A Kolozsvári Ferences Templomban, a szentélytől számítva az első oldalkápolnában – az un. Kornis-kápolnában – látható az a művészi faragású fafeszület, amit Kornis- keresztként ismerünk.

A feszület, amely a Megváltó életnagyságú alakját ábrázolja, Kornis Zsigmond –Erdély főkormányzója – ajándéka, Szentbenedekről került 1731-ben a jelenleg látható helyére, amely alatt a Kornisoknak családi sírboltja van. A művész neve és az alkotás elkészítésének ideje ismeretlen, de az biztosan állítható, hogy a corpus a késő gótika és a kora reneszánsz egyik legragyogóbb emlékei közé tartozik.

A szilfából faragott mesterművön az alkotó a gyötrelmes kereszthalált ábrázolja. A halálgyötrés minden kis részletével kidolgozott test a görcsösen összezsugorodó kéz és lábujjakkal, az erősen kifeszített végtagokkal azonban nemcsak egy magasfokú földi szenvedést fejez ki, hanem a mindent megbocsátás túlvilági nyugalmát is. Ahány oldalról és látószögből nézzük, annyiféle hatást gyakorol(hat) ránk.

• ha az oltárnak jobb sarkára állunk és onnan nézzük a feszület arcát, akkor egyfajta végső megnyugvást, elfogadást, megbocsájtást, némi túlzással: földöntúli mosolyt láthatunk

• ha az oltárlépcső legkülső bal szögletéből szemléljük a megfeszített test arcát, akkor egy gyötrelmesen szenvedő, haldokló krisztusi arc néz vissza. Megfigyelhető továbbá az is, hogy az ajka kissé nyitva, mintha levegő után kap(kod)na

• egy másik szög pedig az oldalfal és az oltár közötti hely, ahonnan már a meghalt Krisztus élettelen, halálban megnyugvó arca fedezhető fel

A Krisztus test mérete 175 cm magas és több részből van összetéve. A két kar különálló, az arc és a koponya fele a koszorú egy részével két darabból áll, úgy, hogy a koszorú maga egy darab fából van kifaragva. A kifaragás tökéletességét bizonyítja, hogy a test hátán még a csigolyák is kivannak faragva. A kereszt, amelyen a test függ, későbbi eredetű a szögekkel együtt.