Ferences Lelkiség a Plébánián - beszámoló

Jonica Xénia

Assisi Szent Ferenc a mai kor emberének is tökéletes példaképe lehet, hisz mindaz, amit ő képviselt, kifejezi, hogy mi is az igazi boldogság. De ki lehet boldog és mitől a XXI. században? A nagy többség válasza egyértelműen vallja, hogy pénz, autó, lakás, orgiák … és még sorolhatnánk a tucatnyi luxuscikket, ami a ma emberét megőrjíti, csapdájában tartja … és sajnos ezek adják a boldogságot … Boldogság?!

Szent Ferenc korai ifjúságában boldognak vallotta magát, hisz a kor társadalmában igen jól be tudott illeszkedni apja vagyona révén … és boldog volt, mert voltak érdekbarátai, szórakoztató bálok … de rá kellett jönnie arra, hogy mégsem teljesen boldog … valami hiányzik: az Úr és az Ő közelsége. Miután Ferenc megtapasztalta az evangélium adta szabadságot és mindazt, amit ezáltal kaphatott, habozás nélkül képes volt hátrahagyni addigi biztonságos és kényelmes mindennapjait, azért, hogy a környezete szemében megvetettként, de mégis az Úr félelmében, tisztán, alázatban, szegényen és boldogan éljen.

Nem hiába lett szent! Az általa alapított rend még ma is él és virágzik. De kik is ők? Ferences szerzetesek, akik alapítójuk szellemében élnek. Tisztaság, szegénység, engedelmesség jelszó alatt töltik mindennapjaikat. A ferencesek vidámak, közvetlenek, alázatosak, egyszerűek, természet kedvelők, Mária tisztelők.

...

Hagyománnyá alakult a különböző események, hétvégék megszervezése is. Többek közt ilyen a FITT, vagyis a Ferences Ifjúsági Téli Találkozó, ami az idén is Désen volt megtartva kb. 150 résztvevővel.

Az odavezető utat kisebb, nagyobb csoportokba szerveződve vonattal tettük meg. Kalandos és élménydús volt az adott 60 km-es távolság megtétele. A hivatalos program este kezdődött. A vacsorára több száz palacsinta volt sütve egész héten azért, hogy a társaság jóízűen elkölthesse. Miután a test már megkapta amire vágyott, a lélek következett. Este, a templomban, szentségimádás volt tartva. Átelmélkedtük a Miatyánkot. Nagyon meghitt és lelketsimogató volt márcsak a gyertyás környezet miatt is. Az Úr köztünk volt és várta, hogy imádjuk, köszöntsük, hálát adjunk, kérjünk vagy egyszerűen csak szemléljük Őt a legszentebb szentségben. Gyónási lehetőség is volt, amit, aki kihasznált, csak nyert vele egy tiszta szívet és megtapasztalhatta újra és újra, hogy Isten hív és vár mindig, hisz szerető és irgalmas Atyaként gondoskodik rólunk.

Éjszakába nyúlóan lehetett a szentség előtt maradni és átadni magad vagy egyszerűen mindent egy csokorba letenni az oltár lépcsőjére és odaadni Neki. Másnap, azaz, szombaton reggel 7.30-kor reggeli dicsérettel adtunk hálát a fölvirradásért és egymásért.

A reggeli után Tibor testvér rövid elmélkedést tartott az öt ferencesi jellemzőről. Az öröm akkor tölthet be valakit igazán, ha nem magáért, hanem másokért hoz áldozatot. A legnagyobb öröm egy keresztény életében az kellene legyen, hogy felismerje azt, hogy ő Isten fia. Az Istennel való kapcsolatunkban kitartónak kellene lennünk, és tovább kellene szépíteni e törekvést. Az evangélium azért fontos, mert e téma területén is példát vehetünk Szent Ferenc életéből, akire az „evangéliumi ember” jelző is ráillik. Példát ad arra, hogy életünk nagy kérdéseire a válaszokat az evangéliumba keressük, mert biztosan megtaláljuk, hisz ő is ott találta meg minden kérdésére a válaszát. E válaszok biztosak és szilárdak, ha tudatosan az evangéliumból indulunk ki és térünk vissza. A minoritás megvalósítása elsőre nem könnyű, de lehetséges. Kicsinek lenni összefügg azzal, hogy szegénnyé tudsz lenni. Aki bátor, az tud szegény, kicsi és testvéri lenni. A szegénység kétértelmű kifejezés. A lelki szegénységre a Szentírásban a nyolc boldogság tanítása alatt találunk rá. Egyedüli kincsünk maga Isten kellene, hogy legyen. A testvériséget akkor tudjuk beépíteni az életünkbe, ha ráhagyatkozunk az evangélium szavaira. Mindnyájan testvérek vagyunk és egy Atyánk van. Összegzésként elmondható, hogy mindenkinek szükséges tudni azt, hogy mit akar, ezen akarata mellett tartson ki, hozzon döntést majd mindezt táplálja imádsággal, ezáltal aktív tagként tud közreműködni az Egyházban is.

