Másik beszámoló - 10. Feriza - Lilla (a kisebbik)

Kedves Testvéreim!

Tizedik alkalommal gyűlt össze a jeles sereg, hogy Szent Ferenc útját járva, testileg, lelkileg lecsendesüljön, úgymond eggyé váljon a természettel. Most sem történt másképp. Idén Zetelakáról indulva, a Madarasi Hargitán keresztül Csíksomlyóra lépkedtünk együtt Szent Frenccel.

Július 29.-én, vasárnap találkozott a nagy csapat Zetelakán. Miután mindenki megérkezett, szentmisén vettünk részt a zetelaki hívekkel együtt, az ők gyönyörű templomukban. Mise után következett a táncos program, a gyergyói fiatalok jóvoltából. Esti programként megtörtént a gulyásozás, természetesen Benjamin testvér, István testvér és sok-sok segítő kéz jóvoltából  Elérkezett a lepihenés, a másnapra való erőgyűjtés ideje, ígyhát mindenki elvonult. A Republik együttes egyik slágerének szövegével élve másnap „indult a mandula”. Nekivágtunk tehát a nagy útnak. Azt az elején elfelejtettem említeni, hogy az idei zarándoklatunk témája: „ 10 lépés Ferenccel”, ez a 10 lépés természetesen fel volt osztva, hisz egyhuzamban nem tudtuk volna megtenni. Az első napi reggeli dicséretet és elmélkedést útközben ejtettük meg. Az elmélkedést Hugó testvér „bonyolította le”. A délelőtt témája: „távolról nézünk vissza a társadalomra, a városra, ahol lakunk”, ezért Assisi városa, és a fölötte magasló Rocca vára a délelőttünk szimbóluma. Ez a két szimbólum fontos támpont Ferenc életében, hisz ez a szülővárosa. Hugó testvér elmélkedése számomra azt sugallta, hogy szeretettel tekintsük vissza szülővárosunkra, lakhelyünkre, arra a településre, ahol élünk, ahol családunk, barátink élnek. Ezekkel a gondolatokkal csendben haladtunk tovább. A nap folyamán keresztutat is végeztünk; szép elmélkedésekkel, gondolatokkal gazdagodhattunk ezalatt. Majd lassacskán érkeztünk az aznapi sátorhelyre, ahol már csomagjaink vártak bennünket. A napot szentmisével zártuk, így adva hálát a Jóistennek, hogy velünk van mindig. Másnap célkitűzésünk a Madarasi Hargita csúcsa volt, ahol megtartottuk a reggeli dicséretet és Lóránd testvér bevezető gondolatainak segítségével a délelőtt folyamán San Damiano-ba „zarándokoltunk”. Ferenc ezen a helyen írja meg csodálatos Naphimnuszát, itt találkozik a kereszten levő Krisztussal. Délután pedig utunk Rómába és Fonte Colomboba vezetett. Csendben indultunk lefele a csúcsról, és amint lejárt a csendes gyaloglás megálltunk pihenni. Valami félelmetes, hogy milyen égszakadás ért utol bennünket. Dörgött, villámlott, jégeső esett. Lányos zavarunkban nem volt mit csinálnunk, a csapat ketté oszlott és két nagy fenyőfa alatt véltünk menedéket találni az eső elől. Miután nagyjából lecsendesedett a morajlás, elindultunk, folytattuk tovább utunkat. Szerencsére aznap több esővel aligha találkoztunk. A második nap keresztút helyett a fájdalmas olvasó titkait végeztük. A második napi sátorhelyre érkezvén valami öntötte el lelkemet, szemben láttuk Csíksomlyót. :D A mai napon is Istennek hálát adva szentmisén vettünk részt. Miután besötétedett, jó páran körül ülve a tábortüzet énekeltek. Én személy szerint ültem kint a sátor előtt és csodáltam a fényeket, a szemben levő városok fényét. A másnapi reggeli dicséretet és a Benjamin testvér általi elmélkedést szintén útközben ejtettük meg. A délelőtt folyamán Gubbio-ba lépünk, ahol Ferenc egy ideig leprások között élt, majd a sokak által ismert/ tanult legenda alapját adva, itt szelídíti meg a farkast. Benjamin testvér elmélkedése arra vezetett rá, hogy fedjük fel, hogy mik is a mi farkasaink, mitől félünk, hogyan tudnánk megszelídíteni őket, vagy véglegesen megszabadulni tőlük. Délután megérkeztünk Greccio-ba, ahol Ferenc megépíti az első élő betlehemest. Tovább zarándokolva lassan megérkeztünk Csicsó falucskába, ahol Árpád testvér befogadott minket a családi háza udvarára, ahol megejtettük az ebédet. Még egyszer szeretném megköszönni a szíves vendéglátást, nagyon jól éreztük magunkat. Kora délután veteményeseket, mezőkön keresztül haladva megérkeztünk a csíkdelne-i Szent Jánosról Árpád kori templomhoz, ahol szentmisén vettünk részt. Mise után dinnyeeeeeeee meg csoki evészet a templom kertjében. :D A tulajdonképpen Csíksomlyóra való érkezés előtt még elmondtuk a rózsafüzér dicsőséges olvasójának a titkait. Majd csendben vonultunk be a kegytemplomba, ahol szép szokásunkhoz híven elénekeltük a Te Deum-ot. Ezt követően Erik testvér köszöntött bennünket: „ A Szűz Anyához mindig hazajösztök, Csíksomlyón mindig itthon vagytok” Mitagadás én ezt tökéletesen így is érzem, szeretek otthon lenni Csíksomlyón. Gyerekek, megérkeztünk, itt vagyunk Csíksomlyón, le lehet zuhanyozni :P; kit érdekel ha „nem égetjük meg magunkat a vízzel” :P  

