Lassan megszokottá válik, hogy a kolozsvári ferencesek adventben és nagyböjtben triduumot és lelki napot szerveznek. Ebben az évben december 3-án gyűltünk össze a ferences templomban az adventi lelki napra.

A meghívás mindenkinek szólt, így aki eddig lemaradt, a jövőben bátran csatlakozhat, hogy töltsön el egy kis időt a világi tennivalóktól elszakadva, a templom és a kolostor falai között, testvérekkel együtt, Istenre figyelve. Köszönjük a ferences testvéreknek, hogy mindannyiunkat befogadnak, kicsiket és nagyokat, időseket-fiatalokat, és gondoskodnak testi-lelki táplálékunkról.

A zsolozsma ünnepélyes elimádkozása után Erik testvér, csíksomlyói templomigazgató, Hamvas Béla gondolatát idézve, felhívta figyelmünket, hogy a kereszténység belépés a nappalba, ahonnan nincs visszaút. Isten mindig hűséges, és amikor úgy érezzük, hogy elhagyott, akkor valójában mi hagytuk el Őt. Hitünk csak akkor élő, ha szüntelenül keressük Istent. Életünk során Istennel találkozni mindig egy csoda. Vegyük észre a csodát!

Ha megtesszük, amit tennünk kell, ha betartjuk Isten parancsait, akkor nincs mitől féljünk, olyanok leszünk, mint a szolga, akinek viharban is nyugodt az álma, mert tudja, hogy biztonságba helyezte a termést, az állatokat, minden feladatát ellátta.

Ha felfedezzük az Oltáriszentségben Istent, életünknek alapot ad.

Embertársi kapcsolatainkban tudnunk kell, hogy az ember életében a legfőbb jó a szentség. Egymást a szentségre vezetni kötelesség! Mindannyiunknak vannak szükségletei, ezért segítsünk egymáson. Tapasztaljuk, hogy minél szorosabb a hála köteléke valakivel szemben, annál nagyobb a készség, hogy segítsünk neki. Sajnos a ma embere a „mi”-ről az „én”-re helyezi a hangsúlyt, így egyre jobban eltávolodik a kereszténységtől. Az evilág „én”-központúsága teljesen az ellentéte a másvilágban uralkodó „szeretet”-központúságnak.

II. János Pál pápa gondolatai nyomán fedezzük fel újra, hogy az egyház kincsesház minden ember számára, és az Igében találjunk erőt mindennapi kötelességeink teljesítéséhez.

A kiscsoportos beszélgetésben megosztottuk egymással, hogy kik azok az emberek, akik mint „élő védőszent” segítettek életünk során. Ezután megbeszéltük, hogy mit jelent számunkra a mindennapokban munkahelyen, közösségben, családban „együtt húzni a hálót”. Majd megosztottuk tapasztalatainak arról, hogy mit teszünk, amikor úgy látjuk, hogy valakit a jóra kell inteni, hol van a határ, amikor már szólni kell, amikor még szólni lehet. Végül arról beszélgettünk, hogy a krisztusi tanítás személytől személyig terjed, és hogyan mutatjuk meg hitünket a mindennapi életben.

A kiscsoportos beszélgetés után a csoportvezetők beszámoltak az elhangzottakról, majd ebéddel folytatódott a program. Az ezt követő szabad idő az egyéni beszélgetések és a legfiatalabbak számára az önfeledt játék ideje volt.

Délután egy filmet néztünk meg, emberi kapcsolatokról, kamaszok és felnőttek találkozásáról az erőszakkal, vívódásaikról, döntéseikről és ezek következményeiről. A film elnémítja, megdöbbenti és elgondolkodtatja a nézőt, mert megrázóan mutat be egy nagyon ismert világot, amiben nap, mint nap benne élünk.

A lelki nap szentmisével érte el teljességét.

Advent és nagyböjt különleges kegyelmi időszak életünkben, amikor felkészülhetünk a találkozásra az élő Istennel, mint közénk születő Megváltó és feltámadt Krisztus. Ilyenkor Isten még jobban várja, keresi teremtményeit, és végtelen isteni gazdagságból fakadóan rengeteg kisebb-nagyobb csodát készít elő nekünk. Legyünk jelen számára, éljünk nyitott lélekkel, hogy befogadhassuk az előkészített kegyelmeket.

Sárkány Györgyi

A képre kattintva megtekinthetjük a többi fényképet is:

További képel még: itt is.