Ma pihi volt … mármint, hogy (káptalani)munkaszüneti nap volt. Úgyhogy akár a ki is hagyhatnám a beszámolót. De mivel nem volt egészen eseménytelen ez a nap (sem), ezért néhány mondatot csak-csak …

 

Szóval az már a hét elején eldőlt, hogy nem iratkozunk fel a Rietti-völgyi kirándulásra, ami hivatalos lehetőségként fel volt kínálva (mert már jártunk többször is arra), hanem valami olyasmi helyre megyünk (hamár itt van Gergely autója), ahol még nem jártunk (vagy legalábbis nem mind jártunk) … így dőlt el a tegnap este, hogy akkor ma … Gubbióóóóóó! (a városhoz kapcsolódó képek a neten itt találhatóak)

 

Mivel ezt már egész naposra terveztük ezért reggel hármasban a Szentháromság tiszteletére imádkoztunk, miséztünk … majd utána reggeliztünk … s csak 9,15-kor indultunk. Kb. egy óra út után – ami érintette Farnetto-t (úgyhogy Erik és Tibor testvér emlékének adóztunk egy három másodperces csenddel … és csodálkoztunk, hogy nincs még szobor emelve nekik) – meg is érkeztünk a „legszebb középkori városba” (legalábbis az egyik kirakatban így reklámozta magát).

 

Egy kicsit megnéztük a várost … végigjártuk a fontosabb helyeket (a minoriták templomát, a városházát, a Dómot) … kerestük a farkast, de – szerencsére – nem találtuk meg. Illetve van egy templom (ami sajnos zárva volt), ahová állítólag el van temetve … de hát ezt most nem tartják olyan nagy becsben a gubbióiak. Viszont Szent Ubaldót annál inkább. Úgyhogy felmentünk a testvérek által fentartott Szent Ubaldo bazilikába is: magasan a város felett van, s természetesen nem gyalog mentünk fel, s nem is felvonóval, hanem autóval … hátulról szépen fel lehet menni. Mondjuk az időpont nem a legjobban sikerült (s a városba sem, mert szinte mindegyik templomban misét fogtunk ki), mert éppen akkor indult lefelé a tömeg – mármint autók – a szentmiséről. Hát a városban látott templomokban nem sokan voltak a szentmiséken (a Dómban pl. a pappal együtt összesen hárman voltak … no ez azért azt hiszem, hogy Olaszország szerte is ritkaság … de lehet, hogy csak a Szentháromság tisztelete miatt volt így), de innen fentről folytak le az autók, úgyhogy kb. 10 percet csak álltunk az út szélén, hogy aztán találjunk egy kis helyet mi is felmenni. No onnan fentről gyönyörű a kilátás … igaz a város egy része nem látszik, mert éppen bentvan a hegy alatt. De amúgy sok mindent lehet látni. S szép időben talán még sokkal messzibbre is (ma eléggé felhős idő volt, úgyhogy inkább csak a várost tudtuk igazán lenézni).

 

Megcsodáltuk a gyertyákat, szétnéztünk a templomban … aztán egyet ebédeltünk, s ezzel lassan el is indultunk visszafelé. Természetesen nem azon az úton, amelyiken jöttünk, hanem kinéztünk a térképen egy „mezei” utat, ami hegyen – s néha völgyön – át vezetett Assisi felé, s pont a Subasio lábához érkezett be, hátulról közelítve meg Assisit (no az sem volt semmi látvány, amikor egyszer csak hirtelen a völgyben feltűnt előttünk a Rocca).

 

Én aztán le is szálltam fent városban … egy kicsit kóvályogtam a vasárnapi tömegben, majd meglátogattam Szent Ferenc sírját (a vasárnap ellenére viszonylag tűrhető volt a tömeg a városban is, s a templomban is … úgyhogy – úgy tűnik – még június elején is érdemes Assisibe jönni … de továbbra is azt hiszem, hogy a május a legszebb, legnyugodtabb … igaz megvan az esélye annak, hogy az ember kifog egy esősebb időszakot … de lehet, hogy az még mindig jobb mint a turista áradat).

 

Assisiből aztán szépen lesétáltam … s olyankorra hazaértem, hogy egy kicsit kifújhattam magam még a vacsora előtt. Aztán még egy kis választási eredmények követése a csigalassúságú interneten … s így most már lehet lefeküdni, erőt gyűjteni a következő hét „káptalanozásához”. Habár – ha minden igaz, akkor – a holnapi nap délelőttje az nem lesz „durva”: a reggeli első ülésszak, a múlt hétfőhöz hasonlóan Lectio lesz, majd utána a ferences rend többi ágának előljárójával lesz találkozás (legalábbis a program szerint).