XIV. fejezet.
Visszatérése Rómából a spoletói völgybe és megpihenése útközben

34 Szent Ferenc, miután testvéreivel együtt kellőképpen kiörvendezte magát az oly hatalmas úr és atya bőkezűségén és kegyességén, hálát adott a mindenható Istennek, aki felemeli az alázatosakat, és jólétet ad a szomorkodóknak. Utána mindjárt a Szent Péter-templom meglátogatására indult, s imádsága végeztével elhagyta a várost, és társaival együtt a spoletói völgynek vette útját. Útközben alaposan meghányták-vetették, milyen sok és nagy ajándékkal halmozta el őket a jóságos Isten: milyen szíves fogadtatásban részesültek Krisztus helytartója, az egész keresztény világ ura és atyja részéről, és hogy viszonzásul hogyan igyekeznek majd teljesíteni intelmeit és parancsait;

XII. fejezet

Hogyan küldötte szét kettesével a testvéreket a világba, és rövid idő múlva hogyan jött megint össze velük
29 Ugyanezen időben egy újabb jó ember csatlakozásával elérték a nyolcas számot. Boldogságos Ferenc ekkor maga elé gyűjtötte valamennyiüket, és miután sokat beszélt nekik az Isten országáról, a világ megvetéséről, a tulajdon akarat megtagadásáról és a test igába fogásáról, kettesével szétküldötte őket a világ négy tája felé. „Menjetek, kedveseim - mondotta nekik -, ketten-ketten a világ különböző tájai felé, és hirdessétek az embereknek a békét és a bűnbánatot a bűnök bocsánatára! Legyetek béketűrők a szorongattatásban, és legyetek biztosak afelől, hogy az Úr betölti szándékát és megtartja ígéretét. Ha valaki kérdez benneteket, feleljetek neki alázatosan; áldjátok üldözőiteket, s adjatok hálát sanyargatóitoknak és rágalmazóitoknak, mivelhogy ilyenekért nyerjük el a nekünk készített országot.”