Kolozsváron a Karolina teret (ma Piata Muzeului) Havas Boldogasszony, közismertebb nevén a „barátok temploma” uralja. Ezen a helyen állott valamikor a város első temploma, amelyet az Árpádházi királyok alatt építettek a XI. század végén, vagy a XII. század elején, egyes feltételezések szerint, a római Nappoca pogány-szentély romjaira.

Legrégebbi írott okmány 1199-ből származik, mely szerint Ince pápa Henrich CLUSI esperest, s minden világi és egyházi javait a maga és Szent Péter különös pártfogásába fogadja. Ez a templom az 1241. évi tatárdúláskor megsemmisült. A tatárjárás után is ide épült fel a középkori városközpont temploma 1260-ban. Az 1975-ben elkezdett restauráláskor a templom kriptájában előkerültek az Árpád-kori, tatárjárás után emelt félköríves stílusú templom alapfalai.

Eleinte plébánia templom volt, majd 1420 táján az ide telepedő Domonkos-rendnek ajándékozták. A kis templom és a hozzá csatlakozó (jórészt fából levő) zárdaépület idővel szűk lett, úgyhogy a XV. század közepe táján kezdődött meg a gótikus átépítés, és tartott 1521-ig, amiben az oroszlánrész a Rend tagjainak jutott.

Erről győz meg Szervácius helybéli priornak 1509-ben irt néhány ide vonatkozó sora: „Ebből (az Inventariumból) utódaink napnál világosabban megtudhatják és érthetik, hogy mennyi munkával, mekkora költséggel és minő gonddal emelték egész alapjától ezt a jelenvaló kolostort…A Rendnek itt nevelt derék és nagy fiai, akiknek rájukbizott szorgosságát hirdeti a templom és kolostor egész épülete”.

A templom és a rendház építésére Hunyadi János 1455-ben kősó járadékot rendelt Székről. Ezt az adományt Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király megújította. Az egyhajós, bordás boltozatú, támpilléres gótikus templom hasonló lehetett a Farkas utcaihoz, az 1556 előtti ferences templomhoz.

Hunyadi János oklevele szerint Havi Boldogasszony és Szent Antal tiszteletére volt szentelve a templom.

A Petrovics féle forradalom alkalmával, 1556 tavaszán a reformáció idején a város elűzte a szerzeteseket, domonkosokat és ferenceseket egyaránt. 1556 és 1693 között a templom birtoklói hol a lutheránusok, hol reformátusok illetve az unitáriusok voltak, annak függvényében, hogy mikor milyen vallású volt a város vezetése.

Az 1556-os forradalomnak teljes egészében a Szent Antal kápolna esett áldozatul. Ugyanis a földdel tették egyenlővé, s helyébe a városi tanács határozatának értelmében árnyékszéket építettek. A Habsburg-uralom kezdetekor, Lipót király 1693 okt. 1-én a templomot visszaadta a katolikusoknak, amit a jezsuiták vettek birtokba.

Kolozsvár legősibb szentélyét, történetileg ismert legelső keresztény egyházát, a mai óvári templomot Szent Ferenc rendje 1725-től vallhatja magáénak. Ugyanis az első ferences templom és kolostor a Farkas utcában volt, ahol 1486-ban telepedtek le Mátyás király és a város jóvoltából, s ott éltek 1556-ig.

Az erdélyi ferencesek, a hosszú száműzetés után, amint erre lehetőség nyílt, keresték annak módját, hogy hogyan térhetnének vissza Kolozsvárra is. Az alkalmas idő akkor következett be, amikor a jezsuita atyák felépítették az új templomot és kollégiumot, mire az óvári templomot és kolostort, amit kollégiumként használtak, felhagyták, s annak kulcsait 1724-ben a Katolikus Státusnak adták vissza.

1725. június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén adta át a templom kulcsait a Katolikus Státus jóvoltából Antalffi János püspök nevében Szabó Mihály, Kolozsvárnak akkori kanonok-plébánosa a rendtartomány megbízottjának, P. Antalffi Istvánnak, a visszatérő ferencesek első házfőnökének.

