10 Lépés Ferenccel - beszámoló - B. Beáta

Egy pár gondolat, érzés de legfőképpen hála fakadt fel szívemben elsősorban a drága jó mennyei Atyánknak azért, hogy ezeket az élményeket megengedte, hogy megtapasztaljuk. Mindezeket szeretettel megosztom Veletek is.

„Drága jó mennyei Atyám, ha visszagondolok a zarándoklaton megélt napokra nagy öröm és hála van a szívemben. Ez az öröm és hála tovább él most is bennem. Annyi mindent megélhettem, átélhettem a Te kegyelmedből, ezt felsorolni aligha tudnám…

Amikor megérkeztünk Zetelakára jó volt látni a többiek arcán a nyitottságot, örömet, kíváncsiságot, hogy vajon az idén a ferences testvérek mit és hogyan gondoltak el és természetesen mindezen döntéseikben, elhatározásaikban a Te segítségedet kérték, Rád hagyatkoztak. A közös játékok, tánc is segített bennünket jobban „összekovácsolódni”. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy nem jelentett gondot a fiataloknak, ha többen aludtak a szobában a kelletnél, vagy türelmesen kellett várniuk a sorukra.

Hálás vagyok Tenéked, hogy másnap reggel elindulhattunk a háromnapos zarándoklatra, hogy a „10 lépést megtegyük Ferenccel” és ezáltal is jobban megismerjük az Ő életét és cselekedeteit, és mindezekből tanulva hétköznapjainkban is próbáljunk vele járni az úton. Ahogyan haladtunk az úton lépésről lépésre az volt az érzésem, hogy csodák sokasága vesz körül bennünket: csak nyitott szem, halló fül és kitárt szív kell ezek felfedezésére. A természetre tekintve, látva ahogyan él és mindennek megvan a pontos helye és ideje feltevődik bennem a kérdés: Hogyan lehet, ha valaki látja a természet szépségeit nem hiszi el, hogy van Jóisten, hogy vagy Te aki szerető gondoskodásoddal ezt létrehoztad?

Leginkább a csendes percek csodájáért vagyok hálás, hogy volt alkalom a mindennapok zajából kilépni ,kivonulni a városból, volt lehetőség csendet keresni. Sokszor magától értetődő, hogy zaj vesz körül bennünket és így már a csend, a nyugalom furcsa lehet számunkra. Mégis mindenki próbált csendbe lenni, a csendet megtartani, ha nem is önmagáért, de társaiért megtette. Ez nagy önfegyelemről és mások iránti szeretetről tanúskodik. Lehetőség volt arra, hogy elgondolkodjunk Szent Ferenc életének különböző szakaszairól és ennek fényében saját életünkről is. Úgy ahogyan Szent Ferenc a San Damiano templomot restaurálta, úgy a csendben én is az én életem köveit is csiszolhattam, helyre tehettem. Mindvégig a csendben újra és újra Szent Ferenc imájának sorai voltak bennem: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet”

Ezekkel persze a csodák sora nem fejeződik be. Jó volt megélni a társaim nyitottságát, szeretetét, az együtt zarándoklás ajándékát, örömét, csodáját. A fáradtság, a meleg vagy épp az eső sem tudta megtörni a szerető szíveket. Mindig akadtak, akik rá tudtak mosolyogni társukra, biztatták, ha már elfáradtak vagy segítő kezet nyújtottak, ha szükség volt rá. Mindezt sokszor anélkül, hogy Rólad beszéltek volna, de tetteikből megéreztük, hogy Te ott élsz a szívükben.

Továbbá hálás vagyok, hogy tudtunk együtt imádkozni, a keresztutat végig elmélkedni, reggeli dicséreten, szentmisén részt venni. Mindezen alkalmakkor felajánlhattuk imáinkat, lépéseinket azokért akik ott élnek szívünkben és fontosak számunkra. A keresztút állomásai és a rózsafüzér imádkozásánál a többiek őszintesége és hogy felvállalták hitüket és mertek megszólítani Téged megerősített engem is.

A szívem hálával telt a ferences testvérek tiszta szívükből megfogalmazódó szavaiért, cselekedeteiért, de legfőképpen szeretetükért, amellyel nap mint nap segítettek bennünket a zarándoklaton is. Hálás vagyok, hogy a Te kegyelmedből már 10 éve megrendezik a zarándoklatot és így egyre több fiatal megismerkedhet a ferences lelkülettel. Kérlek add, hogy hazatérve továbbra is lépkedjünk Szent Ferenccel életünk útján és az áldás amellyel útra indítottak ott éljen szíveinkben:

„Legyél Isten békéje és áldása!”

Szeretettel Tinéktek

Blénesi Beáta