Hírolvasó

Testben és lélekben egészségesen élni

Erik testvér blogja -

Második alkalommal szervezte meg az Erdélyi Mária Út Egyesület több civil szervezettel összefogva Csíksomlyón a Szakrális Maratont június 10-én a keresztény értékekért, a békéért. A mintegy 200 résztvevő a sokszínűségnek és a harmóniának lehetett a részese. 



Újra elgondolkodtam azon, amit annyira jól tudok már, hogy a lelki élet és az aktív testmozgás mennyire összetartozik. A kettő kiegészíti egymást. A Szakrális Maraton iránti érdeklődésünk minket is hozzásegített ahhoz, hogy jobban odafigyeljünk testünkre, vegyük észre a jelzéseket, óvatosabban és éberebben bánjunk magunkkal. De mindezeken túl érzékenyebben kell odafigyelnünk a lelkünkre is, az egészség és az istenkapcsolat összefüggésére. Már az ókori orvosok vallották, hogy az egészséges életmódhoz hozzátartozik az Isten tisztelete, a világ Teremtőjéhez fűződő helyes kapcsolat. A szerzetesi hagyománytól nem hogy nem volt idegen, hanem egyenesen tudatosan odafigyeltek az életforma, életmód kialakításakor, hogy testben és lélekben egészségesen élhessenek. Mintha ez mára kissé feledésben ment volna az egyházban... Ismét az egyház feladata kell legyen, hogy ne csak hirdesse, élje is a test és a lélek, a testi egészség és a szellemi élet egységét. Minderre kiváló példaképünk van: II. Szent János Pál pápa. A sajtóban felröppent a hír, hogy ő legyen a sportolók védőszentje. A 2005. április 2-án elhunyt Karol Wojtyla, II. János Pál nemcsak a lélek, az etika és a vallás csodálatos képviselője volt, hanem ifjúkorától kezdve edzette testét is, számos szakágat művelt magas szinten. Kedvelte a labdarúgást, a síelést, a hegymászást, és tanítványaival a folyók és a tavak világát is felfedezte, de még a kajakozást is kedvelte. Egyházfőként sem feledkezett meg a sport világáról, szívesen fogadta a versenyzőket és sporteseményeken is megjelent. II. János Pál pápa igazi sportember volt. Csodálatos példakép, hiszen emberi és keresztényi módon is megmutatta a sport igazi értékét. Itt az ideje, hogy jobban odafigyeljünk egy szent életének ezen eseményeire is. Egyre több a ma embere számára a hétköznapokban ránehezedő stressz, ezért egyre inkább fontos megtalálnia azt a forrást, ahol levezetheti a felgyülemlett feszültségeket, ennek pedig kiváló formája a rendszeres testedzés, hogy a leli egyensúlyát (is) megőrizhesse. E téren megfontolandóak Jálics Ferenc jezsuita atya tanácsai, amelyekről bővebben a Szenlélődő lelkigyakorlat című kötetében olvashatunk: Az első prioritás az alvásé. Meg kell adnunk a testnek a megfelelő alvásidőt, amennyire csak annak szüksége van. Ha valaki elhatározza, hogy fél órával korábban felkel imádkozni, akkor fél órával korábban le kell feküdnie aludni, különben az imaidő alatt bóbiskolni fog. A kialvatlan ember éppoly kevéssé képes éberen jelen lenni Isten számára, mint embertársai számára. A második prioritás véleményem szerint megadni testünknek azt a mennyiségű mozgást, amennyire annak szüksége van: sportolás, séta, futás, jógagyakorlatok, gimnasztika vagy bármi más. Ez különösen vonatkozik egyetemistákra és olyanokra, akik munkájukat az íróasztal mellett végzik. Ez az életfontosságú mozgás ranglistánkon megelőzi az imádságot, különben rablógazdálkodást folytatunk testünkkel szemben.A harmadik prioritás az imádság. Nem csupán imát mondani, hanem imádkozni, csendben odafigyelni Istenre.A negyedik prioritás az, hogy időt szenteljünk azoknak az embereknek, akikkel együtt élünk, legyen az a családunk vagy a lakóközösség, szerzetesrend, amelyben élünk. Ez nem jelent túl sok időt, azt viszont csak úgy, önmagáért kell rájuk szentelnünk, különben nem tudunk emberi módon egymás mellett élni.Az ötödik prioritás a munka, amelyre még így is elegendő idő marad. A munka semmiképpen sem előzheti meg a többi prioritást. Miatta nem szabad a többit elhanyagolnunk!Minden a rendelkezésünkre áll, hogy kiegyensúlyozott személyek legyünk. Rajtad és rajtam múlik, hogy hogyan alakítjuk életünket. Az ajándékba kapott életet miért ne akarnánk jól és kiegyensúlyozottan élni? U.E.OFM
Az írás nyomtatásban a Hargita Népe napilapban jelent meg 2017. 06. 15.

