Tizedik nap - avagy ... a helyzet fokozódik
Beküldte frszabolcs -
A mai szentmisében azt hiszem, hogy rekordot döntöttünk: no nem a gyorsasággal, vagy a hosszúsággal, hanem a használt nyelvekkel. Ugyanis mivel teljes COTAF szentmise volt, ezért volt francia, német, holland, magyar és latin nyelvű részek. De ettől függetlenül azt hiszem, hogy érvényes volt ;-)
Ami a káptalani munkát illeti ma eléggé változatos volt: reggel csoportmunkával kezdtünk, aztán volt plénum, majd délután konferencia-találkozó, s a délután második részében pedig (próba)választás. Na de inkább nézzük sorba.
Az első tömb tehát nyelvi csoportban kezdődött, ahol a Statútumokhoz benyújtott változtatások kerültek sorra. Mivel a tegnap eléggé gyorsak voltunk, azért mára viszonylag kevés maradt: pusztán csak a 136 cikkely néhány paragrafusával kellett foglalkoznunk. Ehhez volt néhány javaslat (pl. az Igazságosság és Béke Hivatalának vezetője is legyen a káptalan tagja stb.) amit nagyon gyorsan fölöslegesnek talált a csoportunk (s ahogy később kiderült a többi csoport is ;-)) … s így ez az első ülésszak eléggé hamar véget ért számunkra, s így maradt egy kis szabad idő. De mielőtt vége lett volna – kicsit viccesen, kicsit komolyan – elhangzott egy olyan ötlet is, hogy javasolni kéne, hogy a káptalant rövidítsék le. Erre rögtön jöttek példák is: egyik nővérközösség felére rövidítette a káptalanja idejét … hat hónapról háromra; a szaléziek káptalanja több mint két hónapot tart; de kb. hasonló a jezsuitáké is, csak ott nem lehet tudni előre, hogy mikor is lesz vége.
A következő szesszió az plénum volt, ahol a tegnap délutáni és ma első tömbben lévő csoportfoglalkozások „eredményei” kerültek bemutatásra az egyes csoport-titkárok részéről.
De mielőtt erre sor került volna elhangzott egy eléggé jó vicc (az egyik moderátor szokott időnként elsütni – többé-kevésbé jó – vicceket). A mai így szólt: Egyik ír monostorban már halálos ágyán fekszik az apátnő. A nővérek köré sereglenek, hogy imádsággal kísérjék a haláltusáját. De úgy gondolják, hogy még megkínálják egy kis langyos tejjel, hátha még tudna legalább annyit enni. Ki is megy az egyik nővér a konyhába tejért, de közbe eszébe jut, hogy Karácsonyra kaptak egy kis whiskyt, úgyhogy abból beletölt jócskán a tejbe. Beviszi a haldokló főnöknőhöz … valahogy odateszi a szájához az iszik egy korty tejet … aztán még egyet … aztán rendesen nyelni kezdi … addig míg ki nem ürül a bögre. Látván a nővérek, hogy főnökasszony milyen lendülettel eltünteti a tejet, kérlelni kezdik, hogy amíg van ereje – s míg a tej is erősíti – mondjon nekik valami lelki beszédet, hagyatékképpen. A nővér felül az ágyba … minden szem rászegeződik … Majd hangosan megszólal: Ezt a tehenet nehogy eladjátok!! No ilyen viccekkel próbálnak minket ráhangolni a káptalni munkára ...
Úgyhogy ilyen felvezetés után már egészen jól estek a csoportbeszélgetések beszámolói. Majd lehetőség volt kérdések feltevésére, amelyre a jogászok ill. a Statútum revideáló bizottság tagjai próbáltak válaszolni. Ennek a végén felmerült, egy utolsó kérdésként, hogy a Generális választása előtt azért jó volna pl. anyagi ügyekről is beszámolót hallani, illetve nem ártana ha bemutatkoznának röviden – legalább – az esélyes jelöltek. (Ezeket az elnökség megvitatta, s arra jutott, hogy … majd következő alkalommal: mármint hogy a következő káptalan előtt, akkor úgy kellene összeállítani a programot, hogy erre is lehetőség legyen … meg amúgy is a tegnap esti próbaszavazással tulajdonképpen már elkezdődött a választás, úgyhogy menet közben nem lehet szabályokat változtatni).
