Ki a csoda a szerzetes/nő? (eredményhirdetés)

A középiskolás tanulók számára: „Ki a csoda a szerzetes/n?” címmel januárban meghirdetett pályázati felhívásra összesen 82 dolgozat érkezett a Brassó-i Ferences Kolostorba. (Igazából 84, de ebb?l egy túl kés?n postázódott és egyet ötödikes diák küldött.)

A pályázat célja az volt, hogy fiataljaink megismerjék a szerzetesi életformát. Ennek érdekében a minimum 11 oldalas dolgozatban írni kellett, arányos felosztásban a szerzetesi fogadalmakról (engedelmesség, szegénység, tisztaság), a szerzetesség történetér?l, be kellett mutatni egy erdélyi kolostor, zárda (bármilyen rendi) jelen életét és munkásságát, és végül arról, hogy személyes véleménye alapján, mivel gazdagíthatja a szerzetesség az egyházat és a világot. „Mint só az ételben, olyan a szerzetesség a világban, ízesíti azt” – írja Márton Kinga Székelyudvarhelyr?l.

Istennek hála, a felhívás nagyon sok fiatalt megmozgatott. Valójában sokkal többet, mint ahányan beküldték a dolgozatot… A könyvek, az Internet, illetve kolostorok és szerzetesi közösségek, személyek fölkeresése és a velük való beszélgetés által, sokan tanulmányozni kezdték a szerzetesi életformát. Így, saját bevallásuk szerint, számukra egy valóságh? szerzetesi kép alakult ki.

Néhány idézet ezzel kapcsolatosan a dolgozatokból: „Rengeteg élményem volt, amíg a dolgozatomat szerkesztettem és bár azt hittem, hogy nem lesz id?m, se er?m, hogy ezt végigcsináljam most nagyon boldog vagyok, hogy mégis hozzá fogtam.

Mikor elindultam egyedül a klarisszákhoz azon gondolkodtam, hogy mit is mondok nekik, mit is fogok kérdezni és féltem t?lük, pedig azt se tudtam, hogy milyenek. Amikor becsengettem és a n?vér megjelent az ajtóban éreztem, hogy, nincs amit?l féljek. Behívott és leültetett. Óriási élmény volt ott ülni és hallgatni, azt, hogy hogyan telnek mindennapjaik, mivel foglalkoznak… és az a nyugodt, békés csend a lelkemet is megnyugtatta, ezért nagyon örülök, hogy elmentem.” (Kézdi Csenge – Csíkszentgyörgy)

Vannak olyan rendek, - itt az árkosi Assisi Szent Ferenc Betegápoló N?véreir?l van szó – akik a terhes kismamákon segítenek, ez is olyan angyali dolog.”

(Kristó Hermina – Csíkszereda )

Mária Judit n?vérrel való beszélgetésem során megértettem, hogy ahhoz, hogy valaki igazi szerzetes legyen nem elég csak akarni, hanem elhivatottságot kell érezni, mert ha nem soha nem leszel boldog. Csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha azt tesszük, amit szeretünk, és ha Isten arra hívott meg, hogy szerzetesek legyünk, akkor boldogan igent kell mondjunk.”(Pál Annamária – Csíkszereda ) Mert: „Szerintem jó buli szerzetesnek lenni, Istennek társa, embereknek testvére lenni.”

(Papp-Zakar Ilka – Kolozsvár)

Habár a szerzetesség egy kicsit idegennek t?nik számomra, mégis nagyon csodálom azokat a férfiakat és n?ket, akik életüket teljesen Istennek ajánlják. Imádkozva dolgoznak, és dolgozva imádkoznak! Szerintem ?k jelek a mai világban!

A megélhetésért vagy a minél nagyobb anyagi haszonért való hajsza, elidegeníti az embereket önmaguktól, egymástól és Istent?l egyaránt. A szerzetesek és apácák ennek a hiábavalóságára mutatnak rá. Megélhetésért kell ugyan dolgozni, de talán nem olyan mértékben, ahogy az a mai világban szokottá vált. Én nem szeretnék ennek a „mókuskeréknek” egy része lenni!

Egyszer elgondolkodtam azon, hogy mi is az én távlati tervem: egyetem, jó munkahely, szép kis család? Talán ez, de talán más! Még nem tudom milyen irányba fog vezetni az utam, de az biztos, hogy távlati terveimben szeretném, ha Isten rólam alkotott elképzelése minél jobban megvalósulna életemben! Ehhez kérem a kegyelmet!”