Hatalommal szolgálni

Erik testvér blogja -



Ferences közösségünk számára az egyik legszebb ünnep a beöltözés, az új testvérek „igazi megérkezésének” első pillanatai a szerzetesrendbe, amikor a jelöltek kivetkőzve a világból, testvéreik segítségével magukra öltik a bűnbánók rendjének ruháját, a barna színű habitust. A szertartás utánozza a keresztséget: a testvér új ruhát és új nevet kap; kezébe imakönyvet – „Vedd a zsolozsmáskönyvet, és buzgón végezd az Egyház imáját!” – és égő gyertyát adnak – „Vedd Krisztus világosságát halhatatlanságod jeléül!”; végül Krisztus keresztjét nyújtják át neki: „Vedd a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjét; benne van a mi életünk, üdvösségünk és feltámadásunk! Elhangzanak Szent Pál szavai: „Tőlem azonban távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, mely által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak.” (Gal 6,14). Ez az utánzás a szerzetesi hivatás lényegét tárja fel: nem más az, mint keresztségünk egyfajta radikális, végsőkig menő prófétai vállalása. A szertartás szövege rámutat a szerzetesi élet néhány fontos elemére: a tökéletesség, az új – krisztusi – élet vágya, az imádság jelentősége, bizalom Isten erejében. A szertartás a névadással fejeződik be: „Ezután N. testvér lesz a neved. Béke veled! – És a te lelkeddel.”Szent Erik vértanú királyJómagam az Erik nevet kértem szerzetesi nevemként, IX. Szent Erik svéd vértanúkirályt választottam védőszentemül. Mára nem kötelező a rendbe lépéskor nevet változtatni, ezért sokan megkérdezik, hogy a keresztségben kapott János mellé miért választottam az Eriket. Keresve a nevet, olvasgatva a szentek életrajzait, Szent Erik rövid életrajza elsőre megfogott. Beleszerettem a névbe, elsőre megragadott a vértanúkirály élete.  Keveset tudunk IX. Erik életéről, királyi működéséről. Nevének jelentése is sokatmondó: nagyra becsült, hatalmas uralkodó, liturgikus ünnepe május 18., éppen a mai nap. Emlékezzünk meg most róla – ki is volt IX. Szent Erik, akit ma a svédek nemzeti királyaként ismerünk.Körülbelül 1156 és 1160 között uralkodott. Szentségének első bizonysága az uppsalai püspökség 1198. évi naptára, amelyben május 18-án szerepel „Hericus Rex” ünnepe. A vejéről, Sverre norvég királyról szóló monda 1220 körül megemlékezik Erik Uppsalában őrzött ereklyéjéről. Az Erik-legenda mai változata egy jóval korábbi eredetin alapszik, amely fő vonásaiban történelmileg hiteles: eszerint Erik az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében és a közjót szem előtt tartva uralkodott. Magánéletét szigorú aszkézis jellemezte. Különös gonddal viseltetett a templomok építésére; ő alapította az uppsalai püspökséget, mely később, 1164-ben Svédország legfőbb főegyházmegyéje lett.Erik erőszakos halált szenvedett. Legendája szerint ellenfelei a dán trónkövetelő vezetésével 1160-ban, Krisztus mennybemenetele ünnepén támadtak a szentmisét hallgató Erikre; a király meg akart küzdeni a támadókkal, ám túl kevés harcos volt vele – támadói leterítették és megölték.A kései középkorból szép liturgikus szövegek örökítik meg Erik Svédország nemzeti szentjeként való tiszteletét; több, zarándoklatról szóló híradás is őrzi népszerűsége emlékét. Az aranyozott ezüst szarkofágot, amelyben ereklyéit őrzik, III. János király készíttette 1574-ben, s ma is meg lehet tekinteni az uppsalai dómban.
Nomen est omen – a név kötelez, a név meghatároz. Erik királyról elmondható, hogy ez igaz, hiszen Erik az egyházhoz hű király volt, aki az igazságosság szellemében uralkodott. Ezek az erények, amelyeknek Erik birtokosa volt, ma is követendő erények: hűségesen, a közjót szemelőt tartva uralkodni. Idegenül hangozhatnak e szavak egymás mellé írva. Távolinak, megfoghatatlannak tűnnek. Nem vagyunk királyok, nem kell uralkodnunk, de ahol bármilyen kis közösség jön össze, ott valaki vezető szereppel rendelkezik, bír, ruházzák fel, „hatalommal” rendelkezik. E tény pedig szüntelen önvizsgálatra kell késztesse birtokosát. Jóra vagy rosszra használja a hatalmat? A közjót szolgálja, vagy egoista módon visszaél vele? Aki hatalmat kap, ajándékként kell fogadja és jóra kell használja. Szabad örülni neki, és amikor a közjót szolgálja, sikerül jót tenni, meg kell köszönni. A hatalmat az ember kölcsönkapja Istentől, aki minden hatalom és erő forrása az ember számára, ezért kell neki megköszönni a hatalmat és minden vele együtt járó lehetőségeket. A hatalom pedig feladat is, kötelezettségekkel jár. Megadni mindenkinek azt ami jár. A hatalmat az igazságosság és irgalmasság erényeivel párosítva élni vele. Kötelességteljesítés, megbízhatóság, rend – elfelejtetett erények, mégis marandó értékek hordozói. Egy példa Stefan Kiechle SJ gondolatmenete alapján: azok az intézmények és államok, amelyekben a hatalom gyakorlását világos és igazságos szabályok alapján fektetik le, továbbá biztosítják ezek korrupciómentes betartását, jobb életteret biztosítanak nemcsak a hatalommal nem rendelkezők számára, hanem mindenkinek. Így már itt, a földön megélhetjük a mennyországot, amikor a körülöttünk élőkkel sikerül egységben élni és együttműködni, a szabadság légkörét előmozdítani. Még nem érkezett el a mennyország, erre figyelmeztetnek bennünket a hiányosságok, ezért fájó, ha találkozunk igazságtalanságtalansággal, joghézaggal, rosszul megfogalmazott törvényekkel, bírósági döntésekkel, a hatalmi visszaélésekkel, a kiszolgáltatottsággal. Csak töredékesen éljük meg a jót, az igazat, a szépet, töredékeiben sejlik fel az egész számunkra. A hatalom gyakorlása szeretetszolgálattá válhat, erről ismernek meg bennünket (vö. Jn 13,36). „A zavart keltőket rendre utasítani, kislelkűeket vigasztalni, gyengéket pártfogásba venni, ellenfelekkel szembeszállni, cselszövőktől óvakodni, tudatlanokat tanítani, hanyagokat serkenteni, erőszakosokat visszafogni, öntelteket helyretenni, kedvetleneket bíztatni, vitatkozókat megbékíteni, szegényeken segíteni, elnyomottakat kiszabadítani, jókat dicsérni, rosszakat elviselni és (jaj!) mindenkit szeretni.” – fogalmazta meg Szent Ágoston, mit jelent számára hatalommal szolgálni… Most rajtam a sor.
U.E.OFM
Megjelent: Hargita Népe napilap - 2017. május 18.

