FITT – Ferences Ifjúsági Téli Tábor - beszámoló

Ferences lelkiség a plébánián

Bíró Ágnes Tünde

Telnek a napok, ahogy mindig is. Órák, tanulás, minden, ami egy egyetemista hetében lenni szokott. Egy beszélgetés alkalmával szóba jött a hétvégi program, egy kedves ismerős ajánlotta, hogy elmehetek Désre március 7–9. között egy ferences találkozóra. Két testvért is beszervezve a családomból, egész csapattal indultunk Kolozsvárról. Désen beültünk a zsúfolásig tele templomba zsolozsmázni. Körülbelül százötvenen voltunk. Már a vacsoránál feltűnt, hogy vidámak az emberek, különösen a ferencesek, nagy örömmel viszonyultak mindenkihez. Kész humortáruk van. A szentségimádás pedig olyan meghitt hangulatban telt, amilyet egy családi karácsonykor szokott érezni az ember: melegség, szeretet és béke járta át a helyet.

Szombat reggel mindenki már fél hatkor készülődött a reggeli zsolozsmára, kevesen késtek. A jó hangulatban elfogyasztott reggeli után mindenki megkapta a névkártyáját, majd aszerint csoportokra is oszlottak az előadás után. Ismerkedős játékot követve, ami szintén személyességet követelt, megosztották egymással a véleményüket. A plébánia évének kapcsán azon gondolkozott minden résztvevő, mit lehetne a ferences lelkületből a plébániai közösségekbe bevinni. Ötletek hada sorakozott fel: lehetne közös piknikezést szervezni, gyerekfoglalkozásokat gyermeknapra, ünnepek alkalmával, lehetne beszélgetős hétvégét rendezni, keresni a plébániai közösségen belül a személyes kapcsolatokat, hogy megismerjék egymást a pap és a hívek, illetve a hívek is egymást. Az is szóba került, hogy kis ferences csoportokat lehetne indítani, amire a szerzetesek szívesen vállalták a jelenlétet. A csoportbeszélgetés mindenkinek jót tett.

Később egy vállalkozó szellemű fiúcsapat saját a „készítésű” népdal dallamára énekelt dallal köszöntötte a nőket. A nap folyamán a résztvevők „átfésülték” a plébániát, bekopogtak családokhoz, elbeszélgettek, majd elimádkozták a ferencesektől kapott narancssárga lapról a plébániáért a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Dicsőséget. Az emberek nagy szeretettel fogadták a csoportokat. Kellemes hangulatban telt a délután: séta, beszélgetés, szép idő és felfedezőút. Este meglepetés következett: egy „tekints be a ferencesek életébe” utat járhattak végig a résztvevők. A folyosón gyertyák fénye ragyogott, lassan minden szobát körbejárhattak. Egyik helyen Szent Ferenc életéből voltak részletek, egy másik helyen Szent Antal életéből, másutt egy jeruzsálemi ferences helyet mutattak be, a mostani közösség életébe is be lehetett pillantani, láthatóak voltak a képek, a ferences 72 gyöngyös rózsafüzér-leírás, több Ferenc-rendi ember élete, érdekességek. Sokan itt tudták meg, hogy Liszt Ferenc harmadrendi ferences volt, Dsida Jenő úgyszintén. A jelenlevők a névkártyájukon levő szám alapján minden ajtónál kaptak egy darabot egy idézetből, amit a végén össze kellett rakni. Ennek a varázsával térhetett mindenki nyugovóra.

Reggel, a szentmise előtt a csoportok előadták kis jeleneteiket, amivel szemléltetni próbálták a feladatukat, miszerint felelősek a ferences lelkület továbbadásáért. A szentmisén a jelen levő Jézus Krisztussal elmélkedtek azon is, mennyire kell odafigyelni az emberekre azért, hogy meglássák bennük a szeretnivaló lényt. Ezt követően egy óriási csoportkép készült a templom előtt, majd a köszönetnyilvánítások sokasága következett (többek között a kedves szakácsoknak is megköszönték a sok fáradozást, a ferences testvéreknek a jókedvet, amit el lehet tanulni tőlük, az örökös mosolyt, a kedvességet). Kellemes, mosolyra derítő hétvége volt, amiről áldással távoztak a résztvevők, erőt és lelkesedést kapva az élet további szakaszára. Aki jelen volt, elmesélheti, hogy jó itt lenni és érdemes ide eljönni.

Megjelent a Vasárnap katolikus hetilapban