Tizenhatodik nap - avagy fogadalomújítás

 

Elviekben a mai nap már komoly munka kellett volna legyen. S reggel minden jel arra mutatott, hogy lesz is … mármint, hogy olyan „hétköznapi/munkanapi” módon kezdődött minden: reggel – szűkkörű – COTAF zsolozsma és szentmise, reggeli … majd 9-től találkozás a nagyteremben egy gyors plénum ülésre, aminek igazából már a tegnap meg kellett volna lennie, csak … elmaradt.
 
Úgyhogy a mai plénum azzal kezdődött, hogy – egy jó ütemes kongói ének elimádkozása után – a tegnapi „palota-forradalom” által felvetett javaslatokat/ötleteket próbálta a gyűlés vezetősége (a tegnap esti, éjszakai megbeszélésük alapján) valahogy mederbe terelni. Lényegében az lett a lecsengése, hogy: mivel az elején megszavaztuk a káptalan rendtartását, attól most már nagyon eltérni nem lehet (pl. most menet közben teljesen új metodológiát találni ki stb.), viszont néhány kérdésben lehet igazodni a köz akaratához (ahogy erre eddig is volt már példa). A nagyobb kérdéseket viszont érdemes melegen tartani, s akkor lehet a következő káptalani metodológiához javaslatként beterjeszteni. Ezzel elég sok idő elment … de rögtön folytattuk is a tegnapi nyelvi csoportok eredményeinek az ismertetésével (ami az Evangelizációs Titkárságra vonatkozott). Itt elég eltérő vélemények hangzottak el … s utána a hozzászólásokból is az derült ki, hogy nem lesz könnyű itt majd közös nevezőre jutni: most egyelőre mindenképpen jegelve van a kérdés, s majd az utolsó héten (talán) kerül elő ismét, amikorra majd a bizottságok egy kicsit tisztázzák a konkrét javaslatokat.
 
A második ülésszak elején a G8-hoz írandó levél vázlatának az ismertetése történt … ahhoz lehetett hozzászólni, kiegészítési javaslatokat tenni (úgy tűnik, hogy alapvetően egy elég jó kis nyilatkozat született … persze azért nem egészen egyértelmű még a pontos címzettjei, miben is illetékesek őt, hogyan jut el egyáltalán hozzájuk stb.). Ezt követően a bizottságok ismertetésére került sor (ettől a héttől elkezdődnek a bizottsági munkák, s egy kicsit ezeket ismertették), illetve ez az egész bizottságosdinak a mechanizmusát próbálták ismertetni. Egyelőre 11 bizottságot jelöltek ki (van amelyik a Statútumokkal foglalkozik, van az anyagi ügyeket érintő kérdéseket tárgyaló, kb. öt-hat van, ami az evangelizáció különböző kérdéseit veszi szemügyre stb. … az utóbbiak inkább a Generális beszámolójának nagyobb témái alapján lettek kijelölve). Ezek a bizottságok általában két nyelvűek: tehát a rend három hivatalos nyelvéből kettő-kettő (különböző párosításban) van egy-egy bizottsághoz rendelve (tehát ez is egy kicsit szűkíti, hogy ki milyen bizottságba mehet). A rendszer ismertetése után lehetett feliratkozni a bizottságokba: én előre az egyik evangelizációs bizottságot néztem ki (olyan altémák voltak, mint: új evangelizációs tevékenységek, illetve a dialógus kérdése), de olyan nagy volt a gyúródás, hogy amikorra odaértem már betelt a táblázat. Én meg – kis naivul – azt hittem, hogy oda már többen nem lehet iratkozni. Úgyhogy kerestem egy másikat (ahol még volt hely): itt két fontosabb téma van, éspedig egy szociológiai felmérés kérdése (több javaslatban is előkerült, hogy szükség volna egy ilyen felmérésre a rend helyzetéről), illetve az imádság és az áhítat szelleme. Előre egy kicsit csodálkoztam, hogy itt nincs olyan nagy gyúródás (míg pl. a dialógusnál, vagy az anyagi ügyeknél meg igen ;-)) … de aztán kiderült, hogy egyrészt ide a „jámborabb” emberek iratkoztak, akik nem gyúródnak (nézzük a dolgok jobbik oldalát), másrészt meg az is kiderült, hogy azok a táblázatok csak irányadó jellegűek, hisz a tizennégy helyre végül is a mi csoportunkban legalább huszonketten vagyunk … A feliratkozás után egy gyors bizottsági ülés még belefért a délelőttbe: gyakorlatilag a bizottság elnökét, alelnökét, ill. titkárát választottuk meg, és kiosztásra kerültek azok a témafelvetések, amelyek ehhez a bizottsághoz tartoznak, s az eddig javaslatokban, tématárgyalásokban előkerültek (ezeket a „szakértők” gyűjtögették össze az addigi ülések folyamán, illetve a Generális beszámolójából). S ezzel nagyjából el is jött a dél.
 
