Assisi Szent Ferenc művei
Előszó
Ez a fordítás először 1989-ben látott napvilágot Esztergomban, a ferences rend magánkiadásaként, korlátozott példányszámban. Amikor az Agape kiadó most megjelenteti Szent Ferenc műveit, egyrészt ennek a szerény vállalkozásnak lép a nyomába. Másrészt viszont helyénvaló, hogy a ferences források, tehát Ferenc műveinek és a róla szóló XIII. és XIV. századi életrajzoknak a sorozata éppen a rendalapító saját műveivel induljon. Egy kötetben összegyűjtve először a francia ferencesek adták ki ezeket 1968-ban.[1] Ezt követte az amerikai (1972[2]), és az olasz[3] kiadás. Németül és hollandul nem egy kötetben, hanem sorozatban jelentek meg a ferences források. Ezt a módszert követi az Agapé kiadó sorozata is. Ezzel a vállalkozással - reméljük mielőbb - magyarul is olvasható lesz az Assisi Szent Ferenc életére vonatkozó mindegyik forrás.
Ferenc műveit magyarul utoljára 1981-ben adták ki a Szt. István Társulatnál, Az egyszerűség útja címmel. Ez a kiadás Dr. Balanyi György piarista történész fordítását tartalmazza, amely régebben, az ötvenes években készült. Átdolgozására néhány régies fordulatán kívül azért volt szükség, mert a II. Vatikáni zsinat óta igen komoly szövegkritikai és irodalomtörténeti forráskutatás indult meg a ferences rendben. Ennek gyümölcseként Kajetan Esser OFM új kritikai kiadást készített a latin eredetiről 1978-ban. Ezután indult meg a modern nyelvű, kritikai igényű fordítások sorozata. Esser művét bővített és javított formában Engelbert Grau OFM adta ki újra 1989-ben. Ezeket a szövegkiadásokat Balanyi nem ismerhette, s innen adódik, hogy fordítása már nem felel meg a mai igényeknek, sem a lelkiség, sem a nyelvi kifejezés, sem filológiai részletek szempontjából. A ferences források kutatásának mai állapotát vettük figyelembe, amikor Balanyi maradandó nyelvi értékeit átmentve korszerű fordításra törekedtünk.
Az egyes művek magyar címe alatt hozzuk a latin címet, mellette a magyar cím rövidítését. A kritikai kiadásokat követve ma versekre osztjuk a nagyobb egységeket, ezek számozása fölemelt vastag számmal történt. Az idézeteket tehát - a szentírási helyek mintájára - így jelöljük meg: Int 4,3 - a 4. intelem 3. verse; LRend 46 - Az egész Rendhez írt levél 46. verse.
Várnai Jakab OFM
I. rész:
Életszabályok
Intelmek
(Admonitiones, Int)
Egy névtelen domonkos kézirat arról tanúskodik, hogy Ferenc Intelmeinek gyűjteménye már 1231-ben kézről-kézre járt Párizsban. Jellege a középkori reportatio: egy hallgató lejegyezte Ferencnek a Szentíráshoz fűzött tanításait a káptalanok során. Összességében nézve, az Intelmek a testvéri szeretetben kibontakozó lelki szegénység dicsérete. Megmutatkozik bennük Ferenc felfogásának mélysége az evangéliumi szegénységet illetően.
Az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ezek tiszteletre méltó atyánk, Szent Ferenc szent intelmeinek szavai, melyeket valamennyi testvérhez intézett.
1. Az Úr testéről
1Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. 2Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. 3Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. 4Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. 5Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. 6Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. 7De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket. 8Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. 9Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak. 10Hiszen maga a Magasságbeli tanúsítja: Ez az én testem és vérem, az én új szövetségemé [mely sokakért kiontatik]; 11és: aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. 12Tehát az Úrnak híveiben lakozó lelke az, aki veszi az Úr szentséges testét és vérét; 13mindenki más, akiben nincs ebből a lélekből, és mégis venni merészeli a szentséget, ítéletét eszi és issza[1].
14Nos tehát emberek fiai, meddig lesztek még nehéz szívvel? 15Miért nem ismeritek meg az igazságot és miért nem hisztek Isten Fiában? 16Íme, nap nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; 17nap nap után közénk jön alázatos külsőben; 18nap nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát. 19És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. 20És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, 21akként mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére. 22Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig[2].
2. A saját akarat gonoszságáról
1Az Úr így szólt Ádámhoz: Minden fáról egyél; de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél[3]. 2Ádám tehát a paradicsom minden fájáról ehetett, és míg nem szegült ellene az engedelmességnek, nem vétkezett. 3Mert a jó tudás fájáról az eszik, aki akaratát a maga kizárólagos tulajdonának tartja és aki felfuvalkodik azon jók miatt, amiket az Úr mond és művel általa. 4És így a gonosz lélek csábítása és a parancs megszegése révén megterem a rossz tudás gyümölcse. 5Természetes tehát, hogy bűnhődnie kell miatta.
3. A tökéletes engedelmességről
1Az Úr ezt mondja az evangéliumban: Aki nem mond le mindenéről, amije van, nem lehet az én tanítványom, 2és aki meg akarja menteni lelkét, elveszíti azt. 3Az az ember hagyja el mindenét, amije van s veszíti el testét, aki az engedelmesség jegyében tökéletesen elöljárója kezébe adja magát. 4Tehát tökéletes engedelmességnek számít minden, amit mond és tesz, feltéve, hogy tudatában van annak, hogy amit tesz, jó, és nincs ellentétben elöljárója akaratával. 5És ha valaha megtörténnék, hogy az alárendelt jobbnak és lelke szempontjából célravezetőbbnek lát valamit, mint amit elöljárója parancsol, áldozza fel önként saját akaratát Istennek, s helyette elöljárójáét igyekezzék cselekedettel valóra váltani. 6Mert ez a szeretetből fakadó engedelmesség, mely egyformán eleget tesz Istennek és a felebarátnak. 7Ha pedig az elöljáró olyasmit találna parancsolni, ami lelke üdvössége ellen van, az alárendelt, ha nem is teljesíti parancsát, azért ne forduljon el tőle. 8És ha emiatt üldözést szenvedne valakiktől, csak annál jobban szeresse az illetőket Istenért. 9Mert aki inkább vállalja az üldöztetést, semhogy elszakadjon testvéreitől, az igazán megmarad a tökéletes engedelmességben, mert életét adja testvéreiért. 10Mert bizony sok szerzetes van, aki azzal az ürüggyel, hogy jobban látja a dolgokat, mint elöljárói parancsolják neki, hátra tekintget és saját akaratának hányadékához tér vissza[4]. 11Az ilyenek gyilkosok, és rossz példájukkal számtalan lélek vesztét okozzák.
4. Hogy senki se sajátítsa ki magának az elöljáróságot
1Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak - mondja az Úr. 2Akik mások fölé rendeltettek, ne dicsekedjenek jobban elöljáróságukkal, mintha kizárólag testvéreik lábának mosogatására volnának rendelve. 3És ha hivataluk elvesztése jobban megzavarja őket, mint a lábmosás feladatának elvonása, lelkük veszedelmére csak annál inkább vetik magukat kincsek[5] gyűjtésére
5. Hogy senki se fuvalkodjék fel, hanem az Úr keresztjében dicsekedjék
1Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott. 2És íme, az összes teremtények, melyek az ég alatt találhatók, a maguk módján jobban szolgálják és ismerik Teremtőjüket és készségesebben engedelmeskednek neki, mint te. 3És nem is a gonosz lelkek feszítették őt keresztre, hanem velük szövetkezve te feszítetted és feszíted meg újra meg újra, valahányszor a vétkekben és a bűnökben gyönyörűségedet találod. 4És vajon mivel dicsekedhetsz? 5Mert ha olyan éles elméjű és bölcs volnál is, hogy rendelkeznél a tudományok teljességével, értenéd a különféle nyelveket, mélyen bele tudnál merülni az ég titkainak fürkészésébe, mindezzel nem dicsekedhetnél, 6mert íme, egyetlen ördög többet tudott az égi dolgokról és most többet tud a földiekről, mint valamennyi földi ember együttvéve. Még akkor is többet tudna, ha akadna, aki az Úrtól a legteljesebb bölcsesség különleges ismeretét kapná. 7De nem dicsekedhetnél azzal sem, ha szebb és gazdagabb volnál mindenkinél, sőt, még ha csodákat művelnél és az ördögöket is ki tudnád űzni, mert mindez ellenkezne képességeiddel és nem tartozna reád. 8Ellenben igenis dicsekedhetünk erőtlenségeinkkel és a mi Urunk Jézus Krisztus szent keresztjének mindennapi hordozásával[6].
6. Az Úr követéséről
1Mindannyian figyeljünk, testvéreim, a jó pásztorra, aki vállalta a kereszt gyötrelmét juhai megmentéséért. 2Az Úr juhai követték őt a szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban, s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól. 3Nagy szégyen tehát ránk, Isten szolgáira, hogy míg a szentek cselekedték a nagy tetteket, mi csupán tetteik hirdetésével akarunk dicsőséget és tiszteletet kivívni magunknak.
7. Hogy a jó cselekedet nyomon kísérje a tudományt
1Azt mondja az Apostol: A betű öl, a lélek pedig éltet[7]. 2Betű által halnak meg azok, akik csak a szavakat óhajtják tudni, hogy így bölcsebbnek tűnjenek fel másoknál; s így akarnak nagy vagyont szerezni, hogy azt rokonaik és barátaik közt szétoszthassák. 3És betű által halnak meg azok a szerzetesek is, akik nem akarják követni a Szentírás (szó szerint: szent betű) szellemét, hanem beérik a szavak merő tudásával és értelmezésével. 4És viszont azokat élteti a Szentírás szelleme, akik egész tudományukat, melyet szereztek és még szerezni kívánnak, nem a testnek tulajdonítják, hanem szóval és példaadással a fölséges Úristennek adják vissza, akitől minden jó ered.
8. Az irigység bűnének kerüléséről
1Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által, 2és nincs aki jót cselekedne, nincs egyetlen egy sem. 3Bárki irigykedik tehát testvérére a jó miatt, amit mond és cselekszik általa az Úr, a káromlás bűnét követi el, mivel a Magasságbelire irigykedik[8], aki minden jót mond és cselekszik.
9. A szeretetről
1Az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket [tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért][9]. 2Igazán az szereti ellenségét, aki nem a rajta elkövetett jogtalanságot fájlalja, 3hanem Isten szerelméért a fele-barátja által elkövetett bűnön bánkódik, 4és tetteivel mutatja meg iránta érzett szeretetét.