Szentsír

Szentföld -



A Szentsír Nagycsütörtök délelőtt.
Nagypénteken, templomainkban gyűjtés a Szentföld javára.

Lelki napot szerveztek pedagógusoknak

Erik testvér blogja -

Szombaton /2017. április 8./ az Egyházmegyei Laikusképző Központ lelki napot szervezett az egyházmegye katolikus pedagógusainak a nagyváradi Posticumban. A program moderátora P. Urbán Erik ferences szerzetes volt.

„A téma, amit választottam, a Szent László Évhez kötődik. A körlevelekben a püspök atyák a négy erényét emelik ki- az igazságosság, a bátorság, a bölcsesség és a mértékletesség-, és én is erre építem az előadásomat- magyarázta az erdon.ro-nak P. Urbán Erik ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója. Mielőtt azonban elhangzott volna a prezentáció, a jelenlevőknek levetített egy rövid dokumentumfilmet Szent László királyról, ami összefoglalta az ő életét, azt, hogy az uralkodásának milyen bel- és külpolitikai hatásai voltak. A megjelenteket dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója és Böcskei László megyés püspök köszöntötték, majd P. Urbán Erik arról elmélkedett, hogy az említett négy sarkalatos erény hogyan van jelen a Szentírásban, az egyház tanításában, az életünkben. Az ezt követő kiscsoportos foglalkozásokon pedig az oktatók azt a feladatot kapták: beszéljék meg, hogy ezt a négy erényt miként tudják gyakorlatba ülteti pedagógusi szolgálatuk során, hogyan vannak ezek jelen a munkájukban. Többek közt szó esett arról: azért sarkalatos, vagy tartó erények, mert az ajtónak is sarka van, ami fenntartja, és ezek az erények tartják fel igazából az embert, illetve járulnak hozzá ahhoz, hogy humánusak tudjunk lenni egymással szemben. Elhangzott egy történet is a rendalapítóról, Assisi Szent Ferencről, mely lévén a meghívott bemutatta, hogy a mi a lényege a „ferences pedagógiának”, mely esetében szintén jelen van a négy sarkalatos erény. (Azért idézőjelben, mert valójában nincs ferences pedagógia, de a történetből ki lehetett hámozni, hogy Szent Ferenc hogyan nevelte az első testvéreket, akik jelentkeztek a rendbe).
AktualitásA délutáni órákban aztán kicsit interaktívabbá és mozgalmasabbá váltak a csoportos foglalkozások, ugyanis mindenki be kellett mutassa, hogy miként tudná személy szerint megjeleníteni az erényeket, akár egy rövid színdarab révén vagy pantomimba elmutogatva. A ferences testvér emellett megadott szavakat (iskola, tanár, igazgató, vakáció, jegyadás, értékelés, félelem, harag, düh, étel, ital, ülni, aludni, reggel stb.) is, melyekből közösen egy értelmes szöveget kellett összeállítaniuk, megszerkesszenek,ami szorosan kapcsolódott a kijelölt erényhez.Persze talán felvetődik a kérdés, hogy a 21. században mennyire aktuálisak azok a módszerek, melyeket Szent Ferenc használt amikor a hozzá csatlakozó testvéreket nevelte? P. Urbán Erik szerint az üzenet ma is megállja a helyét. A történetben ugyanis arról esett szó, hogy az egyik testvér böjt idején, az éjszaka közepén felkiált, hogy meghal az éhségtől, mire Szent Ferenc felkel, illetve bátran felkelti a többi testvért is, és leül a panaszkodóval enni. Nem szégyeníti meg tehát ott helyben, hanem együtt esznek. Mértékletes is, mert nem szidja meg a testvért, hogy miért kell böjtölnie, ha nem bírja, hanem leül vele enni, és csak utána magyarázza el neki a böjtölés lényegét. Ugyanakkor Szent Ferenc a példaadás pedagógiai módszerének is a mintaalakja, mert nem követel semmi olyat a testvérektől, amit az elméletben talán igen, de a gyakorlatban nehéz teljesíteni vagy éppenséggel lehetetlen. Másik időtálló vonása pedig a nevelésének, hogy távlatokban gondolkodik, nem csak a pillanatnyi problémát akarja megoldani, hanem folyamatos önnevelésre biztatja követőit.Ciucur Losonczi Antonius tudósításawww.erdon.ro

Beszélgettünk...

