“Nem félünk a farkastól…!?” 

   “Nem félünk a farkastól…!?” volt a VIII. alkalommal megrendezett FerIZa mottója, amely végigkísért minket utunkon, miközben állandóan újabb és újabb mondanivalót, értelmet fedeztünk fel benne. Sokan indultunk el úgy, hogy feltettük magunknak a kérdést: Biztosan nem félünk a farkastól?, és erre nem tudtunk igazán magabiztosan válaszolni. Három napig a szabadban lenni, távol a biztonságot nyújtó falaktól, a kényelemtől, kiszolgáltatva magunkat az időjárásnak, a terepnek…félelmetes farkasnak tűnt. De ha összeszedtük bátorságunkat és elindultunk, még újabb és újabb farkasokat ismerhettünk meg és ismerhettünk fel magunkban, barátainkban, közösségeinkben, életünkben. A zarándoklat utat mutatott számunkra, hogy mit is kezdhetünk farkasainkkal és már bátran állíthatjuk, hogy „ Nem félünk a farkastól!”.

Július 28.-án érkeztünk meg a gyímesfelsőloki Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumhoz, ahol az első éjszakát töltöttük. Itt különböző színű cédulákat kaptunk a nevünkkel, amelyek szerint kisebb csoportokba rendeződtünk, hogy könnyebbé váljon az ismerkedés. Az este egyik fénypontja a szabadban elfogyasztott bográcsos volt, amelynek az elkészítésébe is igyekeztünk besegíteni.

Vacsora után, közösen elvégeztük az esti zsolozsmát is, amely által sikerült ráhangolódnunk Istenre. A szervezők még esti meséről is gondoskodtak, egy legendát hallhattunk Szent Ferencről és a gubbiói farkasról.

A gyaloglás kellemesen telt, voltak nehezebb, kimerítőbb szakaszok és voltak pihentető, könnyű szakaszok is. Ugyanígy voltak vidám időszakaink, beszélgetésekkel, nevetéssel fűszerezve, amelyek által egymáshoz közeledhettünk, de ugyanakkor igyekeztünk Hozzá is közelebb kerülni imádságainkkal és csendes elmélkedéseinkkel.

Zarándoklatunk alatt igyekeztünk eltávolodni mindennapi életünktől, gondjainktól, bajainktól, sikertelenségeinktől, a megszokástól, azért, hogy végül újra visszatérhessünk, megérkezhessünk életünkbe, de talán kicsit bátrabban, bizakodóbban és vidámabban.

A napi zsolozsma végzésével együtt dicsőítettük Atyánkat, és kértük az ő szeretetét, bocsánatát és segítségét. Csendes elmélkedéseinkben igyekeztünk jobban megérteni a Szent Ferenc életéből kiragadott legendát. Elmélkedéseink segítettek észrevenni farkasainkat, amelyek megfosztanak minket a boldog, szabad élettől, amelyek elveszik a hitünket, bizalmunkat, és amelyek jelenlétéhez sokszor már egészen hozzászoktunk, és már kényelmetlen lenne megszabadulnunk tőlük; megismerkedtünk falainkkal, amelyek nemcsak védelmet nyújtanak számunkra, hanem elzárnak minket másoktól és ugyanakkor kizárnak másokat az életünkből. Megtanultuk, hogy farkasainktól harccal nem szabadulhatunk meg, csakis Szent Ferenc példáját követve, az Istenbe vetett hittel szelídíthetjük meg farkasainkat.

Az esték békésen és boldogan teltek. Hálás szívvel gondoltunk a mögöttünk álló szép napra és a tábortűz mellet, forró teát szürcsölgetve, mindannyian felmelegedhettünk, és ameddig csak bírtuk a hideget, halasztgattuk a lefekvést.

Július 31.-én este érkeztünk meg a kegytemplomhoz, a vártnál talán kicsit később, ahol meleg vacsorával vártak minket, amely igazán jól esett mindannyiunknak. Éreztük és elszomorított ugyan, hogy zarándoklatunk a végéhez közeledik, de örültünk a megérkezésnek és az elmúlt napoknak. Úgy érzem, hogy nemcsak a Gyímesfelsőlok és Csíksomlyó közötti utat tettük meg, hanem egy ennél sokkal hosszabb, olykor meredekebb és kanyargósabb utat is. A megérkezéskor minden terhünket, gondolatunkat, vágyunkat és reményünket a Szűzanya elé helyeztük, és hisszük, hogy továbbította Szent Fiának.

A Csíksomlyón töltött napok a pihenés jegyében teltek, beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk. Hétfőn megünnepeltük Porziunkula ünnepét, és lassacskán elérkezett a búcsúzás ideje, amit talán sosem lehet megszokni. De úgy érzem, hogy szép emlékekkel gazdagodtunk, új barátokat szereztünk és pár farkast is sikeresen megszelídítettünk.

Köszönet ezért a pár napért Istennek, akinek szerető figyelmét mindvégig magunkon érezhettük, valamint azoknak, akik ezt az egészet megszervezték és fáradtságot nem kímélve, mindent megtettek azért, hogy ne csak egy egyszerű sátortábor legyen zarándoklatunk.

Tankó Zsuzsa

                                                                                                                                   Kaplony