Téli Találkozó - Szerencsénk volt ... V. Andrea ("Kaplony")

2010. március. 5-7 között hetedik alkalommal került megrendezésre a „Ferences Ifjúsági téli találkozó”, melynek az idéni helyszíne Dés volt. E találkozó összegyűjtötte azokat a fiatalokat (ferenceseket is mivel ők szervezték), kiket kicsit is érint a ferences testvérek jelenléte közösségükben. Így e hétvégén megközelítőleg 130 fiatal és testvér lepte el a dési rendházat.

Szerencsénk volt, az elsők között érkeztünk meg, így Jenő testvérnek hála, aktív résztvevői lehettünk a keresztútnak, melyet szentmise, s azt közös vacsora követte. Az elszállásolás forgataga, s zűrzavara után a napnak méltó befejezéséül a Szentségimádás és az esti zsolozsma szavaival szívünkben térünk nyugovóra.

Ottlétünk második napja reggeli dicsérettel indult, mit reggeli követet. A délelőttöt a kultúrházban töltöttük el, hol Lukács testvér tanúságtételének lehettünk szem és fültanúi. Ezt követően kiscsoportokra oszlottunk szét, hol megoszthattuk egymással az eddigi tapasztalatainkat, élményeinket, melyeket a papokkal vagy ferences testvérekkel kapcsolatosan éltünk meg. Ezen élményeket a csoportvezetők megosztották nagy plénumban, s a kiscsoportba megfogalmazott kérdéseket feltették a testvéreknek, s papoknak, őszintén nyíltan válaszoltak még a zavarba ejtő kérdésekre is. Ezt KÖSZÖNJÜK nekik!!!!!

Ezt követte az ebéd. Majd visszamentünk a kultúrházba hol három színdarabot mutattak be a gyergyói fiatalok, felléptek (a szó legszorosabb értelmében) a szászsebesi testvérek, majd megnézhettük a Vásárhelyi lányok humoros előadását.

A következő program újra „munkára” késztette a résztvevőket, miszerint levelet kellet írni a plébánosoknak. Ezt szentmise, és vacsora követte, majd Boni testvér kalandos játéka, mely mindenki tetszését elnyerte. Ez a játék volt az a pint az i-n, kellőképpen elfáradtunk. S örömmel tértünk nyugovóra.

Vasárnap, az utolsó napunk volt Désen. Reggelivel kezdtük a napot, mit reggeli dicsérettel folytattunk. Nagy izgalommal vártuk a szentmisét, mert mi (kaplonyiak) vezettük az énekeket. Nagy megtiszteltetés és élmény volt, és sok pozitív visszajelzést kaptunk. Köszönjük a kedves szavakat!

Elfogyasztottuk utolsó ebédünket, bepakoltuk dolgainkat a táskákba, érzékeny búcsút vettünk barátainktól, testvéreinktől, és elindultunk a hazafelé vezető úton…

Elmondhatom, hogy e szűk három nap felejthetetlen élményként marad meg bennem, épp úgy, mint a tavalyi. Ami a legjobban megérintett az a hétvégének a hangulata volt. Érződött a programokon a nagyböjti időszak jelenléte, de mégis felszabadult volt, könnyed, nem volt erőltetett a menete. Lukács atya tanúságtétele mindenkit megérintett. Csodálattal, ámulattal hallgattuk, mit hosszú órákon át tettünk volna még de nem fért a programba. Volt az atyában valami, ami elragadta a hallgatóságot… Érezni lehetett a levegőben a szeretetett, valami olyan láthatatlan köteléket, ami összeköti az embereket. Ez a felebaráti szeretet köteléke volt, amit jó volt kicsit mélyebben átérezni. Az ott szerzet tapasztalatainkat remélhetőleg idehaza is fogjuk tudni kamatoztatni! Ehhez kérjük a jó Isten kegyelmét!

Végül de nem utolsó sorban, szeretnem kifejezni hálám a testvéreknek, hogy elmehettem e találkozóra!!! Köszönöm!!!!

Forrás: Kaplonyi Barátok