10. A test megfenyítéséről
1Sokan vannak, akik ha vétkeznek vagy jogtalanságot szenvednek, mindjárt ellenségüket vagy felebarátjukat okolják miatta. 2Pedig nem így áll a dolog. Mert íme, mindenki közvetlen hatalmában tartja ellenségét, azaz testét, mellyel vétkezni szokott. 3Boldog tehát az a szolga[10], aki az ily módon hatalmába adott ellenséget állandóan fogva tartja és bölcsen óvakodik tőle. 4Mert amíg így cselekszik, semmiféle látható vagy láthatatlan ellenség nem árthat neki.
11. Hogy senki másnak bűnén meg ne botránkozzék
1Isten szolgájának semmi máson nem szabad fennakadnia, csak a bűnön. 2Ha tehát valaki bármi módon vétkezik, és Isten szolgája nem szeretetből jön ki sodrából, és haragra gerjed emiatt, vétket halmoz magára. 3Isten azon szolgája ellenben, aki semmi miatt nem gerjed haragra és nem jön ki a sodrából, helyesen és tulajdon nélkül él. 4És boldog az, aki semmit sem tart meg magának, hanem visszaadja a császárnak, ami a császáré és Istennek ami az Istené[11].
12. Az Úr lelkének megismeréséről
1Hogy Isten szolgájában megvan-e az Úr lelke, azt legbiztosabban erről lehet megismerni: 2ha Isten valami jót művel általa, teste, mely ellensége minden jónak, nem fuvalkodik fel, 3hanem ellenkezőleg, csak annál hitványabbnak tartja és minden más embernél kisebbnek érzi magát.
13. A türelemről
1Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak[12]. Isten szolgája mindaddig nem láthatja, mennyi türelem és alázatosság lakozik benne, amíg minden kedve szerint történik. 2Amikor eljön az idő, hogy akiknek kedvében kellene járniok, ellenére cselekszenek, amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több.
14. A lelki szegénységről
1Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. 2Sokan vannak, akik állhatatosak az imádságban és a zsolozsma végzésében, sokat böjtölnek és sanyargatják testüket, 3de egyetlen szón, melyet magukra nézve sértőnek éreznek, vagy valami semmiségen, amit elvesznek tőlük, mindjárt megbotránkoznak és fölháborodnak. 4Az ilyenek nem lelki szegények; mert aki igazán lelki szegény, az magát gyűlöli, és azt szereti, aki őt arcul üti[13].
15. A békéről
1Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak hívatnak[14]. 2Igazán békességszerzők azok, akik a mi Urunk Jézus Krisztus szerelméért e világ minden szenvedése közepett is megőrzik lelküknek és testüknek békéjét.
16. A szív tisztaságáról
1Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent[15]. 2Igazán tisztaszívűek azok, akik a földieket megvetik, az égieket keresik és nem szűnnek meg tiszta szívvel és lélekkel imádni és szemlélni az Urat, az élő és igaz Istent.
17. Isten alázatos szolgájáról
1Boldog az a szolga[16], aki nem bízza el magát jobban a miatt a jó miatt, amit általa mond és művel az Úr, mint amiatt, amit más által mond és művel. 2Vétkezik az olyan ember, aki inkább akar kapni felebarátjától, mint hogy magát az Úristennek átadja.
18. A felebarát iránti részvétről
1Boldog ember, aki mindabban elviseli felebarátja gyarlóságát, amiben - hasonló körülmények közt - maga is kívánná, hogy elviseljék őt. 2Boldog a szolga, aki minden jót az Úristennek ad vissza, mert aki visszatart magának valamit, Urának Istenének pénzét rejti el magába, és amiről azt hitte, hogy az övé, elvétetik tőle[17].
19. Isten alázatos szolgájáról
1Boldog a szolga, ki az emberek magasztalása és dicsőítése közepett nem gondolja magát különbnek, mint amikor hitványnak, együgyűnek és megvetésre méltónak tartják. 2Mert az ember annyit ér, amennyit Isten szemében ér, és semmivel sem többet. 3Jaj annak a szerzetesnek, akit mások magas polcra helyeztek, és a maga jószántából nem akar onnét leszállni. 4De boldog az a szolga[18], akit nem a maga jószántából helyeztek magasba, és mindig arra vágyik, hogy mások tapossanak rajta.
20. A jó és hiú szerzetesről
1Boldog az a szerzetes, aki nem találja másban gyönyörűségét és örömét, mint egyedül az Úr szent beszédeiben és műveiben, 2s ezekkel örömben és vigasságban[19] Isten szeretetére indítja embertársait. 3De jaj annak a szerzetesnek, aki hiú és üres beszédekben leli gyönyörűségét és ezekkel nevetésre készteti embertársait.
21. A hiú és fecsegő szerzetesről
1Boldog a szolga, aki nem a jutalom reményében beszél, nem tárja fel minden gondolatát és késedelmes a szólásra, és bölcsen megfontolja, mit kell mondania és felelnie. 2De jaj annak a szerzetesnek, aki a jókat, amiket az Úr jelentett ki neki, nem zárja szívébe, és nem tettekkel, hanem inkább jutalomra áhítozó beszédekkel kívánja azokat tudtára adni az embereknek. 3Az ilyen szerzetes elveszi jutalmát[20], és hallgatói csekély haszonnal távoznak tőle.
22. A fenyítésről
1Boldog a szolga, aki a rendreutasítást, vádaskodást és dorgálást éppen olyan béketűréssel fogadja mástól, mint fogadná tulajdon magától. 2Boldog a szolga, aki a feddésbe szelíden belenyugszik, szerényen szót fogad, alázatosan bevallja hibáját és készségesen elégtételt ad. 3Boldog a szolga, aki késedelmes a mentegetőzésre, és alázatosan elviseli a megszégyenítést és dorgálást olyan bűnért is, melynek elkövetésében nem hibás.
23. Az alázatosságról
1Boldog a szolga, aki alárendeltjei között éppoly alázatos tud lenni, mint amikor urai közt forgolódik. 2Boldog a szolga, aki állandóan fenyítő hatalom alatt áll. 3Hű és okos szolga az[21], aki minden vétségéért kész bűnhődni, bensőleg töredelmes bánattal, külsőleg pedig gyónással és az elégtétel cselekedeteivel.
24. Az igazi szeretetről
1Boldog a szolga, aki betegségében - amikor az nem tud szolgálatára lenni - éppúgy szereti testvérét, mint egészséges korában, mikor szolgálatára tud állni.
25. (ugyanarról)
1Boldog a szolga, aki távollétében éppúgy szereti és félti testvérét, mint jelenlétében; és háta mögött sem mond semmi olyat, amit jelenlétében szeretettel meg ne mondhatna.
26. Hogy Isten szolgái tiszteljék a klerikusokat
1Boldog a szolga, aki bizalommal van a római Szentegyház előírásai szerint dicséretesen élő klerikusok iránt. 2De jaj azoknak, akik lenézik őket. Mert ha mindjárt bűnösök is, senkinek sincs joga ítélkezni fölöttük, mert az Úr kizárólag magának tartja fenn megítélésüket. 3Minél nagyobb ugyanis a hivatal, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére fölött gyakorolnak - ők veszik magukhoz, és egyedül ők szolgáltatják ki másoknak -, 4annál nagyobb a bűn is, melyet ellenük elkövetnek, nagyobb minden más emberénél a világon.
27. A vétket kizáró erényről
1Ahol szeretet és bölcsesség van,
ott nincs sem félelem, sem tudatlanság.
2Ahol türelem és alázatosság van,
ott nincs sem harag, sem felindulás.
3Ahol vigasság és szegénység van,
ott nincs sem kapzsiság, sem zsugoriság.
4Ahol nyugalom és elmélkedés van,
ott nincs sem aggályoskodás, sem szertelenkedés.
5Ahol az Úr félelme őrzi a kaput[22],
ott nincs helye az ellenségnek a betörésre.
6Ahol irgalom és tapintat van,
ott nincs sem pazarlás, sem keményszívűség.
28. A jónak elrejtéséről, hogy el ne vesszen
1Boldog a szolga, aki kincseket gyűjt a mennyben, melyeket az Úr mutatott neki, s melyeket nem siet jutalom reményében az emberek elé tárni, 2mivel maga a Magasságbeli fogja kinyilvánítani az ő tetteit mindenki előtt, aki előtt jónak látja. 3Boldog a szolga, aki szívében megőrzi Urának és Istenének titkait[23].
AZ IGAZI ÉS TÖKÉLETES BOLDOGSÁGRÓL
(DE VERA ET PERFECTA LAETITIA, ITB)
Ferencnek ezt a tanítását sokáig csak a Fioretti 8. fejezetében olvasható történetből ismertük. B. Bughetti 1927-ben egy kéziratban megtalálta ennek forrását, az alábbi diktált művet. Hangvételében közel áll az Intelmekhez, különösen az ötödikhez. A Fioretti elbeszéléséről kiderül, hogy eredetileg hasonlat, és ez indokolja, hogy az Intelmek után közöljük. Keletkezési idejét nem ismerjük, de a párizsi magiszterekre és főpapokra történő hivatkozás a rend széleskörő elterjedését feltételezi.
1Egy nap az Angyalos Boldogasszonyban boldog Ferenc magához hívta Leó testvért és azt mondta:
- Írjad, Leó testvér.
2Ő így válaszolt:
- Készen vagyok.
3- Írjad - mondta -, mi az igazi öröm. 4Hírvivő jön és azt mondja, hogy Párizsban minden teológiai doktor belépett a Rendbe, írjad, nem ez az igazi öröm. 5Ugyanígy, minden főpap a hegyeken túl, érsekek és püspökök, és ugyanígy a francia és az angol király is; írjad, nem ez az igazi öröm. 6Ugyanígy, testvéreim a hitetlenek közé mentek és mindet megtérítették a hitre; vagy hogy annyi kegyelmet kapok Istentől, hogy betegeket gyógyítok és sok csodát teszek: mondom neked, mindez nem az igazi öröm.
7- Dehát mi az igazi öröm?
8- Perugiából jövök vissza és késő éjjel érek ide és tél van, esős, sáros idő, és olyan hideg, hogy habitusom széléről jégcsapok lógnak és a lábamat verdesik és ezekből a sebekből vér folyik. 9És nyakig sárosan, átfázva, jéggel borítva a kapuhoz jövök, és miután hosszasan kopogtam és kiáltoztam, egy testvér jön és megkérdezi: Ki vagy? Válaszolok: Ferenc testvér. 10És ő azt mondja: menj innét, nem illik ilyenkor járkálni, nem jöhetsz be. 11És amikor újra zörgetek, azt válaszolja: Menj innét, te együgyű és tanulatlan alak vagy, mostantól fogva ne gyere közénk, annyian vagyunk és olyan fontosak vagyunk, hogy nincs rád szükségünk. 12De én még mindig ott állok a kapunál és mondom: Isten szerelméért, engedjetek be éjszakára. 13És ő így válaszol: Nem engedlek. 14Menj a menhelyre és kérj ott helyet! 15Mondom neked, hogy ha megtartom türelmemet és nem indulok fel - ez az igazi öröm és igazi erény és a lélek üdvössége.