Ami a templom állapotát illeti, az átvételkor, külsejében és belsejében a régi csúcsíves alakját viselte, torony és a mellette lévő mai két fedélfeletti párkányzat nélkül. Azonban, átvételkor a templom „roskatag” volt. Ez kitűnik a templomot átvevő P. Antalffi Istvánnak a későbbi segélyt kérő leveléből, amit a kormányzószékhez intézett. Többek között ezeket írja 1727-ben: „A nyáron a templomunknak is egészében a mennyezete egyszersmind leszakadván, csak az Isten őrzött meg, hogy nem áldozatnak idején esett, különben sok ember szerencsétlensége is történhetett volna”. Így az átépítés parancsoló szükségből fakadt. Az átvételt követő beomlás azonnali javítást igényelt, ami, szinte természetes, hogy a kor stílusa, a barokk szerint történt.

Az átalakító munka 1728-ban indult meg és 1745-ben fejeződik be. Ennek következtében a régi templom lényeges alaki változáson ment át. Eltűnik csúcsíves belseje, alig felfedezhető nyoma maradt csak meg (sekrestye, belső sekrestye vagy más néven Mátyás terem, befalazott ablakok, oldal bejárat a folyosóról stb. Helyébe megjelenik a kort jellemző úgynevezett barokk építési mód, amint azt a mai templom belsejében láthatjuk.

Az átépítés tervezője még ismeretlen, de nincs kizárva, hogy a Ferencrend tagjai közül került ki az. Ugyanis a kolozsvári megújított és a dési teljesen újólag épített ferences templom között építészeti teljes hasonlóság, és a belvilágában sokban azonosság áll fenn. A dési templom 1726 és 1730 között készült el. A kolozsvári javítás csak 1728 tavaszán indult meg. A dési templom tervezőjeként pedig P. Dimjén Gábor házfőnököt említi a háztörténet 1726-ban.

Ami a javítás anyagi oldalát illeti, annak fő mozgatója gróf Kornis Zsigmond Erdély kormányzója, a Ferenc Rend Főszindikusa és a Katolikus Status elnöke, aki tekintélyes pénzbeli és természetbeni segítséget nyújtott, mellette gróf Kornis Antal és Apor István nevéről olvashatunk, a többi jótevő neve ismeretlen. A javítási munkálatokat P. Antalffi házfőnök felügyeli.

A legfontosabb barokk bővítést a templom elé csatolt, háromszintesen tagolt 4,5 x 4,5 méter alapterületű impozáns hagymakupolás torony képezi. A torony magassága 52,25m.

A templombelső felékesítése után került sor, külső díszeinek felemelésére, a toronyépítésre. Nagyobb adományaikkal ezt a munkálatot Andrási Péter, Csáki Imre, Jósika László és Kornis Antal támogatta. A kőműves munkálatokat a torony melletti két oldalt emelt homlokzati-párkányokkal együtt 1740-ben kezdték el, és 1743-ban fejezték be. A keresztet 1744-ben tették fel a toronyra, ami 1779 júniusában lezuhant és széttört. Az új nagy keresztet 1780-ban tették rakták a helyére. Vasból készült és rézgömbbel látták el. Az 1898-as toronyjavítás alkalmával egy 2.80 méter nagyságú vasból készült új kereszt kerül a torony tetejére.

A bejárat feletti toronyfülkét a Ferencrend Nagyasszonya, a Szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária egykori barokk szobra díszíti, amit a híres Nachtigall János készített az 1750-es években. A templom homlokzat felső két fülkéjében Szent Ferenc és Szent Antal szobra látható, amelyeket szintén az előbb említett mester készített, a Lórettói kápolna homlokzati domborművével egyetemben, ami a Názáreti-ház átszállítását jeleníti meg. Az így kívül-belül megújított templom megkapta a kegyelmi betetőzést is, midőn 1745. július havában Erdély akkori püspöke Klobustzky Ferenc ünnepélyes keretek közt fölszentelte, a Lorettoi házzal és az oltárokkal együtt.

