A tegnap délután négy óra körül Gergely atyával begördültünk az Angyalos Boldogasszony mellett található Domus Pacis udvarára. Az utazás eléggé hosszúnak mondható, hisz Kolozsvárról szombat délután indultam, s vasárnap kora hajnalban startoltunk Budapestről … de még így is viszonylag „használható” állapotban érkeztünk meg Assisibe.

Az itteni fogadtatás sem volt semmi: Budapest felé utazva a rádióban hallottam, hogy Olaszország több részén – köztük Perugia tartományban is – 30 fok fölötti hőséggel kell számolni, de azért nem számítottam arra, hogy az autóból kiszállva annyira meg fog „ütni” az a 32,5 Celsius fok, amit az autó hőmérője mutatott. Szóval ezekkel a közvetlen előzményekkel kezdődött a rendi nagykáptalanra való „megérkezésünk”.

 

A fogadásnál nem volt nagy gyúródás, úgyhogy viszonylag hamar megkaptuk a szobákat … a legfontosabb anyagokat, információkat tartalmazó táskák már elő voltak készítve a mindenkinek nevére szabott kis postafiókokba … úgyhogy azt is mondhatom, hogy nagyon gyorsan ment berázódás.

 

A szobákban természetesen minden rendbe, puccba vágva. Állítólag az előző káptalanokhoz képest két újdonság van: minden szobában van légkondicionálás és a szobák nagy részéből – viszonylag tűrhető sebességgel – Wifi internetelérési lehetőség van. (Mondanom sem kell, hogy a Linux ismét „kivágta a rezet”: míg egyes más operációs rendszert használó testvéreknek ma reggelig kellett várni, hogy megkapják a szükséges információkat a csatlakozási lehetőségről, nekem már a tegnap este simán csatlakozott a gépem a hálózatra ;-))

 

Ahogy látom az étkezéssel sem lesz gond: a Domus Pacis étkezdéjében van a három fő étkezés, s a reggelinél azért nem pusztán csak olaszos felhozatal volt, hanem számoltak a „kontinentális” szokásokkal is. Természetesen az ebéd, vacsora menüje az olaszos (de az igazság az, hogy jól is esik most egy kis olasz konyhai termék).

 

Már a legelső időszakban sok ismerős testvérrel futottam össze (igaz Jakab atya már előzőleg átküldte a résztvevők névsorát, s már ott is jó néhány ismerős névre akadtam): legnagyobb részükkel az Antonianum-ból ered az ismeretség, de a két évvel ezelőtt ifjúsági találkozóról is vannak ismerős arcok. Jó volt azt megtapasztalni, hogy az antoniánumos ismerősök közül néhányan emlékeztek a nevemre (az igazság az, hogy tapasztalataim alapján a más nemzetiségű, anyanyelvű testvérek részéről senkitől sem várom, hogy megtanulja a nevemet: hisz számukra még kimondani is nehéz … de hogy van, aki még évek után is emlékszik rá … no szóval ezt nem nagyon gondoltam volna: persze lehet, hogy azért más is készült a résztvevők neveiből ;-))

 

A megérkezés, gyors mosdás után beültem egy kicsit a Porziunkulába: azt a nagy bazilikát is hűtik, úgyhogy – emiatt is – jól esett egy kis időt ott eltölteni. Első közös program a vacsora volt: itt találkoztam először Jakab atyával, aztán lassan-lassan bemutatkozások is következtek, főleg a COTAF konferencia provinciálisainak (hát ebből sajnos nem sok maradt meg nekem … szerencsére vannak a kis névtáblák, amelyeken jó nagyban vannak a nevek, utána – sajnos nagyon aprón a származási hely, majd eléggé láthatóan a nyelv, amelyen meg lehet szólítani az illetőt). Vacsora után még egy kicsit megsétáltam magam a téren … de a viszonylag késői időpont ellenére (már bőven elmúlt 9 óra) még eléggé nagy volt a hőség, úgyhogy inkább visszahúzódtam a szobába, ahol azért már nem kellett nagy ringatás az utazás stb. után.