Erik testvér blogja -



Beszélgetés Urbán Erik ferences szerzetessel, a Csíksomlyói kegytemplom igazgatójával
Két szent pap többet tehet, mint tíz másik
Urbán Eriknek sokáig meg sem fordult a fejében, hogy szerzetes legyen. Amikor pedig elhatározta, többen is lebeszélték volna. A ferences szerzetessel, a csíksomlyói kegytemplom igazgatójával hivatásáról beszélgettünk. 
- Mikor döntötte el, hogy ferences szerzetes lesz? - Sokáig meg sem fordult bennem a gondolat, hiszen nem volt, aki felvillanthatta volna az ötletet–1950-51-ben Romániában is felszámolták a szerzetes rendeket, így az ember nem találkozhatott szerzetessel a hétköznapokban.Az érettségi előtt a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont végzőseként lelki napon vettem részt. Ekkor ugrott be először, hogy lehetnék szerzetes. Eszembe jutott, hogy a televízióban néztük, amikor II. János Pál pápa 1996-ban Pannonhalmára látogatott, és a szerzetesek várták a bazilika előtt. Az érettségi előtt a Jézus Szíve Társaságának egy ismerős nővérétől néhány könyvet kaptam olvasásra. Az egyik Teréz anya életrajza volt, a másik Carlo Carretto Én, Ferenc című könyve. Ez utóbbi azért tetszett, mert egyes szám harmadik személyben írja le Szent Ferenc életét. A könyv hatására döntöttem el: szerzetes leszek, pedig azt sem tudtam, hogy Erdélyben léteznek-e ferencesek.
- Hogyan fogadták a hírt a hozzátartói? - Mindenki megpróbált lebeszélni róla, én viszont nem tágítottam. Nem kis dilemma volt ez számomra, ezért az egyik iskola által szervezett közös szentségimádáson azért imádkoztam, hogy megerősödjek döntésemben. Akkor este született meg bennem a végleges elhatározás: bárki bármit mond, akkor is ferences leszek. Szépen alakult az utam. Tizenkettedikben volt egy honismereti vetélkedő, és az első helyen végzett csapatok tagjai érettségi után végiglátogathatták a vetélkedőben szereplő helyszíneket. Az első éjszakát a dési ferences kolostorban töltöttük, és itt kaptam meg a címet is, ahol jelentkezhetek.
– Az útja egyenesen a ferences rendházba vezetett? – Az akkori tartományfőnöknél, Páll Leó atyánál jelentkeztem Kolozsváron, majd 2000 augusztusában Csíksomlyón megkezdtem a jelöltséget: az első év a renddel való megismerkedést szolgálja. Ha a jelölt úgy érzi, valóban ferences szerzetes szeretne lenni, és ezt a rend is úgy látja, akkor következik egy lelkigyakorlatos év, a noviciátus. A jelölt ilyenkor kapcsolatait leszűkíti a szüleivel való levelezésre.Ez összességében szép év volt elmélkedésekkel, imaórákkal, csendes időszakokkal. Délelőtt tanórák – például rendtörténet, regulamagyarázat –, délután pedig közös munka és sok kirándulás. Ha a novíciust méltónak találják, leteheti az első ideiglenes fogadalmát, amivel újabb évre kötelezi el magát. Ezt az esztendőt Máriaradnán töltöttem, utána 2002-ben Szegeden kezdtem el a teológiai tanulmányaimat. 1990-től 2004-ig a magyarországi rend felvállalta az erdélyi ferencesek teológiai nevelését. Amikor az erdélyi rendtartomány úgy érezte, hogy a nevelést saját kézbe veheti, hazaköltöztünk. Megnyílt a szászsebesi rendház, onnan naponta bejártunk a gyulafehérvári teológiára. Az első fogadalmat legalább háromszor meg kell újítani, a negyedik lehet az örök fogadalom, én ezt 2006-ban tettem le Csíksomlyón. 2007-ben diakónussá szenteltek Gyulafehérváron, 2008-ban történt a papszentelésem Csíksomlyón. Kaplonyba neveztek ki, ahol három évet töltöttem, 2011-ben jöttem Csíksomlyóra.