Az 1900-ban történt belső falfestés alkalmával, a templom mennyezetét ferences tárgyú freskókkal díszítik. A festést Adorján János kolozsvári festő végezte.1902-ben készült a templom külső utcai bejáratához a ma is látható vasajtó. Alkotója Demjén Ágoston műlakatos. 1912-ben a templom belsejét egészen felújítják, kicserélik a templom kockaköves burkolatát öntött műkővel. Ez évben készültek el a templom művészi festet ablakai (18 drb), ezek sajnos az 1944 október 9-én bekövetkezett telefonpalota felrobbantásakor semmisültek meg teljes egészében, a tetőt fedő cserepekkel és a templomban lévő törékeny tárgyakkal egyetemben. A javításokat először, ideiglenesen a ferences testvérek, majd 1945 tavaszán hozzáértéssel a mesteremberek végezték el.

A főoltár a templommal együtt a Havas Boldogasszony tiszteletére emeltetett. A római legelső Istenanya-szentélytől, a Sancta Maria Maggore-től nyerte nevét. A Havas Boldogasszony „írott képét”, nagyon szép festményét Ettinger Mária szebeni lakos rendelte egy brassói mesternél, kifejezetten a kolozsvári ferences templom főoltárára 1730-ban. A kép alján ez a felirat olvasható: „Vera effigies S. Máriae Maioris ad Nives,” azaz „A Havas Boldogasszony valúságos képe”. A Rómában lévő ősrégi Mária-képről készült másolat. A hagyomány szerint az eredetit Szt. Lukács evangélista festette. A Havas Boldogasszony képe mellett a főoltáron középen látható még egy szép Mária szíve szobor, illetve a Fölfeszített Üdvözítő vászonra festve. Ugyanis forgó-oltárral állunk szembe. A rögzített ráma mögött forgótengellyel ellátott, a teljes körből három egyformán képzett mélyített fülkékbe van elhelyezve a két kép és a szobor. Legtöbbször a szobor látható előtérben, a Mária-kép nevesebb Mária ünnepeken, a Felfeszített a szenvedés időszakában.

Az első nagy oltárt a ferencesek a jezsuitáktól örökölték, és később kicserélték. A régi oltárt a Szászmedgyesi ferences templomba szállították és helyébe 1763 és 1770 közötti években újat építettek, a mainak fa alkatrészét. Míg a kőtalapzatot és a csiszolt márvány asztalt 1910 után készítették. Az oltár építtetők között a ferencesek elsődleges munkája mellett, ott találjuk Kornis Zsigmond erdélyi kormányzó, Apor István, Tolnainé Tordai Klára, Kemenyné Bánffi Mária, Perényi Borbála, Keresztúriné Kún Erzsébet, Aporné Keresztúri Krisztina nevét, akik tetemes összeggel járultak hozzá. Az akkori oltárra egyidejűleg tabernákulumot készítette Scheltz Ferenc sóbányai felügyelő, amit 1902-ben rézből vert, búzakalásszal és szőlőgerezddel díszítet új ajtóval láttak el. Ugyancsak ő javíttatja ki a sekrestyét és faragtatott szép kőajtót rája, amint az ma is látható 1771-ben.

A szentély déli középső szakaszában a falnak fektetve áll a falzisztorium, a vecsernyemondó tónus képbetétekkel. Az emelvény középső szakaszának felső részében a Szentháromság, ezzel párhuzamosan a jobb szakasz mezejében Szent József a kis Jézussal, s a bal mezőben Szent Anna a gyermek Máriával látható. A középső szakasz alsó mezejében egy pápa alakja, a hármas kereszttel, felette felirattal: Ecce sacerdos magnus. A jobb alsó mezőben Szent Antal a kis Jézussal, baloldalt Keresztelő Szent János ismert zászlójával látható. Ezt Koncz Éva, Ferenczi András özvegye készítette.

