Nagyszerda estétől nagyszombat délelőttig abban a különleges kegyelmi ajándékban lehetett részem, hogy hét fiatallal együtt a kolozsvári ferences kolostorban készülhettünk fel Urunk Feltámadásának Ünnepére.
Az együttlétünk elején a testvérek figyelmeztettek bennünket: ne a különleges érzelmeket, élményeket keressük. Ezek Isten ajándékai, s ha mindenáron ezeket akarjuk kipréselni, könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk azokat az apró kegyelmeket, amelyekkel ő gazdagon elhalmoz ebben a készületi időben. Ferences testvéreink tanácsait követve azt tűztük ki célul, hogy Isten mellett döntsünk az imában, akkor is, ha éppen fáradtak vagyunk, elkalandozik a figyelmünk, vagy lankad a kedvünk; és hogy egymást szerető figyelmességünkkel ajándékozzuk meg.
Ezek gyakorlására megfelelő teret kaptunk a Szent Három Nap zsúfoltságában. Sokszor éreztük magunkat fáradtnak, terheltek le életünk gondjai, nehéz volt elvonatkoztatni a közeljövőben megoldandó feladatok miatti aggodalomtól, de minduntalan eszünkbe jutott, hogy az ima értéke nem abban rejlik, hogy mennyire érezzük kellemesen magunkat, hanem abban, hogy Istenre szánjuk az időt, az ő kezébe tesszük le életünket.