A meg nem erősített regula
(Regula non bullata, 1Reg)
Ferenc életformájának első megfogalmazását III. Ince hagyta jóvá szóban, 1209-ben. A közösség számbeli növekedése, belső szerveződése (1217-ben provinciákra osztják fel), az 1215-ös lateráni zsinat megújuló szelleme, a noviciátus 1220-as bevezetése kiegészítéseket, átdolgozásokat, javításokat tett szükségessé. Ez a közös munka a káptalanokon folyt; a regula alábbi formáját 1221-ben állították össze. A 22-24. fejezetek talán még ebben sem voltak benne, műfajukban annyira nem illenek regulába. Érthető Bartolomeo di Sassoferrato XIV.sz-i jogász megjegyzése: "A testvérek élete olyan újdonság, hogy előzmény hiányában nem lehet rá formulát alkalmazni".
1Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen. 2A Jézus Krisztus evangéliuma szerinti élet, melynek engedélyezését és megerősítését Ferenc testvér a pápa úrtól kérte, s melyet a pápa úr számára s mostani és leendő testvérei számára engedélyezett és megerősített, ebben áll: 3Ferenc testvér és a szerzet minden utána következő feje engedelmességet és hódolatot ígér Ince pápa úrnak és utódainak. 4A többi testvér viszont Ferenc testvérnek és utódainak fogad engedelmességet.
1. Hogy a testvérek tulajdon nélkül, engedelmességben és tisztaságban éljenek
1A testvérek regulája és élete röviden ez: éljenek engedelmességben, tisztaságban és tulajdon nélkül, és kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus tanításait és nyomdokait, aki ezt mondja: 2Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben, aztán jöjj és kövess engem. 3És: Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem 4És: Ha valaki hozzám akar jönni, de nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még önnön lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 5És mindaz, aki elhagyja házát vagy fivéreit vagy nővéreit vagy apját vagy anyját vagy feleségét vagy gyermekeit vagy földjeit érettem, százannyit kap, és az örök életet fogja örökölni[24].
2. A testvérek felvételéről és ruházatáról
1Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életmódot és kérésével a testvérekhez fordul, ezek fogadják őt szeretettel. 2Ha az illető állhatatosan kitart szándéka mellett, hogy elfogadja életmódunkat, nagyon vigyázzanak a testvérek, hogy bele ne ártsák magukat ügyes-bajos dolgainak intézésébe, hanem amilyen gyorsan csak tehetik, mutassák be miniszterüknek.
3A miniszter pedig szeretettel fogadja őt, bátorítsa és gondosan tárja fel előtte életünk mibenlétét. 4Ennek megtörténte után a jelölt, ha akarja és lelkének kára nélkül megteheti, adja el mindenét, és igyekezzék a befolyt összeget a szegények közt szétosztani. 5A testvérek és a miniszter legyenek nagyon óvatosak, és semmiképpen se avatkozzanak bele anyagi ügyeinek intézésébe. 6Pénzt ne fogadjanak el tőle még harmadik személy közvetítésével sem; 7de ha rászorulnak, más szegények példájára, a fennforgó szükség címén egyet és mást elfogadhatnak; kivéve pénzt.
8Ha a jelölt anyagi ügyeinek elrendezése után visszatér, a miniszter adja át neki a próbaévre kijáró ruhadarabokat, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót. 9A próbaév elteltével fogadják fel őt az engedelmességre. 10Ezentúl a pápa úr parancsa értelmében tilos neki más szerzetbe átlépni, úgyszintén az engedelmességen kívül kószálni. Mert az evangélium szava szerint: Aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára. 11Ha olyasvalaki jelentkezik felvételre, akit valami akadályoz abban, hogy szétossza vagyonát, de megvan benne az erre való hajlandóság, hagyja oda mindenét, ez elegendő neki. 12A Szentegyház előírásai és rendelkezései ellenére természetesen senkit sem szabad felvenni.
13A többi testvéreknek, akik fogadalmat tettek, legyen egy habitusuk csuklyával és, amennyiben szükségük van rá, még egy habitusuk csuklya nélkül, úgyszintén övük és alsóruhájuk. 14És a testvérek mindannyian szegényes ruhát hordjanak s Isten áldásával durva daróccal, vagy más ruhadarabbal megfoltozhatják ruhájukat. Mert az Úr ezeket mondja az evangéliumban: Akik drága ruhában járnak és kényelemben élnek, és akik puha ruhát viselnek, a királyi palotákban találhatók[25]. 15És, ha mindjárt képmutatóknak mondják is őket, sohase szűnjenek meg jót cselekedni. Ne keressék a drága ruhákat ezen a világon, hogy a mennyek országában felölthessék majd a menyegzős köntöst.
3. A szent zsolozsmáról és böjtről
1Az Úr ezt mondja: Ez a fajtája az ördögöknek nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására. 2És ismét: Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek búsak, mint a képmutatók. 3Ezért tehát az összes testvérek, akár klerikusok, akár laikusok, mondják el a szent zsolozsmát, dicséreteket és imádságokat úgy, ahogy elmondani tartoznak.
4A klerikusok végezzék a zsolozsmát, és a klerikusok szokása szerint imádkozzanak az élőkért és holtakért. 5A testvérek hibáiért és mulasztásaiért mondják el naponként a Könyörülj rajtam, Isten kezdetű zsoltárt (50.) egy Miatyánkkal, 6a holtakért pedig a Mélységből kiáltok, Uram, hozzád zsoltárt (129.)egy Miatyánkkal. 7És ne tartsanak más könyvet, mint amely a zsolozsma végzéséhez okvetlenül szükséges. 8Az olvasni tudó laikus testvéreknek szintén jogukban áll zsoltáros könyvet szerezni; 9akik azonban nem tudnak olvasni, azoknak egyáltalában nem szabad könyvet szerezniük.
10A laikus testvérek a Matutinumra mondják el a Hiszekegyet és 24 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Laudesre 5 Miatyánkot, a Primára pedig egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot mondjanak a Dicsőséggel. A Tertiára, Sextára és Nonára külön-külön 7, a Vecsernyére pedig 12 Miatyánkot mondjanak. Végül Kompletóriumra mondjanak egy Hiszekegyet és 7 Miatyánkot, végén a Dicsőséggel. Ezenfelül a holtakért mondjanak naponként 7 Miatyánkot, az "Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik" fohász hozzáadásával, a testvérek hibáiért és mulasztásaiért pedig még külön 3 Miatyánkot.
11Hasonlóképpen böjtöljön az összes testvér Mindenszentek ünnepétől Karácsonyig, és Vízkereszttől, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megkezdte a maga böjtjét, Húsvétig. 12Máskor azonban, ezen életforma értelmében, nem kötelesek böjtölni, kivéve pénteken. 13És az evangélium szerint szabad nekik minden ételből enniük, amit csak eléjük tesznek[26].
4. A miniszterek és a többi testvér egymáshoz való viszonyáról
1Az Úr nevében! 2Azok a testvérek, akik a többi testvérek vezetésére és szolgálatára vannak rendelve, osszák be testvéreiket tartományok és helységek szerint, gyakran keressék fel őket, s lelkileg intsék és biztassák őket. 3Áldott testvéreim pedig, valahányan csak vannak, mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek nekik mindenben, ami lelküknek üdvösségére válik és nem áll ellentétben életmódunkkal. 4Egymással pedig úgy bánjanak, ahogyan az Úr mondja: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. 5És másutt: Amit nem akarsz, hogy más neked cselekedjék, azt másnak sohase cselekedjed. 6A miniszterek vagyis szolgák tartsák szüntelenül szemük előtt az Úr mondását: Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. És mivel a testvérek lelkének gondja őrájuk van bízva, ha hibájukból vagy rossz példaadásuk következtében valami is veszendőbe megy, az ítélet napján szigorú számadással[27] tartoznak majd az Úr Jézus Krisztus színe előtt.
5. A hibázó testvérek megintéséről
1Vigyázzatok tehát lelketekre és testvéreitek lelkére, mert rettenetes az élő Isten kezébe esni. 2Ha azonban egyik vagy másik miniszter olyasmit találna parancsolni valamelyik testvérnek, ami ellenkezik életmódunkkal és a lelkiismerettel, nem köteles engedelmeskedni neki. Mert ahol hibáról, vagy éppen bűnről van szó, ott nem lehet szó engedelmességről.
3Mégis, a testvérek, valahányszor csak miniszterek vagyis szolgák vezetése alatt állnak, nagyon óvatosan és körültekintéssel mérlegeljék a miniszterek vagyis szolgák tetteit. 4És ha mégis úgy látnák, hogy valamelyikük test szerint és nem lélek szerint járja életutunk ösvényét, az ilyent, ha harmadszori megintésre is vonakodik megjobbítani életét, ellentmondást nem tűrve a legközelebbi pünkösdi káptalanon jelentsék fel a rend miniszterénél és szolgájánál.
5Ha pedig a testvérek sorában akadna valaki, aki testi és nem lelki ember módjára akarna élni, a vele egy födél alatt élő testvérek ne szűnjenek meg őt kitartóan és egyben kellő alázattal inteni, feddeni és dorgálni. 6Ha harmadik intésre sem javul meg, amilyen gyorsan csak tehetik, küldjék őt, illetve jelentsék a miniszterüknek vagyis szolgájuknak. Ez a miniszter, vagyis szolga úgy bánjon vele, ahogyan Isten előtt jónak látja.
7Vigyázzanak azonban a testvérek, a miniszterek, vagyis szolgák éppúgy, mint a többiek, hogy másnak bűnén, vagy rossz voltán ne háborodjanak fel, se ne haragudjanak, mert az ördög azon mesterkedik, hogy egynek bűnével sok mást megrontson; 8ellenkezőleg, amennyire csak tehetik, lelkileg támogassák a hibázó testvért. Mert: Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
9Hasonlóképpen egyik testvér se törekedjék ebben semmiféle hatalomra, vagy uralomra, kiváltképpen a testvérek fölött. 10Mert miként az Úr mondja az evangéliumban: A népek fejedelmei uralkodnak rajtuk és nagyjaik hatalmat gyakorolnak fölöttük, nem így lesz a testvérek között, 11hanem aki nagyobb akar lenni közöttük, az legyen az ő miniszterük és szolgájuk és 12aki nagyobb közöttük, legyen mint a kisebb. 13Senki a testvérek közül ne merészeljen rosszat tenni, vagy mondani a másiknak, 14hanem ellenkezőleg a szeretet szellemében önként szolgáljanak és engedelmeskedjenek egymásnak. 15Mert ebben van a mi Urunk Jézus Krisztus igazi és szent engedelmessége. 16Tudják meg az összes testvérek azt is, hogy valahányszor eltérnek az Úr parancsaitól[28] és a próféta szava szerint az engedelmességen kívül kószálnak, átkozottak lesznek mindaddig, míg csak tudatosan ki nem lábolnak bűnükből. 17Ha ellenben kitartanak az Úr parancsai mellett, melyekre a szent evangéliummal és életükkel elkötelezték magukat, tudják meg, hogy igazi engedelmességben élnek és áldottak az Úrtól.