A szentély északi oldalán a sekrestye folyosójára nyíló ajtónak templomi lapját egészében rézlemez borítja. Szegecselt pántok tizenkét egyenlő mezőre osztják az ajtó felületét. Mindenik mezőben külön álló, jórészt bibliai jelenetek kiverve.

A két első mellékoltárt a rendi hagyományoknak megfelelően Szent Ferenc atyánk és Páduai Szent Antal tiszteletére emelték. Utóbb a Szent Antal oltár hátrébb került a szószék mellé, s helyét Jézus Szíve foglalta el. E Két oltár rokona a főoltárnak, hárman együtt egy-egységet alkotnak.

A Jézus Szíve oltár építményét (a korábbi Szent Ferenc oltárt) képbetéttel együtt emelte Csáki Zsigmond és neje Haller Katalin, a látható felírás szerint 1734-ben. Később, 1900-ban a kép helyébe Jézus Szívének ember nagyságú öntött és festett szobra került, Mandy János vasúti főkalauz jóvoltából. Az oltár felső részén levő körkeretben a Szent Őrangyal látható, alsó részén pedig üveg alatt Szent József a kis Jézussal.

ASzent Ferenc oltár építménye (a korábbi Szent Antal oltárt), Szabó Mihály Kolozsvár buzgó plébánosának kezdeményezésével gróf Mikes István és neje gróf Petki Rozália költségén készült 1736-ban. Az oltár feletti körképben Szent Mihály főangyal látható, alul pedig üveg alatt Szent Anna, középen pedig Szent Ferenc ember nagyságú öntött és festett szobra van elhelyezve.

A templom északi középső szakaszában áll Szent Antal oltára, amely korábban a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére volt szentelve, és amely 1737-ben épült Csáki Zsigmondné Haller Katalin buzgóságából. 1899-ben állítják fel Szent Antal ember nagyságú szobrát – közadakozásból – a kis Jézussal, és perselyét a szegények gondozására. 1906-ban készült el a mai nagy oltár Bak Lajos asztalos mester adománya és saját kezű munkájaként. 1900-ban indul el, Szent Antal tiszteletére, a mai napig tartó keddi búcsúk gyakorlata (17 és 18. képek).

Szomszédságában áll Kis Szent Teréz oltára 1930-0as évekből (a korábbi Isteni Üdvözítő oltára helyén) amelyet egy Budai nevezetű szászvárosi postamester emeltet.

A Lourdesi oltárt 1900-ban építették, Korbulyné Bogdánffy Margit bőkezű adományából. Rendelésre Stufleser Ferdinánd St. Ulrich-groedeni szobrász szállította. (20. kép)

1910 karácsonyára felállítják a Betlehemet. Ez évben váltják fel a régi keresztúti képeket is újakkal. A barokk átépítéskor alakították ki a déli oldalon a támpillérek közeibe a négy kápolnát. Egyes névszerinti jótevők végeztették az átalakítást, emelték az oltárokat azzal a szándékkal, hogy annak ellenében holtuk után a kápolnák alatti saját maguk készíttette kriptákba temetkezhessenek. A sort a Szent Kereszt kápolna nyitja meg, melyet Kornis Zsigmond erdélyi kormányzó alakíttatott át 1730-ban. Kornis Zsigmond templomunknak egyébként is a legnagyobb jótevője volt. Ő már előzőleg is nagy szeretettel viseltetett a szenvedő Jézus iránt. Az új kápolnába hozatta be szentbenedeki udvarházából a csodatevő nagy feszületet s 1731. február 23-án helyezték el az oltár fölé. A kereszt minden más díszlet nélkül egyedül uralja a teret. Csupán a fájdalmas Anya és Szent János apostol színes, újabb eredetű szobra áll alatta. A kápolnát minden fölszereléssel méltóképpen ellátta. Maga is ott pihen az oltár alatti kriptában. Az annyira tisztelt nagy Kereszt lett a fejfája. Az oltár előlapját 1941-ben kicserélték. Ennek díszítését tervezte Keöpeczi Sebestyén József címerkutató és faragta Najmányi Kálmán.