A délutáni program konferenciák megbeszélésével kezdődött: itt volt lehetőség arra, hogy a generálisválasztásra egy kicsit készülni lehessen, beszélgetni lehessen „hivatalos” körülmények között is. Ez nálunk (mármint a generáliskérdés) annyira nem jelentett problémát, s inkább a vikárius feladatainak tisztázása volt a téma … ebből aztán egy kérdés is született, amit a konferenciák elnöke személyesen terjesztett az elnökség elé, s választ a negyedik ülésszak végén kaptunk rá. Ez ülés után a folyóson a cseh provinciálissal váltottunk pár szót, na jó néhány mondatot (a szomszéd szobában lakik, de eddig köszönésnél tovább nem nagyon jutottunk): kiderült, hogy többször is volt Erdélyben (főleg a Bánsági cseh közösségekben), de pl. a tavaly néhány testvérrel együtt a Fogarasi havasokban is voltak, a gerinc egy részét végigjárt … egészen a Moldoveanu csúcsig).
A nap negyedik ülése ismét plénum volt; pontosabban ismét egy próbaszavazás: hát itt látszott a tegnaphoz képest, hogy közeledtek az álláspontok, illetve hogy lassan „sorolódnak” a szavazatok … s azt hiszem, hogy nagy meglepetés holnap már nem fog érni (habár az éjszaka még sok változást hozhat ;-)). Ennél a (próba)szavazásnál már a tapasztalat is látszott: itt már nem kellett kétszer cédulákat osztani, az összeszámolás is simán ment … szóval már egészen profik vagyunk a holnapi választás előtt ;-) Mivel eléggé hamar lefutott – az előbb említett okok miatt – a próbaszavazás, így maradt egy kis idő arra, hogy a felmerült kérdésre (a vikárius feladatairól) a jelenlegi vikárius egy kicsit beszámoljon. Mivel nem nagyon volt idő felkészülni erre a beszámolóra nagyon „emberi”-re sikerült … egy kicsit megmutatkozott ebben is Bravi nagysága. (utána azért a vacsorabeszélgetésnél, ahol olyan asztaltársam volt, aki már elég hosszú időt töltött a Kúrián = több Generálist is kiszolgált, azért még elég sok szépet lehetett hallani a jelenlegi Vikáriusról, de a Definitoriumról is. Bravi beszámolójában hangzott el az a következtetés is, hogy ha valamit sikerült megvalósítani ebben az elmúlt hat évben az annak köszönhető, hogy a Definitórium tudott egy irányba húzni: a megbeszélések, döntéshozatalok előtt mindenkinek meg lehetett a véleménye, s azt el is mondhatta, de miután döntés született, az már az ők döntésük volt (s még akkor is, ha esetleg valaki nem teljesen értett vele egyet, akkor is egy irányba húztak). De mondta azt is, hogy ezt nem is lehet másként, hisz abból csak zűrzavar születik, ha valaki nem vállalja ezt a vezetésben.
A negyedik ülés után, ma – kivételesen – még egy külön közös ülés volt, ahol imádságos keretek között megköszöntük a kifutott vezetőségnek az elmúlt hat évet. (Utána beszélgetve levontuk azt a következtetést, hogy nálunk – magyaroknál – ez nem nagyon szokás lenni … pedig mindig volna mit megköszönni a búcsúzó vezetőségnek). Az imádságos rész után volt egy rövid koccintás is (eközben érkezett meg a Pápa úr delegátusa a holnapi választásra). Itt egy kicsit az egyik amerikai származású tolmáccsal beszélgettünk (a New York-i provinciából van, de Délen született, a szülei pedig francia és spanyol származású bevándorlók … szóval könnyű így tolmácsnak lenni ;-)). Néhány nappal ezelőtt is próbált szegény beszélgetni, de három perc alatt annyi „bakklövése” volt, hogy én éreztem kellemetlen helyzetben magam: először csehnek nézett, aztán azt kérdezte, hogy lengyelül beszélek-e, aztán amikor tisztáztuk, hogy magyar vagyok – illetve elhangzott a rövid ismertető Erdélyről – akkor jó fiú akart lenni, s hamar elterelte a beszélgetést, hogy hat évvel ezelőtt majdnem Jakab lett a generális … s milyen szép is lett volna egy szláv generális … no ez az aztán elég volt … De a mai beszélgetés már egészen jól sikerült, sok érdekes dolgot meg lehetett tudni tőle az provinciájáról, aminek Kanadában is vannak házai stb. Ez után került sor a vacsorára, ahol egy nagyon jó beszélgetésre került sor a francia, egyik német provinciálissal és a Kúria egyik munkatársával. Ez úgy elhúzódott, hogy már szinte mindenki eljött az ebédlőből csak mi üldögéltünk ott az asztalnál.
No … ma képet nem tudok beilleszteni, mert úgy tűnik, hogy lehalt a rend honlapja … legalábbis nekem itt nem akarja betölteni (habár igaz, hogy nagyon gyenge itt a net, de más honlapokat lassan-lassan csak betölt). Lehet, hogy a nagy izgalom miatt, már a honlap sem bírja a terhelést ;-)
