Tíz lépés Szent Ferenccel - összefoglaló

Összeállította: Borsodi L. László, ferences sajtóreferens

Mozaikkockák a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatról

Július 29. és augusztus 3. között került sor a X. Ferences Ifjúsági Zarándoklatra. A szervező ferences testvérek évről évre arra törekednek, hogy a FerIZán részt vevő fiatalok megízleljék, megkedveljék és elsajátítsák az alapvető ferences értékeket: a természetszeretet, a közösségi életet, a vidámságot, az egyszerűséget. Mint minden évben, a természetben töltött gyaloglást, a természet szépségeire való rácsodálkozást elmélkedés, ima, különböző lelki és közösségi programok egészítették ki.

A zarándoklaton közel 110 fiatal vett részt főként Kaplonyból, Nagykárolyból, Déváról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Brassóból, valamint a Székelyföld különböző településeiről, de voltak zarándokok Budapestről, sőt a dévai Point Couernek köszönhetően Svájcból, Franciaországból és Argentínából is.

Az alábbiakban néhány résztvevő élménymozaikját olvashatjuk.

(Útvonal és téma) Tizedik alkalommal gyűlt össze a jeles sereg, hogy Szent Ferenc útját járva, testileg, lelkileg elcsendesüljön, és eggyé váljék a természettel. Zetelakáról indultunk, a Madarasi Hargitán keresztül Csíksomlyóra lépkedtünk együtt Szent Ferenccel. Az idei zarándoklat témája ugyanis ez volt: „Tíz lépés Ferenccel”. (Kiss Lilla)

(Július 29.) Eleinte kicsit furcsán éreztem magam, amikor megérkeztünk, mert szinte mindenkinek voltak ismerősei, de én csak álltam ott, és pislogtam, mint hal a szatyorban, mert senkit nem ismertem. Egyszer csak feltűnt azonban a régi rivális (mindig egymás ellen fociztunk), gyerekkori barátom, Hugó testvér [fr. Guia Hugó]. Zetelakán este szentmisén vettünk részt, majd jöhetett a táncolás, favágás, pillangóreptetés, ládanyitogatás. Kezdtem egyre otthonosabban érezni magam, és már nem is tűnt annyira idegennek az a sok ismeretlen ember. (Loboncz Tamás)

(Július 30.) Jöttek a dombok, a hegyek, és mi kitartóan követtük Szabolcs testvért [fr. Orbán Szabolcs]. Volt olyan nap, amikor hét ágra sütött a nap, és volt, hogy jégeső esett. Ha kisebb balesetek értek, megtapasztalhattuk, mennyire jó a csapatszellem, jobbnál jobb ötleteket és segítséget kaptunk. És amikor végre megpihenhettünk, felbukkantak a hátizsá­kok mélyéről a rágcsálnivaló falatok. (Csóka Regina)

Reggeli dicséret után Hugó testvértől hallgattunk meg egy elmélkedést arról, hogy mik az ember vágyai, és azt mondta, hogy valahol belül mindenki herceg vagy hercegnő. Utána csöndben sétáltunk egy darabig, ami (mindig) nagyon kellemes és felüdítő volt! (Reiczigel Zsófia)

A délelőtt témája az volt, hogy „távolról nézzünk vissza a társadalomra, a városra, ahol lakunk”. Ezért Assisi városa és a fölötte magasló Rocca vára volt a délelőttünk szimbóluma. Ez a két szimbólum fontos támpont Ferenc életében: szülővárosát jelképezi. Hugó testvér elmélkedése számomra azt sugallta, hogy szeretettel tekintsünk szülővárosunkra, lakhelyünkre, arra a településre, ahol élünk, ahol családunk, barátaink élnek. (K. L.)

Felejthetetlen élmény volt sétálni a fák között, hallgatni a természetet, ahogy a szellő simogatja a fákat, a madarak énekelnek, és közben az aznapi témán elmélkedni, hogy hogyan is tudnánk alkalmazni a hallottakat vagy erőt meríteni belőle a mindennapi élethez. (L. T.)

