Előszó

Ez a fordítás először 1989-ben látott napvilágot Esztergomban, a ferences rend magánkiadásaként, korlátozott példányszámban. Amikor az Agape kiadó most megjelenteti Szent Ferenc műveit, egyrészt ennek a szerény vállalkozásnak lép a nyomába. Másrészt viszont helyénvaló, hogy a ferences források, tehát Ferenc műveinek és a róla szóló XIII. és XIV. századi életrajzoknak a sorozata éppen a rendalapító saját műveivel induljon. Egy kötetben összegyűjtve először a francia ferencesek adták ki ezeket 1968-ban.^[1] Ezt követte az amerikai (1972^[2]), és az olasz^[3] kiadás. Németül és hollandul nem egy kötetben, hanem sorozatban jelentek meg a ferences források. Ezt a módszert követi az Agapé kiadó sorozata is. Ezzel a vállalkozással - reméljük mielőbb - magyarul is olvasható lesz az Assisi Szent Ferenc életére vonatkozó mindegyik forrás.
Ferenc műveit magyarul utoljára 1981-ben adták ki a Szt. István Társulatnál, Az egyszerűség útja címmel. Ez a kiadás Dr. Balanyi György piarista történész fordítását tartalmazza, amely régebben, az ötvenes években készült. Átdolgozására néhány régies fordulatán kívül azért volt szükség, mert a II. Vatikáni zsinat óta igen komoly szövegkritikai és irodalomtörténeti forráskutatás indult meg a ferences rendben. Ennek gyümölcseként Kajetan Esser OFM új kritikai kiadást készített a latin eredetiről 1978-ban. Ezután indult meg a modern nyelvű, kritikai igényű fordítások sorozata. Esser művét bővített és javított formában Engelbert Grau OFM adta ki újra 1989-ben. Ezeket a szövegkiadásokat Balanyi nem ismerhette, s innen adódik, hogy fordítása már nem felel meg a mai igényeknek, sem a lelkiség, sem a nyelvi kifejezés, sem filológiai részletek szempontjából. A ferences források kutatásának mai állapotát vettük figyelembe, amikor Balanyi maradandó nyelvi értékeit átmentve korszerű fordításra törekedtünk.
Az egyes művek magyar címe alatt hozzuk a latin címet, mellette a magyar cím rövidítését. A kritikai kiadásokat követve ma versekre osztjuk a nagyobb egységeket, ezek számozása fölemelt vastag számmal történt. Az idézeteket tehát - a szentírási helyek mintájára - így jelöljük meg: Int 4,3 - a 4. intelem 3. verse; LRend 46 - Az egész Rendhez írt levél 46. verse.

Várnai Jakab OFM

I. rész:
Életszabályok

Intelmek
(Admonitiones, Int)

Egy névtelen domonkos kézirat arról tanúskodik, hogy Ferenc Intelmeinek gyűjteménye már 1231-ben kézről-kézre járt Párizsban. Jellege a középkori reportatio: egy hallgató lejegyezte Ferencnek a Szentíráshoz fűzött tanításait a káptalanok során. Összességében nézve, az Intelmek a testvéri szeretetben kibontakozó lelki szegénység dicsérete. Megmutatkozik bennük Ferenc felfogásának mélysége az evangéliumi szegénységet illetően.

Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett.

1.   Az Úr testéről

¹Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. ²Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. ³Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. ⁴Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. ⁵Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. ⁶Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. ⁷De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket. ⁸Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. ⁹Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. ¹⁰Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; ¹¹és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. ¹²Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét; ¹³mindenki más, akiben nincs ebből a lélekből, és mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza^[1].
¹⁴Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? ¹⁵Miért nem ismeritek meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában? ¹⁶Íme, nap nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; ¹⁷nap nap után közénk jön alázatos külsőben; ¹⁸nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát. ¹⁹És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. ²⁰És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, ²¹akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére. ²²Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig^[2].

2.   A saját akarat gonoszságáról

¹Az Úr így szólt Ádámhoz: Minden fáról egyél; de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél^[3]. ²Ádám tehát a paradicsom minden fájáról ehetett, és míg nem szegült ellene az engedelmességnek, nem vétkezett. ³Mert a jó tudás fájáról az eszik, aki akaratát a maga kizárólagos tulajdonának tartja és aki felfuvalkodik azon jók miatt, amiket az Úr mond és művel általa. ⁴És így a gonosz lélek csábítása és a parancs megszegése révén megterem a rossz tudás gyümölcse. ⁵Természetes tehát, hogy bűnhődnie kell miatta.

3.   A tökéletes engedelmességről

¹Az Úr ezt mondja az evangéliumban: Aki nem mond le mindenéről, amije van, nem lehet az én tanítványom, ²és aki meg akarja menteni lelkét, elveszíti azt. ³Az az ember hagyja el mindenét, amije van s veszíti el testét, aki az engedelmesség jegyében tökéletesen elöljárója kezébe adja magát. ⁴Tehát tökéletes engedelmességnek számít minden, amit mond és tesz, feltéve, hogy tudatában van annak, hogy amit tesz, jó, és nincs ellentétben elöljárója akaratával. ⁵És ha valaha megtörténnék, hogy az alárendelt jobbnak és lelke szempontjából célravezetőbbnek lát valamit, mint amit elöljárója parancsol, áldozza fel önként saját akaratát Istennek, s helyette elöljárójáét igyekezzék cselekedettel valóra váltani. ⁶Mert ez a szeretetből fakadó engedelmesség, mely egyformán eleget tesz Istennek és a felebarátnak. ⁷Ha pedig az elöljáró olyasmit találna parancsolni, ami lelke üdvössége ellen van, az alárendelt, ha nem is teljesíti parancsát, azért ne forduljon el tőle. ⁸És ha emiatt üldözést szenvedne valakiktől, csak annál jobban szeresse az illetőket Istenért. ⁹Mert aki inkább vállalja az üldöztetést, semhogy elszakadjon testvéreitől, az igazán megmarad a tökéletes engedelmességben, mert életét adja testvéreiért. ¹⁰Mert bizony sok szerzetes van, aki azzal az ürüggyel, hogy jobban látja a dolgokat, mint elöljárói parancsolják neki, hátra tekintget és saját akaratának hányadékához tér vissza^[4]. ¹¹Az ilyenek gyilkosok, és rossz példájukkal számtalan lélek vesztét okozzák.

4.   Hogy senki se sajátítsa ki magának az elöljáróságot

¹Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak - mondja az Úr. ²Akik mások fölé rendeltettek, ne dicsekedjenek jobban elöljáróságukkal, mintha kizárólag testvéreik lábának mosogatására volnának rendelve. ³És ha hivataluk elvesztése jobban megzavarja őket, mint a lábmosás feladatának elvonása, lelkük veszedelmére csak annál inkább vetik magukat kincsek^[5] gyűjtésére

5.   Hogy senki se fuvalkodjék fel, hanem az Úr keresztjében dicsekedjék

¹Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott. ²És íme, az összes teremtények, melyek az ég alatt találhatók, a maguk módján jobban szolgálják és ismerik Teremtőjüket és készségesebben engedelmeskednek neki, mint te. ³És nem is a gonosz lelkek feszítették őt keresztre, hanem velük szövetkezve te feszítetted és feszíted meg újra meg újra, valahányszor a vétkekben és a bűnökben gyönyörűségedet találod. ⁴És vajon mivel dicsekedhetsz? ⁵Mert ha olyan éles elméjű és bölcs volnál is, hogy rendelkeznél a tudományok teljességével, értenéd a különféle nyelveket, mélyen bele tudnál merülni az ég titkainak fürkészésébe, mindezzel nem dicsekedhetnél, ⁶mert íme, egyetlen ördög többet tudott az égi dolgokról és most többet tud a földiekről, mint valamennyi földi ember együttvéve. Még akkor is többet tudna, ha akadna, aki az Úrtól a legteljesebb bölcsesség különleges ismeretét kapná. ⁷De nem dicsekedhetnél azzal sem, ha szebb és gazdagabb volnál mindenkinél, sőt, még ha csodákat művelnél és az ördögöket is ki tudnád űzni, mert mindez ellenkezne képességeiddel és nem tartozna reád. ⁸Ellenben igenis dicsekedhetünk erőtlenségeinkkel és a mi Urunk Jézus Krisztus szent keresztjének mindennapi hordozásával^[6].

6.   Az Úr követéséről

¹Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. ²Az Úr juhai követték őt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. ³Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak.

7.   Hogy a jó cselekedet nyomon kísérje a tudományt

¹Azt mondja az Apostol: A betű öl, a lélek pedig éltet^[7]. ²Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. ³És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás (szó szerint: szent betű) szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével. ⁴És viszont azokat élteti a Szentírás szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak, nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással a fölséges Úristennek adják vissza, akitől minden jó ered.

8.   Az irigység bűnének kerüléséről

¹Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, ²és nincs aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. ³Bárki irigykedik tehát testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik^[8], aki minden jót mond és cselekszik.

9.   A szeretetről

¹Az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket [tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért]^[9]. ²Igazán az szereti ellenségét, aki nem a rajta elkövetett jogtalanságot fájlalja, ³hanem Isten szerelméért a fele-barátja által elkövetett bűnön bánkódik, ⁴és tetteivel mutatja meg iránta érzett szeretetét.

10.   A test megfenyítéséről

¹Sokan vannak, akik ha vétkeznek vagy jogtalanságot szenvednek, mindjárt ellenségüket vagy felebarátjukat okolják miatta. ²Pedig nem így áll a dolog. Mert íme, mindenki közvetlen hatalmában tartja ellenségét, azaz testét, mellyel vétkezni szokott. ³Boldog tehát az a szolga^[10], aki az ily módon hatalmába adott ellenséget állandóan fogva tartja és bölcsen óvakodik tőle. ⁴Mert amíg így cselekszik, semmiféle látható vagy láthatatlan ellenség nem árthat neki.

11.   Hogy senki másnak bűnén meg ne botránkozzék

¹Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. ²Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetből jön ki sodrából, és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. ³Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él. ⁴És boldog az, aki semmit sem tart meg magának, hanem visszaadja a császárnak, ami a császáré és Istennek ami az Istené^[11].

12.   Az Úr lelkének megismeréséről

¹Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: ²ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, ³hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát.

13.   A türelemről

¹Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak^[12]. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. ²Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több.

14.   A lelki szegénységről

¹Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. ²Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, ³de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértőnek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tőlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. ⁴Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli, és azt szereti, aki őt arcul üti^[13].

15.   A békéről

¹Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak^[14]. ²Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét.

16.   A szív tisztaságáról

¹Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent^[15]. ²Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent.

17.   Isten alázatos szolgájáról

¹Boldog az a szolga^[16], aki nem bízza el magát jobban a miatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint amiatt, amit más által mond és művel. ²Vétkezik az olyan ember, aki inkább akar kapni felebarátjától, mint hogy magát az Úristennek átadja.

18.   A felebarát iránti részvétről

¹Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben - hasonló körülmények közt - maga is kívánná, hogy elviseljék őt. ²Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza, mert aki visszatart magának valamit, Urának Istenének pénzét rejti el magába, és amiről azt hitte, hogy az övé, elvétetik tőle^[17].

19.   Isten alázatos szolgájáról

¹Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. ²Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet. ³Jaj annak a szerzetesnek, akit mások magas polcra helyeztek, és a maga jószántából nem akar onnét leszállni. ⁴De boldog az a szolga^[18], akit nem a maga jószántából helyeztek magasba, és mindig arra vágyik, hogy mások tapossanak rajta.

20.   A jó és hiú szerzetesről

¹Boldog az a szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben, ²s ezekkel örömben és vigasságban^[19] Isten szeretetére indítja embertársait. ³De jaj annak a szerzetesnek, aki hiú és üres beszédekben leli gyönyörűségét és ezekkel nevetésre készteti embertársait.

21.   A hiú és fecsegő szerzetesről

¹Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie. ²De jaj annak a szerzetesnek, aki a jókat, amiket az Úr jelentett ki neki, nem zárja szívébe, és nem tettekkel, hanem inkább jutalomra áhítozó beszédekkel kívánja azokat tudtára adni az embereknek. ³Az ilyen szerzetes elveszi jutalmát^[20], és hallgatói csekély haszonnal távoznak tőle.

22.   A fenyítésről

¹Boldog a szolga, aki a rendreutasítást, vádaskodást és dorgálást éppen olyan béketűréssel fogadja mástól, mint fogadná tulajdon magától. ²Boldog a szolga, aki a feddésbe szelíden belenyugszik, szerényen szót fogad, alázatosan bevallja hibáját és készségesen elégtételt ad. ³Boldog a szolga, aki késedelmes a mentegetőzésre, és alázatosan elviseli a megszégyenítést és dorgálást olyan bűnért is, melynek elkövetésében nem hibás.

23.   Az alázatosságról

¹Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik. ²Boldog a szolga, aki állandóan fenyítő hatalom alatt áll. ³Hű és okos szolga az^[21], aki minden vétségéért kész bűnhődni, bensőleg töredelmes bánattal, külsőleg pedig gyónással és az elégtétel cselekedeteivel.

24.   Az igazi szeretetről

¹Boldog a szolga, aki betegségében - amikor az nem tud szolgálatára lenni - éppúgy szereti testvérét, mint egészséges korában, mikor szolgálatára tud állni.

25.   (ugyanarról)

¹Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében; és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna.

26.   Hogy Isten szolgái tiszteljék a klerikusokat

¹Boldog a szolga, aki bizalommal van a római Szentegyház előírásai szerint dicséretesen élő klerikusok iránt. ²De jaj azoknak, akik lenézik őket. Mert ha mindjárt bűnösök is, senkinek sincs joga ítélkezni fölöttük, mert az Úr kizárólag magának tartja fenn megítélésüket. ³Minél nagyobb ugyanis a hivatal, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére fölött gyakorolnak - ők veszik magukhoz, és egyedül ők szolgáltatják ki másoknak -, ⁴annál nagyobb a bűn is, melyet ellenük elkövetnek, nagyobb minden más emberénél a világon.

27.   A vétket kizáró erényről

¹Ahol szeretet és bölcsesség van,
ott nincs sem félelem, sem tudatlanság.
²Ahol türelem és alázatosság van,
ott nincs sem harag, sem felindulás.
³Ahol vigasság és szegénység van,
ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság.
⁴Ahol nyugalom és elmélkedés van,
ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés.
⁵Ahol az Úr félelme őrzi a kaput^[22],
ott nincs helye az ellenségnek a betörésre.
⁶Ahol irgalom és tapintat van,
ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség.

28.   A jónak elrejtéséről, hogy el ne vesszen

¹Boldog a szolga, aki kincseket gyűjt a mennyben, melyeket az Úr mutatott neki, s melyeket nem siet jutalom reményében az emberek elé tárni, ²mivel maga a Magasságbeli fogja kinyilvánítani az ő tetteit mindenki előtt, aki előtt jónak látja. ³Boldog a szolga, aki szívében megőrzi Urának és Istenének titkait^[23].

AZ IGAZI ÉS TÖKÉLETES BOLDOGSÁGRÓL
(DE VERA ET PERFECTA LAETITIA, ITB)

Ferencnek ezt a tanítását sokáig csak a Fioretti 8. fejezetében olvasható történetből ismertük. B. Bughetti 1927-ben egy kéziratban megtalálta ennek forrását, az alábbi diktált művet. Hangvételében közel áll az Intelmekhez, különösen az ötödikhez. A Fioretti elbeszéléséről kiderül, hogy eredetileg hasonlat, és ez indokolja, hogy az Intelmek után közöljük. Keletkezési idejét nem ismerjük, de a párizsi magiszterekre és főpapokra történő hivatkozás a rend széleskörő elterjedését feltételezi.

¹Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
²Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
³- Írjad - mondta -, mi az igazi öröm. ⁴Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. ⁵Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. ⁶Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
⁷- Dehát mi az igazi öröm?
⁸- Perugiából jövök vissza és késő éjjel érek ide és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. ⁹És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. ¹⁰És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. ¹¹És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. ¹²De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. ¹³És ő így válaszol: Nem engedlek. ¹⁴Menj a menhelyre és kérj ott helyet! ¹⁵Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.

A meg nem erősített regula
(Regula non bullata, 1Reg)

Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség számbeli növekedése, belső szerveződése (1217-ben provinciákra osztják fel), az 1215-ös lateráni zsinat megújuló szelleme, a noviciátus 1220-as bevezetése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt; a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, műfajukban annyira nem illenek regulába. Érthető Bartolomeo di Sassoferrato XIV.sz-i jogász megjegyzése: "A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni".

¹Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. ²A Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet, melynek engedélyezését és megerősítését Ferenc testvér a pápa úrtól kérte, s melyet a pápa úr számára s mostani és leendő testvérei számára engedélyezett és megerősített, ebben áll: ³Ferenc testvér és a szerzet minden utána következő feje engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak. ⁴A többi testvér viszont Ferenc testvérnek és utódainak fogad engedelmességet.

1.   Hogy a testvérek tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban éljenek

¹A testvérek regulája és élete röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: ²Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem. ³És: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem ⁴És: Ha valaki hozzám akar jönni, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom. ⁵És mindaz, aki elhagyja házát vagy fivéreit vagy nővéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy földjeit érettem, százannyit kap, és az örök életet fogja örökölni^[24].

