Akik az Úrban bíznak, erejük megújul – Thomas, a zarándok a brassói kolostorban
2007 december 9-én, vasárnap délután becsengetett kolostorunk ajtaján két, turista hátizsákos fiatal szálláskérési szándékkal: Andrea Magyarországról és Thomas Franciaországból.
A későbbi beszélgetések folyamán derült ki, hogy a 22 éves Thomas augusztus 28-án indult útnak gyalog Reims-ből, hogy Németországon, Magyarországon, Románián, Bulgárián, Törökországon, Szírián, Libanonon át Jeruzsálembe zarándokoljon. A két város közötti távolság 5000 km, melynek felezőpontja Bukarest. Andreával Magyarországon találkozott, aki Szegeden csatlakozott hozzá, hogy elkísérje a román fővárosig. A Szeged és Brassó közötti útszakaszt kerek egy hónap alatt tették meg. Temesváron, Déván és nálunk, Brassóban töltöttek hosszabb pihenőt – szűk három napot.
Szerdán reggel indultak tovább, amikor a szentmise olvasmányában a próféta arról beszélt, hogy az Úr:
„Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el”. (Iz 40, 29-31)
Thomas és Andrea nem mindennapi tette arról győzött meg, hogy az Izajás profétától vett idézet nem csak szép szavak összessége, hanem erőt adó valóság azok számára „akik az Úrban bíznak”.
Kérdésünkre: nem fordult-e meg a fejében a gondolat, hogy feladja, hogy visszafordul? – azt felelete Thomas, hogy nem. Annak ellenére, hogy 30 km-es gyaloglás után aludt telefonfülkében, vagy hogy a havas december elején, Fogaras környékén a szabad ég alatt, (ekkor Andrea azt álmodta, hogy meghalt, s felébredve, meglátva a napot nagyon megörvendett, hogy csak álom volt az egész), vagy hogy szeme láttára, néhány méterrel előtte autóbalesetben elhunyt ember esetében megtapasztalhatta, hogy milyen gyorsan elmúlik az ember élete, nem akart visszafordulni. Igaz, volt alkalom, amikor egy-egy fárasztó nap végén nagyon gyengének, erőtlennek érezte magát, de reggelre mindig új erőre kapott… Bízik abban, hogy a Gondviselő Istennek mindvégig gondja lesz rá és szerencsésen, húsvétra megérkezhet a szentsírhoz Jeruzsálembe… A házfőnök kérte, hogy a szentsírnál imádkozzon értünk erdélyi ferencesekért is…
Andrea, azóta már visszatért Bukarestből Magyarországra, Thomas pedig valahol Bulgáriában folytatja útját…
Élmény beszámolóit a francia nyelven irt internetes naplójában lehet olvasni a következő címen: http://reims-jerusalem.travelblog.fr/
Thomast, a zarándokot Isten áldja és őrizze a további zarándok útján!
Mi pedig, az év végén, s még inkább az Új Esztendőben vegyük fontolóra, hogy „akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok”.
fr. Szilveszter ofm Brassó, 2007. december 27.
Néhány ide kapcsolodó kép, itt érhető el.