A kis elmélkedés után a résztvevők kb. 10-15 fős csoportokban elvonultak egy csendes helyre, ahol az idei téma került terítékre és megbeszélésre, azaz, hogy egy plébániára hogyan is lehet „becsempészni” a ferencesi szellemiséget, lelkiséget. Rengeteg értékes ötlet hangzott el, többek közt az öröm, a kirándulások, ima, ifjúságot megragadó programok, lelki beszélgetések, események esetleges megszervezése. Majd a kiscsoportos megbeszélések végén egy egy rövid kis előadást is össze kellett hozni, amely ugyanezt a témát ölelte fel. Ebéd után öt-hat fős csapatok elmentek a helyi családokhoz látogatóba, ahol a közös ima mellett szó volt arról, hogy ki hogyan kapcsolódik be a közösség, a plébánia életébe, mi az amit kifogásol, esetleg mit változtatna? Mi, akik otthon maradtunk előkészíteni az estét, imádkoztunk az úton levőkért A visszajelzések nagyon pozitívak voltak, a kis csapatok is rengeteg mesélnivalóval és élménnyel tértek vissza, hisz az ilyenkor szokásos eltévedések, kutyával való találkozások sem maradtak el. Az esti szentmise után a segítők által előkészített szobákat lehetett végigjárni, szemlélődni, elmélkedni, elmélyedni.

A három szoba a három rendet mutatta be képek, kisfilmek és különböző tárgyak segítsége által. De nemcsak e három terem volt berendezve, hisz általánosan is lehetett olvasni a ferencesekről és mindarról amit ők képviselnek. Élmény volt megtapasztalni azt, hogy nem átnézték a résztvevők az adott termeket, hanem mélyen beleolvastak, valóban érdeklődtek, szemlélődtek, sőt volt olyan is, aki könnyeivel küszködött az adott hatások miatt.

Vasárnap a szentmise előtt minden csoport bemutatta a templomban a kis előadását, amelyekből érezni lehetett azt, hogy mi is a különbség egy ferences lelkületű közösség és egy nem ilyen közösség között. Majd a prédikációban Antal testvér a nap evangéliumát fejtegette, kibontotta Jézus megkísértéseit, megosztva személyes tapasztalatait arról az esetről, amikor próbálsz lemondani valamiről és ilyenkor úton útfélen kísértésekbe botlasz … de nem csak kenyérrel él az ember ...

Az ebéd után személyes áldásba részesült mindenki. Gondolom bátran elmondhatom mindenki nevében, hogy a hétvége egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Küldetést kaptunk arra, hogy Szent Ferenc lelkületét a maga egyszerűségével vigyük be a saját otthoni közösségeinkbe és plébániánkra. Az ebéd elfogyasztása után mindenki hazaindult … feltöltődve, tele energiával, lelki békével, tettre készséggel és vidámsággal.

Bár a kolozsvári Francesco Palántái nem feltétlen csak résztvevők voltak, hanem a Testvérek mellett kis besegítők is, hiszem, hogy a másokért való fáradozás dupla örömöt jelentett.

A hétvége alatt elmosott több száz tányér és evőeszköz, a magam részéről elmondhatom, hogy élmény volt. Jó volt látni, hogy nemcsak lányok állnak oda ilyesfajta munka mellé, hanem fiúk is. Sokat nevettünk és viccelődtünk az ilyen alkalmakkor, hisz annak ellenére, hogy nem sütött hétágra a nap … a vízhordás, a mosogatás, törölgetés és pakolás be tudott melegíteni minden tenni akarót. Károly testvértől tanultam azt, hogy mosogatni mindig szeretni kell, mert az azt jelenti, hogy volt étel, ami a tányérba került. Valóban. Benjamin testvér és a konyhás nénik gondoskodtak arról, hogy ne csak mennyiséget, hanem minőséget is tegyenek az óriás fazekakba, majd pedig a tányérjainkba.

Köszönet a Testvéreknek, akik fáradságot nem ismerve akár éjszakába nyúlóan dolgoztak azért, hogy a lelkesen érdeklődő társaság kapjon valami pluszt, valamit, ami által a ferences lelkiség tükröződik róluk és nem utolsó sorban valamit, ami nélkül üresebb volt mindeddig a szívük. Ugyanígy köszönet minden segítségért, amit az egyetemista segítők nyújtottak, a dési kolostor szerzeteseinek és mindenkinek, aki segített valamilyen formában a hétvége szebbé tételébe.

Hiszem, hogy Szent Ferenc lelkisége valamilyen mértékben mindenkit átjárt, ezt pedig próbálja megélni a mindennapjaiban. Kellenek az ilyesfajta lelki hétvégék, találkozók, ahol szembesülhetünk azzal, hogy másnak is vannak hasonló jellegű problémái, örömei. Szükséges újra és újra megtapasztalni és felfedezni azt, hogy Isten Fia valóban a betegekért, nem pedig az egészségesekért jött el a betlehemi jászolon keresztül a világba, egy jó kis közvetlen beszélgetés, szentgyónás, közös szentmise, zsolozsma végzés mind mind olyan kis lépések, amelyek által közelebb vihetjük magunkat és egymást a jó Istenhez.

Szükséges a mai korban olyan példát követni, amely időtálló, akár 800 éve is … Szükséges a ferences lelkület legapróbb megélése is. Szükséges dicsőíteni Urunkat, a Fölségest és kérni azon kegyelmeket, amelyek által minimálisan is, de jobbá és szebbé tudjuk tenni legalább a szűk kis környezetünket.

Ne féljünk és ne legyünk lusták elmondani, akár egy sorát is Ferenc Atyánk imájából:

„Fölséges és dicsőséges Isten ragyogd be szívem sötétségét,

És adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet.

Érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a Te szent parancsodat”.