Délután bizottsági ülés volt: az első témakört próbáltuk egy kicsit körüljárni; éspedig a rend helyzetének szociológiai felmérésére vonatkozó felvetést (beleértve a kilépések kérdésének a tanulmányozását is). A beszélgetés spanyolul és olaszul folyt (talán enyhe spanyol fölényben), végül is arra jutottunk, hogy … egyrészt nem olyan egyértelmű, hogy mire is jó egy ilyen szociológiai felmérés (főleg ha külső szakértők készítik) – legalábbis volt egy ilyen próbálkozás az olasz provinciákban néhány évvel ezelőtt, s igazából nem látják a gyümölcseit – s főleg ha ezt rendi szinten kell elkészíteni, akkor … nagyon-nagy erőket kellene megmozgatni (hisz egészen más valóság van Afrikában, s más pl. Európában stb.). Másrészt meg nagyon egyoldalú, ha csak szociológiai, s nincs egy teológiai megalapozás, pszichológiai megközelítés stb. … tehát mindenképpen interdiszciplináris kellene legyen … szóval alapvetően jól hangzik, csak … elég bonyolultnak tűnik a megvalósítása. Nahát nagyjából ez lett a végkövetkeztetés … persze közben még szóba kerültek a kilépések kérdése is, okai is (csak „érdekességként”: megfogalmazódott az, hogy nem biztos, hogy az elhibázott nevelés az oka a későbbi kilépéseknek … s példaként az assisi provincia került elő – ezt maga a provinciálisa is megerősítette – ahol látszólag jól, sőt példaszerűen működik a nevelés, mégis az utóbbi időben egy egész kilépési hullám sepert végig a provincián).
Hát még annyi idő maradt ebből a bizottságra szánt időből, hogy végigolvastuk az imádságra vonatkozó részeket az előkészített anyagból, s majd holnap azzal folytatjuk.
 
A délután második része azzal kezdődött, hogy felültünk a buszokra, s felvittek bennünket a Szent Ferenc bazilikába, ahol megemlékeztünk – egy igeliturgia keretében – a Regula 800 éves évfordulójáról és fogadalomújításra került sor. (erről sok sok kép érhető el itt, itt és itt). Ez azért egy elég jó lelki program volt … no meg ilyen környezetben egy kicsit keményebben hangzik talán az „ennek a közösségnek” kifejezés is. Majd áldást kaptunk azzal az ereklyével, amely Szent Ferenc Leó testvérnek adott áldását tartalmazza. Ezután a konventuálisokhoz voltunk hivatalosak vacsorára: az ebédlőjükbe alig tűnt fel, hogy ott vagyunk, pedig voltunk vagy kétszázan, velük együtt ;-)) Egyik oldalamon az egyik brazil kusztódia kusztosa ült, a másikon pedig a tajvani provinciális (ez utóbbival egy kicsit megizzadtam, amíg néhány mondatot tudtunk váltani … s lehet, hogy reggelre izomlázam is lesz a karomban). Vagy három román testvér is jelentkezett vacsora közben (köztük a volt provinciálisuk is, aki most egy ideit itteni szolgálatra van rendelve), volt aki magyarul is igyekezett megszólalni … ezt azért pl. Románban ritkábban teszik meg.
 
Hát nagyjából ennyi fért a mai napba (azzal kezdtem, hogy elviekben komoly munka kellett volna legyen ... hát részben volt is) holnap lesz bizottsági munka, lesz nyelvi csoport is, sőt talán plénum is … úgyhogy lesz minden …