6. A testvéreknek az elöljárójukhoz való folyamodásáról, és hogy egy testvér se hivassék priornak
1Ha valamely helyen a testvérek nem tudják életmódunkat megtartani, amilyen gyorsan csak tehetik, siessenek miniszterükhöz és jelentsék ezt neki. 2A miniszter pedig olyan szorgoskodással igyekezzék rajtuk segíteni, amilyennel kívánná, hogy hasonló helyzetben rajta is segítsenek. 3És senkit ne hívjanak priornak, hanem általában mindenkit kisebb testvérnek szólítsanak. 4És egyik a másiknak mossa meg a lábát[29].
7. A szolgálat és dolgozás módjáról
1Senki a testvérek közül, bárhol is állott be mások szolgálatába, vagy munkájába, ne legyen se kamarása, se pincemestere, se házfelügyelője munkaadójának, se ne legyen elöljáró abban a házban, amelyben szolgál. Hasonlóan óvakodjon olyan tisztséget vállalni, mellyel botrányt okozhatna, vagy amely miatt lelkének kárát vallhatja. 2Ellenkezőleg, legyen mindenkinél kisebb és mindenkinek alárendeltje, aki vele az illető házban tartózkodik.
3Azok a testvérek, akik dolgozni tudnak, dolgozzanak és folytassák azt a mesterséget, melyhez értenek, természetesen csak annyiban, amennyiben nincsen lelkük üdvössége ellen, és ezt tisztességesen tehetik. 4Mert a próféta szava szerint: Kezed munkáját eszed, boldog vagy, és jól megy sorod. 5Az Apostol pedig : Aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 6És ki-ki maradjon meg abban a mesterségben, illetve tisztségben, melyben meghívatott. 7Munkájuk ellenértékeként pénzen kívül minden szükséges dolgot elfogadhatnak. 8Ha a szükség úgy hozza, más szegények módjára menjenek alamizsnát gyűjteni. 9A mesterségük folytatásához szükséges eszközökkel szabadon rendelkezhetnek a testvérek.
10Minden testvér igyekezzék verejtékes munkával tenni a jót, mert írva van: Mindig tégy valami jót, hogy az ördög elfoglalva találjon. 11És ismét: A tétlenség a lélek ellensége. 12Ezért szükséges, hogy Isten szolgái szüntelenül el legyenek foglalva imádsággal vagy más jó cselekedettel.
13Bárhol tartózkodnak a testvérek, akár remeteségben, akár egyebütt, nagyon vigyázzanak, hogy egy talpalatnyi helyet se mondjanak magukénak, se pedig másét védelmükbe ne vegyék. 14És akárki jön hozzájuk, barát vagy ellenség, útonálló vagy rabló, mindenkit szeretettel fogadjanak. 15Akárhol vannak és akárhol találkoznak, mindig lélek szerint szeretettel és zúgolódás nélkül lássák viszont és tiszteljék egymást. 16És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek[30].
8. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek
1Az evangéliumban azt parancsolja az Úr: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden gonoszságtól és kapzsiságtól, 2és óvjátok magatokat e világ nyugtalanságától és az élet gondjaitól. 3Ez okból senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. 4Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni. 5Nagyon vigyázzunk tehát, hogy akik mindent elhagytunk, ilyen csekélységért el ne veszítsük a mennyek országát.
6Ha valahol esetleg pénzt találnának, a testvérek még annyi figyelemre se méltassák, mint a port, amelyet lábukkal tapodnak. Mert hiúságok hiúsága, és minden hiúság. 7És ha mégis megtörténnék - amitől Isten óvjon -, hogy valamelyik testvér pénzt gyűjtene, vagy magánál tartana kivéve a fent említett beteg testvérek kizárólagos szükségét -, a többiek tartsák őt hamis testvérnek, hittagadónak, tolvajnak, rablónak és kincshalmozónak[31], mindaddig, amíg igazi bűnbánatot nem tart. 8Semmi szín alatt ne fogadjanak, illetve fogadtassanak el a testvérek pénzt alamizsna fejében, se pénzbeli adományt ne gyűjtsenek, illetve gyűjtessenek valamely házuk vagy helyük számára; sőt ne is menjenek olyan személlyel, aki ilyen célra pénzt gyűjteni indul.
9Minden más szolgálatot ellenben, mely nem ellenkezik életmódunkkal, Isten áldásával szabadon vállalhatnak a testvérek. 10A leprások nyilvánvaló szükségében a testvérek az ő számukra kérhetnek alamizsnát. 11A pénztől azonban igen-igen óvakodjanak. 12Hasonlóképpen óvakodjék minden testvér attól, hogy holmi rút haszonért mérföldeket bejárjon.
9. Az alamizsnagyűjtésről
1Valamennyi testvér iparkodjék követni a mi Urunk Jézus Krisztus alázatosságát és szegénységét. Vegyék fontolóra, hogy az égvilágon semmi másra nincsen szükségünk, mint amit az Apostol említ: Ha van eledelünk és ruházatunk, elégedjünk meg velük. 2Örülniük kell tehát, ha alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregetők közt forgolódhatnak. 3Ha a szükség úgy hozza magával, menjenek alamizsnát gyűjteni. 4És ne szégyelljék magukat, hanem inkább gondoljanak arra, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a mindenható élő Isten Fia olyanná tette orcáját, mint az igen kemény kőszikla, és ő nem szégyellte magát. 5Szegénnyé és jövevénnyé lett és ő maga is, a Boldogságos Szűz is és tanítványai is alamizsnából éltek. 6S ha az emberek meg is szégyenítenék őket, és vonakodnának alamizsnát adni nekik, adjanak hálát Istennek, mivelhogy a megszégyenítésért majd nagy jutalmat nyernek a mi Urunk Jézus Krisztus bírói széke előtt. 7Mert jegyezzék meg jól, hogy a megszégyenítés nem azoknak fog felrovatni, akik szenvedték, hanem azoknak, akik okozták. 8Az alamizsna a szegények öröksége és járadéka, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra. 9Azok a testvérek tehát, akik megszerzésében fáradoznak, nagy jutalmat fognak nyerni és kiérdemlik, hogy az adakozók is részt nyerjenek a jutalomból. Mert minden, amit a világon hagynak az emberek, elenyészik; amit ellenben szeretetből és alamizsnálkodásból tettek, azért jutalmat nyernek az Úrtól.
10Az egyik testvér tartózkodás nélkül fedje fel szükségletét a másik előtt, hogy megtalálja és előteremtse magának mindazt, amire szüksége van. 11Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét. 12És aki eszik, ne ítélje el azt, aki nem eszik. 13Ha a szükség úgy hozza magával, minden testvérnek, bárhol is van, szabad minden ételt élveznie, amit általában szabad enniük az embereknek, miként Dávidról mondja az Úr, aki evett a kitett kenyerekből, melyekből nem volt szabad másnak ennie, mint a papoknak. 14Gondoljanak az Úr szavára: Vigyázzatok magatokra, hogy szívetek el ne nehezedjen tobzódásban és részegeskedésben, és az élet gondjai között, és hirtelen meg ne lepjen az a nap. 15Mert tőr gyanánt fog lecsapni mindazokra, kik a földkerekség színén laknak[32]. 16Égető szükség esetén az összes testvérek úgy járjanak el szükségleteiket illetően, ahogyan az Úr kegyelme adja nekik, mert a szükség törvényt bont.
10. A beteg testvérekről
1Ha valamelyik testvér bárhol is megbetegszik, a többi testvér ne hagyja őt magára, hanem rendeljenek melléje egy, sőt, ha a szükség úgy kívánja, esetleg több testvért is. És ezek olyan odaadással szolgáljanak neki, amilyennel maguk is szeretnék, hogy nekik szolgáljanak. 2Végső szükség esetén azonban rábízhatják a beteget egy arra alkalmas személyre, aki azután betegsége egész tartama alatt gondozza őt. 3És kérve kérem a beteg testvért, hogy mindenért adjon hálát a Teremtőnek; és olyan kívánjon lenni, amilyennek az Úr akarja: akár egészséges, akár beteg, mert mindazokat, akiket az örök életre rendelt az Isten, csapásokkal, betegségekkel és lelki gyötrődésekkel alakítja és formálja. Miként az Úr mondja: Akiket szeretek, azokat javítom és fenyítem[33]. 4Ha pedig valaki elveszti türelmét és haragra gerjed akár Isten, akár a testvérek ellen, vagy túlzott aggodalommal töri magát orvosságok után, ily módon akarván megmenteni a hamar halandó testet, mely ellensége a léleknek, ez a gonosztól való. Az ilyen testi ember nem látszik a testvérek közül valónak, mert jobban szereti a testét, mint a lelkét.
11. Hogy a testvérek ne szidalmazzák és ócsárolják, hanem kölcsönösen szeressék egymást
1Vigyázzanak a testvérek, valahányan csak vannak, hogy ne gyalázkodjanak és ne folytassanak szóharcot, 2hanem inkább törekedjenek megtartani a csendet, amennyiben Isten kegyelmét adja erre. 3Hasonlóan ne civódjanak se egymással, se másokkal, hanem igyekezzenek alázatosan felelgetni, mondván: Haszontalan szolga vagyok. 4És ne haragudjanak, mert mindaz, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre; aki azt mondja testvérének: "róka", méltó a főtörvényszékre; aki azt mondja: bolond, méltó a gyehenna tüzére. 5És szeressék egymást, miként az Úr mondja: Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint és szerettelek titeket. 6Cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. 7És senkit se szidalmazzanak. 8Ne zúgolódjanak, se ne ócsároljanak másokat, mert írva van: az árulkodók és rágalmazók gyűlöletesek Isten előtt. 9Legyenek szerények és tanúsítsanak minden ember iránt csupa szelídséget. 10Ne ítéljenek, senkit ne kárhoztassanak. 11És miként az Úr mondja, ne hánytorgassák mások parányi hibáit, 12hanem a magukét gondolják át lelkük keserűségében. 13Törekedjenek a szűk kapun bemenni, mert ezt mondja az Úr: Szűk a kapu és keskeny az út, mely az életre vezet; és kevesen vannak, akik azt megtalálják[34].
