Új házf?nöke van a csíksomlyói ferences kolostornak. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érseki Hivatal által közzétett f?esperesi és papi kinevezésekr?l szóló, július végén megjelent közleményb?l megtudhattuk, Albert István Leánder OFM a dési ferences plébániára távozik, helyét az említett településr?l érkez? Péter Arthur OFM veszi át. Új feladatáról, szolgálatáról beszélgettünk a csíksomlyói rendház újonnan kinevezett f?nökével.

– Oroszhegyi születés? vagyok, Gyulafehérváron a kántoriskolában érettségiztem, ezt követ?en Szegeden végeztem a teológiát. Hét hónapot voltam diakonus, 2003-ban szenteltek fel Csíksomlyón, itt szolgáltam négy hónapot új papként. Utána Désen voltam négy évet, a hétvégén érkeztem Csíksomlyóra. Most már több mint négy éve a jelölteknek vagyok a magisztere. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatalok, akik itt Erdélyben ferencesek akarnak lenni, egyéves, úgynevezett jelöltid?t töltenek el a provinciában, utána Magyarországra mennek, ott töltik el az újonc- évet.
– Mi vonzotta a ferencesek közé?
– Nagyon megfogott Szent Ferenc egyszer?sége, az Istenhez való ragaszkodása. T?le szoktunk idézni egy mondatot: „Istenem és mindenem”; azt fejezi ki, hogy abszolút els? helyet akart biztosítani élete minden pillanatában Istennek. Ferencnek a vallásossága engem most is leny?göz. Nemrég voltam tíz napot Assisiben, egy európai ifjúsági találkozón. Ott láttam, hogy Ferenc nem hétköznapi szent, ? egy él? valaki. Ami még tetszik Szent Ferencben, hogy szerette az utolsó helyet, a kicsiséget, az egyszer?séget. Belülr?l akarta az egyházat reformálni, de úgy, hogy saját életében kezdte el azt. Magát a papságot pedig azért választottam, mert kiskorom óta pap szerettem volna lenni. Gyulafehérvárra kerülésem után találkoztam a ferences lelkiséggel és azt mondtam magamnak, ez az, amit szeretek, ez az, ami után vágyakozom.
– Csíksomlyó a legjelent?sebb magyar katolikus búcsújáró kegyhely. Milyen érzések töltötték el, amikor új feladatáról értesült?
– Vegyes érzések. Úgy gondolom, nem én vagyok a legalkalmasabb személy erre a feladatra, de azt is tudom, hogy Isten mindent tud pótolni annál az embernél, aki próbál egészen ráhagyatkozni.
– Mit jelent az Ön számára ez a megbízatás?
– Els?sorban az itt él? ferences testvéreknek a szolgálatát jelenti. Azt gondolom, az a jó házf?nök, aki próbál egy családias, otthonos legkört teremteni a testvérek számára a kolostoron belül és ezt tekinti els? számú feladatának. Nem feltétlenül kell f?szerepl? legyen a külvilág felé, hanem ? kell legyen az az ember, aki összefogja a testvéreket, leosztja a munkát, és a testvérek kedélyállapota fölött ?rködik azzal, hogy szolgál nekik. Ezen kívül továbbra is a szerzetesjelöltek magisztere vagyok, harmadik munkám pedig a kórházlelkészség. Éppen vasárnap tartottam az els? szentmisét, és betegeket is látogattam.
– Hogyan fog rendházf?nökként viszonyulni a Nyeregben szervezend? világi eseményekhez?
– A Nyereg egy szent tér. Vannak helyek Európában, ahová özönlenek az emberek. Megfigyeltem Assisiben is naponta több ezren megfordulnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a szent helyeknek van egy vonzásuk... Mindenképpen, miel?tt világi rendezvényt mutatnának be a Nyeregben, én a testvérekkel együtt szeretnék meggy?z?dni, mir?l szól az illet? el?adás, hogy a hely szentségét nem sérti-e az, amit ott esetleg bemutatnak, s majd ezen ismeret fényében lehet döntést hozni. Tehát amellett vagyok, hogy el?ször ismerjük meg a produkciót, s aztán a többiekkel közösen szeretném eldönteni, mit engedjünk meg, és mit ne. Természetesen szeretnénk támogatni minden olyan kezdeményezést, amely népünk lelki, szellemi növekedését el?segíti.