XV. fejezet

Boldogságos Ferenc növekvő híréről és sokaknak Istenhez téréséről; hogyan keletkezett a Kisebb Testvérek Rendje elnevezés, és hogyan oktatta boldogságos Ferenc a Rendjébe lépőket

36 Krisztus vitéz katonája, Ferenc ezután bejárta a városokat és falvakat, és nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaival, hanem tudással és a Lélek erejével hirdette az Isten országát, prédikálta a békességet, tanította az üdvösség útját és a bűnbánatot a bűnök bocsánatára. A ráruházott apostoli tekintély jegyében mindenütt bátran forgolódott, és messze került minden hízelgő beszédet és minden félrevezető tetszelgést. Senki bűnét nem dédelgette, éppen ellenkezőleg, kíméletlenül napvilágra tárta; ugyanígy nem szépítgette a bűnösök életét, hanem kemény szemrehányásokkal ostorozta. Semmit másnak nem ajánlott szóval, amit ő maga előbb cselekedettel ki nem próbált. Nem félt az ellenvetéstől, hanem teljes bizalommal hirdette az igazságot úgy, hogy még a legnagyobb tudósok s a hatalom és dicsőség fényében sütkérező emberek is álmélkodtak beszédein, és jelenlétében üdvös félelemmel teltek el.

XIII. fejezet
Hogyan írta meg Szent Ferenc a tizenkettes szám elérése után első reguláját, és hogyan erősíttette meg azt Ince pápa úrral; látomás a fáról

32 Boldogságos Ferenc, mikor látta, hogy az Úristen napról napra gyarapítja a testvérek számát, a maga és követői, a jelenvalók és eljövendők számára kevés és egyszerű szóval életszabályt, azaz regulát szerzett; összeállításánál jóformán kizárólag az Evangélium szavait használta, melynek tökéletes megvalósítását mindenekfölött szomjúhozta. De néhány más, a szerzetesi élet folytatásához elengedhetetlenül szükségesnek látszó intézkedést is beleszőtt. Utána valamennyi testvér társaságában Rómába indult, mivel az volt legfőbb vágya, hogy a szerzett regulát III. Ince pápa úrral is megerősíttesse. Abban az időben Guido, a tiszteletreméltó assisi püspök, aki nagyon kedvelte és bensőségesen szerette Szent Ferencet, de a többi testvért is, szintén Rómában időzött. Mikor megpillantotta Ferencet és a testvéreket, mivel sejtelme sem volt jövetelük céljáról, először nagyon meghökkent, és magában neheztelt megjelenésük miatt. Attól félt ugyanis, hogy végleg el akarják hagyni szülőföldjüket, ahol már annyi nagy dolgot kezdett általuk véghezvinni az Úr.