E címmel hirdetett pedagógusok számára pályázatot a brassói ferences rendház ez év szeptember végén. A pályázat kiírásának célja, hogy a pályázók felfedezzék és műveikkel felhívják a figyelmet a hivatásorientált nevelés fontosságára. Ezzel a pályázattal a hivatásgondozás-kultúráját szeretnénk táplálni, amelyben az élete értelmét kereső fiatal nem marad egyedül létfontosságú kérdéseinek a megoldásában, megválaszolásában.

A felhívás nem talált süket fülekre, mintegy 25 személy válaszolt rá rövidebb vagy hosszabb írással. Bihar, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Maros és Szatmár megyékből, sőt Magyarországról is érkezett írás. Van köztük férfi (10) és nő (15), fiatal és idős, falun és városon tevékenykedő, óvodai és iskolai tapasztalatokkal rendelkező pedagógus. A személyes hangvételű írások nagy része szem előtt tartotta a célt: „műveikkel felhívják a figyelmet a hivatásorientált nevelés fontosságára”. Tudatában vannak annak, hogy: „Nagy kihívás a hivatás-gondozás témájával foglalkozni mint a pedagógus egyik felelősségteljes feladatával…” „Tisztában vagyok vele, hogy a hivatás nem egyenlő a foglalkozással, a munkával (bár manapság inkább ebben az értelemben használjuk), de az lenne az ideális, ha az ember fő munkaidőben gyakorolná hivatását” – írja Dezső Mária Magdolna.

Valamennyien állítják, hogy ebben a legfontosabb a példaadó, tanúságtevő élet. „Úgy gondolom, hogy helyes istenkép és reális egyházkép nélkül nem igazán lehet keresztény hivatástudatra nevelni, illetve segíteni abban, hogy a fiatal megtalálja azt az utat, amely végül is nem más, mint a szeretet útja, út önmagához, út a többi emberhez és út Istenhez… ami a lélek a testnek, azok a keresztények a világnak. A Diognétoszhoz írt levél szerzője világosan megfogalmazza a keresztény ember élethivatását, életfeladatát… először nekünk, a hitoktatással foglalkozó keresztényeknek kell ezt megszívlelnünk. Amíg nem vagyunk lélek a diákjaink között, addig őket sem tudjuk lelkesíteni. Egy biztos: nagy a felelősségünk, nekünk felnőtteknek, nekünk pedagógusoknak” (Székely Szilárd-János).

„A lehetőségek állapotában a terv kihívás számunkra. Kihívás, mert a diákok képességeinek a szeretet szolgálatába való állítása élethű mintát igényel; úgyhogy céljaik felállításának egyik biztosítéka mindenképp a mi saját hivatásunk megélése lehet, vagyis az hogy belőlünk áradó szeretet túlmutat-e a genetikailag beprogramozott tulajdonságainkon”(Ferenczi Attila).

Többen vallják, hogy „a hivatásgondozás, a válaszra való felkészítés is (az isteni meghívásra adandó válaszra) már születésünk – sőt fogantatásunk pillanatától el kell kezdődjön” (Both Vanda Erzsébet). Mert, „a hivatásgondozás szempontjából kulcsfontosságú, hogy korra való tekintet nélkül segítsük a gyereket a saját útjának a megtalálásában, és a mélyen rejlő potenciálok kibontásában” (Frigy Szabolcs).

Nem volt könnyű, a pályázati kiírás célját szem előtt tartva az értékesebbnél értékesebb írásokból kiválasztani a pályázat kiírói szerinti három legjobbat és a brassói jutalomkirándulás nyerteseit.

Sok mérlegelés, megfontolás és tépelődés után a következő döntés született:

Első díj: DEZSŐ MÁRIA MAGDOLNA, Gyergyószentmiklós – a Salamon Ernő Elméleti Líceum tanára.

Második díj: SZÉKELY SZILÁRD-JÁNOS, Marosvásárhely – a Bolyai Farkas Elméleti Líceum hitoktatója.

Harmadik díj: BOTH VANDA ERZSÉBET, Kápolnásfalu – óvónő, jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kar, pasztorálpszichológia szak, magiszteri hallgatója.

A nyerteseket levélben értesítjük a jutalomkirándulásról, amely január 3-6 közt lesz. A díj átadása a januári együttlét alkalmával történik meg.

A ferences testvérek

Brassó. 2007. december 14.