12. A rossz tekintetről és az asszonyokkal való barátkozásról
1Bárhol vannak vagy bárhová indulnak a testvérek, gondosan óvják magukat a haszontalan tekintgétéstől és az asszonyokkal való barátkozástól. 2Senki ne társalogjon velük, útra ne keljen társaságukban, sem pedig az asztalnál egy tálból ne egyék velük. 3A papok, miközben penitenciát, vagy más lelki tanácsot adnak nekik, tisztelettudóan beszéljenek velük. 4Egyetlen testvér se fogadjon fel engedelmességre asszonyt, hanem, miután az megkapta a kért lelki eligazítást, tartson bűnbánatot ott, ahol akar. 5Mindnyájan nagyon vigyázzunk magunkra és őrizzük meg tisztán minden tagunkat, mert az Úr azt mondja: Aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már házasságtörést követett el vele szemben. 6az Apostol pedig: Vajon nem tudjátok, hogy tagjaitok a Szentlélek temploma? Ezért aki meggyalázza az Isten templomát, azt elpusztítja Isten[35].
13. A paráznaság kerüléséről
1Ha valamelyik testvér az ördög incselkedésére a paráznaság bűnébe esik, fosszák meg rendi ruhájától, melyet rút bűnével elveszített, hagyja azt ott, és végleg küldjék el szerzetünkből. 2Utána tartson bűnbánatot bűnei miatt[36].
14. Hogyan járjanak a testvérek szerte a világban
1Midőn a testvérek szerte a világban járnak, semmit se vigyenek magukkal az útra, se erszényt, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se botot. 2És amely házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. 3És ugyanazon házban maradván egyenek és igyanak abból, amijük van. 4Ne álljanak ellen a rossznak, hanem aki egyik orcájukat megüti, annak tartsák oda a másikat is; 5és aki palástjukat elveszi, attól ne tagadják meg a köntöst sem. 6És mindenkinek, aki kér tőlük, adjanak; és aki elveszi tőlük, ami az övék, ne kérjék vissza[37].
15. Hogy a testvérek ne lovagoljanak
1Ezennel megtiltom testvéreimnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy a világban jártukban, vagy ahol tartózkodnak, akár maguknál, akár másoknál, akár pedig valami más kerülő úton, állatot tartsanak. 2Hasonlóan tilos lovagolniuk, kivéve ha betegség vagy más nagy szükség erre kényszeríti őket.
16. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek
1Az Úr mondja: Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. 2Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. 3Ezért, ha valamelyik testvér a szaracénok, vagy más hitetlenek közé akar menni, csak miniszterének, vagyis szolgájának engedélyével menjen. 4A miniszter pedig, ha látja, hogy az illetők alkalmasak az igehirdetésre, ne vonakodjék megadni nekik az engedélyt és ne ellenkezzék velük. Mert valamikor arról is számot kell majd adnia, ha ebben, vagy másban nem körültekintéssel járt el. 5Az induló testvérek kétféle lelki magatartást tanúsíthatnak a hitetlenek között. 6Az egyik magatartás abban áll, hogy ne pereskedjenek és ne versengjenek, hanem Istenért legyenek alárendeltjei minden emberi teremtménynek, és vallják meg, hogy ők keresztények. 7A másik magatartásnak pedig az a lényege, hogy ha úgy látják, hogy az Úrnak tetsző dolgot művelnek vele, hirdessék Isten igéjét; buzdítsák hallgatóikat, hogy higgyék a mindenható Istent, az Atyát és a Fiút és a Szentlelket, mindenek teremtőjét és a megváltó és üdvözítő Fiúistent, és keresztelkedjenek meg és legyenek keresztények, mert ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem léphet be az Isten országába. 8Ilyesféle és más hasonló, az Úrnak tetsző dolgokat mondhatnak nekik és másoknak, mert az Úr mondja az evangéliumban: Azért mindenkit, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. 9És aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, mikor eljön az ő fölségében és az Atyáéban és az angyalokéban.
10És emlékezzenek a testvérek arra, bárhol is vannak, hogy átadták magukat, és odaadták testüket az Úr Jézus Krisztusnak. 11Az ő szerelméért tehát kötelesek kiszolgáltatni magukat a látható és láthatatlan ellenségeknek, hiszen az Úr mondja: Aki lelkét elveszíti énérettem, megmenti azt az örök életre. 12Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 13Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. 14És: Mikor pedig üldöznek titeket egyik városban, fussatok a másikba. 15Boldogok vagytok, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor szidalmaznak és üldöznek és mikor kirekesztenek és megrágalmaznak titeket és kivetik neveteket, mint gonoszat, és hazudozva minden rosszat fognak rátok énmiattam. 16Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert nagy a ti jutalmatok a mennyben. 17Mondom pedig nektek, barátaimnak: Ne rémüljetek meg ezektől. 18És ne féljetek azoktól, akik megölik a testet és azután semmi egyebet nem tudnak tenni. 19Vigyázzatok, ne nyugtalankodjatok. 20Mert türelmetekben fogjátok megnyerni lelketeket. 21És aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül[38].
17. Az igehirdetőkről
1Egyetlen testvér se merjen másként prédikálni, mint ahogyan a Szentegyház szokása és rendelete előírja, és csak akkor, ha minisztere megengedi. 2Óvakodjon a miniszter, nehogy valakinek meggondolatlanul megadja az engedélyt. 3Cselekedetekkel azonban minden testvér prédikáljon. 4Egyetlen miniszter vagy prédikátor se ragaszkodjék annyira a testvérek szolgálatához, illetve szónoki tisztségéhez, hogy kész ne volna bármely órában, mihelyt parancsot kap rá, zokszó nélkül lemondani róla. 5Ezért a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdető és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; 6ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetős beszédeik és jó tetteik miatt, sőt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek. 7Legyünk szilárdan meggyőződve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. 8És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon.
9Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. 10És őrizzük meg magunkat evilág bölcsességétől és a test okosságától. 11Mert a test szelleme jobban töri magát a csengő szavak után, a cselekvéssel ellenben keveset gondol, 12s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsőleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. 13Az ilyen emberekről mondja az Úr: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. 14Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. 15És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. 16És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza.
17Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitől minden jó származik. 18Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és őt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsőség, mert minden jó az övé és ő az egyedül jó.
19Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert látunk vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké[39].
18. Hogyan jöjjenek össze a miniszterek
1Minden miniszter évenként egyszer, Szent Mihály főangyal ünnepén, tetszés szerinti helyen káptalanra jöhet össze testvéreivel, hogy ott az Istenre vonatkozó dolgokat megbeszéljék. 2A tengereken és a hegyeken túli részek miniszterei minden három évben egyszer, a többiek pedig minden évben jelenjenek meg a porciunkulai Szűz Mária templom mellett Pünkösdkor tartandó káptalanon, kivéve ha a testvéri közösség minisztere vagyis szolgája másként nem intézkedik.
19. Hogy a testvérek katolikus módon éljenek
1Minden testvér legyen katolikus, és katolikus módon éljen és beszéljen. 2Ha valamelyikük akár szóban, akár cselekedetben el találna térni a katolikus hittől és élettől, és vonakodnék megjavulni, azt egészen ki kell taszítani testvéri közösségünkből. 3Minden klerikust és minden szerzetest urainkul kell tekintenünk mindenben, ami a lelkek üdvösségére vonatkozik és nincs ellenére szerzetünknek; egyházi rendjüket, úgyszintén hivatalukat és egyházi tevékenységüket is tisztelnünk kell az Úrban.
20. A testvérek gyónásáról és a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéről
1Áldott testvéreim, klerikusok és laikusok egyaránt, szerzetünk pap tagjainak gyónják meg bűneiket. 2Ha azonban ez nem lehetséges, gyónjanak meg más megbízható katolikus papnál, jól tudván, hogy bármely katolikus paptól nyernek penitenciát és feloldozást bűneiktől, ha a feladott penitenciát alázatosan és hittel igyekeznek elvégezni, minden kétséget kizáró módon fel lesznek oldozva. 3Ha pedig az adott időben nem tudnak paphoz jutni, gyónjanak meg valamelyik testvérünknek Szent Jakab apostol mondása szerint: Valljátok meg egymásnak bűneiteket. 4Viszont ilyenkor se mulasszák el, hogy paphoz forduljanak, mivel a kötés és oldás hatalma egyedül a papoknak adatott meg. 5Miután így megbánták és meggyónták bűneiket, nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhez, emlékezvén arra, amit az Úr mond: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. 6És: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre[40].
21. Arról a dicséretről és buzdításról, melyet használhatnak a testvérek
1Ezt vagy ilyen buzdítást és dicsőítést tarthat minden testvérem, ha úgy tetszik, hirdetheti is az Úr áldásával az emberek között:
2Féljétek és tiszteljétek,
dicsőítsétek és áldjátok,
adjatok hálát és imádjátok
az Urat, a háromságos és egy mindenható Istent,
az Atyát és Fiút és Szentlelket,
mindeneknek teremtőjét.
3Tartsatok bűnbánatot,
teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit,
mert hamar meghalunk.
4Adjatok és adatik nektek.
5Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik.
6És ha nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket,
nektek sem bocsátja meg az Úr a ti bűneiteket.
Valljátok meg összes bűnötöket.
7Boldogok, akik bűnbánatot tartva halnak meg, mert a mennyek országába jutnak.
8Jaj azoknak, akik bűnbánat nélkül halnak meg,
mert az ördög fiai lesznek,
kinek tetteit cselekszik,
és az örök tűzre mennek[41].
9Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól,
és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban.
22. A testvérek megintéséről
1Mindnyájan szívleljük meg, testvéreim, amit az Úr mond: Szeressétek ellenségeiteket és tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. 2Mert a mi Urunk Jézus Krisztus is, kinek nyomdokait követnünk kell, barátjának szólította árulóját és önként adta át magát keresztrefeszítőinek. 3Tehát nekünk is barátaink mindazok, akik igazságtalanul szomorúságot és aggódást, megszégyenítést és jogtalanságot, fájdalmakat és kínokat, vértanúságot és halált okoznak. 4Mindezeket nagyon kell szeretnünk, mert éppen azzal, amit okoznak nekünk, nyerjük el az örök életet.
5Testünket ellenben gyűlölnünk kell hibáival és vétkeivel, mert lám az ördög a test szerint való éléssel igyekszik megfosztani bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus szerelmétől és az örök élettől, s végül magával egyetemben mindenestől a pokolba süllyeszteni. 6Hiszen mi saját hibánkból vagyunk romlottak, szánalmasak és a jóval ellenkezők, viszont a rosszra hajlamosak és készségesek, miként az Úr mondja az evangéliumban: 7A szívből erednek és származnak a rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, gonosz tekintet, hamis tanúzás, káromlások, kevélység. 8Mindezek a rossz dolgok belülről, az ember szívéből származnak, és ezek mocskolják be az embert.
