Beszámoló - 10. Feriza - R. Zsófia

Vasárnap már Udvarhelyen elég sokan összegyűltünk a három órás buszra várva. Mikor megérkezett az apró jármű, először csak viccelődtünk, hogy biztosan ez lesz a mi buszunk... aztán megpróbáltunk rekordot dönteni, hogy hány ember fér fel – jó nagy hátizsákkal – a buszra. Azt hiszem, sikerült! :)

Megérkezve leültünk az árnyékban, és figyeltük, hogyan érkeznek sorra a többiek. Estefelé szentmisén vettünk részt, majd megettük a nagyon finom vacsorát. Szép, sötétkék pólót kaptunk, aztán már csak fáradtan elfoglaltuk a szállást, és aludtunk egy nagyot. (A legbátrabbak kint, az udvaron!)

Hétfő reggel végre elindultunk, „elhagytuk a várost”. A zarándoklat témája Szent Ferenc életének tíz állomása volt. Reggeli dicséret után Hugó testvértől hallgattunk meg egy elmélkedést arról, hogy mik az ember vágyai, és hogy valahol belül mindenki herceg vagy hercegnő. Utána csöndben sétáltunk egy darabig, ami mindig nagyon kellemes és felüdítő!

Amikor ebédelni megálltunk, kicsit rémülten néztünk körül, hogy hol lesz árnyék, de végül nagyon kellemes helyen sikerül leülni, és friss víz is volt a közelben. Délután folytattuk az utunkat fölfelé, amit sokan elég fárasztónak találtak, de végül mind megérkeztünk. Felvertük a sátrakat, és meglepetésként még egy szentmise is volt fél tízkor.

Késő volt, sötét, és szemerkélt az eső, és már nem is számítottunk rá, hogy lesz mise, de nagyon jól jött ki. Jó érzés volt aznap és másnap is meg tapasztalni, hogy nemcsak akkor van szentmise, amikor alkalmasak a körülmények, hanem a körülmények ellenére is. Utána még teáztunk egyet, meg gyorsan ettünk valamit, és nagyot aludtunk – Szabolcs testvér megnyugtatott minket, hogy nem kell korán kelnünk, sőt, megkérte a korán kelőket, hogy hét előtt ne kiabáljanak, úgyhogy hétig egészen csönd is volt. :) (A korábbi évekkel ellentétben igen meleg volt éjszaka is, nem kellett az összes kéznél levő ruhát felhúznunk.)

Reggel még egy picit mentünk fölfelé, aztán gyönyörködtünk a kilátásban, elmondtuk a reggeli dicséretet, és a csendes gyaloglás előtt Lóránt testvértől hallgattunk meg egy elmélkedést a csend fajtáiról.

A csendes gyaloglás után viszont egy jó nagy eső következett, kis jéggel kiegészítve – amin csak azért nem lepődtünk meg, mert már egy órája hallgattuk, hogy hol itt, hol ott dörög az ég. Beálltunk két fa alá, és nem csapott belénk a villám, viszont igen vizes és sáros lett a lábbelink. (Mivel én valami – számomra azóta is érthetetlen és megdöbbentő – oknál fogva nem vittem egy darab zoknit sem, szandálban voltam, ami először rossz volt, mert nagyon hamar vizes lettem, azután jó, mert hamar meg is száradt, és nem kellett estig vízben tocsogni.) Ettől kicsit felébredtünk, és kizökkentünk az elmélkedő hangulatból. Utána vidáman továbbmentünk!

Azt hiszem, egy ilyen vihartól csak jobb lesz a zarándoklat, valahogy... igazibb! :)

Ahogy továbbsétáltunk, ettünk sok málnát, meg áfonyát, szedret is, és még ebédelni is le tudtunk ülni, nem volt annyira vizes a fű. Estére már megláttuk a Csíki-medencét, gyorsan sátrat vertünk, és megint volt szentmise, fél kilenckor. Utána még elemlámpákkal felszerelkezve kiültünk vacsorázni, és nagyon jót beszélgettünk.