2.   A testvérek felvételéről és ruházatáról

¹Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életmódot és kérésével a testvérekhez fordul, ezek fogadják őt szeretettel. ²Ha az illető állhatatosan kitart szándéka mellett, hogy elfogadja életmódunkat, nagyon vigyázzanak a testvérek, hogy bele ne ártsák magukat ügyes-bajos dolgainak intézésébe, hanem amilyen gyorsan csak tehetik, mutassák be miniszterüknek.
³A miniszter pedig szeretettel fogadja őt, bátorítsa és gondosan tárja fel előtte életünk mibenlétét. ⁴Ennek megtörténte után a jelölt, ha akarja és lelkének kára nélkül megteheti, adja el mindenét, és igyekezzék a befolyt összeget a szegények közt szétosztani. ⁵A testvérek és a miniszter legyenek nagyon óvatosak, és semmiképpen se avatkozzanak bele anyagi ügyeinek intézésébe. ⁶Pénzt ne fogadjanak el tőle még harmadik személy közvetítésével sem; ⁷de ha rászorulnak, más szegények példájára, a fennforgó szükség címén egyet és mást elfogadhatnak; kivéve pénzt.
⁸Ha a jelölt anyagi ügyeinek elrendezése után visszatér, a miniszter adja át neki a próbaévre kijáró ruhadarabokat, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót. ⁹A próbaév elteltével fogadják fel őt az engedelmességre. ¹⁰Ezentúl a pápa úr parancsa értelmében tilos neki más szerzetbe átlépni, úgyszintén az engedelmességen kívül kószálni. Mert az evangélium szava szerint: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára. ¹¹Ha olyasvalaki jelentkezik felvételre, akit valami akadályoz abban, hogy szétossza vagyonát, de megvan benne az erre való hajlandóság, hagyja oda mindenét, ez elegendő neki. ¹²A Szentegyház előírásai és rendelkezései ellenére természetesen senkit sem szabad felvenni.
¹³A többi testvéreknek, akik fogadalmat tettek, legyen egy habitusuk csuklyával és, amennyiben szükségük van rá, még egy habitusuk csuklya nélkül, úgyszintén övük és alsóruhájuk. ¹⁴És a testvérek mindannyian szegényes ruhát hordjanak s Isten áldásával durva daróccal, vagy más ruhadarabbal megfoltozhatják ruhájukat. Mert az Úr ezeket mondja az evangéliumban: Akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, és akik puha ruhát viselnek, a királyi palotákban találhatók^[25]. ¹⁵És, ha mindjárt képmutatóknak mondják is őket, sohase szűnjenek meg jót cselekedni. Ne keressék a drága ruhákat ezen a világon, hogy a mennyek országában felölthessék majd a menyegzős köntöst.

3.   A szent zsolozsmáról és böjtről

¹Az Úr ezt mondja: Ez a fajtája az ördögöknek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására. ²És ismét: Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók. ³Ezért tehát az összes testvérek, akár klerikusok, akár laikusok, mondják el a szent zsolozsmát, dicséreteket és imádságokat úgy, ahogy elmondani tartoznak.
⁴A klerikusok végezzék a zsolozsmát, és a klerikusok szokása szerint imádkozzanak az élőkért és holtakért. ⁵A testvérek hibáiért és mulasztásaiért mondják el naponként a Könyörülj rajtam, Isten kezdetű zsoltárt (50.) egy Miatyánkkal, ⁶a holtakért pedig a Mélységből kiáltok, Uram, hozzád zsoltárt (129.)egy Miatyánkkal. ⁷És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. ⁸Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni; ⁹akik azonban nem tudnak olvasni, azoknak egyáltalában nem szabad könyvet szerezniük.
¹⁰A laikus testvérek a Matutinumra mondják el a Hiszekegyet és 24 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Laudesre 5 Miatyánkot, a Primára pedig egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot mondjanak a Dicsőséggel. A Tertiára, Sextára és Nonára külön-külön 7, a Vecsernyére pedig 12 Miatyánkot mondjanak. Végül Kompletóriumra mondjanak egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Ezenfelül a holtakért mondjanak naponként 7 Miatyánkot, az "Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik" fohász hozzáadásával, a testvérek hibáiért és mulasztásaiért pedig még külön 3 Miatyánkot.
¹¹Hasonlóképpen böjtöljön az összes testvér Mindenszentek ünnepétől Karácsonyig, és Vízkereszttől, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megkezdte a maga böjtjét, Húsvétig. ¹²Máskor azonban, ezen életforma értelmében, nem kötelesek böjtölni, kivéve pénteken. ¹³És az evangélium szerint szabad nekik minden ételből enniük, amit csak eléjük tesznek^[26].

4.   A miniszterek és a többi testvér egymáshoz való viszonyáról

¹Az Úr nevében! ²Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve, osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, gyakran keressék fel őket, s lelkileg intsék és biztassák őket. ³Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben életmódunkkal. ⁴Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr mondja: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. ⁵És másutt: Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, azt másnak sohase cselekedjed. ⁶A miniszterek vagyis szolgák tartsák szüntelenül szemük előtt az Úr mondását: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. És mivel a testvérek lelkének gondja őrájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében valami is veszendőbe megy, az ítélet napján szigorú számadással^[27] tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe előtt.

5.   A hibázó testvérek megintéséről

¹Vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élő Isten kezébe esni. ²Ha azonban egyik vagy másik miniszter olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik életmódunkkal és a lelkiismerettel, nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hibáról, vagy éppen bűnről van szó, ott nem lehet szó engedelmességről.
³Mégis, a testvérek, valahányszor csak miniszterek vagyis szolgák vezetése alatt állnak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék a miniszterek vagyis szolgák tetteit. ⁴És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük test szerint és nem lélek szerint járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, ellentmondást nem tűrve a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend miniszterénél és szolgájánál.
⁵Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élő testvérek ne szűnjenek meg őt kitartóan és egyben kellő alázattal inteni, feddeni és dorgálni. ⁶Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjék őt, illetve jelentsék a miniszterüknek vagyis szolgájuknak. Ez a miniszter, vagyis szolga úgy bánjon vele, ahogyan Isten előtt jónak látja.
⁷Vigyázzanak azonban a testvérek, a miniszterek, vagyis szolgák éppúgy, mint a többiek, hogy másnak bűnén, vagy rossz voltán ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; ⁸ellenkezőleg, amennyire csak tehetik, lelkileg támogassák a hibázó testvért. Mert: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
⁹Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék ebben semmiféle hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen a testvérek fölött. ¹⁰Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem így lesz a testvérek között, ¹¹hanem aki nagyobb akar lenni közöttük, az legyen az ő miniszterük és szolgájuk és ¹²aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb. ¹³Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, ¹⁴hanem ellenkezőleg a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. ¹⁵Mert ebben van a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. ¹⁶Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól^[28] és a próféta szava szerint az engedelmességen kívül kószálnak, átkozottak lesznek mindaddig, míg csak tudatosan ki nem lábolnak bűnükből. ¹⁷Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangéliummal és életükkel elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól.

6.   A testvéreknek az elöljárójukhoz való folyamodásáról, és hogy egy testvér se hivassék priornak

¹Ha valamely helyen a testvérek nem tudják életmódunkat megtartani, amilyen gyorsan csak tehetik, siessenek miniszterükhöz és jelentsék ezt neki. ²A miniszter pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. ³És senkit ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. ⁴És egyik a másiknak mossa meg a lábát^[29].

7.   A szolgálat és dolgozás módjáról

¹Senki a testvérek közül, bárhol is állott be mások szolgálatába, vagy munkájába, ne legyen se kamarása, se pincemestere, se házfelügyelője munkaadójának, se ne legyen elöljáró abban a házban, amelyben szolgál. Hasonlóan óvakodjon olyan tisztséget vállalni, mellyel botrányt okozhatna, vagy amely miatt lelkének kárát vallhatja. ²Ellenkezőleg, legyen mindenkinél kisebb és mindenkinek alárendeltje, aki vele az illető házban tartózkodik.
³Azok a testvérek, akik dolgozni tudnak, dolgozzanak és folytassák azt a mesterséget, melyhez értenek, természetesen csak annyiban, amennyiben nincsen lelkük üdvössége ellen, és ezt tisztességesen tehetik. ⁴Mert a próféta szava szerint: Kezed munkáját eszed, boldog vagy, és jól megy sorod. ⁵Az Apostol pedig : Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. ⁶És ki-ki maradjon meg abban a mesterségben, illetve tisztségben, melyben meghívatott. ⁷Munkájuk ellenértékeként pénzen kívül minden szükséges dolgot elfogadhatnak. ⁸Ha a szükség úgy hozza, más szegények módjára menjenek alamizsnát gyűjteni. ⁹A mesterségük folytatásához szükséges eszközökkel szabadon rendelkezhetnek a testvérek.
¹⁰Minden testvér igyekezzék verejtékes munkával tenni a jót, mert írva van: Mindig tégy valami jót, hogy az ördög elfoglalva találjon. ¹¹És ismét: A tétlenség a lélek ellensége. ¹²Ezért szükséges, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal vagy más jó cselekedettel.
¹³Bárhol tartózkodnak a testvérek, akár remeteségben, akár egyebütt, nagyon vigyázzanak, hogy egy talpalatnyi helyet se mondjanak magukénak, se pedig másét védelmükbe ne vegyék. ¹⁴És akárki jön hozzájuk, barát vagy ellenség, útonálló vagy rabló, mindenkit szeretettel fogadjanak. ¹⁵Akárhol vannak és akárhol találkoznak, mindig lélek szerint szeretettel és zúgolódás nélkül lássák viszont és tiszteljék egymást. ¹⁶És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek^[30].

8.   Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek

¹Az evangéliumban azt parancsolja az Úr: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden gonoszságtól és kapzsiságtól, ²és óvjátok magatokat e világ nyugtalanságától és az élet gondjaitól. ³Ez okból senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. ⁴Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni. ⁵Nagyon vigyázzunk tehát, hogy akik mindent elhagytunk, ilyen csekélységért el ne veszítsük a mennyek országát.
⁶Ha valahol esetleg pénzt találnának, a testvérek még annyi figyelemre se méltassák, mint a port, amelyet lábukkal tapodnak. Mert hiúságok hiúsága, és minden hiúság. ⁷És ha mégis megtörténnék - amitől Isten óvjon -, hogy valamelyik testvér pénzt gyűjtene, vagy magánál tartana kivéve a fent említett beteg testvérek kizárólagos szükségét -, a többiek tartsák őt hamis testvérnek, hittagadónak, tolvajnak, rablónak és kincshalmozónak^[31], mindaddig, amíg igazi bűnbánatot nem tart. ⁸Semmi szín alatt ne fogadjanak, illetve fogadtassanak el a testvérek pénzt alamizsna fejében, se pénzbeli adományt ne gyűjtsenek, illetve gyűjtessenek valamely házuk vagy helyük számára; sőt ne is menjenek olyan személlyel, aki ilyen célra pénzt gyűjteni indul.
⁹Minden más szolgálatot ellenben, mely nem ellenkezik életmódunkkal, Isten áldásával szabadon vállalhatnak a testvérek. ¹⁰A leprások nyilvánvaló szükségében a testvérek az ő számukra kérhetnek alamizsnát. ¹¹A pénztől azonban igen-igen óvakodjanak. ¹²Hasonlóképpen óvakodjék minden testvér attól, hogy holmi rút haszonért mérföldeket bejárjon.

9.   Az alamizsnagyűjtésről

¹Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincsen szükségünk, mint amit az Apostol említ: Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg velük. ²Örülniük kell tehát, ha alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetők közt forgolódhatnak. ³Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni. ⁴És ne szégyelljék magukat, hanem inkább gondoljanak arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mindenható élő Isten Fia olyanná tette orcáját, mint az igen kemény kőszikla, és ő nem szégyellte magát. ⁵Szegénnyé és jövevénnyé lett és ő maga is, a Boldogságos Szűz is és tanítványai is alamizsnából éltek. ⁶S ha az emberek meg is szégyenítenék őket, és vonakodnának alamizsnát adni nekik, adjanak hálát Istennek, mivelhogy a megszégyenítésért majd nagy jutalmat nyernek a mi Urunk Jézus Krisztus bírói széke előtt. ⁷Mert jegyezzék meg jól, hogy a megszégyenítés nem azoknak fog felrovatni, akik szenvedték, hanem azoknak, akik okozták. ⁸Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra. ⁹Azok a testvérek tehát, akik megszerzésében fáradoznak, nagy jutalmat fognak nyerni és kiérdemlik, hogy az adakozók is részt nyerjenek a jutalomból. Mert minden, amit a világon hagynak az emberek, elenyészik; amit ellenben szeretetből és alamizsnálkodásból tettek, azért jutalmat nyernek az Úrtól.
¹⁰Az egyik testvér tartózkodás nélkül fedje fel szükségletét a másik előtt, hogy megtalálja és előteremtse magának mindazt, amire szüksége van. ¹¹Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét. ¹²És aki eszik, ne ítélje el azt, aki nem eszik. ¹³Ha a szükség úgy hozza magával, minden testvérnek, bárhol is van, szabad minden ételt élveznie, amit általában szabad enniük az embereknek, miként Dávidról mondja az Úr, aki evett a kitett kenyerekből, melyekből nem volt szabad másnak ennie, mint a papoknak. ¹⁴Gondoljanak az Úr szavára: Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjen tobzódásban és részegeskedésben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen az a nap. ¹⁵Mert tőr gyanánt fog lecsapni mindazokra, kik a földkerekség színén laknak^[32]. ¹⁶Égető szükség esetén az összes testvérek úgy járjanak el szükségleteiket illetően, ahogyan az Úr kegyelme adja nekik, mert a szükség törvényt bont.

10.   A beteg testvérekről

¹Ha valamelyik testvér bárhol is megbetegszik, a többi testvér ne hagyja őt magára, hanem rendeljenek melléje egy, sőt, ha a szükség úgy kívánja, esetleg több testvért is. És ezek olyan odaadással szolgáljanak neki, amilyennel maguk is szeretnék, hogy nekik szolgáljanak. ²Végső szükség esetén azonban rábízhatják a beteget egy arra alkalmas személyre, aki azután betegsége egész tartama alatt gondozza őt. ³És kérve kérem a beteg testvért, hogy mindenért adjon hálát a Teremtőnek; és olyan kívánjon lenni, amilyennek az Úr akarja: akár egészséges, akár beteg, mert mindazokat, akiket az örök életre rendelt az Isten, csapásokkal, betegségekkel és lelki gyötrődésekkel alakítja és formálja. Miként az Úr mondja: Akiket szeretek, azokat javítom és fenyítem^[33]. ⁴Ha pedig valaki elveszti türelmét és haragra gerjed akár Isten, akár a testvérek ellen, vagy túlzott aggodalommal töri magát orvosságok után, ily módon akarván megmenteni a hamar halandó testet, mely ellensége a léleknek, ez a gonosztól való. Az ilyen testi ember nem látszik a testvérek közül valónak, mert jobban szereti a testét, mint a lelkét.

11.   Hogy a testvérek ne szidalmazzák és ócsárolják, hanem kölcsönösen szeressék egymást

¹Vigyázzanak a testvérek, valahányan csak vannak, hogy ne gyalázkodjanak és ne folytassanak szóharcot, ²hanem inkább törekedjenek megtartani a csendet, amennyiben Isten kegyelmét adja erre. ³Hasonlóan ne civódjanak se egymással, se másokkal, hanem igyekezzenek alázatosan felelgetni, mondván: Haszontalan szolga vagyok. ⁴És ne haragudjanak, mert mindaz, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre; aki azt mondja testvérének: "róka", méltó a főtörvényszékre; aki azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. ⁵És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. ⁶Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. ⁷És senkit se szidalmazzanak. ⁸Ne zúgolódjanak, se ne ócsároljanak másokat, mert írva van: az árulkodók és rágalmazók gyűlöletesek Isten előtt. ⁹Legyenek szerények és tanúsítsanak minden ember iránt csupa szelídséget. ¹⁰Ne ítéljenek, senkit ne kárhoztassanak. ¹¹És miként az Úr mondja, ne hánytorgassák mások parányi hibáit, ¹²hanem a magukét gondolják át lelkük keserűségében. ¹³Törekedjenek a szűk kapun bemenni, mert ezt mondja az Úr: Szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre vezet; és kevesen vannak, akik azt megtalálják^[34].

12.   A rossz tekintetről és az asszonyokkal való barátkozásról

¹Bárhol vannak vagy bárhová indulnak a testvérek, gondosan óvják magukat a haszontalan tekintgétéstől és az asszonyokkal való barátkozástól. ²Senki ne társalogjon velük, útra ne keljen társaságukban, sem pedig az asztalnál egy tálból ne egyék velük. ³A papok, miközben penitenciát, vagy más lelki tanácsot adnak nekik, tisztelettudóan beszéljenek velük. ⁴Egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután az megkapta a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar. ⁵Mindnyájan nagyon vigyázzunk magunkra és őrizzük meg tisztán minden tagunkat, mert az Úr azt mondja: Aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szemben. ⁶az Apostol pedig: Vajon nem tudjátok, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma? Ezért aki meggyalázza az Isten templomát, azt elpusztítja Isten^[35].

13.   A paráznaság kerüléséről

¹Ha valamelyik testvér az ördög incselkedésére a paráznaság bűnébe esik, fosszák meg rendi ruhájától, melyet rút bűnével elveszített, hagyja azt ott, és végleg küldjék el szerzetünkből. ²Utána tartson bűnbánatot bűnei miatt^[36].

14.   Hogyan járjanak a testvérek szerte a világban

¹Midőn a testvérek szerte a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra, se erszényt, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se botot. ²És amely házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. ³És ugyanazon házban maradván egyenek és igyanak abból, amijük van. ⁴Ne álljanak ellen a rossznak, hanem aki egyik orcájukat megüti, annak tartsák oda a másikat is; ⁵és aki palástjukat elveszi, attól ne tagadják meg a köntöst sem. ⁶És mindenkinek, aki kér tőlük, adjanak; és aki elveszi tőlük, ami az övék, ne kérjék vissza^[37].