„Az áhítat középpontjába mégis Jézus szenvedése került. Ez már különleges sajátossága a ferences lelkiségnek. Ennek gyakorlati megnyilvánulása a Kornis-féle nagy feszülethez fűződött. A híres keresztet már az előtt is csodáshatásúnak ismerték és tisztelték és ilyen hírben érkezett itteni új kápolnájába is.  Elhelyezésekor Erdély püspöke, Szorger György mondott oltáránál szentmisét rendkívüli nagy népsokaság jelenlétében. Ezzel be is indult a Szent Keresztnek, templominkban szinte állandósult búcsújárása. „Körülveszi – írja a háztörténet – hívőknek buzgó, sőt mondhatni állandó tisztelete. Sohasem lehet üresen látni azt a kápolnát, ha a templomajtót kinyitották.” Imameghallgatások, gyógyulások történtek. Kegyelmi vigasztalásban részesültek nagyon sokan. Nem csak a kolozsváriak jártak ide, de elzarándokoltak a Szent Kereszt tövébe a vidékiek is, a följegyzés szerint például Désről, Szamosújvárról, Tordáról, sőt Temesvárról és Gyergyóból is jöttek. Nagyon sokan akik meghallgatást nyertek, hálából emléktárgyakat adtak a kápolna részére, mintegy elismerésként a nyert kegyelemért. 1738-ban már 159 darab ezüst fogadalmi tárgy és 20 festett kép függött a Szent Kereszt oltára körül.”  (részlet P. Dr. Benedek Fidél O.F.M. : „A mi templomunk” című füzetéből)

A második kápolna Szent István királyunk tiszteletére van szentelve. A festett oltárkép Szent István királyt ábrázolja amint népét, s koronáját felajánlja a Boldogasszonynak Az oltáremelvényt felül záró lóherés keretben Szent Imre herceg kisebb mellképét látjuk, amit Keöpeczi. Sebestyén József a neves heraldikus festet 1947-ben. Ezt a kápolnát Kornis István királyi tanácsos, erdélyi hadbiztos építette. Még 1728-ban hozott létre tekintélyes összegből e célra egy alapítványt, majd az építkezés a későbbi években történt. Ő maga is itt pihen a kápolna kriptájában.

A Szent István kápolnában kapott helyet 1946. dec. 8-án a hívek jóvoltából, a Csiksomlyói Segítő Mária kegyszobor hársfából készült kisebb másolata annak emlékére, hogy a második világháború idején – 1944 őszén – menekítés közben itt kötött ki, és itt őrizték az eredeti kegyszobrot. A szobrot Bertalan Károly kolozsvári szobrász faragta 1946-ban.

A harmadik kápolna Szent József tiszteletére van szentelve. A korábbi oltárt Nepomuki Szent János tiszteletére Toroczkai János kincstárnok emeltette 1737-ben. Itt Szent József nagyobb méretű öntött szobra látható a kis Jézussal 1901-ből . S az oltár feletti keretben Keresztelő Szent János képe van. Toroczkai is az általa emelt oltár elé temetkezett.

Negyedik és záró kápolnát (a mai Lorettói helyén) saját költségén Szent Klára tiszteletére építtette 1732-ben özv. Nápolziné Felvinczi Klára. Maga ott pihen kriptájában. Ez a kápolna 1745-ben változtatásokon ment át, amennyiben Toroczkai János és Kornis Antal áldozatosságából a mai alakjában látható Lorettói kápolnává nőtte ki magát.

A szószék:

A gazdag faragású és erőteljes kivitelezésű barokk szószék 1740-ben készült el Torma Miklós és neje Száva Judit adományából. A mellvéd közepén földgömbbel az Úr Jézus féldomborművű mellszobra látható két oldalán pedig a négy evangélista mellszobra. A szószék tetején a keresztet tartó Üdvözítő áll. Dicsőült és bírói mivoltát mutató alakban.