9Most azonban, hogy elhagytuk a világot, nincs más tennivalónk, mint követni az Úr akaratát és neki tetszésére lenni. 10Nagyon vigyázzunk, nehogy olyanok legyünk, mint az út mentén fekvő föld: köves és tövises, miként az Úr mondja az evangéliumban: 11a mag az Isten igéje. 12Ami az útfélre esett és eltapostatott, azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de nem értik meg; 13és azonnal eljön az ördög és elragadja, ami szívükbe vettetett és kiveszi az igét a szívükből, nehogy hívén üdvözüljenek. 14Ami pedig a köves talajra hullott, azok, akik, midőn hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják azt. 15Mikor azonban az ige miatt szorongatás és üldözés támad, tüstént megbotránkoznak, mert nincsen bennük gyökere, hanem csak a pillanatnak élnek: egy ideig hisznek és a kísértés idején elpártolnak. 16Ami pedig a tövisek közé esett, azokat jelenti, akik hallgatják Isten igéjét, de az élet gondjai, a világ viszontagságai, a gazdagság csalárdságai és a rendetlen kívánságok elfojtják bennük az igét s így az gyümölcstelenné válik. 17Ami pedig jó földbe esett, azok, akik tiszta és jó szívvel hallgatván az igét, megértik és megtartják azt magukban, és gyümölcsöt hoznak állhatatosságban. 18Éppen ezért, testvéreim, miként az Úr mondja: Hagyjuk a holtakra eltemetni halottaikat. 19És nagyon óvakodjunk a sátán gonoszságától és agyafúrtságától, mivel minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy az ember Isten felé fordítsa elméjét és szívét. 20Ezért körüljár és hol valami jutalom, hol meg segítés ürügyén magának iparkodik megkeríteni az ember szívét, az Úr igéjét és parancsait ki akarja törölni emlékezetéből és meg akarja fojtani benne. Azon mesterkedik, hogy világi ügyekkel és gondokkal elvakítsa az ember szívét és hajlékot készítsen benne magának. Mint ahogyan az Úr mondja: 21Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz, vizetlen helyeken jár, nyugalmat keresve, 22de nem talál. Akkor így szól: visszatérek hajlékomba, ahonnét kijöttem. 23És eljővén üresen találja azt, kisöpörve és felékesítve. 24És elmegy és magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbat, és bemenvén, ott laknak. És ennek az embernek utóbbi dolga rosszabb az előbbinél[42].
25Nagyon vigyázzunk tehát, testvéreim, valamennyien, nehogy valami jutalom, munka vagy segítés ürügyén elveszítsük, vagy az Úrtól elfordítsuk elménket és szívünket. 26Tehát szent szeretettel - mely maga az Isten - kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. 27Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek. Ő mondja: Virrasszatok és imádkozzatok szüntelen, hogy méltók legyetek elkerülni mindazt a rosszat, ami elkövetkezendő, és az Emberfia elé állni. 28És mikor imádságra felálltok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. 29És imádjuk őt tiszta szívvel, mert mindenkor imádkozni kell és nem szabad abba belefáradni. 30Mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. 31Lélek az Isten, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk. 32Hozzá kell menekülnünk, mint lelkünk pásztorához és püspökéhez, aki ezt mondja magáról: Én vagyok a jó pásztor, ki legeltetem juhaimat és életemet adom juhaimért. 33Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. 34És ne hívjatok senkit atyátoknak a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van. 35Mesternek se hívassátok magatokat, mert egy a ti mesteretek, ki a mennyekben van.36Ha énbennem maradtok, és az én igéim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. 37Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 38Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. 39Az igék, melyeket szólottam nektek, lélek és élet. 40Én vagyok az út, az igazság és az élet[43].
41Tartsuk tehát magunkat az ő igéihez, életéhez, tanításához és szent evangéliumához. Mert íme, ő méltóztatott kérni érettünk az Atyát és kinyilatkoztatni nekünk az ő nevét, mondván: Atyám, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. 42Atyám, megismertettem nevedet az emberekkel, kiket nekem adtál; mert az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők elfogadták, és megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldöttél engem. 43Én őértük könyörgök, nem a világért, 44hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők a tieid, és az enyémek mind a tieid. 45Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy ők egy legyenek, mint mi. 46Ezeket beszélem a világon, hogy örömöm bennük legyen. 47Én a te szavadat közöltem velük: és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. 48Nem kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 49Tedd csodálatossá őket az igazságban. 50A te szavad igazság. 51Amint te küldöttél engem a világba, úgy küldöttem én is őket a világba. 52És én őértük szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban. 53De nem csupán őértük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak énbennem, hogy mindnyájan egy legyenek, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem is szerettél. 54És én majd megismertetem velük a te nevedet, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük. 55Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák országodban dicsőségedet[44]. Ámen.
23. Imádság, dicséret és hálaadás
1Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létezőt, és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[45].
2Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.
3És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket, azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket, lehetővé tetted[46], hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor szűz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vére hullásával és halálával a rabságból kiváltson.
4És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsőségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Jertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől[47].
5Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és bűnösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt[48], a vigasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ő, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja.
6A dicsőséges Anyát, a boldogságos mindenkor szűz Máriát, Szent Mihályt, Gábort és Rafaelt és a boldogok, szeráfok, kerubok, trónusok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok[49], erősségek, angyalok és főangyalok minden karát, Keresztelő Jánost, János evangélistát, Pétert és Pált, és a boldog pátriárkákat, prófétákat, Aprószenteket, apostolokat, evangélistákat, tanítványokat, vértanúkat, hitvallókat, szüzeket, boldog Illést és Hénokot és minden szentet, akik valaha éltek, voltak és jelenleg élnek, szintén alázattal kérjük a te szerelmedre, hogy a te tetszésednek megfelelően adjanak hálát mindenért tenéked, hatalmas, igaz, örök és élő Istennek a te Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és a vigasztaló Szentlélekkel mindörökkön-örökké[50]. Ámen. Alleluja.
7És mindazokat, akik a katolikus és apostoli Egyházon belül óhajtanak szolgálni az Úristennek, az alábbi rendeket: papokat, diakónusokat, szubdiákónusokat, gyertyavivőket, ördögűzőket, felolvasókat, ajtónállókat és a klerikusokat, mind a szerzeteseket és szerzetesnőket, valamennyi megtértet és gyermeket, szegényeket és szűkölködőket, királyokat és fejedelmeket, munkásokat és földműveseket, szolgákat és urakat, mind a szüzeket, megtartóztatókat és férjes asszonyokat, laikusokat, férfiakat és nőket, minden kisdedet és serdülőt, ifjat és öreget, egészségeseket és betegeket, kicsinyeket és nagyokat, és minden népet, nemzetet, törzseket és nyelveket, minden nemzeteket és egyes embereket, valahányan csak élnek és élni fognak a földkerekségen, alázatos esedezéssel kérjük, mind mi kisebb testvérek és haszontalan szolgák[51], hogy tartsunk ki valamennyien az igaz hitben és bűnbánatban, mert máskülönben senki sem üdvözülhet.
8Mindnyájan teljes szívből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, teljes erőfeszítéssel és bátorsággal, teljes értelmünkkel és minden erőnkből, minden odaadásunkkal és érzésünkkel, egész bensőnkből, minden vágyunkkal és akarásunkkal szeressük az Úristent, aki egész testet, egész lelket és egész életet adott és ad mindannyiunknak, aki teremtett, megváltott és merő irgalomból üdvözíteni fog bennünket[52], s aki velünk, szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberekkel minden jót tett és tesz.
9Azért hát semmi mást ne kívánjunk, semmi mást ne akarjunk, és semmi másban tetszésünket és gyönyörűségünket ne találjuk, mint a mi Teremtőnkben, Megváltónkban és Üdvözítőnkben, az egyedül igaz Istenben, aki a jónak teljessége és összessége, egészen jó, igaz és legfőbb jó, aki egyedül jó, kegyes és szelíd, kedves és édes[53], aki egyedül szent, igazságos, igaz, szent és egyenes, aki egyedül jóságos, bűn nélkül való és tiszta, s akitől, aki által és akiben van minden bűnbocsánat, minden kegyelem és az összes bűnbánók, megigazultak és a mennyben együtt örvendező boldogok minden dicsősége.
10Tehát semmi se akadályozzon, semmi se szakítson el és semmi se válasszon el tőle bennünket.
11Mindnyájan, mindenütt, minden helyen, minden órában és minden időben, mindennap és szüntelenül higgyünk igazán és alázatosan, zárjuk szívünkbe és szeressük, tiszteljük, imádjuk, szolgáljuk, dicsérjük és áldjuk, dicsőítsük és mindenek fölé helyezzük, magasztaljuk és hálát adjunk a fölséges és hatalmas, örök Istennek, a háromságnak és egységnek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, mindenek Teremtőjének, a benne hívők és remélők és az őt szeretők Üdvözítőjének, aki kezdet és vég nélkül való, változhatatlan, láthatatlan, kibeszélhetetlen, kimondhatatlan, megfoghatatlan, kifürkészhetetlen, áldott, dicséretes, dicsőséges, magasztalásra méltó, fölséges, magasságbeli, édes, szeretetre méltó, gyönyörűséges, és egészen kívánatos, mindörökké. Ámen.
24. Záradék
1Az Úr nevében! Kérem összes testvéremet, hogy tanulják meg és idézzék gyakran emlékezetükbe mindannak tartalmát és értelmét, ami ebben az életmódban lelkünk üdvösségére meg van írva. 2És könyörögve kérem Istent, hogy ő is, aki mindenható, három és egy, áldja meg mindazokat, akik tanítják, tanulják, magukkal hordják, emlékezetükben felidézik vagy cselekszik mindezeket, valahányszor ismétlik és teszik, ami itt üdvösségünkre meg van írva. 3Lábukat csókolva kérem valamennyiüket, hogy mindezt nagyon szeressék, őrizzék és biztos helyre tegyék. 4A mindenható Isten és a pápa úr részéről, és az engedelmesség nevében én, Ferenc testvér, szigorúan megparancsolom és meghagyom, hogy abból, ami ebben az életmódban megíratott, senki semmit el ne hagyjon, se hozzá ne adjon[54], és hogy a testvéreknek semmi más regulájuk ne legyen.
5Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
A megerősített regula
(Regula bullata, 2Reg)
III. Honoriusz pápa 1223-ban adta ki az alábbi bullát, mely a regula szövegét tartalmazza. Eredetijét az assisi Sacro Conventóban őrzik. A Ferences Rendben ezt a Regulát és a Végrendeletet péntekenként olvassák. A regulának ez a formája is Ferenc és a testvérek közös munkájának gyümölcse, mely a Római Kúria szempontjainak is megfelel. Ferenc egyik "kézjegye", hogy a testvérek közösségét nem "rendnek" (ordo), hanem "testvériségnek" (fraternitas) nevezi. Mégsem pusztán jogi dokumentum, hanem inkább Ferenc buzdítása az evangéliumi életre.