– Melyek a szerzetesrendek legnagyobb kihívásai? - A létszámcsökkenés: egyre kevesebben köteleződnek el. Ez viszont egyoldalú meglátás, hiszen nemcsak az egyházban, hanem a világi hivatások esetében is gond ez. Meg lehetne vizsgálni, hogy azokban a szakmákban, ahol komoly elköteleződésre van szükség, milyen a jelentkezési arány és a végzősök közül hányan maradnak szülőföldjükön. Az emberek ma már bátrabban mozognak, és ahol nem tetszik, odébb állnak. A másik gond az, hogy Erdélyben egyre fogyunk. Meg vagyok győződve arról, hogy ha lennének hívek, azoknak lenne papjuk is. Reményre ad okot, hogy a ferences rend felszámolása után a provinciában voltak olyan személyek, akik nem adták fel: ők indították újra a rendet 1990 után. Az elmúlt 25 évben a ferencesek száma nem nőtt, de nem is csökkent. Habár az idős szerzetesek közül többen meghaltak – az 1950-es években tevékenykedőkből ma hárman élnek –, az újabb csatlakozókkal a létszám megmaradt. Érseki helynökként azt is látom, hogy a rendekben strukturális változásokra van szükség. A hivatást a Jóisten adja, de nekünk is meg kell tenni a magunkét. A strukturális változásokat a generális atya sürgeti, de nagy kihívás, hogy ezt hogyan tudjuk jól megvalósítani.
- Milyen eszközökkel próbálják megismertetni a fiatalokkal a szerzetesi hivatást? - Az erdélyi rendeknek több hivatástisztázó programjuk van: rendtartományunkban két testvért bíztunk meg ezzel. Szervezünk nyílt napokat, ahol az érdeklődőknek segítünk megtalálni a választ arra, hogy a házaséletet vagy a szerzetesi hivatást válasszák inkább. A rendek nagy erénye az lenne, ha úgy élnék hétköznapjaikat, hogy az a fiataloknak vonzó legyen. Azt szoktam mondani, két szent pap többet tehet, mint tíz másik. Szervezünk ifjúsági programokat is: 2009-től elindult a nyári gyermektáborunk, azóta évente kétszáz gyermek táborozott Csíksomlyón. Mintegy tíz éve létezik ifjúsági zarándoklat, biciklitúra és Ferences Ösvény is, amely révén Szent Ferenc életét ismerhetik meg az érdeklődők.
- Aktívan jelen van a Facebookon, és blogot is vezet. Mennyire újdonság ez egy szerzetes számára? - Ha röviden kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: ezek az igehirdetések meghosszabbításai. A blogot azért hoztam létre, hogy ott gyűjtsem össze a rólam megjelenő újságcikkeket. Amikor idekerültem, sok interjú készült, világi és egyházi lapok egyaránt megkerestek. A most kilencven éves József atyának már volt blogja – a Csíksomlyóval kapcsolatos írásait gyűjtötte össze, amit később könyvben is kiadtak. Ő javasolta, hogy „legyünk mi is bloggerek”. Így indult, de ez nem kifejezetten blog, hiszen cikkeket, prédikációkat, illetve egy-egy elolvasásra érdemes gondolatot is feltöltök oda, azaz nem internetes napló. Amikor Csíksomlyóra jöttem, akkor hoztam létre személyes Facebook-oldalamat, addig ódzkodtam tőle. Mára ötezer „ismerős” követi. Ez a nagy érdeklődés bizonyára a kegyhely miatt is van. Mindenképp fontos e lehetőségekkel élni, maga az egyház is ezt szorgalmazza. Fontos, hogy jelen legyünk az interneten is, de a személyes találkozást ez nem pótolja.
- Hogyan lett a kegytemplom igazgatója? Ez milyen feladatokkal jár?  - A tartományfőnök 2011-ben említette, hogy engem bízna meg a feladattal. Éppen harmincéves voltam, és habár Kaplonyban jól éreztem magam, azt mondtam: ha a vezetőség így döntött, akkor eljövök. Óriási megtiszteltetés és kihívás volt, amit nem is érzékeltem. Akkor tudatosult bennem, hogy mivel jár a feladatkör, amikor augusztusban a beköltözés után a kántor megkérdezte: a 15-i szentmise végén lesz-e himnusz? A döntést rábíztam volna, de azt válaszolta: én vagyok a templomigazgató, nekem kell döntenem. Arra törekedtem, hogy meglegyen a folytonosság, ha kell, több mindent továbbgondoljunk, de semmiképp ne történjen rombolás. A rendházban a házfőnök a legfőbb elöljáró. A templomigazgatót szinte egyenlőként kezelik a házfőnökkel, de míg az utóbbi a rendházban folyó tevékenységet és a közösséget irányítja, addig az előbbi feladata a kegytemplomban történő liturgikus tevékenység felügyelete és megszervezése.
- Az egyházi ünnepek mellett számos kulturális eseményt is szerveznek a kegytemplomban és a rendházban. Idén milyen eseményekre számíthatnak az érdeklődők? - Minden évben összeállítjuk a kegyhely búcsús programját, ami korántsem fedi le az egész évi tevékenységet. Az a meglátás, hogy Csíksomlyóra csak pünkösdkor mennek az emberek, már nem igaz. Megvannak a hagyományos zarándoklatok: a pünkösdi mellett például a február 14-i betegek zarándoklata, amelyen idén 1000–1300 személy vett részt, a Mária- ünnepeken túl pedig sokan vesznek részt a Szent Antal-nagykilencedeken is. Amíg 1995-ben József atya a vasárnap reggeli szentmisét a sekrestyében végezte – mert elfértek ott is a hívek –, ma már a gyónókkal is megtelik a sekrestye a szentmisék előtt. Ehhez persze hozzájárult a közlekedés változása is. Több esemény nem kerül be a hivatalos programba, de szép számmal érdeklődnek iránta a hívek: zarándoklatok, koncertek, könyvbemutatók, előadások és különböző kulturális programok. A kegyhelyre sokan eljönnek napközben is gyónni, imádkozni, őket is fogadjuk. Idén első alkalommal szervezzük meg a Szent Háromnap lelkigyakorlatos programot húsvét előtt. A kolostor vendégházába költözhetnek be az érdeklődők annak érdekében, hogy aktívan bekapcsolódhassanak a nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat liturgiájába. A program folyamán a közös imák, zsolozsmázás, énekpróbák mellett liturgiamagyarázat is lesz, hogy a különböző mozzanatokat (oltárfosztás, lábmosás, kereszthódolat) jobban megérthessék és átérezhessék. Idén Szent László-év van, illetve 450 éves a pünkösdi búcsú. Kiemelkedő eseménye lesz az évnek, hogy a búcsúra a Boldogasszony zarándokvonattal érkezők Székely János esztergom-budapesti segédpüspök atyával elhozzák Nagyváradról a Szent László-ereklyét. Az emlékévhez kapcsolódik a pünkösdi szónok kiválasztása is, idén ugyanis Veres András győri püspök lesz a meghívott: Győrben őrzik Szent László hermáját, koponya-ereklyéjét.
- Hogyan tudja összeegyeztetni szerteágazó tevékenységét? - Össze lehet egyeztetni, de nehezen. Az Érsek atya kérése elsősorban az volt, hogy helynökeként látogassam a rendeket: négy férfi és kilenc női rend van az egyházmegyében. Persze vannak olyan kongregációk, amelyeknek több rendházuk is van. Feladataim közé tartozik több program szervezése: ilyen a szerzetesek zarándoklata Csíksomlyóra, a tanúságtétel a szerzetesek világnapján, illetve tavaly egy képes bemutatóval visszatekintettünk a megszentelt élet évére. Regionális találkozókat is szervezünk, amelyeket nem könnyű összeegyeztetni. Továbbá közreműködök a szerzetesekkel kapcsolatos felmérések készítésénél és különböző dokumentumok összeállításánál. Közben konferenciákon is részt veszek, tehát tennivaló van bőven. 
Kömény Kamilla - Erdélyi Napló - 2017. március 23. szám