 

Az orgona:

A hangszert 1908-ban építette a pécsi Angster József és Fia cég (opus 625) valószínűleg felhasználva a régi 11 regiszteres Kolonics István orgonájának egyes részeit. 26 regiszteres, három manuálos lett: Főmű, Redőnymű és Távmű (Echo). A harmadik manuál “visszhangmű’-ként a templom falához épített zárda emeleti folyosójának végén egy szobácskába volt beépítve, amelynek ablaka épp a templom szentélyére nyílott. 1926-ban a hangszert Wegenstein L. Fiai cég kibővítette 33 regiszteresre és új játszóasztalt készített neki. 1944-ben az állami hatóság a zárda épületében zeneiskolát nyitott. A III. Manuál így idegen területen maradt 1971-ig, amikor az iskola igazgatósága az akkori templomigazgató kérésére megengedte leszerelését és a templom kórusán való felszerelését. Így a III. Manuál távmű szerepe megszűnt és az orgona teljességébe kapcsolódott.

 

 

 

 

Jelenleg az orgona 3 manuálos, 33 regiszteres és pedálos, hangterjedelem C - g3, 1974 síppal. A két első manuál és a pedál pneumatikus működtetésű, a harmadik manuál pedig elektropneumatikus.

 

 

Jelenleg kétmanuálosan használható a hangszer. A harmadik manuálnak az elektropneumatikája nagy mértékű javítást igényel. A sípok szintén. A pedálban a Harsona 16′ regiszter nem használható.

Jelenleg karbantartja és javítja Pozsár Róbert orgonajavító.

 

Harangok:

A Nagyharangon ez a felirat olvasható: „A Megtestesült Örök Ige, az Oltáriszentség Krisztus Király dicsőségének emlékére. Özv. Juhász Lajosné 1928. Öntötte Hönig Frigyes Aradon.” Súlya 1578 kg.

A 650 kg-os harangon a felirat: „Jézus Isteni Szívének megkérlelésére és imádására. A kolozsvári ferencrendiek 1926. Öntötte Hönig Frigyes Aradon”.

A 358 kg-os harangon: „Szent Ferenc Atyánk halálának 700 éves évfordulója emlékére és tiszteletére a kolozsvári ferencrendiek 1926. Öntötte Hönig Frigyes Aradon”

A 70 kg-os harang felirata: „1696-ban készült Kornis harang helyébe. Szent József Atyánk és pártfogónk tiszteletére a kolozsvári ferencesek 1926. Öntötte Hönig Frigyes Aradon".

 

A torony 52,25m magas, a szentély 19.50 m hosszú és 7.84 m széles és 12,70 magas, a hajó hossza bejárattal 37.63 m, bejárat nélkül  32.61 m. Szélessége az oszlopok között 10 m, beugrásokkal együtt 12.4  m, belső magassága 13,10 m

 

A kommunista diktatúra a ferencesek elhurcolását s a kényszer lakhelyen való tartózkodási időt (1951 – 1967) leszámítva, mindig is ferencesek látták el a lelkipásztorációs szolgálatot itt a templomban. Kolostort sajnos 1951 augusztus 20-án éjjel, amikor elhurcolták a kolostor lakóit, elvették de nem államosították. Elvben, a Bukaresti visszaszolgáltató bizottság már visszaadta, de hogy a gyakorlatban mikor lesz ebből valami, nem tudni. Jelenleg Zeneiskola van benne. Mi a templom melletti folyosó kis szobáiban lakunk, amik a régi időben nedves voltuk miatt raktárhelyiségek voltak.

 

A templom nem alkot önálló plébániát, hanem templomigazgatóság, ezért nincsen külön vezetve a hívek száma, de elmondható, hogy nagyon sokan látogatják templomunkat, napközben is, különösen kedden. S nem csak katolikusok, hanem más vallásúak is.

 

Összeállította: Szilveszter testvér