15.   Hogy a testvérek ne lovagoljanak

¹Ezennel megtiltom testvéreimnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy a világban jártukban, vagy ahol tartózkodnak, akár maguknál, akár másoknál, akár pedig valami más kerülő úton, állatot tartsanak. ²Hasonlóan tilos lovagolniuk, kivéve ha betegség vagy más nagy szükség erre kényszeríti őket.

16.   Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek

¹Az Úr mondja: Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. ²Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. ³Ezért, ha valamelyik testvér a szaracénok, vagy más hitetlenek közé akar menni, csak miniszterének, vagyis szolgájának engedélyével menjen. ⁴A miniszter pedig, ha látja, hogy az illetők alkalmasak az igehirdetésre, ne vonakodjék megadni nekik az engedélyt és ne ellenkezzék velük. Mert valamikor arról is számot kell majd adnia, ha ebben, vagy másban nem körültekintéssel járt el. ⁵Az induló testvérek kétféle lelki magatartást tanúsíthatnak a hitetlenek között. ⁶Az egyik magatartás abban áll, hogy ne pereskedjenek és ne versengjenek, hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy ők keresztények. ⁷A másik magatartásnak pedig az a lényege, hogy ha úgy látják, hogy az Úrnak tetsző dolgot művelnek vele, hirdessék Isten igéjét; buzdítsák hallgatóikat, hogy higgyék a mindenható Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mindenek teremtőjét és a megváltó és üdvözítő Fiúistent, és keresztelkedjenek meg és legyenek keresztények, mert ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem léphet be az Isten országába. ⁸Ilyesféle és más hasonló, az Úrnak tetsző dolgokat mondhatnak nekik és másoknak, mert az Úr mondja az evangéliumban: Azért mindenkit, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. ⁹És aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön az ő fölségében és az Atyáéban és az angyalokéban.
¹⁰És emlékezzenek a testvérek arra, bárhol is vannak, hogy átadták magukat, és odaadták testüket az Úr Jézus Krisztusnak. ¹¹Az ő szerelméért tehát kötelesek kiszolgáltatni magukat a látható és láthatatlan ellenségeknek, hiszen az Úr mondja: Aki lelkét elveszíti énérettem, megmenti azt az örök életre. ¹²Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹³Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. ¹⁴És: Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba. ¹⁵Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. ¹⁶Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. ¹⁷Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne rémüljetek meg ezektől. ¹⁸És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. ¹⁹Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. ²⁰Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. ²¹És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül^[38].

17.   Az igehirdetőkről

¹Egyetlen testvér se merjen másként prédikálni, mint ahogyan a Szentegyház szokása és rendelete előírja, és csak akkor, ha minisztere megengedi. ²Óvakodjon a miniszter, nehogy valakinek meggondolatlanul megadja az engedélyt. ³Cselekedetekkel azonban minden testvér prédikáljon. ⁴Egyetlen miniszter vagy prédikátor se ragaszkodjék annyira a testvérek szolgálatához, illetve szónoki tisztségéhez, hogy kész ne volna bármely órában, mihelyt parancsot kap rá, zokszó nélkül lemondani róla. ⁵Ezért a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdető és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; ⁶ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetős beszédeik és jó tetteik miatt, sőt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek. ⁷Legyünk szilárdan meggyőződve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. ⁸És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon.
⁹Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. ¹⁰És őrizzük meg magunkat evilág bölcsességétől és a test okosságától. ¹¹Mert a test szelleme jobban töri magát a csengő szavak után, a cselekvéssel ellenben keveset gondol, ¹²s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsőleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. ¹³Az ilyen emberekről mondja az Úr: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. ¹⁴Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. ¹⁵És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. ¹⁶És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza.
¹⁷Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitől minden jó származik. ¹⁸Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és őt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsőség, mert minden jó az övé és ő az egyedül jó.
¹⁹Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert látunk vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké^[39].

18.   Hogyan jöjjenek össze a miniszterek

¹Minden miniszter évenként egyszer, Szent Mihály főangyal ünnepén, tetszés szerinti helyen káptalanra jöhet össze testvéreivel, hogy ott az Istenre vonatkozó dolgokat megbeszéljék. ²A tengereken és a hegyeken túli részek miniszterei minden három évben egyszer, a többiek pedig minden évben jelenjenek meg a porciunkulai Szűz Mária templom mellett Pünkösdkor tartandó káptalanon, kivéve ha a testvéri közösség minisztere vagyis szolgája másként nem intézkedik.

19.   Hogy a testvérek katolikus módon éljenek

¹Minden testvér legyen katolikus, és katolikus módon éljen és beszéljen. ²Ha valamelyikük akár szóban, akár cselekedetben el találna térni a katolikus hittől és élettől, és vonakodnék megjavulni, azt egészen ki kell taszítani testvéri közösségünkből. ³Minden klerikust és minden szerzetest urainkul kell tekintenünk mindenben, ami a lelkek üdvösségére vonatkozik és nincs ellenére szerzetünknek; egyházi rendjüket, úgyszintén hivatalukat és egyházi tevékenységüket is tisztelnünk kell az Úrban.

20.   A testvérek gyónásáról és a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéről

¹Áldott testvéreim, klerikusok és laikusok egyaránt, szerzetünk pap tagjainak gyónják meg bűneiket. ²Ha azonban ez nem lehetséges, gyónjanak meg más megbízható katolikus papnál, jól tudván, hogy bármely katolikus paptól nyernek penitenciát és feloldozást bűneiktől, ha a feladott penitenciát alázatosan és hittel igyekeznek elvégezni, minden kétséget kizáró módon fel lesznek oldozva. ³Ha pedig az adott időben nem tudnak paphoz jutni, gyónjanak meg valamelyik testvérünknek Szent Jakab apostol mondása szerint: Valljátok meg egymásnak bűneiteket. ⁴Viszont ilyenkor se mulasszák el, hogy paphoz forduljanak, mivel a kötés és oldás hatalma egyedül a papoknak adatott meg. ⁵Miután így megbánták és meggyónták bűneiket, nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhez, emlékezvén arra, amit az Úr mond: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. ⁶És: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre^[40].

21.   Arról a dicséretről és buzdításról, melyet használhatnak a testvérek

¹Ezt vagy ilyen buzdítást és dicsőítést tarthat minden testvérem, ha úgy tetszik, hirdetheti is az Úr áldásával az emberek között:

²Féljétek és tiszteljétek,
dicsőítsétek és áldjátok,
adjatok hálát és imádjátok
az Urat, a háromságos és egy mindenható Istent,
az Atyát és Fiút és Szentlelket,
mindeneknek teremtőjét.
³Tartsatok bűnbánatot,
teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit,
mert hamar meghalunk.
⁴Adjatok és adatik nektek.
⁵Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik.
⁶És ha nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket,
nektek sem bocsátja meg az Úr a ti bűneiteket.
Valljátok meg összes bűnötöket.
⁷Boldogok, akik bűnbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába jutnak.
⁸Jaj azoknak, akik bűnbánat nélkül halnak meg,
mert az ördög fiai lesznek,
kinek tetteit cselekszik,
és az örök tűzre mennek^[41].
⁹Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól,
és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban.

22.   A testvérek megintéséről

¹Mindnyájan szívleljük meg, testvéreim, amit az Úr mond: Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. ²Mert a mi Urunk Jézus Krisztus is, kinek nyomdokait követnünk kell, barátjának szólította árulóját és önként adta át magát keresztrefeszítőinek. ³Tehát nekünk is barátaink mindazok, akik igazságtalanul szomorúságot és aggódást, megszégyenítést és jogtalanságot, fájdalmakat és kínokat, vértanúságot és halált okoznak. ⁴Mindezeket nagyon kell szeretnünk, mert éppen azzal, amit okoznak nekünk, nyerjük el az örök életet.
⁵Testünket ellenben gyűlölnünk kell hibáival és vétkeivel, mert lám az ördög a test szerint való éléssel igyekszik megfosztani bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus szerelmétől és az örök élettől, s végül magával egyetemben mindenestől a pokolba süllyeszteni. ⁶Hiszen mi saját hibánkból vagyunk romlottak, szánalmasak és a jóval ellenkezők, viszont a rosszra hajlamosak és készségesek, miként az Úr mondja az evangéliumban: ⁷A szívből erednek és származnak a rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz tekintet, hamis tanúzás, káromlások, kevélység. ⁸Mindezek a rossz dolgok belülről, az ember szívéből származnak, és ezek mocskolják be az embert.
⁹Most azonban, hogy elhagytuk a világot, nincs más tennivalónk, mint követni az Úr akaratát és neki tetszésére lenni. ¹⁰Nagyon vigyázzunk, nehogy olyanok legyünk, mint az út mentén fekvő föld: köves és tövises, miként az Úr mondja az evangéliumban: ¹¹a mag az Isten igéje. ¹²Ami az útfélre esett és eltapostatott, azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de nem értik meg; ¹³és azonnal eljön az ördög és elragadja, ami szívükbe vettetett és kiveszi az igét a szívükből, nehogy hívén üdvözüljenek. ¹⁴Ami pedig a köves talajra hullott, azok, akik, midőn hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják azt. ¹⁵Mikor azonban az ige miatt szorongatás és üldözés támad, tüstént megbotránkoznak, mert nincsen bennük gyökere, hanem csak a pillanatnak élnek: egy ideig hisznek és a kísértés idején elpártolnak. ¹⁶Ami pedig a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallgatják Isten igéjét, de az élet gondjai, a világ viszontagságai, a gazdagság csalárdságai és a rendetlen kívánságok elfojtják bennük az igét s így az gyümölcstelenné válik. ¹⁷Ami pedig jó földbe esett, azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatván az igét, megértik és megtartják azt magukban, és gyümölcsöt hoznak állhatatosságban. ¹⁸Éppen ezért, testvéreim, miként az Úr mondja: Hagyjuk a holtakra eltemetni halottaikat. ¹⁹És nagyon óvakodjunk a sátán gonoszságától és agyafúrtságától, mivel minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy az ember Isten felé fordítsa elméjét és szívét. ²⁰Ezért körüljár és hol valami jutalom, hol meg segítés ürügyén magának iparkodik megkeríteni az ember szívét, az Úr igéjét és parancsait ki akarja törölni emlékezetéből és meg akarja fojtani benne. Azon mesterkedik, hogy világi ügyekkel és gondokkal elvakítsa az ember szívét és hajlékot készítsen benne magának. Mint ahogyan az Úr mondja: ²¹Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz, vizetlen helyeken jár, nyugalmat keresve, ²²de nem talál. Akkor így szól: visszatérek hajlékomba, ahonnét kijöttem. ²³És eljővén üresen találja azt, kisöpörve és felékesítve. ²⁴És elmegy és magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbat, és bemenvén, ott laknak. És ennek az embernek utóbbi dolga rosszabb az előbbinél^[42].
²⁵Nagyon vigyázzunk tehát, testvéreim, valamennyien, nehogy valami jutalom, munka vagy segítés ürügyén elveszítsük, vagy az Úrtól elfordítsuk elménket és szívünket. ²⁶Tehát szent szeretettel - mely maga az Isten - kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. ²⁷Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek. Ő mondja: Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen, hogy méltók legyetek elkerülni mindazt a rosszat, ami elkövetkezendő, és az Emberfia elé állni. ²⁸És mikor imádságra felálltok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. ²⁹És imádjuk őt tiszta szívvel, mert mindenkor imádkozni kell és nem szabad abba belefáradni. ³⁰Mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. ³¹Lélek az Isten, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk. ³²Hozzá kell menekülnünk, mint lelkünk pásztorához és püspökéhez, aki ezt mondja magáról: Én vagyok a jó pásztor, ki legeltetem juhaimat és életemet adom juhaimért. ³³Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. ³⁴És ne hívjatok senkit atyátoknak a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van. ³⁵Mesternek se hívassátok magatokat, mert egy a ti mesteretek, ki a mennyekben van.³⁶Ha énbennem maradtok, és az én igéim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. ³⁷Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. ³⁸Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. ³⁹Az igék, melyeket szólottam nektek, lélek és élet. ⁴⁰Én vagyok az út, az igazság és az élet^[43].
⁴¹Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme, ő méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét, mondván: Atyám, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. ⁴²Atyám, megismertettem nevedet az emberekkel, kiket nekem adtál; mert az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők elfogadták, és megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttél engem. ⁴³Én őértük könyörgök, nem a világért, ⁴⁴hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők a tieid, és az enyémek mind a tieid. ⁴⁵Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy ők egy legyenek, mint mi. ⁴⁶Ezeket beszélem a világon, hogy örömöm bennük legyen. ⁴⁷Én a te szavadat közöltem velük: és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. ⁴⁸Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. ⁴⁹Tedd csodálatossá őket az igazságban. ⁵⁰A te szavad igazság. ⁵¹Amint te küldöttél engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba. ⁵²És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban. ⁵³De nem csupán őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak énbennem, hogy mindnyájan egy legyenek, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél. ⁵⁴És én majd megismertetem velük a te nevedet, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük. ⁵⁵Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák országodban dicsőségedet^[44]. Ámen.

23.   Imádság, dicséret és hálaadás

¹Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létezőt, és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél^[45].
²Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.
³És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket, azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket, lehetővé tetted^[46], hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor szűz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vére hullásával és halálával a rabságból kiváltson.
⁴És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsőségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől^[47].
⁵Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és bűnösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt^[48], a vigasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ő, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja.
⁶A dicsőséges Anyát, a boldogságos mindenkor szűz Máriát, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt és a boldogok, szeráfok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok^[49], erősségek, angyalok és főangyalok minden karát, Keresztelő Jánost, János evangélistát, Pétert és Pált, és a boldog pátriárkákat, prófétákat, Aprószenteket, apostolokat, evangélistákat, tanítványokat, vértanúkat, hitvallókat, szüzeket, boldog Illést és Hénokot és minden szentet, akik valaha éltek, voltak és jelenleg élnek, szintén alázattal kérjük a te szerelmedre, hogy a te tetszésednek megfelelően adjanak hálát mindenért tenéked, hatalmas, igaz, örök és élő Istennek a te Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és a vigasztaló Szentlélekkel mindörökkön-örökké^[50]. Ámen. Alleluja.
⁷És mindazokat, akik a katolikus és apostoli Egyházon belül óhajtanak szolgálni az Úristennek, az alábbi rendeket: papokat, diakónusokat, szubdiákónusokat, gyertyavivőket, ördögűzőket, felolvasókat, ajtónállókat és a klerikusokat, mind a szerzeteseket és szerzetesnőket, valamennyi megtértet és gyermeket, szegényeket és szűkölködőket, királyokat és fejedelmeket, munkásokat és földműveseket, szolgákat és urakat, mind a szüzeket, megtartóztatókat és férjes asszonyokat, laikusokat, férfiakat és nőket, minden kisdedet és serdülőt, ifjat és öreget, egészségeseket és betegeket, kicsinyeket és nagyokat, és minden népet, nemzetet, törzseket és nyelveket, minden nemzeteket és egyes embereket, valahányan csak élnek és élni fognak a földkerekségen, alázatos esedezéssel kérjük, mind mi kisebb testvérek és haszontalan szolgák^[51], hogy tartsunk ki valamennyien az igaz hitben és bűnbánatban, mert máskülönben senki sem üdvözülhet.
⁸Mindnyájan teljes szívből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, teljes erőfeszítéssel és bátorsággal, teljes értelmünkkel és minden erőnkből, minden odaadásunkkal és érzésünkkel, egész bensőnkből, minden vágyunkkal és akarásunkkal szeressük az Úristent, aki egész testet, egész lelket és egész életet adott és ad mindannyiunknak, aki teremtett, megváltott és merő irgalomból üdvözíteni fog bennünket^[52], s aki velünk, szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberekkel minden jót tett és tesz.
⁹Azért hát semmi mást ne kívánjunk, semmi mást ne akarjunk, és semmi másban tetszésünket és gyönyörűségünket ne találjuk, mint a mi Teremtőnkben, Megváltónkban és Üdvözítőnkben, az egyedül igaz Istenben, aki a jónak teljessége és összessége, egészen jó, igaz és legfőbb jó, aki egyedül jó, kegyes és szelíd, kedves és édes^[53], aki egyedül szent, igazságos, igaz, szent és egyenes, aki egyedül jóságos, bűn nélkül való és tiszta, s akitől, aki által és akiben van minden bűnbocsánat, minden kegyelem és az összes bűnbánók, megigazultak és a mennyben együtt örvendező boldogok minden dicsősége.
¹⁰Tehát semmi se akadályozzon, semmi se szakítson el és semmi se válasszon el tőle bennünket.
¹¹Mindnyájan, mindenütt, minden helyen, minden órában és minden időben, mindennap és szüntelenül higgyünk igazán és alázatosan, zárjuk szívünkbe és szeressük, tiszteljük, imádjuk, szolgáljuk, dicsérjük és áldjuk, dicsőítsük és mindenek fölé helyezzük, magasztaljuk és hálát adjunk a fölséges és hatalmas, örök Istennek, a háromságnak és egységnek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mindenek Teremtőjének, a benne hívők és remélők és az őt szeretők Üdvözítőjének, aki kezdet és vég nélkül való, változhatatlan, láthatatlan, kibeszélhetetlen, kimondhatatlan, megfoghatatlan, kifürkészhetetlen, áldott, dicséretes, dicsőséges, magasztalásra méltó, fölséges, magasságbeli, édes, szeretetre méltó, gyönyörűséges, és egészen kívánatos, mindörökké. Ámen.

