„Hivatásgondozás az iskolai nevelésben” - beszámolók a jutalomkirándulásról
Január 3 és 6 között
került sor a pedagógusoknak meghirdetett pályázat nyerteseinek a
találkozójára a brassói ferences kolostorban. A vége végén csak heten
tudtak részt venni a találkozón, ami jó légkörben zajlott le.
Csütörtökön (jan.3) délután érkeztek, majd az elszállásolás után meg volt a közös ismerkedés, vacsora és utána közös esti séta a városban.
Péntek (jan. 4) délelőtt a Cenk meghódításával telt. Lenyűgözte őket a Cenkről való rálátás a városra. Volt, aki a kirándulásban azt élvezete, hogy tanítónőként nem kell sereghajtó legyen, mint az iskolai kirándulások alkalmával, hanem elől is szaladhat önfeledten. Délután volt a pedagógusokért bemutatott szentmise, amelyet a Tartomány Főnök, Leó testvér végzett Róbert testvérrel, a pályázat megálmodójával együtt. Majd a szentmisét követő vacsora után került sor Leó testvér előadására, melynek címe: „Van-e ferences pedagógia?” Ezt közös beszélgetés követte a hivatásgondozásról, majd a díjak átadása.
Jó volt tapasztalni, ami egyébként a benyújtott írásokból is kiderült, hogy vannak emberek, akik hivatásként élik meg a tanítást és nevelést, akiknek nagyon fontos az, amit tesznek. Majd ezt éjszakába nyúló kötetlen beszélgetés követte, önvallomásokkal, személyes tapasztalatokkal tele tűzdelve.
Szombat (jan.5 ) délelőtt, a késő délutánba nyúlva a Bibliadrámáé volt. Ennek témája: „Amit testemmel megértek, azt értem meg valójában!” Margulescu Cotiso és Róbert testvér volt a program vezetője. Ebéd után ketten hazautaztak, a többi résztvevő pedig Brassó Poiana meghódítására indult.
Majd a vacsorát követően került sor a ferencességgel kapcsolatos rövid bevezető után, az Erdélyi Ferences Rendtartomány képes bemutatására, amit e sorok írója követett el. Jó volt tapasztalni a nagyfokú érdeklődést, a ferences lelkiséget, illetve a szerzetes életet illetően…
Vasárnap (jan.6) délelőtt történt a búcsúvétel és a haza utazás.
Jó volt együtt lenni olyan személyekkel, akik velünk együtt, fontosnak tartják azt, hogy a jövő nemzedéke, testben és lélekben egészségesen növekedjen, hogy kiegyensúlyozott életvitele legyen, hogy megtalálja helyét, s hivatását az életben.
fr. Szilveszter
A „Hivatásgondozás az iskolai nevelésben” - pályázat legértékesebb jutalma
A Hivatásgondozás az iskolai nevelésben című pályázat legértékesebb jutalmaként, a ferences testvérek meghívására három napot tölthettünk a brassói kolostorban. Változatos és élményekben gazdag programot szerveztek számunkra, melynek célja a testi-lelki kikapcsolódás és feltöltődés volt.
Az oldott hangulatú, játékos ismerkedés, az esti séta a fagytól sziporkázó városban, a hatalmas távlatokat kínáló Cenkre való felkapaszkodás és a Poiana nyüzsgésében az egymás mellett maradásért vívott küzdelem e rövid idő alatt is közösséget kovácsolt belőlünk. Az egymáshoz tartozást csak erősítette a pedagógiáról, a hivatásról, a nevelő személyiségéről, a hitről és az életben kitűzött célokról szóló előadás, majd a beszélgetések, melyek nem egyszer a késő éjszakába nyúltak.
Spirituális élményt jelentett a Măgulescu Cotizo és Moisii Róbert szakavatott irányításával megvalósuló bibliadráma, ahol a tékozló fiú történetének egyik mozzanatát elevenítettük fel két változatban, valamint a szentmisék a ferencesek meghittséget árasztó, kis templomában.
Bepillantást nyerhettünk a kisebb testvérek életmódjába, nemcsak úgy, hogy szinte minden pillanatot velük töltöttünk, hanem Kakucs Szilveszter az erdélyi ferences rendtartományról szóló, részletes és látványos, multimédiás bemutatója által is.
Nem csoda, hogy amikor búcsúzásnál feltették a kérdést, mit viszünk magunkkal az ország különböző tájaira e három napos együttlétből, zavarba jöttünk. Kétszeresen is nehéz feladat elé állítottak minket: egyrészt az élmények zuhatagából kiragadni pár csillámló cseppet, másrészt a szavak kristálypoharába önteni azt. Mégis nekirugaszkodom még egyszer, annak biztos tudatában, hogy lehetetlenre vállalkozom: a közösségé formálódás apró rituáléit, a finom élcekből származó derűt, az Isten szeretetét és a vele való találkozást, az emberség példáit és a bizalmat, az egymásra való odafigyelést, olyan fogalmakat, mint az érzelmi stabilitás, optimális frusztráció a „nem” kimondása által, a remekül elkészített ételek ízeit, lelki békességet és nyugalmat, arckifejezéseket és mondatokat, szeretetteljes gesztusokat.
Mindezért nagyon hálásak vagyunk, és köszönettel tartozunk mindenkinek, aki ottlétünket támogatta és megszervezte, különösképpen a ferences testvéreknek, akik nemcsak tevékenységekkel és szavakkal, hanem teljes egyéniségükkel jobbakká formáltak bennünket. Isten áldása legyen további munkájukon!
