Az eseményt megtisztelte jelenlétével a megyei RMDSZ alelnöke, Csoma Botond, valamint a Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Fekete Emőke, aki megígérte, hogy továbbra is segíteni fogják a kollégium épületének felújítását. Leander atya, a dési ferences rendház plébánosa a terem és a tanulók megáldása után a jelenlévő szülőknek, pedagógusoknak, a kollégium lakóinak és a meghívottaknak röviden ismertette a kollégium történetét. Az ünnepet rövid zenés-verses összeállítás zárta: Ady- és Kányádi verseket szavalt Füstös László, Andacs Mária és Máté Izolda (végzős kollégisták), majd az Aranyeső néptánccsoport fellépése következett.

A század elején a dési ferences rendház 50–60 ferences papnak volt az otthona; a ferencesek iskolát működtettek és több impozáns, a város központjában álló épület tulajdonosai voltak a kommunista államosításig. A ’89-es változások után a plébánosok törvényes jogaikat ismerve, minden segítséget megragadva eredményesen munkálkodtak a visszaszolgáltatásért, 2000 óta pedig apránként elkezdték visszakapni jogos tulajdonuk egy részét. A rendház 2005 óta igencsak tágasnak bizonyult a benne lakó atyáknak, akik azon kezdtek el gondolkozni, hogyan népesítsék be úgy az épületet, hogy az a magyar közösséget is szolgálja. Így jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a legmagasztosabb cél a magyar fiatalok segítése lehet. Elkezdték hát a felújítást, és a földszinti termekből lakószobákat alakítottak ki. Ennek eredményeképp előbb három, majd négy, nyolc, mára pedig harmincnégy református és katolikus tanuló kapott második otthont a kollégiumban. A bentlakók vasárnap este érkeznek – Vicéről, Magyardécséről, Bálványosváraljáról, Felőrről, Rettegről – és péntekig maradnak. A szülői hozzájárulás havonta mindössze mintegy 200 lej, a további költségeket a rendház fedezi. A gyerekekre három szakácsnő főz, két pedagógus – Gozner Károly és Páter Tibor – felügyel, akik a tanulásban is segítenek, továbbá két éjjeliőr vigyáz a biztonságra. Leánder atya kiemelte a Szülőföld Alap, a megyei és városi tanács anyagi segítségét.

Minden kicsi megvalósítás rendkívüli öröm – mondta az atya, hozzátéve: Istenben bízva, az összefogás reményében bizakodva tekintenek a jövőbe.

A kollégium melletti épület – korábbi ifjúsági otthon – is a katolikus rendház tulajdona már. Ennek az épületnek a története is igen érdekes: 1948-ban épült meg, majd alig négy év után elvették az egyháztól, amely most siralmas állapotban kapta vissza. Felújítására újabb összefogásra, pályázatokra és magánsegítségre lesz szükség.

 

Lukács Éva