24.   Záradék

¹Az Úr nevében! Kérem összes testvéremet, hogy tanulják meg és idézzék gyakran emlékezetükbe mindannak tartalmát és értelmét, ami ebben az életmódban lelkünk üdvösségére meg van írva. ²És könyörögve kérem Istent, hogy ő is, aki mindenható, három és egy, áldja meg mindazokat, akik tanítják, tanulják, magukkal hordják, emlékezetükben felidézik vagy cselekszik mindezeket, valahányszor ismétlik és teszik, ami itt üdvösségünkre meg van írva. ³Lábukat csókolva kérem valamennyiüket, hogy mindezt nagyon szeressék, őrizzék és biztos helyre tegyék. ⁴A mindenható Isten és a pápa úr részéről, és az engedelmesség nevében én, Ferenc testvér, szigorúan megparancsolom és meghagyom, hogy abból, ami ebben az életmódban megíratott, senki semmit el ne hagyjon, se hozzá ne adjon^[54], és hogy a testvéreknek semmi más regulájuk ne legyen.
⁵Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.

A megerősített regula
(Regula bullata, 2Reg)

III. Honoriusz pápa 1223-ban adta ki az alábbi bullát, mely a regula szövegét tartalmazza. Eredetijét az assisi Sacro Conventóban őrzik. A Ferences Rendben ezt a Regulát és a Végrendeletet péntekenként olvassák. A regulának ez a formája is Ferenc és a testvérek közös munkájának gyümölcse, mely a Római Kúria szempontjainak is megfelel. Ferenc egyik "kézjegye", hogy a testvérek közösségét nem "rendnek" (ordo), hanem "testvériségnek" (fraternitas) nevezi. Mégsem pusztán jogi dokumentum, hanem inkább Ferenc buzdítása az evangéliumi életre.

[Honoriusz püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiainak, Ferenc testvérnek és a Kisebb Testvérek Rendjébe tartozó minden testvérnek köszöntését és apostoli áldását küldi.
Helyeselni szokta (Solet annuere) az Apostoli Szentszék a jámbor szándékot, és a hozzá folyamodók illő kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Ezért, szeretett fiaim az Úrban, jámbor kéréseteket figyelembe vesszük, és rendeteknek itt közölt és elődünktől, a boldog emlékű Ince pápától jóváhagyott Reguláját apostoli tekintélyünkkel számotokra megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük. A Regula ez:]

1.   Az Úr nevében!

Kezdődik a kisebb testvérek élete:

¹A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.

2.   Azokról, akik fel akarják venni ezt az életformát, és felvételük rendjéről

¹Ha valaki fel akarja venni ezt az életformát és testvéreinkhez fordul eligazításért, küldjék miniszter provinciálisukhoz, akinek egyedül áll jogában új testvéreket felvenni. ²A miniszterek pedig szorgalmasan kérdezzék ki őket a katolikus hitből és az egyház szentségeiről. ³És ha mindezt hiszik és készek hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, ⁴és ha nincs feleségük, vagy ha van, már előbb kolostorba vonult vagy önmegtartóztatást fogadott és férjét a megyéspüspök engedélyével elbocsátotta, és ha felesége olyan korban van, mely kizár minden gyanút, ⁵adják eléjük a szent evangélium szavait, hogy menjenek és adják el mindenüket és azokat igyekezzenek a szegények közt szétosztani. ⁶Ha ezt nem tehetik, a jóakarat is elegendő. ⁷És óvakodjanak a testvérek és minisztereik, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeiknek intézésébe, úgy, hogy azok szabadon tehessék dolgaikkal, amit az Úr sugall nekik. ⁸Ha mégis tanácsot kérnek, a minisztereknek jogukban áll istenfélő emberekhez utasítani őket, hogy azok tanácsával osszák szét javaikat a szegények között. ⁹Ezután adják ki nekik a jelöltek ruháját, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót, ¹⁰kivéve, ha miniszterük mást lát Isten szerint valónak. ¹¹A próbaév leteltével fogadják fel őket az engedelmességre, ígéretüket véve, hogy életük végéig megtartják ezt az életet és regulát. ¹²A pápa úr parancsa szerint semmi körülmények közt nem szabad ebből a szerzetből kilépniük, ¹³mert a szent evangélium szerint aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára^[55]. ¹⁴És azoknak, akik már engedelmességet fogadtak, egy habitusuk legyen csuklyával és egy másik, ha akarják, de csuklya nélkül. ¹⁵És szükség esetén cipőt is hordhatnak. ¹⁶És minden testvér szegényes ruhát hordjon, melyet Isten áldásával megfoltozhat daróccal vagy más anyaggal. ¹⁷Intem és figyelmeztetem őket, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak, se azokat, akik finom ételekkel és italokkal élnek, hanem inkább ki-ki magát ítélje meg és vesse meg.

3.   A zsolozsmáról és a böjtről, és arról, hogyan járjanak a testvérek szerte a világban

¹A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, ²ezért lehet breviáriumuk. ³A laikusok Matutinumra mondjanak 24 Miatyánkot, Laudesre 5-öt, a Prima, Sexta és Nona imaórában 7-et, Vecsernyére 12-t, Kompletóriumra 7-et, ⁴és imádkozzanak a megholtakért. ⁵És böjtöljenek Mindenszentek ünnepétől az Úr születéséig. ⁶Akik önszántukból megtartják azt a szent böjtöt, mely Vízkereszttel kezdődik és megszakítás nélkül negyven napig tart, s melyet az Úr is megszentelt böjtölésével, áldottak legyenek az Úrtól, akik pedig erre nem vállalkoznak, nem kötelezhetők rá. ⁷A másik negyven napot ellenben, mely az Úr föltámadásáig tart, mindenki böjtölje végig. ⁸Más időben nem kötelesek böjtölni, kivéve a pénteket. ⁹Nyilvánvaló szükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a testvérek.
¹⁰Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; ¹¹hanem legyenek szelídek, békességszerzők és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. ¹²És ne lovagoljanak, csak ha nyilvánvaló szükség, vagy betegség kényszeríti őket. ¹³Ha valamilyen házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. ¹⁴És a szent evangélium szerint minden ételből ehetnek, amit eléjük tesznek^[56].

4.   Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek

¹Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítő személy útján. ²Mégis, a betegek szükségleteiről és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis őrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; ³mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el.

5.   A dolgozás módjáról

¹Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, ²úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. ³Munkájuk ellenértékeként fogadják el, ami szükséges a maguk és testvéreik ellátására, dénárok és pénz kivételével, ⁴és ezt alázatosan tegyék, ahogy Isten szolgáihoz és a szent szegénység követőihez illik.

6.   Hogy a testvérek semmit se sajátítsanak ki; az alamizsnagyűjtésről és a beteg testvérekről

¹A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. ²És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, ³és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. ⁴A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. ⁵Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. ⁶Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. ⁷És bárhol tartózkodnak vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. ⁸És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. ⁹És ha valaki megbetegszik közülük, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogy kívánná, hogy neki szolgáljanak^[57].

7.   A vétkező testvérekre kirovandó penitenciáról

¹Ha valamelyik testvér az ellenség incselkedéséből halálos bűnbe esik, olyan vétkek esetében, melyek alól a testvérek közt hozott határozatok értelmében egyedül a miniszter provinciálisnak áll jogában feloldozni, köteles haladék nélkül hozzá fordulni, amilyen gyorsan csak teheti. ²A miniszterek pedig, ha papok, irgalommal szabjanak ki rájuk penitenciát; ha pedig nem papok, a rend egy másik papja útján róják ki úgy, ahogyan Isten nevében legjobbnak látják. ³És vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet.

8.   A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról

¹Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa, vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. ²Távozása után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. ³És a káptalant három évenként, esetleg hosszabb, vagy rövidebb időközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli. ⁴Ha a miniszter provinciálisok, vagyis őrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. ⁵A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt őrségüknek tagjait hívják össze káptalanra.

9.   A prédikátorokról

¹A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. ²És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. ³Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, ⁴és rövid beszédben hirdessék nekik a bűnöket és erényeket, a büntetést és a dicsőséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön^[58].

10.   A testvérek figyelmeztetéséről és megfeddéséről

¹Azok a testvérek, akik a többiek miniszterei, vagyis szolgái, látogassák és figyelmeztessék testvéreiket, alázatosan és szeretettel feddjék meg őket, és semmi olyat ne parancsoljanak nekik, ami ellentétes lelkiismeretükkel vagy regulánkkal. ²Azok a testvérek viszont, akik alárendeltjeik, tartsák mindig szem előtt, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. ³Ezért szigorúan megparancsolom nekik, hogy mindabban engedelmeskedjenek minisztereiknek, aminek megtartását az Úrnak ígérték és ami nem ellenkezik lelkiismeretükkel és regulánkkal. ⁴És bárhol is vannak a testvérek, és úgy látják és úgy vélik, hogy nem tudják a regulát lelkileg megtartani, miniszterükhöz kell és szabad is fordulniuk. ⁵A miniszterek pedig szeretettel és jósággal fogadják őket és olyan szívélyesen bánjanak velük, hogy azok úgy merjenek hozzájuk szólni és velük érintkezni, mint az urak szoktak szolgáikkal, ⁶mert úgy kell lennie, hogy a miniszterek minden testvér szolgái legyenek. ⁷A testvéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstől, irigységtől, fösvénységtől, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól. A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után, ⁸hanem ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, ⁹hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanúsítani és ¹⁰szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, mert az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. ¹¹Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. ¹²Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül^[59].

11.   Hogy a testvérek ne lépjenek be szerzetesnők monostorába

¹Szigorúan megparancsolom valamennyi testvérnek, hogy ne tartson asszonyokkal gyanús kapcsolatot vagy tanácskozást, ²és ne menjen be apácazárdába, kivéve azokat, akinek az Apostoli Szentszéktől erre külön engedélyük van. ³És ne legyenek komái se férfiaknak, se nőknek, nehogy ebből botrány támadjon a testvérek között vagy a testvérekkel kapcsolatban.

12.   Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek

¹Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. ²A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. ³Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, ⁴s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben^[60], és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erősen megfogadtunk.

[Senkinek sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén.]

A remeteségeknek adott regula
(Regula pro eremitoriis data, RegR)

Ezzel a regulával a remeteéletről alkotott ferenci felfogás maradt ránk. Egyedüllét és testvéri élet, külső keretek és egyéni szabadság összhangját akarja biztosítani. Nem tekinthetjük külön regulának a remeteségek számára, hanem inkább az előbbi regula alkalmazó kiegészítése.

¹Akik szerzetesként akarnak remeteségben élni, hárman vagy legfeljebb négyen legyenek együtt; közülük kettő legyen az édesanya, és legyen nekik két vagy legalább egy fiuk. ²A két édesanya Márta életét utánozza, a két fiú pedig Máriáét; és elzárt helyen lakjanak, mindegyik külön kis cellában, melyben ki-ki imádkozzék és aludjék. ³Mindjárt napnyugta után mindig mondják el az aznapi Kompletóriumot; és igyekezzenek megtartani a csendet; a napi imaórákat mondják el és Matutinumra keljenek fel; mindenekelőtt pedig keressék az Isten országát és annak igazságát^[61]. ⁴A Primát rendes időben mondják el; Tertia után megtörhetik a csendet, beszélhetnek egymással, s odajárulhatnak édesanyjukhoz. ⁵És amikor jól esik nekik, szegény kis gyermekek módjára az Úristen szerelméért alamizsnát kérhetnek tőlük. ⁶Azután mondják el a Sextát és a Nonát, és a Vecsernyét is kellő időben mondják el. ⁷Az elzárt helyre, ahol tartózkodnak, senkit ne engedjenek belépni, se ott étkezni. ⁸Azok a testvérek, akik az édesanyák, gondosan tartsák magukat távol minden idegen személlyel való érintkezéstől, és miniszterük iránti engedelmességből fiaikat is tartóztassák minden idegentől, hogy így senkinek se legyen alkalma beszélni velük. ⁹A fiúknak tehát édesanyjukon, miniszterükön vagyis őrükön kívül, amennyiben ez utóbbinak tetszik az Úristen áldásával meglátogatni őket, senki mással nem szabad beszélniük. ¹⁰A fiúk időről időre vegyék át bizonyos időtartamra az édesanyák szerepét úgy, ahogyan közös megbeszéléssel jónak látják elrendezni, s a fentebb mondottakat iparkodjanak gondosan és szorgalmasan megtartani.

Végrendelet
(Testamentum, Végr)

Ferenc életének utolsó hónapjaiban, 1226 szeptemberében-októberében keletkezett. Talán egyik írását sem vizsgálták, kommentálták és értelmezték annyit, mint ezt, bár éppen ettől akart Ferenc minden glosszát távol tartani. Az első század rendtörténete nem érthető nélküle. Bár a 34. versben szerepel a "végrendelet" (testamentum) szó, sokan úgy akarták értelmezni, mint "parancsolatot" (mandatum). IX. Gergely ezt igazítja helyre. Ferenc az ő eredeti szándékát akarja élete végén újra megfogalmazni.
A 4. versben szereplő imádság a Szent Kereszt Zsolozsmájának egyik responzumára épül. A ferences családban két kiegészítéssel hagyományos ima lett: "Imádunk téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot."

¹Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. ²És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. ³És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam, azután elhagytam a világot.
⁴És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam: ⁵Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.
⁶Azután egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. ⁷És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. ⁸És úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket és a többieket, mint uraimat. ⁹És nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők. ¹⁰És ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét; ezt pedig ők érintik kezükkel és másoknak is ők szolgáltatják ki. ¹¹Ezért óhajtom, hogy mindenekfölött becsüljék, tiszteljék és méltó helyen őrizzék ezeket a szentséges titkokat. ¹²Ha tehát valahol Isten szent nevét és igéit tartalmazó írást illetlen helyen találok, azonnal felemelem, és másokat is kérek, hogy emeljék fel és tegyék illő helyre azokat. ¹³És kötelesek vagyunk tisztelni az összes teológusokat és azokat is, akik az isteni szent igéket hirdetik, mint akik lelket és életet árasztanak felénk^[62].
¹⁴És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. ¹⁵És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra. ¹⁶És akik jöttek, hogy elfogadják ezt az életmódot, mindazt, amijük csak volt^[63], a szegényeknek adták. És beérték kívül-belül foltozott habitussal, övvel és alsóruhával. ¹⁷És nem akartunk többet birtokolni. ¹⁸Mi, klerikusok a többi klerikushoz hasonlóan mondtuk a zsolozsmát, a laikusok pedig a Miatyánkot mondták. És igen-igen szívesen időztünk a templomokban. ¹⁹Tanulatlan emberek voltunk, és mindenkinek alárendeltjei.
²⁰És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja. ²¹Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett. ²²És ha munkánkért nem adnák meg a bért, akkor járuljunk az Úr asztalához, vagyis ajtóról ajtóra járva kéregessünk alamizsnát.
²³Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést használjuk: Az Úr adjon neked békességet!
²⁴Vigyázzanak a testvérek, hogy templomokat, szegényes hajlékokat és minden épületet, melyet számukra emelnek, csak abban az esetben fogadjanak el, ha azok illenek a szent szegénységhez, melyet a regulában megígértünk. És mindig csak mint jövevények és zarándokok, vendég módjára lakjunk bennük^[64]. ²⁵Az engedelmesség nevében szigorúan megtiltom minden testvéremnek, hogy akár személyesen, akár mások közvetítésével kiváltságlevelet merészeljenek kérni a római kúriától templom vagy valamilyen hely részére, prédikáció ürügyén vagy éppen testi üldöztetés esetén, bárhol is tartózkodnak. ²⁶És ha valahol nem fogadják be őket, menjenek más vidékre, hogy ott Isten áldásával bűnbánatot tartsanak.
²⁷És feltétlenül engedelmes akarok lenni a testvéri közösség miniszter generálisának, és annak a gvárdiánnak, akit ő jónak látott mellém rendelni. ²⁸Fogolyként akarok az ő kezei közt lenni, s az ő engedélye és akarata ellenére egy lépést sem kívánok tenni, sem mást cselekedni. Mert uram ő nekem. ²⁹És bár egyszerű, beteges ember vagyok, mégis kívánom, hogy állandóan mellettem legyen egy klerikus, hogy a regula előírása szerint együtt végezze velem a zsolozsmát. ³⁰A többi testvér is hasonló módon tartozik engedelmeskedni gvárdiánjának és végezni a zsolozsmát úgy, ahogyan a regula előírja. ³¹És ha akadnának közöttük olyanok, akik nem a regula előírásainak megfelelően végzik a zsolozsmát, vagy abba újításokat akarnának belevinni, vagy pedig nem katolikus módon élnek, az ilyeneket minden testvér az engedelmesség erejénél fogva köteles, bárhol is találja őket, a legközelebbi őr elé vinni. ³²És az őr az engedelmesség erejénél fogva köteles éjjel-nappal erősen őriztetni a foglyot, hogy ki ne szabadulhasson kezéből, míg csak át nem adja a miniszter provinciálisnak. ³³És a miniszter provinciális szintén az engedelmesség erejénél fogva köteles őt megfelelő testvérekkel éjjel-nappal fogolyként őriztetni és az ostiai úr elé vinni, aki ura, védője és fenyítője az egész testvéri közösségnek.
³⁴És ne mondják a testvérek: ez új regula, mert ez csak emlékeztetés, intés, buzdítás és végrendelkezés akar lenni, melyet én, a kicsiny Ferenc testvér, azért hagyok rátok, áldott testvéreimre, hogy a regulát, melyet az Úrnak megígértünk, a katolikus hitnek megfelelőbben tudjuk megtartani.
³⁵És a miniszter generálisnak, valamint az összes többi miniszternek vagyis őrnek az engedelmesség nevében szigorúan tilos bármit is hozzáadni ezekhez az igékhez vagy azokból valamit elvenni. ³⁶És kötelesek a regula mellett ezt az írást is mindig magukkal hordani. ³⁷És minden káptalanon, melyet tartanak, a regula után ezeket a szavakat is olvassák fel. ³⁸És a szent engedelmesség nevében szigorúan megtiltom összes testvéremnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy akár a regulához, akár ezekez a szavakhoz magyarázatokat fűzzenek és mondják: Ezt így kell érteni. ³⁹Hanem amint az Úr megadta nekem, hogy egyszerűen és világosan elmondjam és papírra vessem a regulát és ezeket a szavakat, úgy nektek is egyszerűen és magyarázat nélkül kell értelmeznetek és szent közreműködéssel mindvégig megtartanotok azokat.
⁴⁰És ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ő szeretett Fiának áldásával, a vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel. ⁴¹És én, kicsiny Ferenc testvér, a ti szolgátok, amennyire kitelik tőlem, kívül-belül megerősítem ezt a szentséges áldást.

