Szolánói Ferenc spanyol misszionárius a ferencesek egyik legismertebb szentje – Andalúzia apostolának, az Újvilág csodatevőjének és Latin-Amerika szentjének, továbbá hegedűs szentnek is nevezik. A ferences rend legfőbb elöljárója, José Rodríguez Carballo december első hetében Peruba látogatott, hogy részt vegyen a szent halálának negyedik centenáriuma alkalmából meghirdetett jubileumi esztendő bezárásán.

Carballo miniszter generális meglátogatta a latin-amerikai ország ferences provinciáit, melyekben összesen 225 szerzetes működik, és találkozott a Szent Ferenc regulája szerint élő többi szerzetesi közösség, vagyis a ferences család más tagjaival is. December 3-án megnyitotta a perui ferences család II. kongresszusát, amelynek témája Szolanói Ferenc lelki öröksége volt. A ferencesek legfőbb elöljárója megáldotta a callaói plébániatemplom 80 méteres tornyán elhelyezett, a Szeplőtelen Fogantatást ábrázoló nyolc méter magas képet.

A ferencesek által vezetett plébánián az ő missziós munkája eredményeként telepedtek meg a szerzetesek, és azóta is ők irányítják a lelkipásztori munkát.

A limai ferences templomban tartották a jubileumi év ünnepélyes lezárását december 5-én. A limai városvezetés a nagy misszionárius iránti tiszteletét kifejezendő a legmagasabb érdemrendet: Arany Medált adományozott a szentet ábrázoló barokk oltárképnek, melyet José Rodríguez Carballo miniszter generális helyezett el az oltárképen.

*

Szolánói Ferenc a spanyolországi Montillában született és Limában halt meg. Missziós tevékenysége Argentína, Bolívia, Uruguay és Peru területére terjedt ki. Ő a ferencesek egyik legismertebb szentje, különösen Dél-Amerikában népszerű. 

Hegedűvel szokták ábrázolni, mert nagyon szépen játszott a hangszeren – missziósként, amíg nem tudta az indiánok nyelvét, gyönyörű muzsikájával vonzotta maga köré a bennszülötteket.

Tizenhat évesen lépett be a ferences rendbe. Felszentelése után elöljárói egy időre énektanítással bízták meg, mert kiváló zenész volt. 1583-ban a dögvész sújtotta vidékek fáradhatatlan látogatója és a betegek gondozója volt. Andalúzia apostolaként emlegették. A személyét övező nagy tisztelet elől menekülve és missziós buzgalomtól vezérelve Dél-Amerikába ment. Lankadatlan buzgalommal keresztelt, gyógyított, prédikált. Mindenki Isten küldöttének tekintette. Még ma is tisztelik azokat a helyeket, ahol a szent lakott, étkezett vagy éppen hegedült.

1595-ben elöljárói a limai kolostor vezetését bíztak rá. Élete utolsó éveiben számtalan csodát tett, amelyekért az Újvilág csodatevője és Latin-Amerika szentje névvel is illették. 1610. július 14-én, Szent Bonaventúra ünnepén halt meg, szentmise közben. Lima város tanácsa a nép sürgetésére pár év múlva a perui főváros védőszentjévé nyilvánította. XIII. Benedek pápa avatta szentté 1726-ban. Ereklyéit a főváros ferences templomában őrzik, cellájából kápolnát alakítottak ki.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

(gj)

© Híreink „Magyar Kurír