(Július 31.) A cél a Madarasi Hargita csúcsa volt. Megtartottuk a reggeli dicséretet, és Lóránd testvér [fr. Portik Lóránd] bevezető gondolatainak segítségével a délelőtt folyamán „San Damianóba” zarándokoltunk. Ferenc ezen a helyen írja meg csodálatos Naphimnuszát, itt találkozik a kereszten levő Krisztussal. (K. L.)

Volt, amikor az erős napsütéssel, hőséggel kellett felvennünk a harcot, volt, hogy a szakadó esővel, a villámlással kellett megküzdenünk. Sokunknak a testi fájdalommal is meg kellett birkóznia, ha például a cipő véresre dörzsölte valamelyikünknek a lábát. (L. T.)

Egy hosszú nap végén közösen adtunk hálát az Úrnak a szentmise áldozatban. (Cs. R.)

(Augusztus 1.) A délelőtt folyamán „Gubbióba” mentünk, ahol Ferenc egy ideig leprások között élt, majd a sokak által ismert legenda alapját adva, itt szelídítette meg a farkast. Benjamin testvér [fr. Srádi Benjamin] elmélkedése arra vezetett rá, hogy fedjük fel, mik a mi „farkasaink”, azaz mitől félünk, hogyan tudnánk megszelídíteni őket vagy véglegesen megszabadulni tőlük.

A nap folyamán eljutottunk Csicsóba, ahol Árpád testvér [fr. Szabó Árpád] szülői házában a hazaiak vendégszeretetét élvezhettük. Majd a csíkdelnei Árpád-kori Szent János-templom következett, ahol szentmisén vettünk részt. Csíksomlyóra érkezve, csendben bevonultunk a kegytemplomba, ahol – akárcsak az előző években – elénekeltük a Te Deumot. (K. L.)

Nekem különösen értékesek voltak az útközben mondott rózsafüzérek (például Csík­somlyó felé menet is), mert úgy érzem, hogy a rózsafüzér imádkozása közben választ kaptam olyan kérdésekre, amiken már régóta rágódtam. (R. Zs.)

A zarándoklat előtt még sose jártam Csíksomlyón, de amikor megérkeztünk, olyan érzésem volt, mintha hazaérkeztem volna, és most is visszahúz a szívem. Sose gondoltam volna, hogy ennyire tudok örülni egy tál meleg ételnek, meleg ágynak és hideg zuhanynak, mint amikor megérkeztünk a háromnapos zarándoklatunkról. (L. T.)

(Augusztus 2.) Csíksomlyón is volt lehetőségünk a csapatépítésre: kiscsoportos beszélgetésre, métázásra, játékokra, elmélkedésre, közös imádságra. (Cs. R.)

A Szentírás olvasásának helyes menetét ismertük meg, elmélkedtünk, és Porciunkula ünnepe lévén szentmisén vettünk részt, majd a délutáni sok métázás, focizás, táncolás után este a tábortűznél nosztalgiából megnéztünk pár képet a „múltunkból”, vagyis az elmúlt tíz év zarándoklatairól. (K. L.)

(Augusztus 3.) Volt egy kis csöndes elmélkedés. Búcsúzóul beszélgettünk az idei zarándoklatról és annak témájáról, majd megünnepeltük azt, hogy már tízéves a FerIZa. (R. Zs.)

A búcsús szentmisén Erik testvér segítségével megtettük a 10. lépést is: „Ferenc tudta, hogy a kincset, amelyet ajándékba kapott, nem tarthatja meg magának, hanem tovább kell adnia másnak; itt elsősorban az evangélium örömhíréről van szó” – mondta. Ez egyben a zarándoklat értelmét is jelenti számunkra, az útravalót, hogy mit kell tennünk a hétköznapokban. (K. L.)

A ferences testvérek az egész zarándoklat alatt nagyon nyitottak, segítőkészek voltak. A kíváncsi kamaszok kérdéseire szívesen adtak válaszokat, problémáinkra megoldást kerestek. Nekem sok erőt adott, hogy megismerhettem a ferenceseket, életüket. A ferences lelkület fontos lett számomra. Kedves, barátságos, egyszerű emberek, és annyi szeretet és odafigyelés van bennük! (Cs. R.)

A zarándoklat során az ember fizikailag kicsit leépül, meggyengül, de lelkileg megerősödik. (L. T.)

Forrás: Vasárnap