Mi az, hogy...

Erik testvér blogja -


János evangéliumi (9,1-41) szakaszában olvassuk, hogy a tömegben két ember találkozik. Az egyiknek nem tudjuk a nevét, a másiknak tudjuk, az Jézus. Az egyik vak volt, a másik azt mondja magáról, hogy „én vagyok a világ világossága, azért jöttem, hogy fény legyek a világnak". Még egy ellentétpár van az evangéliumban elrejtve, mégpedig az, hogy Jézus azt mondja a látókról, hogy „vakok vagytok".  Az az egy szem vak ember, aki születésétől fogva vak volt, látni kezdett. Megtörténik a csoda, és mindjárt ezt a vakon született szegény embert a farizeusok perbe fogják, valóságos hadjáratot indítanak ellene. A vaknak a vaksága nem csupán az ő fizikai vakságát jelentette, hanem jelentette az ő magába fordulását, az ő depresszióját, az ő kitaszítottságát, kirekesztettségét a közösségből. Hányszor vagyunk mi is így, hogy hasonló érzések forognak bennünk és nyomasztják  bensőnket, magunkba fordulunk, nem akarunk látni senkit, nem akarjuk, hogy segítsenek rajtunk, mert jó ez így. Hozzánőttünk a betegséghez, és szinte elsorvadunk az önsajnálatban. És amikor megtörténik a gyógyulás, az ember próbál visszaállni, belépni a társadalomba, akkor mindjárt a bíró farizeusok kitaszítják őt. – Mi az, hogy te látsz, neked nem szabad látni, te vakon születtél! Mi az, hogy te kigyógyultál a betegségedből, téged már leírtunk, alkoholista vagy! Mi az, hogy te rendbe hoztad az életedet, mikor a társadalom téged kitaszított! Mi az, hogy te sportolni akarsz, mikor mi nem akarjuk, hogy te egészségesen élj! Miért akarsz te jobban imádkozni, szebben imádkozni, miért akarod te a szentmisét szebben bemutatni, áhítattal részt venni, mikor az csak egy kötelező dolog! Miért akarsz te jobb lenni, mint én vagyok, én megmondom, hogy neked milyennek kell lenned! – Hányszor és hányszor vagyunk farizeusok, mikor így gondolkodunk egymásról, és mindjárt Isten módjára ítélkezünk!  Pedig Jézus azt mondja az Istenről, hogy Ő nem ítél el senkit, hiszen Jézus nem azért jött, hogy elítélje a bűnösöket, hanem hogy a betegeket meggyógyítsa – „Irgalmasságot akarok és nem válaszokat.” A nagyböjtnek hátralévő napjaiban nézzünk komolyan magunkba, ismerjük fel azokat a helyzeteket, és azon személyekkel szembeni "farizeusságunkat" amelyet kisebb, nagyobb időközökkel megteszünk, gyakorlatba ültetünk rossz magatartással. Amikor nem lenne jogom elítélni a felebarátomat, a munkatársamat, a rendi testvéremet, a feleségemet, a férjemet, vagy az anyósomat, az apósomat, mert csupán farizeus módjára viselkedek. Legyünk hálásak az életünkkel szemben, köszönjük meg egymásnak ami jó és természetesen, ami rossz, azt is szóvá kell tenni és javítani kell. Azonban soha ne farizeus módjára tegyük, hanem valóban meggyőződéssel, gyógyító szándékkal, úgy ahogy az Úr Jézus közeledik felénk, hiszen Jézus életében ezek a kitaszított emberek, nem csupán számok, hogy jobbra a második , vagy a harmadik sorban álló ötödik, hanem Ő személyként kezel minket.  Cselekedjünk mi is hasonlóan!