A Sienában készített végrendelet
(Testamentum Senis factum, VégrS)

1226 áprilisában Sienában Ferenc olyan beteg lett, hogy testvérei kérték, fogalmazza meg utolsó akaratát. Ezt a művet a Perugiai Legenda, majd pedig a Speculum Perfectionis életrajzok őrizték meg az utókor számára, s most mint Ferenc diktált művét soroljuk eredeti írásai közé.

¹Írd, hogy megáldom összes testvéreimet, a szerzetben élőket és az ezután következőket, egészen a világ végéig. ²Mivel azonban gyöngeségem és fájdalmaim miatt nem tudok beszélni, csak röviden, ebben a három mondatban adom tudtára akaratomat minden testvéremnek. ³Nevezetesen, hogy áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressék egymást; ⁴azután mindig szeressék és őrizzék meg úrnőnket, a szent szegénységet; ⁵és végül mindig legyenek hűségesek az Anyaszentegyház elöljárói és minden klerikusa iránt, és legyenek az ő alattvalóik.

Töredékek Szent Klára regulájából
(KlReg)

1893-ban, Szent Klára holttestének exhumálásakor ruhába göngyölve megtalálták reguláját a pápai bullával, amelyben IV. Ince 1253. augusztus 9-én jóváhagyta azt. Ennek 8. fejezete tartalmazza az itt közölt két töredéket, a Szent Klárának adott életformát és végakaratot.

A Szent Klárának adott életforma
(Forma vivendi S. Clarae data)

¹Mivel a szent evangélium szerinti tökéletes élet választásával isteni sugallatra a magasságbeli, fölséges király, a mennyei Atya leányaivá és szolgálóivá lettetek és eljegyeztétek magatokat a Szentlélekkel, ²akarom, s ezennel a magam és testvéreim nevében ígérem is, hogy éppoly szeretettel fogok rólatok gondoskodni és éppoly odaadással törődöm veletek, mint ővelük.

A Szent Klárához írt végakarat
(Ultima voluntas S. Clarae scripta)

¹Én, kicsiny Ferenc testvér, követni akarom a mi magasságbeli, fölséges Urunknak, Jézus Krisztusnak és az ő szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban végig ki akarok tartani. ²És kérlek benneteket, úrnőimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. ³És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek a szavára vagy tanácsára valaha is eltérjetek tőle.

II. rész: LEVELEK

Levél a klerikusokhoz
(Epistola ad clericos, LKler)

Ezt a levelet egyesek értekezésnek, mások intelemnek tartották. Balanyi az Intelmek után hozza, egy kéziratos hagyomány nyomán ilyen címmel: Az Úr teste iránti tiszteletről és az oltár tisztántartásáról. Ebben a művében Ferenc megvallja hitét és tiszteletét az eukharisztia iránt. Azonosul a IV. Lateráni zsinat (1215) szellemével. III. Honoriusz pápa a zsinat után, 1219. november 22-én adta ki Sane cum olim kezdetű levelét az eukharisztia tiszteletéről, mely visszhangzik Ferencnek ebben a levelében is. Ferenc szívesen vallja magát itt diakónusnak, és sorolja így magát is a levél címzettjei közé. Legrégebbi kézirata 1220-ból való és a subiacói bencések egyik misekönyvében találták meg.

¹Vegyük fontolóra mindnyájan, mi klerikusok, azt a súlyos mulasztást és tudatlanságot, melyet némelyek elkövetnek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testével és vérével, és legszentebb neveivel és írott igéivel szemben, melyek megszentelik a testet. ²Tudjuk, hogy mindaddig nem jöhet létre a test, míg az igével meg nem szentelik. ³Márpedig a Magasságbeliből itt a földön semmi másunk nincsen, testi szemünkkel semmi mást nem látunk belőle, mint testét és vérét, továbbá neveit és igéit, mely által teremtett és a halálból az életre^[1] megváltott bennünket. ⁴Vegyék tehát észbe mindazok, akik szolgálják ezen szentséges titkokat, főleg azok, akik kellő áhítat nélkül szolgálják, milyen elhanyagoltak a kelyhek, a korporálék és vászonkendők, melyekben az ő testét és vérét feláldozzák. ⁵Azután sokan nyomorúságos helyen tartják és egészen magára hagyják, tiszteletlenül viszik, méltatlanul veszik magukhoz és megkülönböztetés nélkül szolgáltatják ki másoknak. ⁶A neveit és igéit tartalmazó írásokat sokszor lábbal tapodják. ⁷Mert a testi ember nem fogja fel, ami az Istené^[2]. ⁸Mindezek láttára nem indulunk-e kegyeletre, mikor ő, a mi kegyes Urunk, kezünkbe adja magát, és nap nap után érintjük és szánkkal magunkhoz vesszük őt? ⁹Avagy nem tudjuk, hogy valamikor mégis a kezébe kell jutnunk? ¹⁰Mindezekben és sok másban gyorsan és gyökeresen meg kell javulnunk. ¹¹Ha tehát bárhol nem megfelelő helyen őrzik és elhanyagolják a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét, el kell onnét vinnünk, méltó helyre kell tennünk és megjelölnünk. ¹²Ugyanígy az Úr neveit és igéit tartalmazó írásokat, ha valahol tisztátalan helyen találtatnak, össze kell gyűjteni és tisztességes helyen kell azt elhelyezni. ¹³Mindezekre valamennyi klerikusnak mindvégig nagy figyelemmel kell lennie. ¹⁴És akik nem teszik meg ezt, tudják meg, hogy az ítélet napján majd számot kell adniuk a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt^[3]. ¹⁵Akik könnyebb megtartás céljából lemásoltatják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja őket.

Levél a hívőkhöz, I. változat
(Epistola ad fideles, redactio prior; 1LHív)

Tudunk arról, hogy Ferenchez olyanok is jöttek tanácsért, akik házas emberként, a világban maradva kívántak odaadóbb életet élni. Nem kellett egy mindenestül új életformát kitalálni számukra, hiszen régóta léteztek a különböző bűnbánó mozgalmak csoportjai. Ferencnek azt kellett megadnia, hogy az ő eszményét hogyan követhetik ebben az állapotban. A két levélből kiérződik Ferenc felelőssége világi követői iránt: óvja őket az eretnekek tévedéseitől, buzdítja őket az egyszerű életre, és ugyanazt a misztikus távlatot adja nekik, mint minden követőinek: "Jegyesei, testvérei és anyja lesznek a mi Urunk Jézus Krisztusnak" (50. v.).
A levél egyetlen kéziratát Volterrában találta meg K. Esser, és korábbinak tartja a Balanyi által lefordított hosszabb változatnál. Ezt tekinthetjük tehát a "Harmadik Rend" regulája elődjének. Ehhez a forráshoz tér vissza a Ferences Világi Rend és a Reguláris Harmadik Rend (TOR), amikor előszóként hozzák új regulájukban.

"Az Úr nevében!"

1. Akik bűnbánatot tartanak

¹Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; ²és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; ³és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; ⁴és a bűnbánat méltó gyümölcseit termik: ⁵ó, milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, ⁶mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. ⁷És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. ⁸Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; ⁹testvérei akkor, mikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, ¹⁰s anyja akkor, mikor az isteni szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt. ¹¹Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! ¹²Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! ¹³Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ő juhaiért, és imádkozott az Atyához, mondván: ¹⁴Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad őket.¹⁵És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és elhitték, hogy tőled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. ¹⁶Én őértük könyörgök, és nem a világért. ¹⁷Áldd és szenteld meg őket. És én értük szentelem magamat. ¹⁸De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. ¹⁹És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban^[4]. Ámen.

2. Akik nem tartanak bűnbánatot

¹Mindazok a férfiak és nők, akik nem bűnbánatban élnek ²és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, ³hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, ⁴tett ígéreteiket elhanyagolják, ⁵testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, ⁶az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. ⁷Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. ⁸Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: ⁹minden bölcsességük odalett, és átkozott, aki parancsaidtól eltér. ¹⁰Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat, és szántszándékkal elveszítik lelküket. ¹¹Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint ¹²minden vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. ¹³És sem ezen a világon, sem az eljövendőn semmit sem mondhattok a magatokénak. ¹⁴Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg, és így múlik ki keserű halállal. ¹⁵És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, - már aki adhatna, de nem ad elégtételt - annak az ördög ragadja ki lelkét testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. ¹⁶Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük^[5]. ¹⁷Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." ¹⁸Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek.
¹⁹Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit, ²⁰és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; ²¹és őrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet. ²²És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt^[6].

Levél a hívőkhöz II. változat
(Epistola ad fideles, redactio posterior, 2LHív)

Az Atyának, az Úrnak és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
¹Valamennyi keresztény hívőnek, szerzetesnek, papnak és világinak, férfinak és nőnek és a földkerekség valamennyi lakójának Ferenc testvér, szolgájuk és alattvalójuk, tisztelettel teljes hódolatát küldi, s igaz mennyei békét és az Úrban őszinte szeretetet kíván.
²Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni. ³Mivel azonban betegségem és testi gyöngeségem miatt nem tudok minden embert személyesen felkeresni, elhatároztam, hogy jelen soraimmal és üzenetemmel hozom emlékezetetekbe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének szavait, és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet.
⁴Az Atyának ezen méltó, szent és dicsőséges Igéjéről angyala, Szent Gábor útján maga a fölséges Atya jelentette ki, hogy az égből a szentséges és dicsőséges Szűz Máriának méhébe fog leszállani. Mária méhében azután emberségünkből és gyarlóságunkból való igaz testet öltött magára. ⁵Bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. ⁶Mikor kínszenvedése küszöbén tanítványaival a húsvétot ünnepelte, vette a kenyeret, hálát adott, megáldotta, megtörte, mondván: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem". ⁷És vette a kelyhet és azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ⁸Azután az Atyához imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. ⁹Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. ¹⁰Mindazonáltal a maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. ¹¹Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, ¹²nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, ¹³példát hagyván nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. ¹⁴Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. ¹⁵De kevesen vannak, akik venni akarják őt, és üdvözülni akarnak általa, pedig az ő igája édes és terhe könnyű^[7].
¹⁶Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. ¹⁷Őróluk mondja a próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. ¹⁸Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat^[8].
¹⁹Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. ²⁰Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt. ²¹Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal: Miatyánk, aki a mennyekben vagy. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni^[9].
²²Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezéből venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. ²³Mert aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába. ²⁴De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. ²⁵Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. ²⁶És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat^[10]. ²⁷Ha pedig valaki nem akarja őket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót.
²⁸Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. ²⁹Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. ³⁰Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétől^[11]. ³¹Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól.
³²Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől^[12], és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. ³³Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. ³⁴És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; ³⁵és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak.
³⁶Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. ³⁷Gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered. ³⁸Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket^[13]. ³⁹Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. ⁴⁰Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. ⁴¹Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el.
⁴²Az pedig, akinek joga van engedelmességet követelni és akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvér szolgája, ⁴³és legyen irgalmas minden testvérével szemben, s tegye vele azt, amit hasonló körülmények közt maga is kívánna, hogy vele tegyenek^[14]. ⁴⁴Testvére hibája miatt ne induljon ellene haragra, hanem teljes türelemmel és alázatossággal jóakaratúan intse meg és viselje el őt.
⁴⁵Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. ⁴⁶Testünket alázzuk meg és vessük meg, mert bűneink következtében mindannyian nyomorultak és romlottak, rútak és férgekhez hasonlók vagyunk, ahogy az Úr mondja prófétája által: Én azonban féreg vagyok, nem ember, emberek szégyene, a nép megvetettje. ⁴⁷Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért^[15].
⁴⁸És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. ⁴⁹És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, ⁵⁰s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. ⁵¹Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; ⁵²testvérei akkor, mikor Atyjának akaratát teljesítjük, ki a mennyben van, ⁵³s anyja akkor, mikor szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt^[16].
⁵⁴Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! ⁵⁵Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! ⁵⁶Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál. ⁵⁷Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak és nekem adtad őket. ⁵⁸És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket. ⁵⁹És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. ⁶⁰És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban^[17].
⁶¹Az Istennek, aki oly mérhetetlenül sokat állott ki értünk, oly sok jóval halmozott el bennünket és a jövőben is el fog halmozni, minden teremtmény, mely az égben és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicséretet, dicsőséget, tiszteletet és áldást ad. ⁶²Mert ő a mi erőnk és bátorságunk, aki egyedül jó, aki egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó, dicsőséges és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a századoknak múlhatatlan századain át^[18]. Ámen.
⁶³Mindazok, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, ⁶⁴hanem bűnt bűnre halmoznak, rossz kívánságok és vágyak után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, ⁶⁵testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, ⁶⁶az ördög mesterkedésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. ⁶⁷Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett. ⁶⁸Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. ⁶⁹Ti vakok, kiket ellenségeink, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden rossz, vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki^[19]. ⁷⁰És sem ezen a világon, sem az eljövendőben semmit sem mondhattok a magatokénak. ⁷¹Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek.
⁷²A test megbetegszik és a halál közeleg. Megjelennek a rokonok és barátok és mondják: rendezd dolgaidat. ⁷³És íme felesége, gyermekei, rokonai és barátai színleg nagy sírásba kezdenek. ⁷⁴És ő körültekintve látja a sírókat s balga részvéttől indíttatva és magába szállva így szól: Íme, lelkemet, testemet és mindenemet a ti kezetekbe teszem le. ⁷⁵Valóban átkozott az az ember, mivelhogy lelkét, testét és mindenét ilyen kezekre bízza és hagyja. ⁷⁶Mert lám, az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az az ember, aki emberben bízik^[20]. ⁷⁷És gyorsan papot hivatnak. A pap kérdezi:
- Akarsz-e bűnbánatot tartani minden bűnödért?
⁷⁸És ő feleli: - Akarok.
- Akarod-e jóvátenni elkövetett bűneidet és hajlandó vagy-e azoknak, akiket megcsaltál és rászedtél, vagyonodból, tehetségedhez képest, kárpótlást nyújtani?
-⁷⁹Nem akarok - feleli ő.
- Miért nem? - kérdezi a pap.
- ⁸⁰Azért, mert már mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem - feleli ő. ⁸¹És fokozatosan elveszíti beszélő képességét. Így múlik ki a szerencsétlen.
⁸²Tudja meg tehát mindenki, hogy bárhol és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg - már aki adhatott volna, de nem adott elégtételt - annak lelkét az ördög ragadja ki testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. ⁸³Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolta, hogy az övé, elvétetik tőle^[21]. ⁸⁴Vagyonát rokonaira és barátaira hagyja. Azok pedig elveszik és szétosztják maguk közt s a végén mondják: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." ⁸⁵Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testét és lelkét egyaránt elveszti ebben a rövid életben, alászáll a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetik.
⁸⁶Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. ⁸⁷Én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, arra a szeretetre, mely maga Isten, és azzal a hő kívánsággal, hogy lábatokat csókolhassam, kérve kérlek mindnyájatokat, hogy ezeket az igéket és a mi Urunk Jézus Krisztus egyéb igéit fogadjátok szeretettel és alázatossággal, valósítsátok és tartsátok meg. ⁸⁸Mindazokat a férfiakat és nőket, akik jóakarattal fogadják, megértik és egy példányban másoknak is elküldik a levelet, ha mindvégig állhatatosak maradnak^[22] benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.

Az egész rendhez írt levél
(Epistola toti ordini missa, LRend)

1226-ban, a Végrendelet előtt írhatta Ferenc ezt a levelet, mely minden nagyobb kéziratban megtalálható. A Perugiai Legenda idéz belőle, és megemlíti, hogy Ferenc be akarta tenni a regulába az itt szereplő gondolatokat, ám ez már nem volt lehetséges, hiszen a pápai megerősítés után nem lehetett változtatni a regulán. A záróimádság az egyik legszebb "könyörgés" Ferenctől.