A résztvevő pedagógusok
Az eseményről készült képekből itt tekinthetsz meg néhányat.
Csütörtökön (jan.3) délután érkeztek, majd az elszállásolás után meg volt a közös ismerkedés, vacsora és utána közös esti séta a városban.
Péntek (jan. 4) délelőtt a Cenk meghódításával telt. Lenyűgözte őket a Cenkről való rálátás a városra. Volt, aki a kirándulásban azt élvezete, hogy tanítónőként nem kell sereghajtó legyen, mint az iskolai kirándulások alkalmával, hanem elől is szaladhat önfeledten. Délután volt a pedagógusokért bemutatott szentmise, amelyet a Tartomány Főnök, Leó testvér végzett Róbert testvérrel, a pályázat megálmodójával együtt. Majd a szentmisét követő vacsora után került sor Leó testvér előadására, melynek címe: „Van-e ferences pedagógia?” Ezt közös beszélgetés követte a hivatásgondozásról, majd a díjak átadása.
Jó volt tapasztalni, ami egyébként a benyújtott írásokból is kiderült, hogy vannak emberek, akik hivatásként élik meg a tanítást és nevelést, akiknek nagyon fontos az, amit tesznek. Majd ezt éjszakába nyúló kötetlen beszélgetés követte, önvallomásokkal, személyes tapasztalatokkal tele tűzdelve.
Szombat (jan.5 ) délelőtt, a késő délutánba nyúlva a Bibliadrámáé volt. Ennek témája: „Amit testemmel megértek, azt értem meg valójában!” Margulescu Cotiso és Róbert testvér volt a program vezetője. Ebéd után ketten hazautaztak, a többi résztvevő pedig Brassó Poiana meghódítására indult.
Majd a vacsorát követően került sor a ferencességgel kapcsolatos rövid bevezető után, az Erdélyi Ferences Rendtartomány képes bemutatására, amit e sorok írója követett el. Jó volt tapasztalni a nagyfokú érdeklődést, a ferences lelkiséget, illetve a szerzetes életet illetően…
Vasárnap (jan.6) délelőtt történt a búcsúvétel és a haza utazás.
Jó volt együtt lenni olyan személyekkel, akik velünk együtt, fontosnak tartják azt, hogy a jövő nemzedéke, testben és lélekben egészségesen növekedjen, hogy kiegyensúlyozott életvitele legyen, hogy megtalálja helyét, s hivatását az életben.
fr. Szilveszter
Brassó, 2008. január 6.
A „Hivatásgondozás az iskolai nevelésben” - pályázat legértékesebb jutalma
A Hivatásgondozás az iskolai nevelésben című pályázat legértékesebb jutalmaként, a ferences testvérek meghívására három napot tölthettünk a brassói kolostorban. Változatos és élményekben gazdag programot szerveztek számunkra, melynek célja a testi-lelki kikapcsolódás és feltöltődés volt.
Az oldott hangulatú, játékos ismerkedés, az esti séta a fagytól sziporkázó városban, a hatalmas távlatokat kínáló Cenkre való felkapaszkodás és a Poiana nyüzsgésében az egymás mellett maradásért vívott küzdelem e rövid idő alatt is közösséget kovácsolt belőlünk. Az egymáshoz tartozást csak erősítette a pedagógiáról, a hivatásról, a nevelő személyiségéről, a hitről és az életben kitűzött célokról szóló előadás, majd a beszélgetések, melyek nem egyszer a késő éjszakába nyúltak.
Spirituális élményt jelentett a Măgulescu Cotizo és Moisii Róbert szakavatott irányításával megvalósuló bibliadráma, ahol a tékozló fiú történetének egyik mozzanatát elevenítettük fel két változatban, valamint a szentmisék a ferencesek meghittséget árasztó, kis templomában.
Bepillantást nyerhettünk a kisebb testvérek életmódjába, nemcsak úgy, hogy szinte minden pillanatot velük töltöttünk, hanem Kakucs Szilveszter az erdélyi ferences rendtartományról szóló, részletes és látványos, multimédiás bemutatója által is.
Nem csoda, hogy amikor búcsúzásnál feltették a kérdést, mit viszünk magunkkal az ország különböző tájaira e három napos együttlétből, zavarba jöttünk. Kétszeresen is nehéz feladat elé állítottak minket: egyrészt az élmények zuhatagából kiragadni pár csillámló cseppet, másrészt a szavak kristálypoharába önteni azt. Mégis nekirugaszkodom még egyszer, annak biztos tudatában, hogy lehetetlenre vállalkozom: a közösségé formálódás apró rituáléit, a finom élcekből származó derűt, az Isten szeretetét és a vele való találkozást, az emberség példáit és a bizalmat, az egymásra való odafigyelést, olyan fogalmakat, mint az érzelmi stabilitás, optimális frusztráció a „nem” kimondása által, a remekül elkészített ételek ízeit, lelki békességet és nyugalmat, arckifejezéseket és mondatokat, szeretetteljes gesztusokat.
Mindezért nagyon hálásak vagyunk, és köszönettel tartozunk mindenkinek, aki ottlétünket támogatta és megszervezte, különösképpen a ferences testvéreknek, akik nemcsak tevékenységekkel és szavakkal, hanem teljes egyéniségükkel jobbakká formáltak bennünket. Isten áldása legyen további munkájukon!
A résztvevő pedagógusok
Az eseményről készült képekből itt tekinthetsz meg néhányat.