definitóriumból senki sem került vissza – pedig voltak jelöltek – ez mintha a változást akarná kifejezni (a Generális újraválasztásával szemben), de ezt az egyértelműnek tűnő kijelentést egy kicsit árnyalja pl. az, hogy a megválasztott definitorok fele valamilyen Kúriai irodából került ki … szóval mégsem lehet olyan nagy változásról beszélni. No a lényeg … én ezt egyáltalán nem értem (s azt hiszem, hogy nem egyedül vagyok így), s a tegnapi próbaszavazásig egészen másra számítottam (no ezzel is azt hiszem, hogy nem egyedül vagyok így ;-)) Hát akkor ennyit a mai választásokról.

 

Igazából káptalani munkáról aztán többet nem is tudok írni, hisz a délután – szombat lévén – már szabad volt. No, ezt arra használtuk ki, hogy Gergellyel és Jakabbal felmentünk a Monte Subasiora (no nem gyalog, hisz a közel ezer méter szintkülönbség megfogott volna egy kicsit) … ahol megfújjatuk magunkat egy kicsit a széllel (nem volt szép idő, felhős, homályos volt minden … de azért a friss levegő jót tett az egész héti bennülés után) … úgyhogy – miután odafenn eltöltöttünk kb. egy órát – egészen felüdülve jöttünk le.

 

Utána még belefért egy kis mosás (van itt mosási lehetőség is: mármint olyan, hogy az ember leadja a ruháit és kimosva visszaadják … csak utána jön a számla ;-) … úgyhogy inkább megoldjuk házilag).

 

Vacsora után nem sokkal már kezdődött a rózsafüzér és körmenet a Porziunkolában (21,15-kor) … ezt már régóta beütemeztem magamnak, úgyhogy ünnepélyes keretek között átvonultam oda. Elég sokan voltak, a Bazilika rendesen megtelt … jó volt látni, hogy nemcsak idősek voltak, hanem elég sok fiatal, családok stb. A rózsafüzér menete: titok bemondása; néhány mondat a Szentírásból, ami kapcsolódik a titokhoz; egy szakasz ének, aminek a refrénje az Ave, ave … utána Miatyánk, Üdvözlégyek … a végén énekelve a Dicsőség … szóval nem volt nagyon elhúzva. A körmenet az már hosszabb volt: a nyolc férfi által, vállon vitt Madonna szoborral nemcsak megkerültük a teret le egészen a tér legvégéig, hanem még néha egy-egy kanyart is beillesztettek (persze a szeles idő miatt, nem igazán lett – égő – gyertyás körmenet belőle). Közben a már jól ismert ének; az Ave, ave-s refrének alatt magasba a gyertyát (ezt valami miatt nagyon szeretik). Az ének után imádság a Pápa úr szándékára, majd a Lorettói-litánia énekelve … s ez nagyjából ki is tartott a templomba való visszaérkezésig. Azért ott még kellett egy ének, amíg mindenki beérkezett … majd letérdelve egy imádság (az a gyertyák védőjére volt nyomtatva), egy ének, áldás … ének … majd mindenki átvonult a Porziunkola-n, s … hazament. Ez az egész szűk másfél órát tartott. Úgy a házi testvérek közül kb. 4-5-en voltak, akik a lebonyolításból kivették a részüket: a kusztos olvasta be a titkokat, s az szentírási részeket; egy testvér volt, aki a szoborral kapcsolatos dolgokat intézte (férfiak felkérése, irányítása stb.); egy volt, aki a körmenetet vezette; ketten az énekrésszel foglalkoztak … s ja, ezek egyike sem növendék volt (azok egy része szépen ott ült a hívek között), hanem hát azok, akik a Bazilikához tartoznak. Ami még egy kicsit meglepő volt: közben nem volt gyóntatás … de végül is igaz: ha a hét minden napján (délelőtt is, délután is, több helyen is) van gyóntatás, akkor ez tényleg lehet olyan program, ami alatt nem kell ilyesmivel foglalkozni. (Amúgy meg hétközben vannak gyónok rendesen: mindig legalább három-négy gyóntatószéket láttam üzemelni, s a hét elején, amikor elég nagy volt a forgalom (itt hétfő, kedd munkaszüneti nap volt), akkor bizony nagy sorok voltak a gyóntatószékek előtt.

 

No ennyit a mai nap választási és imádságos/pasztorációs teremszemlés eseményeiről … ha minden igaz, akkor holnap meglátogatjuk Gubbiót (a káptalani tagok számára – kb. 1/3-uk jelentkezett – a Rieti völgybe lesz kirándulás, de mivel én már ott voltam, ezért inkább a magyar különítmény külön útjára neveztem be … hisz a farkasos helyet még nem láttam.