[Honoriusz püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiainak, Ferenc testvérnek és a Kisebb Testvérek Rendjébe tartozó minden testvérnek köszöntését és apostoli áldását küldi.
Helyeselni szokta (Solet annuere) az Apostoli Szentszék a jámbor szándékot, és a hozzá folyamodók illő kívánságait jóakaratú pártfogásában részesíti. Ezért, szeretett fiaim az Úrban, jámbor kéréseteket figyelembe vesszük, és rendeteknek itt közölt és elődünktől, a boldog emlékű Ince pápától jóváhagyott Reguláját apostoli tekintélyünkkel számotokra megerősítjük és jelen iratunkkal védelmünkbe vesszük. A Regula ez:]
1. Az Úr nevében!
Kezdődik a kisebb testvérek élete:
1A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát, és éljenek engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban. Ferenc testvér engedelmességet és hódolatot ígér Honoriusz pápa úrnak és törvényes utódainak, valamint a római Szentegyháznak. A többi testvér pedig Ferenc testvérnek és utódainak tartozik engedelmességgel.
2. Azokról, akik fel akarják venni ezt az életformát, és felvételük rendjéről
1Ha valaki fel akarja venni ezt az életformát és testvéreinkhez fordul eligazításért, küldjék miniszter provinciálisukhoz, akinek egyedül áll jogában új testvéreket felvenni. 2A miniszterek pedig szorgalmasan kérdezzék ki őket a katolikus hitből és az egyház szentségeiről. 3És ha mindezt hiszik és készek hűségesen megvallani és mindhalálig szilárdan megtartani, 4és ha nincs feleségük, vagy ha van, már előbb kolostorba vonult vagy önmegtartóztatást fogadott és férjét a megyéspüspök engedélyével elbocsátotta, és ha felesége olyan korban van, mely kizár minden gyanút, 5adják eléjük a szent evangélium szavait, hogy menjenek és adják el mindenüket és azokat igyekezzenek a szegények közt szétosztani. 6Ha ezt nem tehetik, a jóakarat is elegendő. 7És óvakodjanak a testvérek és minisztereik, hogy bele ne ártsák magukat anyagi ügyeiknek intézésébe, úgy, hogy azok szabadon tehessék dolgaikkal, amit az Úr sugall nekik. 8Ha mégis tanácsot kérnek, a minisztereknek jogukban áll istenfélő emberekhez utasítani őket, hogy azok tanácsával osszák szét javaikat a szegények között. 9Ezután adják ki nekik a jelöltek ruháját, nevezetesen két csuklya nélküli habitust, övet, alsóruhát és az övig érő kaparót, 10kivéve, ha miniszterük mást lát Isten szerint valónak. 11A próbaév leteltével fogadják fel őket az engedelmességre, ígéretüket véve, hogy életük végéig megtartják ezt az életet és regulát. 12A pápa úr parancsa szerint semmi körülmények közt nem szabad ebből a szerzetből kilépniük, 13mert a szent evangélium szerint aki az eke szarvára teszi kezét és hátranéz, nem alkalmas az Isten országára[55]. 14És azoknak, akik már engedelmességet fogadtak, egy habitusuk legyen csuklyával és egy másik, ha akarják, de csuklya nélkül. 15És szükség esetén cipőt is hordhatnak. 16És minden testvér szegényes ruhát hordjon, melyet Isten áldásával megfoltozhat daróccal vagy más anyaggal. 17Intem és figyelmeztetem őket, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akiket lágy és színes ruhákba öltözködve látnak, se azokat, akik finom ételekkel és italokkal élnek, hanem inkább ki-ki magát ítélje meg és vesse meg.
3. A zsolozsmáról és a böjtről, és arról, hogyan járjanak a testvérek szerte a világban
1A klerikusok a római Szentegyház szokása szerint végezzék a zsolozsmát a zsoltároskönyv kivételével, 2ezért lehet breviáriumuk. 3A laikusok Matutinumra mondjanak 24 Miatyánkot, Laudesre 5-öt, a Prima, Sexta és Nona imaórában 7-et, Vecsernyére 12-t, Kompletóriumra 7-et, 4és imádkozzanak a megholtakért. 5És böjtöljenek Mindenszentek ünnepétől az Úr születéséig. 6Akik önszántukból megtartják azt a szent böjtöt, mely Vízkereszttel kezdődik és megszakítás nélkül negyven napig tart, s melyet az Úr is megszentelt böjtölésével, áldottak legyenek az Úrtól, akik pedig erre nem vállalkoznak, nem kötelezhetők rá. 7A másik negyven napot ellenben, mely az Úr föltámadásáig tart, mindenki böjtölje végig. 8Más időben nem kötelesek böjtölni, kivéve a pénteket. 9Nyilvánvaló szükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a testvérek.
10Figyelmeztetem, intem és buzdítom testvéreimet az Úr Jézus Krisztusban, hogy mikor a világban járnak, ne civódjanak, se szóharcot ne folytassanak, se másokat meg ne ítéljenek; 11hanem legyenek szelídek, békességszerzők és szerények; kedvesek és alázatosak, s nyíltan szóljanak mindenkihez, ahogyan illik. 12És ne lovagoljanak, csak ha nyilvánvaló szükség, vagy betegség kényszeríti őket. 13Ha valamilyen házba bemennek, először ezt mondják: Békesség e háznak. 14És a szent evangélium szerint minden ételből ehetnek, amit eléjük tesznek[56].
4. Hogy pénzt ne fogadjanak el a testvérek
1Szigorúan megparancsolom az összes testvérnek, hogy semmiképpen se fogadjanak el dénárokat vagy pénzt se közvetlenül, se közvetítő személy útján. 2Mégis, a betegek szükségleteiről és a többi testvér ruházatáról csak a miniszterek vagyis őrök gondoskodjanak, a hely, az évszak és a hidegebb vidékek szerint, a rend lelki barátai útján, ahogy a szükség miatt jónak látják; 3mindig ügyelve arra, hogy dénárokat vagy pénzt, mint mondtuk, ne fogadjanak el.
5. A dolgozás módjáról
1Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, 2úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. 3Munkájuk ellenértékeként fogadják el, ami szükséges a maguk és testvéreik ellátására, dénárok és pénz kivételével, 4és ezt alázatosan tegyék, ahogy Isten szolgáihoz és a szent szegénység követőihez illik.
6. Hogy a testvérek semmit se sajátítsanak ki; az alamizsnagyűjtésről és a beteg testvérekről
1A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. 2És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, 3és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön. 4A fönséges szegénységnek ez a magassága avatott titeket, kedves testvéreim, a mennyek országának örököseivé és királyaivá, földi kincsekben szegénnyé tett, s erényekben magasra emelt. 5Ez legyen a ti osztályrészetek, mely elvezet az élők földjére. 6Ha ehhez teljes mértékben ragaszkodtok, szeretett testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért az égvilágon semmi mást nem kívántok birtokolni. 7És bárhol tartózkodnak vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. 8És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét. 9És ha valaki megbetegszik közülük, a többi testvér úgy szolgáljon neki, ahogy kívánná, hogy neki szolgáljanak[57].
7. A vétkező testvérekre kirovandó penitenciáról
1Ha valamelyik testvér az ellenség incselkedéséből halálos bűnbe esik, olyan vétkek esetében, melyek alól a testvérek közt hozott határozatok értelmében egyedül a miniszter provinciálisnak áll jogában feloldozni, köteles haladék nélkül hozzá fordulni, amilyen gyorsan csak teheti. 2A miniszterek pedig, ha papok, irgalommal szabjanak ki rájuk penitenciát; ha pedig nem papok, a rend egy másik papja útján róják ki úgy, ahogyan Isten nevében legjobbnak látják. 3És vigyázniuk kell, hogy más bűne miatt haragra ne gerjedjenek, se fel ne induljanak, mert a harag és a felindulás bennük is, másokban is akadályozza a szeretetet.
8. A testvéri közösség miniszter generálisának megválasztásáról és a pünkösdi káptalanról
1Az összes testvér közül egy legyen mindig az egész testvéri közösség miniszter generálisa, vagyis szolgája, és mindenben szigorú engedelmességgel tartozzanak neki. 2Távozása után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök válasszák meg utódját a pünkösdi káptalanon, melyen a miniszter provinciálisok mindig kötelesek megjelenni, akárhová hívja össze a miniszter generális. 3És a káptalant három évenként, esetleg hosszabb, vagy rövidebb időközönként tartsák meg, ahogyan az említett miniszter generális elrendeli. 4Ha a miniszter provinciálisok, vagyis őrök összessége valaha úgy látná, hogy az említett miniszter generális nem alkalmas többé a testvérek szolgálatára és közös javának munkálására, a nevezett testvérek, akiket a választás joga megillet, kötelesek az Úr nevében újat választani. 5A pünkösdi káptalan után a miniszter provinciálisok, vagyis őrök, ha akarják és jónak látják, az év leforgása alatt őrségüknek tagjait hívják össze káptalanra.
9. A prédikátorokról
1A testvérek ne prédikáljanak olyan püspök egyházmegyéjében, aki ezt megtiltotta nekik. 2És általában addig senki se merjen a népnek prédikálni, amíg a testvéri közösség miniszter generálisa meg nem vizsgálta, jóvá nem hagyta és a prédikátori tisztre kifejezett megbízást nem adott neki. 3Arra is intem és buzdítom testvéreimet, hogy prédikációjukban legyen kipróbált és megtisztított a beszédük, a nép hasznára és épülésére, 4és rövid beszédben hirdessék nekik a bűnöket és erényeket, a büntetést és a dicsőséget; mert rövid szót mondott az Úr is a földön[58].
10. A testvérek figyelmeztetéséről és megfeddéséről
1Azok a testvérek, akik a többiek miniszterei, vagyis szolgái, látogassák és figyelmeztessék testvéreiket, alázatosan és szeretettel feddjék meg őket, és semmi olyat ne parancsoljanak nekik, ami ellentétes lelkiismeretükkel vagy regulánkkal. 2Azok a testvérek viszont, akik alárendeltjeik, tartsák mindig szem előtt, hogy Istenért lemondtak saját akaratukról. 3Ezért szigorúan megparancsolom nekik, hogy mindabban engedelmeskedjenek minisztereiknek, aminek megtartását az Úrnak ígérték és ami nem ellenkezik lelkiismeretükkel és regulánkkal. 4És bárhol is vannak a testvérek, és úgy látják és úgy vélik, hogy nem tudják a regulát lelkileg megtartani, miniszterükhöz kell és szabad is fordulniuk. 5A miniszterek pedig szeretettel és jósággal fogadják őket és olyan szívélyesen bánjanak velük, hogy azok úgy merjenek hozzájuk szólni és velük érintkezni, mint az urak szoktak szolgáikkal, 6mert úgy kell lennie, hogy a miniszterek minden testvér szolgái legyenek. 7A testvéreket pedig intem és buzdítom az Úr Jézus Krisztusban, hogy óvakodjanak minden felfuvalkodottságtól, hiú dicsekvéstől, irigységtől, fösvénységtől, e világ gondjától és aggódásától, megszólástól és zúgolódástól. A tudományban járatlanok ne törjék magukat tudományok után, 8hanem ügyeljenek, hogy mindenekfölött vágyakozniuk kell az Úr lelkének és szent működésének birtoklására, 9hozzá mindig tiszta szívvel imádkozni, alázatosságot, az üldözésben és betegségben béketűrést tanúsítani és 10szeretni azokat, akik üldöznek, dorgálnak és vádolnak bennünket, mert az Úr mondja: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. 11Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 12Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül[59].
