A mai nap fő eseménye a Generális választás volt, úgyhogy gyakorlatilag ennek volt alárendelve, ill. ehhez volt igazítva minden.

 

Ez már a reggeli szentmisével elkezdődött: a Porziunkulában közös szentmisén vettünk részt már 7 órai kezdettel, amelyen a kirendelt Bíboros volt a főcelebráns, s ő tartott egy röpke félórás prédikációt … úgyhogy a szentmise végén már majdnem fél kilencet mutatott az óra. Úgyhogy a reggeli az egy kicsit gyors volt, mert 9-től már kezdődött a plénum, illetve a szavazás. No azért egy kicsit tekintettel voltak a feszült időre, úgyhogy azért volt egy kis késés. De aztán hamar „behoztuk”: igaz ehhez több lépésre volt szükség (bíboros köszöntése, az ő viszont köszöntője, a scrutátorok bemutatása, elfogadása a bíboros részéről, a scrutátorok eskütétele, a káptalani tagok eskütétele, a Generális köszönetmondása és bocsánatkérése, a pecsét átadása a bíborosnak, a bíboros általi feloldozás stb.) De viszonylag elég hamar elérkeztünk aztán a névsorolvasáshoz, majd a szavazáshoz … majd az eredményhirdetéshez. (Jó volt látni, hogy Carballo mennyire emberien fogadta az eredményt, illetve az azt követő megnyilvánulásokat) Utána még egy kicsit várni kellett, hogy a titkár tudja elkészíteni a hivatalos formulákat. A várakozás közben a bíboros – amúgy nagyon kedves kicsi emberke – el kezdett „matatni” a pecsétnél: egy kis fehér tarisznyában volt benne, s gondolom, hogy megakarta nézni, hogy ha már odaadták, akkor mi is van benne … de aztán addig bontogatta nagy álcázások közepette, hogy nem ért a végére mert visszajött a titkár az elkészített jegyzőkönyvekkel ... ezt hitelesíteni kellett (úgyhogy az utókor számára az én aláírásom is hitelesíti a választás eredményét). S akkor már nem is volt más hátra mint átvonulni a Porziunkulába hálaadásra és a régi/új Generális köszöntésére. No azért ez már nem kis időbe került: egyrészt mivel teljes hitvallást stb.-t kellett tenni … aztán minden egyes testvérrel ölelkezés … s ez nemcsak a káptalani tagokkal, hanem kivonult Rómából a Kúria, többen voltak Antoniánumból, ide jöttek a szomszédos házakból a testvérek, de láttam németországi testvéreket is (gondolom nem erre az eseményre jöttek … de ha már itt voltak ;-)) … s mindezekkel ölelkezni kellett: szóval azért nézegettem, hogy szegény Generális vajon ki fogja-e bírni a sor végéig vagy mégsem. Aztán kibírta!

 

Miután végigköszöntötte mindenki még egy gyors fényképezésre került sor az Angyalos Boldogasszony előtti téren (közben arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nem három nappal korábban volt ez az esemény, mert akkor zuhogó esőben bizony egy kicsit kellemetlenebb lett volna az átvonulás, fényképezkedés stb.) A mai ebéd – a kiemelkedő eseményre való tekintettel – a Protokonvent ebédlőjébe volt … hát meg is töltöttük rendesen. Onnan eléggé kell rohannom, mert Harsányi professzor úr rám szabadította a Vatikáni Rádiót, de mivel ebéd elé már nem fért be, azért délutánra beszéltünk meg egy telefonos interjút. Azon is valahogy sikerült túlesni … aztán majd kiderül, hogy mit tudnak össze-vissza vágni belőle.

 

Délután már tovább folyt a komoly munka: először konferencia megbeszélés volt a vikárius témakörében, majd plénum. Úgy tűnik, hogy a vikárius választás nem lesz egyszerű dolog (de remélem, azért előbb-utóbb csak fog sikerülni az is a holnapi nap folyamán). Ma viszont először még a következő káptalanon sorra kerülő definitor-választásra vonatkozó határozattervezettel kellett ismét foglalkozni … erről (gépi) szavazás is volt hirtelen. Majd pedig egy tájékozódó kör volt – természetesen listás módon (úgyhogy ha komoly scrutátori munkát kellett kifejteni … de már egészen profin csináltuk) – a vikáriussal kapcsolatosan. Elég nagy a szórás (teljesen lista nélkül lehetett szavazni), de azért nem jött ki 153 féle név ;-)

 

Egy kis szünet után vesperás (a tegnap kitalálták a COTEF megbeszélésen, hogy ahol a magyar vesperásokat szoktuk mondani az a kis kápolna, inkább terem üres, s ezért ezután ott lesznek a COTAF esti dicséretek … mi majd meglátjuk, hogy mit is fogunk csinálni). A lényeg, hogy ma közös vesperás volt, amin a teljes COTAF küldöttség jelen volt, mert utána egy rövid megbeszélésre került sor a vikárius témában. (elég sok ilyen jellegű beszélgetésre került sor a mai délután folyamán: konferenciákban, konferencia elnökök között, személyes beszélgetésekben … talán ez is segít egy kicsit a helyzet tisztulásában)

 

A vacsora az elég ünnepire sikerült … rendesen elhúzódott, s ráadásul még utána kerti parti is volt: hát oda már csak éppen „beszagoltam”, néhány szót váltottam egy lengyel provinciálissal … de úgy nagyjából ennyi volt a ma esti közösségi élet.

 

Holnap reggel COTAF szentmise lesz a Porziunkula kápolnában … ha minden igaz, akkor a káptalan alatt még egyszer fogunk sorrakerülni valamikor a vége felé. Aztán a holnapi nap az újabb választásokkal … ha minden rendben zajlik, akkor szombat délre már definitórium is meg kellene legyen választva. Hát majd meglátjuk … ha megérjük a reggelt ;-)

 

A mai képek elérhetőek itt és itt.