¹A legfőbb háromság és a szent Egység: az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.
²Valamennyi tisztelendő és nagyon szeretett testvéremnek, a kisebb testvérek szerzete miniszter generálisának, uramnak és minden utána következő miniszter generálisnak, a rend összes, Krisztusban alázatos miniszterének, őrének és papjának, minden egyszerű és engedelmes testvérnek, az elsőknek és az utolsóknak,
³Ferenc testvér, silány és esendő ember, a ti kicsiny szolgátok, üdvöt kíván abban, aki megváltott és megmosott bennünket drága vérében,
⁴s kinek neve hallatára hulljatok térdre és imádjátok őt félelemmel és tisztelettel, mert az ő neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké.
⁵Halljátok, az Úrnak fiai és az én testvéreim, hallgassátok meg szavamat. ⁶Fordítsátok ide szívetek fülét, és engedelmeskedjetek az Isten Fia szavának. ⁷Tartsátok meg teljes szívvel parancsolatait és teljesítsétek tökéletes elmével tanácsait. ⁸Hálát adjatok neki, mert jó, és magasztaljátok őt tetteitekkel. ⁹Mert azért küldött benneteket az egész világra, hogy szóval és tettel tanúságot tegyetek hangjáról, és tudtára adjátok mindeneknek, hogy kívüle nincsen más mindenható. ¹⁰Maradjatok állhatatosak a fegyelemben^[23] és a szent engedelmességben, és amit megígértetek neki jó és szilárd elhatározással, tartsátok is meg.
¹¹Mint fiaknak kínálja magát nekünk az Úristen^[24]. ¹²Lábatokat csókolva és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel kérlek mindnyájatokat, testvéreim, hogy amennyire csak tőletek telik, a legteljesebb tisztelettel és hódolattal legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére iránt, ¹³melyben minden, ami a mennyben és a földön van, megbékélt és kiengesztelődött a mindenható Istennel.
¹⁴Kérem az Úrban valamennyi pap testvéremet, akik a Magasságbeli papjai, vagy ezután lesznek azok, illetve lenni óhajtanak, hogy mikor miséhez készülnek, maguk tisztán és tiszta szándékkal, tisztelettel, szent és szeplőtelen eltökéléssel mutassák be a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testének és vérének valódi áldozatát, nem földi dologért, nem félelemből, nem valamilyen emberi szeretetből, mintha az emberek tetszését keresnénk; ¹⁵hanem amennyire a kegyelem segít, minden akarat Istenre irányuljon, s egyedül neki, a magasságbeli fölséges Úrnak kívánjunk tetszeni, mert egyedül ő munkálkodik ott, ahol neki tetszik; ¹⁶hiszen miként ő maga mondja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, s aki másként jár el, az Júdás módjára áruló lesz, s az Úr teste és vére ellen vét^[25].
¹⁷Emlékezzetek rá, pap testvéreim, hogy Mózes törvényéről írva van, hogy akik csak külsőleg, testileg is vétettek ellene, azok az Úr ítéletéből irgalom nélkül meghaltak. ¹⁸Mennyivel nagyobb és súlyosabb büntetésre méltó az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát és tisztátalannak tartja a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. ¹⁹Mert mindannyiszor megveti, beszennyezi és lábbal tiporja az ember Isten Bárányát, valahányszor az Apostol szava szerint nem különbözteti meg és nem választja külön Krisztus szent kenyerét egyéb eledelektől, vagy dolgoktól; vagy mikor méltatlanul veszi, vagy ha méltó is volna rá, hiú módon és méltatlanul eszi. Márpedig az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az ember, ki az Isten szolgálatát hanyagul végzi. ²⁰Azokat a papokat tehát, akik nem akarják ezt szívükre venni, igazságosan megvetésével sújtja, és azt mondja: Átokká változtatom áldástokat^[26].
²¹Halljátok csak, testvéreim! Ha a boldogságos Szüzet, érdemeinek megfelelően tisztelettel övezzük, mivel őt szentséges méhében hordozta; ha a Keresztelő boldogan beléremegett és nem merte megérinteni Isten szent fejét; ha külön tiszteletben részesítjük a sírt, melyben egy ideig nyugodott; ²²hát akkor milyen szentnek, igaznak és méltónak kell lennie annak, aki már nem a halandót, hanem az örökké élőt és megdicsőültet, kibe az angyalok bepillantani vágynak^[27], érinti kezével, fogadja magához ajkával és szívével, és nyújtja vételre másoknak?
²³Ismerjétek fel méltóságtokat, pap testvéreim, és szentek legyetek, mert ő szent. ²⁴És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek őt. ²⁵Nagy nyomorúság és szánalomra méltó gyarlóság, hogy bár olyan közel tudjátok őt magatokhoz, mégis más dolgokkal törődtök a világon. ²⁶Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. ²⁷Ó, csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik. ²⁸Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa^[28]. ²⁹Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.
³⁰Intem és buzdítom tehát testvéreimet az Úrban, hogy ahol tartózkodnak, a szentegyház szokásának megfelelően naponként csak egy misét mondjanak. ³¹Ha pedig több pap van azon a helyen, az egyik szeretetből elégedjék meg a másik miséjének meghallgatásával; ³²mivel a jelenlevőket és távollevőket - ha méltók rá - az Úr Jézus Krisztus eltölti kegyelmével. ³³Ő, bár látszatra több helyütt van, mégis osztatlan marad és nem szenved semmi fogyatkozást^[29], hanem egyes-egyedül működik mindenütt, ahol jónak látja, az Úristennel, az Atyával és a vigasztaló Szentlélekkel együtt mindörökkön-örökké. Ámen.
³⁴Mivel mindenki, aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, nekünk, akik különösképpen az isteni szolgálatra vagyunk rendelve, nem szabad megelégednünk Isten igéjének hallgatásával és teljesítésével, hanem ezenfelül Teremtőnk nagyságának és egyben tőle való függésünknek kinyilvánítására kötelességünk a szent edényeket és az istentiszteleti könyveket, melyek szent igéit tartalmazzák, gondosan őrizni. ³⁵Ezért tehát intem és Krisztusban biztatom testvéreimet, hogy ha valahol Isten igéit tartalmazó írásokat találnak, a tőlük telhető legnagyobb tisztelettel legyenek irántuk, és ³⁶ha nincsenek jól eltéve vagy éppen valahol szétszórva tiszteletlenül hevernek, amennyire csak tőlük telik, szedjék össze és tegyék el, mint akik tisztelik az Urat beszédeiben, amelyeket mondott^[30]. ³⁷Mert sok dolog szentté lesz Isten igéje által, és az Oltáriszentség is Krisztus szavainak erejével jön létre.
³⁸Gyónom tehát minden bűnömet az Atyaistennek, az Úrnak, a Fiúnak és a Szentléleknek, a boldogságos, mindenkor szűz Máriának, az ég és föld minden szentjeinek és neked, H. testvérnek, szerzetünk miniszterének, mint az én tiszteletreméltó uramnak, és rendünk papjainak és összes áldott testvéremnek. ³⁹Sokban és súlyosan vétkeztem, különösen, hogy a regulát, melyre ígéretet tettem az Úrnak, nem tartottam meg, és a zsolozsmát részben hanyagságomból, részben betegségemből kifolyólag, részben tudatlanságom és együgyűségem miatt nem úgy mondtam el, ahogyan a regula előírja. ⁴⁰Legjobb tehetségem szerint mindenre kérem tehát H. testvért, miniszter generálisomat, az én uramat, hogy mindenkivel hiánytalanul tartassa meg a regulát, ⁴¹és hogy a klerikusok áhítattal végezzék Isten színe előtt a zsolozsmát. Eközben ne arra ügyeljenek, hogy milyen az ének dallama, hanem hogy elméjük összecsengjen azzal. Énekük legyen összhangban elméjükkel, elméjük pedig Istennel. ⁴²Inkább szívük tisztaságával igyekezzenek engesztelni Istent, semmint hangjuk pajzán csapongásával csiklandani a nép fülét. ⁴³Mert én a magam részéről ígérem, hogy Isten kegyelmével mindezt szigorúan megtartom és a velem lévő testvérekre is áthagyományozom, hogy a zsolozsma és a regula egyéb rendelkezéseit szintén megtartsák.
⁴⁴Ha pedig valaki a testvérek közül nem akarná ezeket megtartani, azt sem katolikusnak, sem testvéremnek nem ismerem el. Az ilyeneket látni sem kívánom, még kevésbé szóba állni velük, amíg csak bűnbánatot nem tartanak. ⁴⁵Ezt mondom azokról is, akik a regula fegyelmének megcsúfolásával szanaszét csatangolnak a világban. ⁴⁶Lám, a mi Urunk Jézus Krisztus azért áldozta fel életét, hogy ne vétsen a szentséges Atyja iránti engedelmesség ellen^[31].
⁴⁷Én, Ferenc testvér, haszontalan ember és méltatlan teremtménye az Úristennek, az Úr Jézus Krisztus nevében meghagyom H. testvérnek, szerzetünk miniszterének és az utána következő miniszter generálisoknak, és az összes mostani és leendő őröknek és a testvérek gvárdiánjainak, hogy ezt az írást maguknál tartsák, a benne foglaltakat gyakorolják és őrizzék gondosan. ⁴⁸És kérve kérem őket, hogy amiket megírtam benne, azt gondosan őrizzék és szorgalmasan tartsák meg a mindenható Isten tetszése szerint most és mindenkor, amíg csak a világ áll.
⁴⁹Áldjon meg benneteket az Úr^[32], akik megteszitek ezeket és maradjon veletek az Úr mindörökre. Ámen.

(IMÁDSÁG)

⁵⁰Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, ⁵¹hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk^[33] a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, ⁵²és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, ó, Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen.

Levél az őrökhöz
(Epistola ad custodes, LŐr)

Ez a levél a klerikusokhoz írttal egy időben keletkezhetett, amikor Ferenc 1220-ban visszatért a Szentföldről. Ferenc látta a muzulmánok mély hitét és rendszeres imádkozását, s a keresztényeket hasonlóan mély hódolatra buzdítja, főleg az eukharisztia és Isten igéje iránt. E tiszteletnek külsőségekben is ki kell fejeződnie: az eukharisztia méltó őrzésében, az imádkozásra hívó harangszóban.

¹A kisebb testvérek összes őreinek, akikhez eljut e levél, Ferenc testvér, az Úristenben szolgátok és kicsiny ember, üdvösséget kíván az ég és föld új jeleivel, melyek nagyok és fölségesek ugyan az Úr szemében, de sok szerzetes és más ember mégis semmibe veszi őket.
²Nagyobb buzgósággal, mintha magamról volna szó, kérlek benneteket, hogy amennyiben illő és helyénvalónak találjátok, kérjétek meg alázatosan a klerikusokat, hogy mindennél nagyobb tiszteletben tartsák a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, és leírt szentséges neveit és igéit, melyek a testet megszentelik. ³A kelyhek, korporálék, oltárdíszek és minden, ami hozzátartozik az áldozatbemutatáshoz, értékes kivitelezésűek legyenek. ⁴Ha tehát valahol túlságosan szegényesen van elhelyezve az Úr drágalátos teste, az egyház parancsa szerint vigyék egy felékesített helyre és őrizzék, nagy tisztelettel hordozzák és körültekintéssel szolgáltassák ki másoknak. ⁵Ha pedig az Úr írott neveit és igéit bárhol tisztátalan helyen találják, szedjék össze és megfelelő helyen helyezzék biztonságba. ⁶És minden prédikációban, melyet mondok, intsétek a népet bűnbánatra és arra, hogy az Úr szentséges testének és vérének vétele nélkül senki sem üdvözülhet. ⁷És amikor a pap az oltáron bemutatja az áldozatot vagy valahova viszi a szentséget, minden nemzet térdre borulva zengje az élő és igaz Úristen dicséretét, dicsőségét és tiszteletét. ⁸És úgy hirdessétek és prédikáljátok az ő dicséretét minden népnek, hogy minden órában és a harangok szavának minden megcsendülésére az egész földkerekségen minden nép dicséretes hálaadást zengjen a mindenható Istennek.
⁹És őr testvéreim, akikhez csak írásom eljut, ha lemásolják és maguknál tartják azt, ezenfelül azoknak a testvéreknek is lemásoltatják, akik szónoki tisztséget töltenek be, valamint azoknak, akik testvéreik őrzésének szolgálatát látják el, ha a benne foglaltakat mindvégig hirdetik, biztosak lehetnek, hogy velük van az Úristen áldása és az enyém. ¹⁰És mindez legyen nekik az igazi és szent engedelmesség által.

Levél a népek vezetőihez
(Epistola ad populorum rectores, LNVez)

Ezt a levelet valószínűleg Spanyolországba küldte Ferenc, s küldetésének megdöbbentő öntudatával fordul a világi uralkodókhoz. Ebben a levélben is javasolja, hogy a keresztények kövessék a mohamedánok rendszeres imádkozását. Az eukharisztia tiszteletére buzdító többi levélhez hasonlóan ez is 1220-ban keletkezhetett.

¹Az földkerekség összes polgármesterének és konzulának, bírájának és vezetőjének, és mindazoknak, akikhez eljut ez a levél, Ferenc testvér, az Úristenben kicsiny és megvetésre méltó szolgátok mindnyájatoknak üdvösséget és békét kíván.
²Vegyétek fontolóra és tartsátok szem előtt, hogy közeledik a halál napja. ³A tőlem telhető legnagyobb tisztelettel kérlek tehát benneteket, hogy e világ gondjai és aggodalmai miatt, melyek körülvesznek benneteket, meg ne feledkezzetek az Úrról és le ne térjetek parancsainak ösvényéről. Mert mindazok, akik elfeledkeznek róla és eltérnek parancsaitól, átkozottak, és az ilyeneket ő is feledésnek adja. ⁴És ha rájuk köszönt a halál napja, mindenük, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük. ⁵És minél bölcsebbek és hatalmasabbak voltak a világban, annál keményebb fenyítést fognak elszenvedni a pokolban.
⁶Ezért nyomatékosan lelketekre kötöm nektek, az én uraimnak, hogy tegyetek félre minden gondot és aggódást, és az ő szent emlékezetére áhítattal vegyétek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és szentséges vérét. ⁷És igyekezzetek a rátok bízott népben olyan nagy tiszteletet ébreszteni az Úr iránt, hogy esténként hírvivő útján vagy más módon adott jelre az egész lakosság zengjen dicséretet és adjon hálát a mindenható Úristennek. ⁸S ha nem teszitek ezt meg, vegyétek tudomásul, hogy az ítélet napján^[34] a ti Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus színe előtt kell majd számot adnotok róla.
⁹Akik pedig maguknál őrzik és betartják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja őket.

Levél egy miniszterhez
(Epistola ad quendam ministrum, LMin)

A személyeknek, nem pedig közösségeknek írt levelek következnek. Az egy miniszterhez levél címzettjét nem ismerjük. Az 1218-as és az 1221-es pünkösdi káptalan között írhatta Ferenc. Értékes bepillantást enged a regula alakításának közös munkájába, de főleg azért fontos irat, mert megmutatja Ferenc egyedülálló gondolkodását arról, milyen legyen az elöljáró: irgalmas, és tisztelje testvérei szabadságát is. A 7. versben a másolók a non velis -t (ne akard hogy jobb keresztények legyenek) ut velis -re (hogy akard) változtatták, elvéve ezzel az eredeti kifejezés merészségét.

¹N. miniszter testvérnek: az Úr áldjon meg téged!
²Lelked állapotával kapcsolatban azt mondom neked - amennyire tudom - hogy mindazt, ami akadályoz az Úristen szeretésében, és mindenkit, testvéreket és másokat, akik akadályt gördítenek utadba - még ha mindjárt meg is vernének -, kegyelem gyanánt kell felfognod. ³És így akard és ne másként. ⁴És tedd ezt az Úristen és az irántam való igazi engedelmességből, mert biztosan tudom, hogy ez az igazi engedelmesség. ⁵És szeresd azokat, akik így tesznek veled, ⁶és ne kívánj tőlük semmi mást, mint amit az Úr ad neked. ⁷És ebben szeresd őket, és ne kívánd, hogy jobb keresztények legyenek. ⁸És ez többet jelentsen számodra, mint a remeteélet. ⁹Abból akarom megismerni, szereted-e igazán az Urat és engem, az ő szolgáját és a tiédet, hogy megteszed-e ezt; nevezetesen, hogy ne legyen olyan testvér a világon, akinek, bármilyen súlyosan is vétkezett - miután szemedet látta, és irgalmat kért tőled -, irgalmad nélkül kelljen távoznia. ¹⁰S ha nem kér irgalmat, neked magadnak kell megkérdezned tőle, nem kíván-e irgalmat nyerni. ¹¹És ha utána ezerszer vétkezik is szemed láttára, szeresd őt jobban, mint engem; hogy ezzel az Úrhoz vonzzad őt; légy mindig könyörületes az ilyenekhez. ¹²És alkalomadtán közöld a gvárdiánokkal is, hogy eltökélt szándékod így cselekedni.
¹³A regula azon fejezeteiből, melyek a halálos bűnökről szólnak, az Úr segítségével a pünkösdi káptalanon, ha a testvérek is jónak látják, egy ilyen fejezetet szándékozunk összeállítani: ¹⁴Ha valamelyik testvér az ellenség sugallatára halálosan vétkezik, az engedelmesség erejénél fogva köteles gvárdiánjához fordulni. ¹⁵És egyik testvér se - aki tud bűnéről -, ne szégyenítse meg őt, se le ne nézze, hanem nagy könyörülettel legyen iránta, és bűnét tartsa teljes titokban. Mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. ¹⁶Ugyancsak az engedelmesség erejénél fogva kötelesek őt egy kísérővel őréhez küldeni. ¹⁷És az őr olyan könyörülettel bánjék vele, mint hasonló esetben maga is kívánná, hogy bánjanak vele. ¹⁸És ha más, bocsánatos bűnbe esik valaki, gyónjék meg pap testvérének; ¹⁹ha pedig nincs ott pap, gyónjék meg valamelyik testvérének, míg papot nem talál, aki megadja a törvényes feloldozást, ahogy mondatott. ²⁰Ennek a testvérnek semmi hatalma sincs más penitencia kirovására, mint erre: Menj és többé ne vétkezzél^[35].
²¹Ezt az írást, hogy jobban betartsd, őrizd magadnál Pünkösdig; akkor testvéreiddel itt leszel. ⁽²²⁾ És ezt és minden mást, ami hiányosan van benne a regulában, az Úristen segítségével igyekezzetek megtartani.

Levél Leó testvérhez
(Epistola ad fratrem Leonem, LLeó)

A levél eredetijét a spoletói katedrális kincstárában őrzik. De Ferencnek nemcsak keze nyomát, hanem gondolatát is hűen őrzi: a lelki szabadság tiszteletének tanúbizonysága.

¹Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. ²Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak ezt tanácsolhatnám: ³Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. ⁴És ha lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.

Levél Szent Antalhoz
(Epistola ad S. Antonium, LAnt)

1223 végén vagy 1224 elején fordult Ferenc ezzel a levéllel Antalhoz, akit tisztelete jeléül püspöknek nevezett, s akinek elmondja a ferences teológiai stúdiumok legfőbb feltételét: az imádság és áhítat szellemét semmiképpen nem szabad kioltani. Néhány kéziratban ez a figyelmeztetés a tanulóknak szól: non Iexstinguas helyett non exstinguant szerepel.

¹Antal testvérnek, püspökömnek Ferenc testvér üdvöt kíván! ²Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából előadásokat tartasz a testvéreknek. Vigyázni kell azonban, hogy e stúdium során ki ne oltsd a szent áhítat és imádság szellemét, ahogy az regulánkban áll.

III. rész: Imádságok

Az erények üdvözlése
Salutatio virtutum, ErÜdv)

Celanói Tamás is említi e mű címét,^[1] melynek műfaja a középkorban közkedvelt "laud", a dicséret. Ez a lovagi, udvarló költészettel és a liturgikus dicséret nyelvével egyaránt rokon.

¹  Üdvözlégy Bölcsesség Királyné,
    tartson meg téged az Úr nővéreddel, a szent tiszta
    egyszerűséggel egyetemben.
²  Szent Szegénység Úrnő, tartson meg téged az Úr
    nővéreddel, a szent alázatossággal egyetemben.
³  Szent Szeretet Úrnő, tartson meg téged az Úr
    nővéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben.
⁴  Mindnyájan ti, szent erények,
    tartson meg benneteket az Úr,
    kiből eredtetek és közénk jöttetek.
⁵  Nincs ember a földkerekségen,
    aki csak egyet is meg tudna közületek magának szerezni,
    ha előbb meg nem hal.
⁶  Aki csak egyet is bír közületek,
    és a többi ellen nem vét,
    valamennyiőtöket birtokolja;
⁷  És aki csak egyikőtök ellen vét,
    egyikőtöket sem mondhatja magáénak
    és valamennyiőtök ellen vét.
⁸  És mindegyikőtök megszégyeníti
    a bűnöket és vétkeket.
⁹  A szent Bölcsesség megszégyeníti a
    sátánt és minden gonoszságát.
¹⁰ A szent tiszta egyszerűség megszégyeníti
    e világ minden bölcsességét
    és a test bölcsességét.
¹¹ A szent szegénység megszégyeníti
    a világ minden kapzsiságát, fukarságát és aggályait.
¹² A szent alázatosság megszégyeníti
    a gőgöt, és a világban élő embereket
    s általában mindent, ami a világban van.
¹³ A szent szeretet megszégyenít
    minden ördögi és a testi kísértést,
    úgyszintén minden testi félelmet.
¹⁴ A szent engedelmesség megfékez
    minden testi és érzékies vágyat.
¹⁵ Az engedelmes ember megfegyelmezett testét
    kész alárendelni a lélek szolgálatának,
    alávetni testvére akaratának
¹⁶ és a világ minden emberének,
¹⁷ sőt nemcsak az embereknek,
    hanem a szelíd és vad állatoknak is,
¹⁸ hogy azt tehessék vele, amit akarnak,
    már amennyire az Úr onnét felülről megengedi ezt nekik^[2].

A Boldogságos Szűz üdvözlése
(Salutatio Beatae Mariae Virginis, BSzÜdv)

Ez az imádság sokat elmond arról, hogyan értette és tisztelte Ferenc az Isten anyjának titkát Máriában. Figyeljünk fel az első vers kifejezésére: "ki szűz lévén templommá letté", melyet az új latin szövegkiadás állított helyre.

¹  Üdvözlégy, Úrnőnk,
    szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
    ki szűz lévén templommá lettél,
²  és választottja a szentséges mennyei Atyának,
    ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
    és a Vigasztaló Szentlélekkel.
³  Minden kegyelem teljessége és minden jóság
    lakozott és lakozik tebenned.
⁴  Üdvözlégy te, Isten palotája;
    Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
    Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
⁵  Üdvözlégy te, az ő palástja;
    Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
    Üdvözlégy te, az ő anyja,
⁶  legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.

A Miatyánk kifejtése
(expositio in Pater Noster, MKif)

Az Úr imádságát Ferenc minden imádság mintájának tekintette és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Ferenctől ez az imádság, mégis az övé, hiszen ő állította össze és gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a "Dicséretek minden imaórára" egyik megjegyzése tanúsítja.

¹  Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
    vigasztalónk és Üdvözítőnk.
²  Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
      és a szentekben;
    te világosítod meg őket tudásukban,
    mert te vagy, Uram, a fényesség;
    te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
    te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
    mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
    akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
³  Szenteltessék meg a te neved:
    ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
    hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
    ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
    és ítéleteid mélysége,
⁴  Jöjjön el a te országod:
    hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
    és vezess bennünket a te országodba,
    ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
    barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
⁵  Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
      úgy a földön is:
    hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
    szüntelenül reád gondoljunk,
    hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
    hogy teljes elménkből minden szándékunkat
    feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
    s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
    lelkünk és testünk minden rezdülését
    a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
    felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
    erőnkhöz képest iparkodjunk
    mindenkit szeretetedre gyullasztani,
    mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
      mint a magunkén,
    szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
    és senkit meg nem bántani.
⁶  Mindennapi kenyerünket:
    a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
    add meg nekünk ma:
    annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
    tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
    és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
⁷  És bocsásd meg vétkeinket:
    a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
    szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
    s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
      és közbenjárására.
⁸  Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
      vétkezőknek:
    és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
    hogy teljesen megbocsássunk;
    add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
    s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
    senkinek rosszért rosszal ne fizessünk^[3],
    s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
      hasznára legyünk.
⁹  És ne vígy minket kísértésbe:
    se burkoltba, se nyilvánvalóba,
    se váratlanba, se tartósba.
¹⁰ De szabadíts meg a gonosztól:
    a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
    Dicsőség az Atyának...stb.

Dicséretek minden imaórára
(Laudes ad omnes horas dicendae, DMI)

Ferenc a zsolozsma minden imaórájához elmondta ezt az imádságot. Nem az ő saját szerzeménye, hiszen szinte minden szava a Szentírásból és az egyház liturgiájából való. A szavak megválasztása azonban Ferenc sajátos teológiai szemléletét tükrözi. A záróimádság az ő kedvelt imaformájában Isten megszólításait halmozza.

Kezdődnek azok a dicséretek, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk szerzett. Ő maga a napnak és éjszakának minden imaóráján, nemkülönben a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmája előtt elmondotta ezeket. A dicséret így kezdődik: Szentséges Atyánk, aki a mennyekben vagy stb. a Dicsőséggel együtt, utána következik a dicséret:

¹  Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki van,
    aki volt, és aki eljövendő:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
²  Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicséret,
    dicsőség, tisztelet és áldás:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
³  Méltó a Bárány, aki megöletett,
    hogy övé legyen a hatalom és istenség
    és bölcsesség és erő és tisztelet és dicsőség és áldás:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁴  Áldjuk az Atyát, és a Fiút a Szentlélekkel:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁵  Áldjátok az Urat, az Úr összes művei:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁶  Mondjatok dicséretet Istenünknek mind az ő szolgái,
    és akik félitek az Istent, kicsinyek és nagyok:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁷  Dicsérjék őt, a dicsőségest, az egek és a föld^[4]:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁸  És minden teremtmény, mely a mennyben és a föld felett és a föld alatt van, és amely a tengeren és benne van:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
⁹  Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
¹⁰  Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökké, ámen:
    dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.

¹¹   IMÁDSÁG:
Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy legyen. Ámen.

Az Úr misztériumainak zsolozsmája (Officium passionis Domini, MZs)

Ferenc egészen sajátos zsolozsma-összeállítása ez. Mivel nemcsak Krisztus Passiójáról szól, hanem az üdvösség egész művéről, ezért a fenti magyar címet a francia fordítást követve helyénvalóbbnak gondoltuk, mint a legtöbb kézirat latin címének szószerinti fordítását: "Az Úr kínszenvedésének zsolozsmája". A zsoltárokdőlt betűs szavai ill. sorai Szent Ferenctől származnak.

(BEVEZETÉS)

(Itt kezdődnek azok a zsoltárok, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk az Úr kínszenvedésének tiszteletére, emlékezetére és dicséretére állított össze, s melyeket a nap és az éjszaka megfelelő imaóráin kell mondani. Kezdődnek pedig nagycsütörtök kompletóriumával, mivel a mi Urunk, Jézus Krisztust azon éjszaka árulták el, fogták meg. Tudni való, hogy Szent Ferenc a következő módon végezte ezt a zsolozsmát: először azt az imádságot mondta, melyre Urunk és Mesterünk tanított bennünket: Szentséges Atyánk stb. a dicséretekkel, azaz a Szent, Szent, Szent stb. dicsérettel, mint fentebb. A dicséret és az imádság befejezése után a következő antifónába kezdett: Szentséges Szűz Mária. Az első zsoltárokat Szűz Máriáról mondotta; azután más zsoltárokat is mondott, melyeket úgy válogatott össze és minden elmondott zsoltár végén elmondta a kínszenvedés zsoltárait. A zsoltár végén újból elmondta a Szentséges Szűz Mária antifónát. Ezzel véget ért a zsolozsma.)

I. rész^[5]:- a nagyheti Szent Háromnapra és az évközi hétköznapokra

I. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA

¹  Isten, feltártam előtted életemet, *
    Szemed elé helyezted könnyeimet^[6].
²  Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, *
    és tanácsba gyűltek össze.
³  Rosszal fizettek nekem a jóért, *
    és gyűlölettel szeretetemért.
⁴  Ahelyett, hogy szeretnének, rágalmaztak, *
    én pedig imádkoztam.
⁵  Szent Atyám, ég és föld királya,
    ne távozz el tőlem,*
    mert közel a gyötrelem, és nincs aki megsegítsen.
⁶  Ellenségeim meghátrálnak,
    bármelyik nap hívtalak segítségül,*
    tudtam, hogy valóban Istenem vagy nékem.
⁷  Barátaim és ismerőseim közelítettek és megálltak, *
    és ismerőseim távolabb álltak.
⁸  távol tartottad tőlem ismerőseimet, *
    utálatossá lettem, elárultattam és nincs menekvésem.
⁹  Szent Atyám, ne vond meg tőlem segítségedet, *
    Istenem, tekints reám, segíts meg engem.
¹⁰ Jöjj segítségemre, Uram, *
    Szabadító Istenem.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek,
Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.

Antifóna:

¹  Szentséges szűz Mária,
    nincsen másod a földön az asszonyok között,
²  te a magasságbeli Királynak,
    a mennyei Atyának leánya és szolgálója,
    a mi szentséges Urunknak, Jézus Krisztusnak anyja,
    a Szentlélek jegyese, imádkozzál érettünk
    Szent Mihály főangyallal
    és az egek minden erőivel és összes szentjével
    a te szentséges, szerelmes Fiadnál,
    a mi Urunknál és Mesterünknél.
    Dicsőség az Atyánk. Miképpen.

(Megjegyzendő, hogy ez az antifóna vonatkozik minden imaórára, ez szolgál antifónául, kapitulumul, himnuszul, párversül és könyörgésül, mégpedig a Matutinumban és a többi imaórában egyaránt. Azokon semmi mást nem mondott, mint ezt az antifónát a megfelelő zsoltárokkal. A zsolozsma befejezéseként ezt szokta imádkozni Ferenc:)

Áldjuk az Urat, az élő és igaz Istent,
mondjunk neki mindenkoron
dicséretet, dicsőséget, tiszteletet,
áldást és minden jót. Ámen, ámen. Úgy legyen, úgy legyen.

II. Zsoltár: MATUTINUMRA

¹  Uram, szabadító Istenem, *
    éjjel-nappal tehozzád kiáltottam^[7].
²  Jusson színed elé imádságom, *
    Hajtsd füledet kérésemre.
³  Figyelj lelkemre és szabadítsd meg. *
    Ellenségeim kezéből ragadj ki engem,
⁴  mivel te hoztál ki engem az anyaméhből,
    anyám keblén te voltál reménységem, *
    terád hagyatkoztam az anyaméhtől kezdve,
⁵  Anyám ölétől Istenem te vagy nékem, *
    ne távozz el tőlem.
⁶  Te ismered gyalázatomat, *
    csúfos helyzetemet és szégyenemet.
⁷  Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
    gyalázatot és nyomorúságot szenved a szívem.
⁸  És kerestem ki szánakozzék rajtam, *
    és ki vigasztaljon engem, de nem akadt senki,
⁹  Gonoszok támadtak rám, Istenem, *
    hatalmaskodók csapata tört életemre,
    és semmibe vettek téged.
¹⁰ A sírba szállók közé számítottak, *
    olyan lettem, mint az ember, akinek nincs segítsége,
    szabadon a holtak között.
¹¹ Te vagy az én szentséges Atyám, *
    királyom és Istenem.
¹² Jöjj segítségemre, Uram, *
    Szabadító Istenem.

III. Zsoltár: PRIMÁRA

¹  Könyörülj rajtam Istenem, könyörülj rajtam, *
    mivel benned bízik az én lelkem^[8].
²  Szárnyad árnyékába menekülök, *
    amíg a veszedelem elvonul.
³  Szentséges Atyámhoz, a Fölségeshez kiáltok, *
    az Úrhoz, aki jót tett velem.
⁴  Elküldött az égből és megszabadított engem, *
    csúffá tette elnyomóimat.
⁵  Irgalmát és hűségét elküldte az Isten, *
    és kiragadta életemet hatalmas ellenségeim
    és gyűlölőim kezéből, mivel összefogtak ellenem.
⁶  Lábam elé csapdát állítottak, *
    és lelkemet megalázták.
⁷  Előttem mély vermet ástak, *
    de ők maguk estek bele.
⁸  Kész az én szívem, Isten, kész az én szívem, *
    énekelek és zsoltárt zengek.
⁹  Kelj fel dicsőségem, kelj fel lantom, citerám, *
    felkelek hajnalban.
¹⁰  Hálát adok neked, Uram, a népek között, *
    zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
¹¹  Irgalmasságod nagyobb az égnél, *
    hűséged a fellegekig ér.
¹² Istenem, emelkedj föl az egek fölé, *
    dicsőséged az egész föld fölé.

Megjegyzés: ez a zsoltár mindig a Primára mondandó

IV. Zsoltár: TERTIÁRA

¹  Irgalmazz nekem, Istenem,
    mert rajtam tapodnak az emberek *
    egész nap támadnak és gyötörnek engem^[9].
²  Ellenségeim egész nap tipornak engem, *
    mivel sokan harcolnak ellenem.
³  Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, *
    és gonoszat szóltak ellenem.
⁴  Akik őrizték lelkemet, *
    tanácsba gyűltek össze.
⁵  Kimentek, *
    és összebeszéltek.
⁶  Aki csak rám néz, mind kinevetett, *
    fejét csóválta, és száját félrehúzta.
⁷  Én azonban féreg vagyok, nem ember *
    emberek szégyene, a nép megvetettje.
⁸  Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt,
    különösképpen szomszédaimnak, *
    és ismerőseim félnek tőlem.
⁹  Szent Atyám, ne vond meg tőlem segítségedet, *
    Kelj védelmemre.
¹⁰  Jöjj segítségemre, Uram, *
    Szabadító Istenem.

V. Zsoltár: SEXTÁRA

¹  Nagy szóval az Úrhoz kiáltottam, *
    nagy szóval az Úrhoz könyörögtem^[10].
²  Színe elé tárom imádságomat, *
    és feltárom előtte nyomorúságomat.
³  Elcsügged bennem a lélek, *
    pedig jól ismerted ösvényeimet.
⁴  Az úton, amelyen járni szoktam, *
    a gőgösök titokban tőrt vetettek elém.
⁵  Jobbkezem felé néztem és láttam, *
    és nem volt, aki fölismert volna engem.
⁶  Elveszett minden menedékem, *
    nincs senki, aki törődne életemmel.
⁷  Mivel érted tűrtem gyalázatot, *
    érted borította szégyen az arcomat.
⁸  Idegenné lettem testvéreim előtt, *
    és jövevény anyám fiai előtt.
⁹  Szent Atyám, a házadért való buzgóság emészt, *
    és rám hull a téged átkozóknak gyalázkodása.
¹⁰  és ők ellenem összegyűltek és örvendeztek, *
    tudtomon kívül ostoraimmá lettek.
¹¹  Hajam szálánál is többen voltak, *
    akik ok nélkül gyűlöltek engem.
¹²  Üldözőim és ellenségeim gonoszul összefogtak ellenem, *
    most azt fizettem meg, amit el se vettem.
¹³  Hamis tanúk álltak elő, *
    és arról kérdeztek, amit nem tudtak.
¹⁴  Rosszal fizettek nekem a jóért,
    és rám támadtak, *
    mivel a jóra törekedtem.
¹⁵  Te vagy az én szentséges Atyám, *
    királyom és Istenem.
¹⁶  Jöjj segítségemre, Uram, *
    Szabadító Istenem.

VI. Zsoltár: NÓNÁRA

¹  Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, *
    nézzetek ide és lássátok:
    van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam ^[11]?
²  Mert ebek falkája ólálkodik körülöttem, *
    gonosztevők serege fogott közre.
³  Ők meg vizsgálgattak és bámultak engem: *
    elosztották maguk között ruhámat,
    és köntösömre sorsot vetettek.
⁴  Átlyuggatták kezemet-lábamat, *
    megszámlálták minden csontomat.
⁵  Reám tátották szájukat, *
    mint prédára éhes üvöltő oroszlánok.
⁶  Olyan lettem, mint a víz, amely kiömlött, *
    minden csontom szertehullott.
⁷  És szívem olyan lett, mint a viasz, *
    szétfolyt bensőmben.
⁸  Kiszáradt a torkom mint a cserép, *
    nyelvem odatapadt ínyemhez.
⁹  Enni nekem epét adtak, *
    és szomjúságomban ecettel itattak.
¹⁰ A halál porába vezettek engem, *
    és növelték sebeim fájdalmát.
¹¹ Elaludtam és felkeltem, *
    és szentséges Atyám fölemelt engem dicsőséggel.
¹² Szent Atyám, te megfogtad jobbomat,
    tanácsoddal vezettél, *
    s azután dicsőségre emeltél.
¹³ Hiszen rajtad kívül ki volna nekem az égben? *
    Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön.
¹⁴ Lássátok, lássátok, az Isten én vagyok
    - mondja az Úr *
    fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.
¹⁵ Áldott az Úr, Izrael Istene, aki tulajdon szent
    vérével váltotta meg szolgái lelkét, *
    nem bűnhődik senki, aki benne bízik.
¹⁶ Tudjuk, hogy jön, *
    mert eljön, hogy igazságosan ítéljen.

VII. Zsoltár: VECSERNYÉRE

¹  Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan, *
    ujjongjatok Istennek dicsérő szóval^[12].
²  Mert fölséges az Úr, *
    félelmetes nagy király az egész földön.
³  Mert a Szentséges Mennyei Atya,
    a mi királyunk kezdettől fogva *
    elküldötte szeretett Fiát az égből
    és szabadulást szerzett a föld közepén.
⁴  Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
    zúgjon a tenger egész teljessége, *
    örvendjen a mező és minden, ami rajta van.
⁵  Énekeljetek neki új éneket! *
    Minden föld az Úrnak énekeljen!
⁶  Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, *
    félelmetesebb az összes isteneknél.
⁷  Adjatok az Úrnak, népek családjai,
    adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
    adjatok az Úr nevének dicsőséget.
⁸  Adjátok testeteket áldozatul és
    hordozzátok az ő keresztjét, *
    és kövessétek mindvégig szent parancsait.
⁹  Az egész föld rettegjen előtte, *
    uralkodik az Úr a fáról.

(Nagypéntektől Áldozócsütörtökig idáig kell mondani, Áldozócsütörtök ünnepén pedig az alábbi verseket kell hozzáfűzni:)

¹⁰ És fölment a mennyekbe és ül az égben a szentséges
    Atya jobbja felől; +
    Istenem emelkedj föl az egek fölé, *
    dicsőséged az egész föld fölé.
¹¹ Tudjuk, hogy jön, *
    mert eljön, hogy igazságosan ítéljen.

(És megjegyzendő, hogy Mennybemeneteltől Adventig ugyanígy mondjuk minden nap ezt a zsoltárt, vagyis a Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan kezdetűt a többi sorokkal, és a Dicsőséget ahol a zsoltár végetér, azaz a mert eljön, hogy igazságosan ítéljen sorig. Megjegyzendő, hogy ezeket a zsoltárokat mondjuk Nagypéntektől a Feltámadás vasárnapjáig. Ugyanígy mondandók Pünkösd nyolcadától Adventig és Vízkereszt nyolcadától a Feltámadás vasárnapjáig, kivéve a vasárnapokat és a főünnepeket, melyeken nem mondjuk; más napokon viszont mondjuk.)

II. rész: a húsvéti időre

Nagyszombaton, a szombati nap végén.
VIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA

¹  Istenem, jöjj segítségemre, *
    Uram, siess, segíts meg engem ^[13].
²  Szégyenüljenek meg és szégyenkezzenek, *
    akik életemre törnek.
³  Forduljanak hátra és piruljanak, *
    akik nekem rosszat akarnak.
⁴  Hátráljanak tüstént és piruljanak, *
    akik azt mondták nekem: "Úgy kell neki, úgy kell!"
⁵  Ujjongjanak és örvendjenek benned mind,
    akik téged keresnek, *
    "Áldott legyen az Úr!" - kiáltsák szüntelen,
    akik a te segítségedet várják.
⁶  Én bizony gyámoltalan és szegény vagyok, *
    Istenem, siess hozzám!
⁷  Segítőm és szabadítóm te vagy, *
    én Uram, ne késlekedj!

IX. Zsoltár: HÚSVÉT VASÁRNAP MATUTINUMRA

¹  Énekeljetek az Úrnak új éneket, *
    mert csodákat művelt ^[14]!
²  Megszentelte szerelmes Fiát jobbja, *
    és szentséges karja.
³  Megismertette az Úr üdvösségét, *
    s a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta
    igazságosságát.
⁴  Azon a napon az Úr elküldte irgalmát *
    és éjjel énekét.
⁵  Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, *
    örvendezzünk és ujjongjunk rajta.
⁶  Áldott, aki az Úr nevében jön, *
    Isten az Úr, ő ragyog felettünk.
⁷  Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
    zúgjon a tenger egész teljessége, *
    örvendjen a mező és minden ami rajta van.
⁸  Adjatok az Úrnak, népek családjai
    adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
    adjatok az Úr nevének dicsőséget!

(Húsvét vasárnaptól Mennybemenetel ünnepéig eddig mondjuk mindennap   minden imaórára, kivéve a Vecsernyét, a Kompletóriumot és a Primát.   Mennybemenetel éjszakáján hozzátesszük ezeket a verseket:)

⁹  Föld népei, énekeljetek Istennek, *
    zengjetek zsoltárt az Úrnak.
¹⁰  Zengjetek zsoltárt Istennek,
    aki az egek egei fölé emelkedett, *
    napkelet felé.
¹¹  Íme hallatja szavát, hatalmas szózatát,
    dicsőítsétek Istent Izrael fölött, *
    fölsége és hatalma a felhőkben ragyog.
¹²  Csodálatos az Úr az ő szentjeiben, *
    Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt,
    áldott az Isten.

(Megjegyzendő, hogy ezt a zsoltárt a fenti versekkel Mennybemeneteltől Pünkösd nyolcadáig kell mondani Matutinumra, Tertiára, Sextára és Nonára. A Dicsőség az Atyának verset az Áldott az Isten szavak után kell mondani és nem másutt.
    Az is megjegyzendő, hogy a Pünkösd nyolcada és Advent és a Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé eső vasárnapokon és főbb ünnepeken csak a Matutinumra kell mondani, mivel az Úr Nagycsütörtökön ette meg tanítványaival a Húsvétot. De ha úgy tetszik, Matutinumra és Vecsernyére más zsoltárt is lehet választani, éspedig az Áldalak, Uram kezdetűt^[15], ahogyan a zsoltároskönyvben található. Ezt Húsvéttól Mennybemenetelig lehet imádkozni és nem tovább.)

PRIMÁRA: Zsoltár III.

TERTIÁRA, SEXTÁRA ÉS NONÁRA: IX. Zsoltár

VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár

III. rész: vasárnapokra és nagyobb ünnepekre

(A következő zsoltárokat szintén Boldogságos Ferenc atyánk állította össze. Ezeket az Úr szenvedéséről szóló előbbi zsoltárok helyett Pünkösd nyolcada és Advent és Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé eső vasárnapokon és jelesebb ünnepeken kell mondani. de jól értsük meg, hogy éppen azon a napon kell mondani, mert ez az Úr Húsvétja.)

KOMPLETÓRIUMRA: VIII. Zsoltár

MATUTINUMRA: IX. Zsoltár

PRIMÁRA: III. Zsoltár

X. Zsoltár: TERTIÁRA

¹  Ujjongjatok az Úrnak, minden földek,
    nevének dicsőségéről zsoltárt zengjetek, *
    dicsérjétek dicsőségét ^[16]!
²  Mondjátok Istennek: "Milyen félelmetesek
    a te műveid, Uram!" *
    Erőd nagysága miatt hízelegnek neked ellenségeid.
³  Az egész föld imádjon téged és zsoltározzon neked, *
    nevednek zsoltárt zengjen!
⁴  Jöjjetek, hallgassátok, én elbeszélem nektek,
    mind, akik félitek az Istent, *
    mi mindent tett velem.
⁵  Ajkam hozzá kiáltott, *
    s nyelvem magasztalta őt.
⁶  Szavamat meghallgatta szent templomából, *
    és színe elé hatolt a kiáltásom.
⁷  Áldjátok a mi Urunkat, nemzetek, *
    hangos szóval hirdessétek dicséretét.
⁸  Áldott legyen benne a föld minden népe, *
    minden nemzet magasztalja őt!
⁹  Áldott az Úr, Izrael Istene, *
    aki egyedül művel nagy csodákat!
¹⁰  Áldott legyen fönséges neve mindörökké, *
    fölségével teljék be az egész föld, ámen, ámen.

XI. Zsoltár: SEXTÁRA

¹  Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, *
    Jákob Istenének neve oltalmazzon^[17]!
²  Ő küld segítséged neked szent templomából *
    Sionból oltalmaz téged.
³  Emlékezzék összes áldozatodra, *
    és legyen kövér égőáldozatod.
⁴  Töltse be szíved vágyait, *
    és váltsa valóra minden terved.
⁵  Hadd örvendezzünk győzelmednek, *
    és Urunk Istenünk nevében fölmagasztaltatunk.
⁶  Teljesítse az Úr minden kérésedet;
    most már tudom, hogy elküldötte az Úr
    az ő Fiát Jézus Krisztust, *
    és megítéli a népeket igazságban.
⁷  A szegényeknek az Úr lett menedéke,
    a szükség és gyötrelem napjaiban
    egyetlen segítsége, *
    benned bízik aki nevedet ismerte.
⁸  Áldott az Úr, az én Istenem,
    mert ő lett az én oltalmam és menedékem, *
    a gyötrelem napján.
⁹  Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom *
    ő az én irgalmas Istenem.

XII. Zsoltár: NÓNÁRA

¹  Te vagy, Uram, én reményem,
    ne hagyj soha szégyent érnem, *
    igazságodban szabadíts meg és ments meg engem^[18].
²  Hajlítsd hozzám füledet, *
    és segíts meg.
³  Légy nekem oltalmazó Istenem,
    megerősített hajlékom, *
    hogy megszabadíts engem.
⁴  Mert te vagy, Uram, az én türelmem, *
    ifjúkorom óta, Uram, az én reménységem.
⁵  Az anyaméhtől te vagy a támaszom,
    anyám öle óta a védelmezőm, *
    szüntelenül rólad szól énekem.
⁶  Teljék el szám dicsérettel,
    hadd énekeljem dicsőségedet, *
    egész nap magasztalásodat.
⁷  Hallgass meg, Uram, mert irgalmad jóságos *
    tekints rám mérhetetlen könyörületeddel.
⁸  És ne fordítsd el szolgádtól arcodat, *
    sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm.
⁹  Áldott az Úr, az én Istenem, mert ő lett támaszom, *
    és gyötrelmeim napján az én menedékem.
¹⁰ Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom, *
    ő az én irgalmas Istenem.

VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár

IV. rész: Adventre

(Kezdődnek azok a zsoltárok, melyeket szintén Boldogságos Ferenc atyánk állított össze. Ezeket az Úr szenvedéséről szóló előbbi zsoltárok helyett Adventtől Karácsony vigíliájáig kell mondani, és nem tovább.)

XIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA

¹  Meddig lesz még, Uram?
    végképp megfeledkeztél rólam: *
    meddig fordítod el még tőlem arcodat^[19]?
²  Meddig rejtsem gondjaimat lelkembe, *
    fájdalmamat szívembe naphosszat?
³  Meddig kerekedik még fölém ellenségem? *
    tekints rám és hallgass meg, én Uram, Istenem!
⁴  Adj világosságot szememnek,
    nehogy halálba szenderüljön, *
    hogy ellenségem ne mondhassa: Legyőztem!
⁵  Sanyargatóim se ujjongjanak, ha ingadozom, *
    mert én irgalmadban bíztam.
⁶  Hadd örvendjen szívem, hogy megszabadítasz;
    énekelek majd az Úrnak, aki jót tett velem, *
    és zsoltárt zengek a fölséges Úr nevének.

XIV. Zsoltár: MATUTINUMRA

¹  Hálát adok neked, Uram, szentséges Atyám,
    ég és föld királya, *
    mert megvigasztaltál^[20].
²  Isten, te vagy az én szabadítóm, *
    bizalommal tölt el és nem félek.
³  Erősségem és dicsőségem az Úr, *
    ő lett nékem szabadulásom.
⁴  Jobbodat, Uram, felmagasztalta ereje,
    jobbod, Uram, az ellenséget megverte, *
    dicsőséged nagyságában megbuktattad ellenfeleimet.
⁵  Lássák ezt a szegények, és örüljenek, *
    keressétek az Istent és éledjen lelketek.
⁶  Dicsérje őt az ég és a föld, *
    a tenger és minden ami benne él.
⁷  Mert Isten megszabadítja Siont, *
    Júda városait felépíti.
⁸  Ott lesz az ő lakóhelyük, *
    és az lesz örökségük.
⁹  Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
    és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

PRIMÁRA: III. Zsoltár

TERTIÁRA: X. Zsoltár

SEXTÁRA: XI. Zsoltár

NÓNÁRA: XII. Zsoltár

VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár

(Megjegyzendő, hogy az egész zsoltárt nem kell végig elmondani, hanem csak az Adjátok testeteket áldozatul verssel bezárólag. Ennek elmondása után következik a Dicsőség az Atyának. A Vecsernyét Adventtől Karácsony vigíliájáig bezárólag így kell végezni.)

V. rész: Urunk Születésétől Vízkereszt nyolcadáig

XV. Zsoltár: KARÁCSONY VECSERNYÉJÉRE

¹  Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *
    ujjongjatok az Úrnak, az élő és igaz Istennek^[21],
²  Mert fölséges az Úr, *
    félelmetes nagy király az egész földön.
³  Mert szentséges mennyei Atyánk,
    a mi királyunk öröktől fogva,
    elküldte szeretett Fiát az égből, *
    és ő született a Boldogságos Szűz Máriától.
⁴  És ő engem így szólított: Atyám vagy te, *
    én pedig elsőszülöttemmé teszem őt,
    fölségessé a föld királyai között.
⁵  Azon a napon az Úr elküldte irgalmát *
    és éjjel énekét.
⁶  Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, *
    örvendezzünk és ujjongjunk rajta.
⁷  Mert szentséges szeretett gyermek adatott nékünk,
    értünk született útközben és jászolba tétetett, *
    mivelhogy nem jutott hely a szálláson.
⁸  Dicsőség a magasságban az Úristennek, *
    és a földön békesség a jóakaratú embereknek.
⁹  Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
    zúgjon a tenger egész teljessége, *
    örvendjen a mező és minden ami rajta van.
¹⁰  Énekeljetek neki új éneket! *
    Minden föld az Úrnak énekeljen!
¹¹  Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, *
    félelmetesebb az összes isteneknél.
¹²  Adjatok az Úrnak, népek családjai,
    adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
    adjatok az Úr nevének dicsőséget.
¹³  Adjátok testeteket áldozatul és
    hordozzátok az ő keresztjét, *
    és kövessétek mindvégig szent parancsait.

(Megjegyzendő, hogy ezt a zsoltárt kell mondani Karácsonytól Vízkereszt nyolcadáig, Ha valaki Boldogságos Ferenc fenti zsolozsmáját szeretné imádkozni, így tegye: először mondja el a Miatyánkot a dicséretekkel, vagyis a Szent, szent, szent kezdetűt. A dicséretek és az imádság végeztével kezdődik a Szentséges Szűz Mária antifóna a nappal és az éjszaka megfelelő imaórájára rendelt zsoltárral. És mély tisztelettel végezzék.)

Buzdítás Isten dicséretére
(Exhortatio ad laudem Dei, BD)

A Naphimnusz előfutára ez az imádság. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtést Isten dicséretére.

¹  Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet.
²  Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
³  Mindnyájan féljétek az Urat, dicsőítsétek őt.
⁴  Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled.
⁵  Dicsérjétek őt ég és föld.
⁶  Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat.
⁷  Isten fiai, áldjátok az Urat.
⁸  Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta, alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
⁹  Minden lélek dicsérje az Urat!
¹⁰  Dicsérjétek az Urat, mert jó; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
¹¹  Minden teremtmények, áldjátok az Urat!
¹²  Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat!
¹³  Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat!
¹⁴  Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat!
¹⁵  Méltó a bárány, aki megöletett, hogy megkapja a dicsőítést, dicsőséget és a tiszteletet!
¹⁶  Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység!
¹⁷  Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben^[22]!