(Váradi Czáka Ágnes – Gyergyószentmiklós)

A szerzetesek olyanok, mint Isten egének apró csillagai, melyek bevilágítják életünket, és utat mutatnak az örök boldogság felé”.

(Zakariás Annamária – Székelyudvarhely)

A mai világban, ebben az alkohollal, droggal és mindenféle káros szenvedéllyel teli, anyagias világban a szerzetesek ablakba tett gyertyaként hívják fel a figyelmet a helyes evangéliumi életre, mind a hétköznapi, mind az egyházi emberek számára”.

(Molnár Zoltán Imre – Szatmár)

A sok dolgozatot átolvasva nem volt könny? elbírálni a pályázatban megadott négyes felosztás szerint, hogy melyik a legjobb, a legszebb, a legönállóbb, a legtömörebb. Valószín? nem is sikerült igazából megtalálni a legjobbat, hiszen nagyon sok jó dolgozat van, amibe nagyon sok munkát fektettek be, amibe nagyon sok lelket vittek bele, ami miatt mindannyian dicséretet érdemelnek.

Igazából, akik komolyan foglalkoztak a témával azok mind nyertesek, na nem azért mert díjakat nyertek, hanem: „Bevallom, hogy mikor megtudtam, hogy lehet pályázatot írni a szerzetesekr?l, akkor el?ször a pénzre gondoltam, hogy milyen jól fog nekem jönni az a pénz, meg a kirándulásra. De ahogy elkezdtem írni úgy mindinkább, arra gondolok, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy betekintést nyerhettem a szerzetesek életébe, és sok mindent megtanulhattam róluk, t?lük. Megtanultam, hogy nem minden a pénz. Az embernek inkább szeretetre van szüksége, mint pénzre, mert a pénz nem tesz boldoggá senkit, de a szeretett IGEN!

Mikor a szerzetessel beszélgettem és segítséget kértem, hogy meg tudjam írni ezt a pályázatot, akkor éreztem, hogy én is ilyen ember akarok lenni, aki önzetlenül tud segíteni az embertársain, anélkül, hogy apácának vagy ilyesminek mennék.”

(Barczán Em?ke - Székelyudvarhely)

Ennek ellenére mégis döntenünk kellett, hogy kinek ítéljük oda az els? három díjat, illetve az öt napos brassói kirándulást. Sok mérlegelés, megfontolás és tépel?dés után a következ? három személy mellett döntöttünk:


Harmadik díj: Kézdi Csenge – Csíkszentgyörgy

Második díj: Rajka Mária Andrea – Kolozsvár


Els? díj: Pál Annamária – Kápolnásfalu


A sok mérlegelés után úgy döntöttek a zs?ri tagjai, hogy odaítélnek még két külön díjat is, ezek a következ?k:

Chinda Péter – Csík-Pálfalva

Molnár Zoltán Imre – Szatmár


A fentiekkel együtt, akik dolgozatukkal megnyerték a brassói kirándulást, levélben értesítjük az id?pontról, amikor meglátogathatnak minket, és nálunk tölthetnek néhány napot: egy ici-picit betekintve a kolostor életébe, nagyokat beszélgetve, játszva, kirándulva és megismerkedve a város történelmével és nevezetesebb helyeivel.

Néhány számadat:
    • 82 dolgozat 48 helyiségb?l érkezett,
    • 35 iskolából,
    • 13 dolgozat, (azaz minden 6-ik) jött katolikus iskolából,
    • 45 dolgozat írója városon él, 37 falun,
    • összesen 73 lány és 9 fiú pályázott

Ez alkalommal szeretnénk ismételten köszönetet mondani mindazoknak, akik pályázati felhívásunkat eljutatták a fiatalokhoz: lelkipásztoroknak és hitoktatóknak, a Vasárnap szerkeszt?ségének, az Érsekség és az Erdélyi Ferences Rendtartomány honlapját (ofm.ro) szerkeszt?knek.

Hogy mit jelent egy nemes ügynek a jó el?adása, példa arra a Csíkszereda-i Kájoni János Kereskedelmi Szakközépiskola, ahonnan 21-en írtak dolgozatot a Balog Olga hitoktatón? csoportjából. Isten fizesse mindenkinek a közrem?ködést, s a fiataloknak, hogy hallgattak a felhívásra. Jó volt együtt dolgozni, s reméljük, hogy a jöv?ben is sikerül együttm?ködni.


Brassó, 2007. június 28.

fr.Moisii Róbert ofm

fr. Kakucs Szilveszter ofm

Sajat címkek: