Elutaztunk önmagunkhoz - lelkigyakorlat (Brassó, 2007. jan. 11)
„... hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy f?szálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
József Attila
A csíkszeredai „Kájoni János” Kereskedelmi Szakközépiskola 16 tanulójával részt vettünk a brassói ferences testvérek által szervezett hivatásgondozó, vagy ahogy ma divatos pályaorientációs gyakorlaton január 3 és 7 között.
A testvérek türelmes segítségével játékok és ima által próbáltunk megérkezni önmagunkhoz. A zajos mindennapi élet forgatagát mögöttünk hagyva betekintettünk a saját lelkünk csendjébe, ezáltal felfedezve embertársunk szeretetét, jóságát. Játékosan tanultunk egymásra figyelni, észrevenni a mosolyt a másik arcán, felfedezni azt, hogy mennyire szép dolog, ha fontosak vagyunk valaki számára.
Hegymászás közben megértettük, hogy életment? lehet egy felénk nyújtott kéz, és fáradtan, elcsigázottan még mindig én is kinyújthatom kezem embertársaim felé.
A közös imák és szentmisék megérintették a lelkünket, felfogtuk azok értelmét, fontosságát.
A boldogság a szeretetb?l fakad, olvashattuk Tarzicia n?vér arcáról. Megismerve életüket rádöbbentünk arra: a lelki gazdagság és a hivatás szeretete mellett eltörpülnek a számunkra néha sokat jelent? világi dolgok.
Szent Ferenc életét érdekl?déssel néztük, újdonságokkal gyarapíthattuk tudásunkat a róla elnevezett szerzetesrend életét megismerve.
„A pénz nem boldogít”- mondja a közmondás, „boldogság sincs pénz nélkül”- egészíti ki a székely humor. Ezt cáfolta meg a találkozásunk Bálint Ferenc tanár úrral. Kevés pénzzel és sok munkával is boldog lehet az ember, ha hivatását megéli és munkáját szeretettel végzi. Példakép lehetne számunkra.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki a háttérb?l is segítette az ottlétünket. Hiszünk a gondviselésben és abban, hogy a világban a jó célirányosan történik.
Nem utolsó sorban szeretnénk megköszönni Robi testvérnek a kit?n? programokat, az ?szinte szeretetét és a sok tanulságos vidám játékot. Köszönjük, hogy lélekben meggazdagodva térhettünk haza, azt is, hogy könnyet csalt szemünkbe a vízkereszti szentmisén. Kérjük Istent adjon neki és munkatársainak továbbra is nyitott szivet és er?t, hogy mások arcán is mosolyt fakasszanak, és mások szeméb?l is kicsalják a meghatódás könnyét.
Szeretnénk megajándékozni a ferences testvéreket pár ?szinte vallomással:
„Jobban megismertem önmagamat, és lelkemet”
Beáta
„Lélekben és szellemileg meggazdagodtunk. Közelebb kerültünk egymáshoz és önmagunkhoz. Felszínre került összetartozásunk, segít?készségünk.”
Hermina és Otti
„Úgy érzem ezek voltak életem legszebb napjai, mert megértettem szeretet nélkül nem lehet boldognak lenni.”
Mesi
„Nagyon sok élménnyel tértem haza”
Adél
„Nagyon köszönöm a szép programot a ferences testvéreknek. Isten tartsa meg ?ket.”
Melinda
„Számomra a négy nap saját lelkem megismerését jelentette. Köszönöm, hogy segítettek önmagamra találni.”
Pitik
„Ezek a napok számomra lelki megnyugvást jelentettek.”
Aranka
„Rádöbbentem: nagyszer? dolog, hogy vagyok ezen a világon, hiszen másoknak is szükségük van rám.”
Gabi
„ ... önfeledten merültünk el a játékokban.”
Timi
„Köszönöm, hogy ott lehettem. Meghatódva távoztam.”
Kinga
„Nagyon meghatódtam Tarzicia n?vér és társai életét hallgatva.”
Mónika
„Teljesen új emberként tértem haza. Rájöttem, hogy a szeretet mindennél fontosabb. A ferences testvérek jóságát sohasem fogom elfelejteni. ”
Timea
„Robi testvér rávezetett arra, hogy milyen fontos, hogy szeresd hivatásodat és szeretettel végezd a munkádat. A tanár úrtól megtanultuk nem a pénz a fontos. ? is lehetne egy példakép számunkra.”
Edit
„... megnyugodtunk, ki tudtunk kapcsolódni a szürke hétköznapokból.”
Magdika és Veró
A résztvev?k nevében:
Balog Olga,
hitoktató