Nem tudok úgy gondolni a brassói ferences kolostorra, amelynek temploma zarándokhely a hívek számára – különösen Szent Antal segítségül hívása miatt –, hogy ne látnám a templom sekrestyéjében Szabin testvért, törékeny, csuhás alkatával, szelíd tekintetével, jóságosan mindazokkal szemben, akik átlépik küszöbét, kétségbeesésük és nehézségeik elűzésének vágyával, keresve a reményt és az isteni segítséget.
De minthogy a Földön minden mulandó, kevéssel ezelőtt magához hívta őt is Isten.

Ki volt Szabin testvér?

    Szabin testvér, 1919. augusztus 9-én született Medgyesen, 1939. február 5-én öltötte magára a szerzetesi ruhát, és 1948 február 18-án tette le a szegénységi, engedelmességi és tisztasági fogadalmat Kaplonyban, Szatmár megyében.
69 éven át a kolozsvári, mikházi, kaplonyi, mária-radnai, körösbányai, esztelneki és brassói közösségek tagja volt.
    Teljes szívvel szolgált kertészként, szakácsként, sekrestyésként és házfőnökként. Brassóba 1992-ben jött. Házfőnökként minden erejével harcolt a kolostor újraalapításáért, minthogy az épületet nagy részét erőszakkal birtokba vette a kommunista hatalom.
    Élete utolsó szakaszában alázattal és türelemmel fogadta a betegséget és öregséget, állandóan bízva Isten akaratában és a megváltásban.
Istennél keresve vigasztalást, türelemmel, imával és jó szóval ő maga is vigasztalást nyújtott mindazoknak, akik kérték tőle.
    2008. január 30-án, Szabin testvér elment közülünk. De én továbbra is ott látom őt lelki szememmel a sekrestyei asztalnál, várva mindazokat, akik szükségükben Istent keresik, vagy pedig az oltár közelében ülve a szentmisék alatt, igazi ferencesre jellemző egyszerűséggel és alázattal. Mosoly és készség. Isten- és emberszeretet.
    Én is meglátogattam többször is őt és sok mindenről beszéltünk, de ami a szívembe vésődött az a következő intelem volt: „Mindazt, amid van, jó és rossz, a jó Istenre kell bíznod. Ő elfogad tőlünk mindent, és segít mindenben. Rá kell bíznunk magunkat.” Rájöttem, ez volt az ő hitvallása, és elhatároztam, hogy az enyém is ez lesz. Tetszett nekem az is, hogy mindig hangsúlyozta: nem Isten, hanem Jó Isten.

    A Jó Isten legyen veled, Szabin testvér!


Alexandru Vasiliu

A Brassó – belvárosi plébánia „Cheie si Sabie” románnyelvű januári értesítőjében jelent meg a fenti írás Szabin testvérről, amit Bereczki Szilvia fordított magyarra.