Másnap kis csoportokban a szentírás olvasásának helyes menetét ismertük meg, elmélkedtünk. Porzinkula ünnepe lévén szentmisén vettünk részt. Délután folyamán pedig a megszokott kikapcsolódás a nyeregben. Métázás, focizás, táncolás, éneklés volt műsoron. Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat, jól telt. Este pedig a tábortűz körül folytattuk a mulatozást.  Nosztalgiázásként pár képet néztünk meg az elmúlt 10 év zarándoklataiból, majd egy Dél Afrikai éneket tanultunk meg Csillcsu (Piros) jóvoltából. Ezt követően Szabolcs testvér és Julcsi kívánságlampionokat eregettek fel a magasba.

Elérkezett az utolsó nap, a búcsúzás napja. Délelőtt folyamán egy összegzést végeztünk, kinek mi tetszett, mik a javaslatok a jövőre nézve stb. Majd 13:00 órától részt vettünk a búcsú szentmisén, ahol Erik testvér segítségével megtettük a 10. lépést is: „Ferenc tudta, hogy a kincset, amelyet ajándékba kapott nem tarthatja meg magának, hanem tovább kell adnia másnak; itt elsősorban az Evangélium örömhíréről van szó.”

Mise után következett a búcsúebéd, majd a szakácsnéniknek megköszöntük, hogy gondoskodtak a pocakunkról, amíg ott voltunk :P Ezt követően mindenki kapott egy megáldott szilikon karkötőt, jelképéül annak, hogy egy családba, egy nagy családba tartozunk.

Nos hát soha nem tudjuk eléggé megköszönni Szabolcs testvérnek, hogy Isten segedelmével ezt megadta nekünk, hogy egy családdá formálódjunk, de azért amennyire ki tudjuk nyilvánítani a köszönetünket, azt fogadja kegyesen.  Természetesen köszönjük nagyon szépen az összes ferences testvérnek, hogy jelen voltak ők is és mindig jelen vannak. :D

Kívánok minden szépet és jót mindannyiotoknak!

Pax et Bonum!

Szeretettel: Lillácska