Egy újabb káptalani napon vagyunk túl, ami amolyan bevezető volt – talán – ehhez a héthez. A reggeli program szokás szerint a Sírás-kápolnában, majd az ebédlőben (na jó olyankor reggelizőben) … úgyhogy arról sokat nem is írók.

 

Az első ülés az plénum volt: s ahogy a programban is szerepelt – a múlt héthez hasonlóan – Lectio volt: egy spanyol testvér tartott egy rövid bevezetőt a 72 tanítvány szétküldéséről szóló lukácsi részhez, majd a Chilei provinciális számolt be egy korábbi tapasztalatáról (az előző evangéliumi részhez kapcsolódóan), majd nyelvi csoportokban folyt a megosztás … hát ez mi ma ismét kis – magyar nyelvi – csoportban oldottuk meg.

 

Utána, a második ülésszak a ferences rend többi generálisa látogatásának volt szentelve: el is jöttek rendesen … itt volt a konventuális, a kapucinus, a harmadik rend és a világi rend generálisa (állítólag a reguláris harmadik rend vezetője is ígérte, hogy eljön, de aztán nem érkezett meg). Rövid beszédek ide, oda … milyen fontos a testvériség stb. … s aztán koccintgatós időszak (momento fraterno) következett egészen ebédig.

 

Délután már komolyan be – kellett volna – induljon a munka: az első ülésszak úgy volt tervezve, hogy elején összegyűlünk, s ott megmondják, hogy mit is kell csinálni a csoportfoglalkozásokon, s utána a nyelvi csoportokban lesz munka, majd a negyedik ülésszakra visszatérünk a plénumra, beszámolni a csoportfoglalkozásokról. A téma, ami sorra került az az Evangelizációs titkárság kérdése volt. A megnevezés lehet, hogy nem pontos, mert … elég nagy zűrzavar van ezen a téren: úgy tűnik, hogy a 2003-as káptalani ezt Missziós titkárságnak nevezték, akkor – nagy viták után – Evangelizációs titkárság lett belőle, aminek két része van, éspedig a rendes evangelizációval foglalkozó, illetve a missziós evangelizációs akármi, aminek van egy saját moderátora. Most igazából az lett volna feladat – s ezt osztották ki a délutáni első plénum elején – hogy a kiscsoportokban arról kellett volna beszélni, hogy ez a változtatás hogyan vált be a provinciákban, hogyan látják ennek rendi szinten való megvalósulását, illetve milyen javaslatokkal lehetne ezt működőképesebbé tenni (ehhez korábban, két konferencia részéről érkezett be javaslat). No miután ezt felvázolták kitört a vihar a teremben … egyrészt kérték, hogy a beérkezett javaslatokat kellene egy kicsit megmagyarázni (hogy akik benyújtották miért is tették, illetve mit is értenek alatta), másrészt, hogy akik a Kúrián ennél a Titkárságnál dolgoztak számoljanak be tapasztalataikról (hisz hiába beszélünk mi a csoportokban, ha nincsenek meg az előbb említett információk, akkor abból csak káosz lesz), harmadsorban pedig ismét előkerült az örök téma … éspedig, hogy gond van a módszerrel: mielőtt ilyen konkrét – s előremutató témákról beszélnénk – először a jelenlegi helyzettel kellene úgy általában tisztában lenni. No … addig-addig, hogy a kért beszámolókkal, ismertetőkkel el is telt az idő annyira, hogy vége lett az első plénumnak … s így a második plénumra maradt a csoportfoglalkozás.

 

A csoportban aztán – a beszámolók alapján – kiderült, hogy olyan nagyon nem vagyunk lemaradva ebben a témában (vö. a provinciai káptalan felkérése az egyes hivatalokat betöltő testvérek feladatkörének tisztázására), mert az egyes provinciákban eléggé eltérő módon értelmezik a 2003-as káptalannak ezt a módosítását, illetve az alkalmazásával is eléggé nagy eltérések vannak. Az tény, hogy – a csoportban legalábbis – vannak olyan provinciák, ahol próbálták már ezt a kérdést megoldani, s úgy tűnik, hogy van is ahol működik (sőt olyan példák is voltak, ahol több provincia hozott létre – közösen – ilyen titkárságokat is … itt főleg az olasz és német provinciákban volt rá példa). De azért vannak olyan helyek is, ahol ezt a kérdést úgy … szóval saját szájuk íze szerint oldották meg. Persze ezt elég sok „salátából” lehetett kibogozni (azt hiszem, hogy ennyi mellébeszélés még nem volt a csoportunkban mint ebben a témában). A lényeg, amire jutottunk: nem kéne elsietni ennek a kérdésnek a tárgyalását, ezért mi egy olyan javaslatot teszünk, hogy rendi szinten felül kéne vizsgálni, hogy egyáltalán mi is az evangelizációs gyakorlat, s akkor majd ebből kiindulva lehet a Statútumok előírásait megfogalmazni, egységesíteni.

 

Ami „haszon” volt számomra ebben a témában az az, hogy lassan kezdem megérteni, hogy evangelizáció alatt értenek minden olyan lelkipásztori tevékenységet, ami a hívekhez kötődik (plébánia, kegyhely, népmissziók, iskola, bentlakás stb.), s emellett van az missziós evangelizáció (vagy ad gentes, vagy ad extram) ami a hagyományos értelemben vett missziókat jelenti.

 

A csoportfoglalkozást követően – aminek az összegzése akkor holnapra, vagy későbbre marad – egy rövid plénum volt: egyrészt a vikárius hitvallására került sor (érdekes módon ezt angolul tette, a generális még latinul), majd a két definitornak a megerősítése: ők ugyanis nem voltak káptalani tagok, s így a megválasztás után nem lehetett rögtön beiktatni őket, de már megérkeztek – Rómából és Spanyolországból – s így ez a hivatalos aktus is megtörtént. Így most a káptalani tagok száma 153 lett. (Eredetileg 152-en voltunk, de abból a múlt hét végén – még a vikárius választása előtt – „kidőlt” az egyiptomi provinciális, s haza is utazott, s a két megválasztott definitor pedig megválasztásától vagy beiktatásától kezdve már rendes tagja a káptalannak, de régi definitorok is azok maradnak)

 

No ezek után lassan vághatunk neki a holnapi napnak, aminek egyik fontos pontja majd az esti liturgia lesz, amikor Szent Ferenc sírjánál megemlékezés lesz a nyolcszáz éves alapításra, illetve fogadalomújításra fog sor kerülni … ha minden igaz.

 

A mai naphoz kapcsolódó képek ...