Bérmálkozási felkészítő a kútnál

Erik testvér blogja -

János evangéliumának egyik gyönyörű szép szakasza (Jn 4,5-42). Egyházunk minden nagyböjt harmadik vasárnapján lehetőséget kínál, hogy ezt az evangéliumi szakaszt olvassuk fel. Az idei évben kötelező, de jövőre és azutáni évben pedig ezt lehet választani. Az az érzésem, mintha a szamariai asszony, egy igen jó bérmálkozás előtti felkészítőn venne részt. Találkoznak, és Jézus elkezdi tanítani. Mielőtt az asszonynak a lelki kútját, az életének a kútját megtisztították, ami ott benne volt,  az asszony életéből a rosszat az Úr elveszi, Ő irgalmában lehajolt hozzá, megtisztította az életét, azt a kutat, amelyből valóban a Szentlélek közreműködésével az élő víz fakad, amely táplálja az ő hitét. És ahogy folyik ez a bérmálkozási felkészítő, ez az asszony nagyon jó tanítvány, hiszen kérdez is, nemcsak hallgat, hanem elgondolkozik rajta és kérdez: „Itt, vagy Jeruzsálemben kell imádni az Atyát?" - és Jézus mit válaszol - „Eljön az idő, amikor lélekben és igazságban imádják az Atyát.”Eljött az idő, amikor lélekben és igazságban imádjuk az Atyát, itt és most. Hiszen a lélek, a Jóistennek a valóságára mutat, az igazság pedig János értelmezésében szintén az életre utal, hiszen az Úr Jézus magáról mondja, hogy „Én vagyok az igazság, aki életet hozok". Kell hozzá a Szentlélek. A Szentleckében (Róm 5,1-2.5-8) Szent Pál apostol gyönyörűen beszélt erről, hogy a Szentlélek milyen küldetést ad mindannyiunk számára. Jórészt mindannyian meg vagyunk bérmálva, eljutottunk oda, hogy felvegyük a bérmálkozás szentségét. Említésül, ennek a nőnek már van némi hitbéli tapasztalata, mintha az elsőáldozó hittanórán már részt vett volna, hiszen tudja, hogy majd eljön Krisztus, és Ő mindenre megtanít, amire szükségünk van. Benne van a várakozás, és utána a hitnek a teljességére jut: - megkapja a Szentlelket, megkapja az erőt ahhoz, hogy változtasson az életén, változtasson az élet formáján - ez az asszony erős lesz, és amint olvassuk, mindjárt tenni akar a közösségért, elmegy és tanúságot tesz Krisztus mellett. Annyira meggyőző az ő tanúságtétele, hogy mások is eljönnek, hallgatják Krisztust, és ők is hittre jutnak. Gyönyörű élettörténet, mindannyiunknak az élettörténete ez kell, vagy kellene hogy legyen. Emlékezzünk vissza a bérmálás szentségére, szítsuk fel magunkban a kegyelmet, azt, hogy a Szentlélek ajándékát megkapva, hitünkben megerősödjünk, az erősség lelkét, a bátorság lelkét megkapjuk, és tenni akarjunk a közösségért, úgy az egyházért, mint nemzetünkért, a társadalomért. Mert ez abból fog fakadni, hogy lélekben és igazságban imádjuk az Atyát, vagyis odafigyelek a testemre, a testemből templomot formálva, ahogy a Szentlélek temploma a mi testünk, és ebben a templomban csendben elbújva imádjuk az Atyát lélekben és igazságban. Imáinknak fokmérője pedig a mindennapi tetteinkben fog megmutatkozni.

Inkább mit?

