ferences level

19. Ferences Levél

Hogyan őrködött a testvérek fölött; önmegvetéséről és az igazi alázatosságról

51 Boldogságos Ferenc atya testileg gyakran visszatért a testvérekhez, akiktől, mint említettük, lelkileg sohasem szakadt el. Szorgosan és gondosan számba vette minden cselekedetüket, és mindig szent kíváncsisággal forgolódott alattvalóinak körében. Eközben semmit, még a legkisebb bűnt sem hagyta büntetés nélkül. Elsősorban a benső bűnöket tekintette és csak azután a külsőket. Mindenekfölött pedig arra törekedett, hogy elhárítson minden alkalmat, mely rendszerint utat szokott nyitni a bűnöknek.
Legnagyobb buzgósággal és odaadással a szent Szegénység úrnőt védte, és nehogy valami fölösleges kerüljön be, a legkisebb edényt sem tűrte meg a házban, amely nélkül végső szükség esetén még ki lehet elégíteni az igényeket. Azt szokta mondani: "Lehetetlen kielégíteni a szükségleteket anélkül, hogy az élvezetvágynak is ne szolgálnánk vele." Főtt ételeket alig vagy csak nagyon ritkán engedett feladatni, akkor is előbb porral szórta tele, vagy pedig hideg víz hozzáadásával tette élvezhetetlenné.

sajat: 

18. Ferences levél

18. Ferences levél

XVIII. fejezet
A tüzes szekérről és arról, hogy boldogságos Ferenc ismerte távollevő testvéreinek titkát

47 A testvéreket, akik egyszerűségben és bizalomteljesen jártak Isten és az emberek színe előtt, ekkoriban isteni kinyilatkoztatás örvendeztette meg. A Szentlélek tüzétől felgyújtva ugyanis szokásukká vált, hogy nemcsak az előírt órákban, hanem a napnak úgyszólván minden órájában - hiszen földi gondok és anyagi aggályok alig foglalkoztatták őket - a lélek könyörgő hangján újra meg újra elénekelték a Mi Atyánkot.
Történt, hogy boldogságos Ferenc atya testileg éppen távol volt, úgy éjféltájban, mikor némelyek már szenderegtek, mások pedig magukba mélyedve csendben imádkoztak, egy fénylő tüzes szekér gördült be a ház ajtaján, és kétszer vagy háromszor megfordult a szobában; fölötte egy nagy gömb ragyogott, mely a naphoz hasonlított, és fénnyel hintette be az éjszakát.

sajat: 

17. Ferences levél

XVII. fejezet
Hogyan tanította boldogságos Ferenc imádkozni a testvéreket; a testvérek engedelmességéről és tisztaságáról

45 Akkoriban a testvérek kérték a szentet, tanítsa meg őket imádkozni, mert a lélek egyszerűségében járva akkor még nem ismerték az egyházi zsolozsmát. Ő erre így felelt nekik: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk!” Továbbá: „Imádunk téged, Krisztus, minden templomodban, mely a földkerekségen van, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot”. És a testvérek, az istenfélő mester tanítványai a legnagyobb odaadással igyekeztek teljesíteni mindent; sőt, nemcsak azt iparkodtak a tőlük telhető legteljesebb pontossággal megtenni, amit boldogságos Ferenc atya testvéri tanácsként vagy atyai parancsként mondott nekik, hanem - ha valami módon rájöhettek - azt is, amit csupán gondolt vagy tervezett magában.

sajat: 

16. Ferences levél

16. Ferences levél

XVI. fejezet
A Rivo Tortónál való tartózkodásról és a szegénység megtartásáról

Boldogságos Ferenc társaival együtt Assisi tőszomszédságában azon a helyen állapodott meg, melyet Rivo Tortónak neveztek. Itt egy pajta állt magában. Ennek fedele alatt vonták meg magukat semmibe véve a nagy és fényes palotákat, és kerestek oltalmat az esők és viharok tombolása elől. „Mert a pajtából - szokta mondogatni a szent - sokkal rövidebb út vezet a mennybe, mint a palotából.”
Itt éltek a fiak és testvérek boldogságos Ferenc társaságában, sok munkában és a legnagyobb nélkülözésben; sokszor még a mindennapi kenyérnek is híjával voltak, és kénytelenek voltak beérni azzal a répával, amit végső szükségükben az assisi lapályon itt is, ott is összekoldultak. És a hely annyira szűk volt, hogy kényelmesen sem ülni, sem feküdni nem tudtak rajta. „De azért egyetlen zokszó, egyetlen panasz nem hangzott közöttük, hanem derűs szívvel, örömtől repeső lelkük megőrizte nyugalmát.”

sajat: 

Oldalak