Megint volt finom tea is! El is gondolkoztunk, hogy a testvérek mennyit alhatnak egy ilyen zarándoklaton, mert este még ott vannak a tábortűznél, reggelire már megint lobog a tűz és fő a tea... És közben még mosolyognak, tréfálnak és biztatnak minket... nagyon sok köszönet érte!!! :)

Szerda reggel Szabolcs testvér megfenyegetett minket, hogy a nagy hátizsákot is kell vigyük magunkkal, de ez csak száz méteres távolság volt, utána a szokásos módon folytattuk az utat. Egy patakhoz érve lelkesen mosakodni kezdtek az emberek, mert előző este nem volt erre lehetőség – az előző napi vihar miatt szükség viszont annál inkább –, utána ott ültünk le reggeli dicséretre, és Benjámin testvértől hallgattunk meg egy elmélkedést, aminek a végére kiderült, hogy tőle sem kell félni! :)

Ebédre már leértünk a faluba, a kertben éppencsak elég árnyékos hely volt, de ott folyt keresztül a patak is. Ebéd után sokan egy vizes játékot játszottak (egy lábos volt a témája), nagyon lelkesen, de később rájöttem, hogy praktikusan is igazuk volt, mert leázott a lábukról a sár. Továbbindulva elbúcsúztunk Emesétől, aki a másnapi vizsgája miatt szerdán már csak úgy tudott velünk tartani, hogy a nagy hátizsákját hozta egész nap, és innen már a vonathoz ment. Később szentmise a Delne és Csicsó közti Szent János templomban volt, és utána a templomkertben ettünk dinnyét is.

Ezután még egy rózsafüzért mondtunk el. A hétfői és szerdai rózsafüzéreknél és a keddi keresztútnál, meg a délelőtti bevezetőkben is idén különösen érdekes elmélkedéseket hallgathattunk meg. (Volt egy-kettő románul is, Emesének meg Julcsinak köszönöm a fordítást!) Nekem személyesen különösen is értékesek voltak ezek a rózsafüzérek, mert egy idő után kicsit kevésbé tudtam odafigyelni, de közben úgy érzem, választ kaptam olyan kérdésekre, amiken már régóta rágódtam.

Csíksomlyóra megérkezve Te Deumot énekeltünk, majd a templomból kijőve megettük a finom vacsorát, és tusolás után hamarosan aludni mentünk.

Csütörtökön reggeli dicséret után megreggeliztünk, utána kicsit zsúfolt volt a program, mert a Biblia ferences szokások szerinti elmélkedő olvasását próbáltuk ki kis csoportokban, és mindjárt utána, délben volt az ünnepi szentmise, ami nagyon jó volt. Meg utána az ebéd is! :)

Délután volt egy kis pihenő, és aztán kimentünk a hegyre, ahol játék volt, de erről lemaradtunk, mert páran elkezdtünk útközben beszélgetni, aztán leültünk, és csak néhány óra múlva mentünk tovább. Este meg a tábortüzet hagytam ki hasonlóan, hogy elbeszélgettük az időt, de azt mondják, nagyon jó volt! (Valahol esetleg nincsenek fent interneten a fényképek, amiket néztetek???)

Péntek délelőtt közösen beszélgettünk kicsit a zarándoklatról, és hogy idén ilyen nagy, átfogó téma volt, ami jó, mert több minden belefér, de az meg kevésbé jó, hogy nem lehet ennyi idő alatt annyira belemélyedni minden részletébe. És kicsit megünnepeltük, hogy ez már a 10. FerIZa! :) (Valamelyik ebédnél még torta is volt!)

Volt egy kis csöndes elmélkedés is (lett volna egy óra, de mivel akkor meg kiscsoportos beszélgetésre nem jut idő, néhányan megosztottuk az időt, és a második felében beszélgettünk is a zarándoklatról). Végül kaptunk emlékeztetőnek egy karkötőt, és útravalóul áldást. Aztán részt vettünk a szentmisén, megebédeltünk, és már búcsúztunk is el.

Nagyon jó volt a zarándoklat, amiket részt vettem, ez volt talán a legjobb, köszönöm, hogy ott lehettem, és remélem, hogy még sokszor tíz évig minden nyáron lesz!!!

Reiczigel Zsófia