Erik testvér blogja -



Minden évben, hamvazószerdán ugyanaz az evangéliumi szakasz hangzik el (Mt 6,1-6.16-18) - Jézus figyelmeztet a böjtölés hármasságára. A jó böjtölés az, amikor erre a három talapzatra helyezzük: IMÁDSÁG, maga a BÖJT és a RÁSZORULÓKON VALÓ SEGÍTÉS. Amikor az Úr Jézus a böjtről beszél, ugyanúgy beszél róla, mint az imádságról. Nem azt mondja, hogy ha akartok vagy amikor kedvetek van, vagy amikor szeretnétek, hanem amikor TI böjtöltök, amikor TI imádkoztok. Feltételezi, hogy a tanítvány és ebből kifolyólag minden keresztény ember, böjtöl. Amikor valaki böjtölni kezd, vagy nagyböjt elején, vagy az évnek más részén, az Isten lelkétől megilletődve úgy érzi, hogy életmódot kell változtatnia és ilyenkor kérdez: Hogyan kezdjem el a böjtölést? Mi a jó böjtölés? Mi az ami káros a böjtölésre? Mi az amitől óvakodni kellene a Nagyböjt idején? Amikor a böjtre gondolunk, az olyan mint az imádság, legalábbis olyan kellene hogy legyen.
Rendes körülmények között, a böjt hozzátartozik a lelki életünkhöz és érezzük a mindennapokban, hogy ez nem könnyű. Nem könnyű lemondani valamiről, megvonni valamit a testemtől azért, hogy a lélek "szárnyalni" tudjon, szabaddá tudjon válni. A böjtölés az imához hasonlóan, a szellemi képzésnek a része kell hogy legyen. 
Hittel kell belefognunk. Isteni utasítás bátorít bennünket a böjtölésre, hiszen újra és újra tudatosítsuk magunkban, hogy a böjt része a keresztény ember életének. Ne várjunk arra, hogy valami vészhelyzet, vagy katasztrófa álljon be az életünkbe és ezért kezdjünk el böjtölni, hanem akkor kezdjünk el böjtölni, amikor lelkileg még kiegyensúlyozottak vagyunk, amikor lelkileg még talán nem érezzük ennek a fontosságát. Akkor kell elkezdeni, amikor az egyensúly még megvan az emberben. Kezdetben, ne tartsunk hosszú böjtöket, olyan böjtöket válasszunk, olyan lemondást, amit elsősorban megbeszéltem előtte a Jóistennel imádságban.  Ha újra és újra visszatér gondolatainkban az a böjti forma, amit fel szeretnénk vállalni, és lelki béke van bennem, akkor szánjam el magam, a Jóistennek az áldása lesz rajtam. Egyébként, nagyon sokszor kudarcba fullad a böjtölésünk. Időt kell szánni a böjtnek az idején, a Jóistennel való beszélgetésre, a monológból - párbeszéd legyen. Ne restelkedjünk a Szentírást kezünkbe venni, vagy ha nem is vesszük otthon a kezünkbe, a Szentmisén elhangzott Szent szövegekből egy-egy mondatot vigyünk magunkkal és azt gyakran ismételgessük, gondolkozzunk rajta. A következő lépés ami segíthet, hogy legyen egy valós célja annak a böjtnek, és ha előtte megbeszéltem a Jóistennel, és lelki béke kíséri, akkor sikerül a böjtöm, a hitemet fogja erősíteni és azt fogom észrevenni húsvét hajnalán, hogy az én akaratom megegyezett a Jóistennek akaratával, vagy pedig felfedeztem az életemben, hogy mi az amit a Jóisten is elvár tőlem. Következő lépése a böjtölésnek, hogy óvakodjunk a vallásos kérkedésektől, a dicsekvésektől, mert ha nem vigyázunk, ha nem párosul imával, jó cselekedettel, akkor gőgössé válunk. Többre fogom tartani magamat a másiknál, sőt, kérkedni fogok azzal, hogy én erről és erről lemondtam.


Amikor még növendékek voltunk a tanulmányi évek alatt, a közösség készült a nagyböjtre, és egyik testvér a következőket mondta: "Inkább egyél Nagyböjtben húst, minthogy a testvérednek a húsát egyed". 

Először nem is értettük, hogy mit akar mondani. Utána többször elgondolkoztam, mennyire nagy igazság, valamiről lemondunk, kérkedünk vele, de környezetemnek az életét, akit a Jóisten rám bízott, vagy mellém adott, annak az életét megrágom, vagy ellehetetlenítem. Hogyha mindezt megtettük, akkor nevezhetjük magunkat haszontalan szolgáknak.

Ifjúsági Központ Jerikóban

Szentföld -

Számítástechnikai, művészeti oktatást, továbbá különféle sportolási lehetőséget kínálnak ingyenesen 14 és 29 év közötti fiatalok számára a Szentföldi Ferences Kusztódia új jerikói ifjúsági központjában.
A szentföldi kusztódia tulajdonában levő területen felépített intézményt március 9-én nyitották meg hivatalosan. Az ifjúsági központ a USAID (az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala) és az ANERA (az Amerikai Közel-Keleti Menekült Segélyező) támogatásának köszönhetően jött létre. Közel ötszázhetven új munkahelyet teremtettek ezáltal palesztinok számára, hosszú távon pedig lehetőségeket kínálnak a jerikói fiataloknak tehetségük fejlesztésére, hogy később beléphessenek a munka világába.

„A Szentföldi Ferences Kusztódia örül, amikor ilyen projekteket támogathat és ez az egyik titka annak, hogy nyolcszáz éve jelen lehetnek a ferencesek ezen a területen – nyilatkozta Francesco Patton szentföldi kusztos. – A kusztódia politikája mindig is az volt, hogy gondját viselje a szentföldi keresztények kis közösségének és nyitott legyen az egész helyi közösség irányába, jelen esetben a muszlim többség felé… Keresztény és muszlim fiatalokat is várunk, ezáltal az együtt élés iskolájává válik az intézmény.”

Mario Hadchiti, a jerikói ferences közösség házfőnöke és annak az iskolának az igazgatója, amelynek közelében áll az új ifjúsági központ, a kulturális és művészeti oktatással kapcsolatban rámutatott: „A kusztódia évek óta igyekszik a béke és egyben a szépség hídját építeni. A szépség olyan dolog, amit Isten minden gyermeke megérdemel, ugyanakkor felelősségérzetet ébreszt bennünk. Hiszen egy olyan környezetben élni, ami szép és amelyet szépségében akarunk továbbadni másoknak, felelősség.”

Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Custodia.org
Magyar Kurír