11. Hogy a testvérek ne lépjenek be szerzetesnők monostorába
1Szigorúan megparancsolom valamennyi testvérnek, hogy ne tartson asszonyokkal gyanús kapcsolatot vagy tanácskozást, 2és ne menjen be apácazárdába, kivéve azokat, akinek az Apostoli Szentszéktől erre külön engedélyük van. 3És ne legyenek komái se férfiaknak, se nőknek, nehogy ebből botrány támadjon a testvérek között vagy a testvérekkel kapcsolatban.
12. Azokról, akik a szaracénok vagy más hitetlenek közé mennek
1Aki a testvérek közül isteni sugallatra a szaracénok vagy más hitetlenek közé akar menni, kérjen erre engedélyt miniszter provinciálisától. 2A miniszterek pedig senki másnak ne adjanak engedélyt, csak azoknak, akiket elküldésre alkalmasnak látnak. 3Ezenfelül az engedelmesség nevében megparancsolom a minisztereknek, hogy a római Szentegyház bíborosai közül kérjenek egyet a pápa úrtól, hogy az kormányzója, pártfogója és javítója legyen a testvéri közösségnek, 4s így mindenkor alárendeltjei és alattvalói maradjunk a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitben[60], és tartsuk meg a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, amit erősen megfogadtunk.
[Senkinek sem szabad tehát ezt a megerősítő iratunkat megsértenie, vagy annak vakmerő szándékkal ellenszegülnie. Ha valaki ezt mégis megkísérelné, a mindenható Istennek és apostolainak, Szent Péternek és Pálnak haragját vonja magára. Kelt Lateránban, pápaságunk nyolcadik évében november huszonkilencedikén.]
A remeteségeknek adott regula
(Regula pro eremitoriis data, RegR)
Ezzel a regulával a remeteéletről alkotott ferenci felfogás maradt ránk. Egyedüllét és testvéri élet, külső keretek és egyéni szabadság összhangját akarja biztosítani. Nem tekinthetjük külön regulának a remeteségek számára, hanem inkább az előbbi regula alkalmazó kiegészítése.
1Akik szerzetesként akarnak remeteségben élni, hárman vagy legfeljebb négyen legyenek együtt; közülük kettő legyen az édesanya, és legyen nekik két vagy legalább egy fiuk. 2A két édesanya Márta életét utánozza, a két fiú pedig Máriáét; és elzárt helyen lakjanak, mindegyik külön kis cellában, melyben ki-ki imádkozzék és aludjék. 3Mindjárt napnyugta után mindig mondják el az aznapi Kompletóriumot; és igyekezzenek megtartani a csendet; a napi imaórákat mondják el és Matutinumra keljenek fel; mindenekelőtt pedig keressék az Isten országát és annak igazságát[61]. 4A Primát rendes időben mondják el; Tertia után megtörhetik a csendet, beszélhetnek egymással, s odajárulhatnak édesanyjukhoz. 5És amikor jól esik nekik, szegény kis gyermekek módjára az Úristen szerelméért alamizsnát kérhetnek tőlük. 6Azután mondják el a Sextát és a Nonát, és a Vecsernyét is kellő időben mondják el. 7Az elzárt helyre, ahol tartózkodnak, senkit ne engedjenek belépni, se ott étkezni. 8Azok a testvérek, akik az édesanyák, gondosan tartsák magukat távol minden idegen személlyel való érintkezéstől, és miniszterük iránti engedelmességből fiaikat is tartóztassák minden idegentől, hogy így senkinek se legyen alkalma beszélni velük. 9A fiúknak tehát édesanyjukon, miniszterükön vagyis őrükön kívül, amennyiben ez utóbbinak tetszik az Úristen áldásával meglátogatni őket, senki mással nem szabad beszélniük. 10A fiúk időről időre vegyék át bizonyos időtartamra az édesanyák szerepét úgy, ahogyan közös megbeszéléssel jónak látják elrendezni, s a fentebb mondottakat iparkodjanak gondosan és szorgalmasan megtartani.
Végrendelet
(Testamentum, Végr)
Ferenc életének utolsó hónapjaiban, 1226 szeptemberében-októberében keletkezett. Talán egyik írását sem vizsgálták, kommentálták és értelmezték annyit, mint ezt, bár éppen ettől akart Ferenc minden glosszát távol tartani. Az első század rendtörténete nem érthető nélküle. Bár a 34. versben szerepel a "végrendelet" (testamentum) szó, sokan úgy akarták értelmezni, mint "parancsolatot" (mandatum). IX. Gergely ezt igazítja helyre. Ferenc az ő eredeti szándékát akarja élete végén újra megfogalmazni.
A 4. versben szereplő imádság a Szent Kereszt Zsolozsmájának egyik responzumára épül. A ferences családban két kiegészítéssel hagyományos ima lett: "Imádunk téged, legszentebb Urunk Jézus Krisztus, itt és a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot."
1Az Úr a következő módon mutatta meg nekem, Ferenc testvérnek, hogyan kezdjem el a bűnbánattartást: míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása. 2És maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. 3És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére. Utána egy kevés ideig még vártam, azután elhagytam a világot.
4És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam: 5Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.
6Azután egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. 7És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. 8És úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket és a többieket, mint uraimat. 9És nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők. 10És ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét; ezt pedig ők érintik kezükkel és másoknak is ők szolgáltatják ki. 11Ezért óhajtom, hogy mindenekfölött becsüljék, tiszteljék és méltó helyen őrizzék ezeket a szentséges titkokat. 12Ha tehát valahol Isten szent nevét és igéit tartalmazó írást illetlen helyen találok, azonnal felemelem, és másokat is kérek, hogy emeljék fel és tegyék illő helyre azokat. 13És kötelesek vagyunk tisztelni az összes teológusokat és azokat is, akik az isteni szent igéket hirdetik, mint akik lelket és életet árasztanak felénk[62].
14És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem. 15És kevés és egyszerű szóval írásba foglaltattam ezt, a pápa úr pedig megerősítette számomra. 16És akik jöttek, hogy elfogadják ezt az életmódot, mindazt, amijük csak volt[63], a szegényeknek adták. És beérték kívül-belül foltozott habitussal, övvel és alsóruhával. 17És nem akartunk többet birtokolni. 18Mi, klerikusok a többi klerikushoz hasonlóan mondtuk a zsolozsmát, a laikusok pedig a Miatyánkot mondták. És igen-igen szívesen időztünk a templomokban. 19Tanulatlan emberek voltunk, és mindenkinek alárendeltjei.
20És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja. 21Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett. 22És ha munkánkért nem adnák meg a bért, akkor járuljunk az Úr asztalához, vagyis ajtóról ajtóra járva kéregessünk alamizsnát.
23Az Úr nyilatkoztatta ki nekem, hogy ezt a köszöntést használjuk: Az Úr adjon neked békességet!
24Vigyázzanak a testvérek, hogy templomokat, szegényes hajlékokat és minden épületet, melyet számukra emelnek, csak abban az esetben fogadjanak el, ha azok illenek a szent szegénységhez, melyet a regulában megígértünk. És mindig csak mint jövevények és zarándokok, vendég módjára lakjunk bennük[64]. 25Az engedelmesség nevében szigorúan megtiltom minden testvéremnek, hogy akár személyesen, akár mások közvetítésével kiváltságlevelet merészeljenek kérni a római kúriától templom vagy valamilyen hely részére, prédikáció ürügyén vagy éppen testi üldöztetés esetén, bárhol is tartózkodnak. 26És ha valahol nem fogadják be őket, menjenek más vidékre, hogy ott Isten áldásával bűnbánatot tartsanak.
27És feltétlenül engedelmes akarok lenni a testvéri közösség miniszter generálisának, és annak a gvárdiánnak, akit ő jónak látott mellém rendelni. 28Fogolyként akarok az ő kezei közt lenni, s az ő engedélye és akarata ellenére egy lépést sem kívánok tenni, sem mást cselekedni. Mert uram ő nekem. 29És bár egyszerű, beteges ember vagyok, mégis kívánom, hogy állandóan mellettem legyen egy klerikus, hogy a regula előírása szerint együtt végezze velem a zsolozsmát. 30A többi testvér is hasonló módon tartozik engedelmeskedni gvárdiánjának és végezni a zsolozsmát úgy, ahogyan a regula előírja. 31És ha akadnának közöttük olyanok, akik nem a regula előírásainak megfelelően végzik a zsolozsmát, vagy abba újításokat akarnának belevinni, vagy pedig nem katolikus módon élnek, az ilyeneket minden testvér az engedelmesség erejénél fogva köteles, bárhol is találja őket, a legközelebbi őr elé vinni. 32És az őr az engedelmesség erejénél fogva köteles éjjel-nappal erősen őriztetni a foglyot, hogy ki ne szabadulhasson kezéből, míg csak át nem adja a miniszter provinciálisnak. 33És a miniszter provinciális szintén az engedelmesség erejénél fogva köteles őt megfelelő testvérekkel éjjel-nappal fogolyként őriztetni és az ostiai úr elé vinni, aki ura, védője és fenyítője az egész testvéri közösségnek.
34És ne mondják a testvérek: ez új regula, mert ez csak emlékeztetés, intés, buzdítás és végrendelkezés akar lenni, melyet én, a kicsiny Ferenc testvér, azért hagyok rátok, áldott testvéreimre, hogy a regulát, melyet az Úrnak megígértünk, a katolikus hitnek megfelelőbben tudjuk megtartani.
35És a miniszter generálisnak, valamint az összes többi miniszternek vagyis őrnek az engedelmesség nevében szigorúan tilos bármit is hozzáadni ezekhez az igékhez vagy azokból valamit elvenni. 36És kötelesek a regula mellett ezt az írást is mindig magukkal hordani. 37És minden káptalanon, melyet tartanak, a regula után ezeket a szavakat is olvassák fel. 38És a szent engedelmesség nevében szigorúan megtiltom összes testvéremnek, klerikusoknak és laikusoknak egyaránt, hogy akár a regulához, akár ezekez a szavakhoz magyarázatokat fűzzenek és mondják: Ezt így kell érteni. 39Hanem amint az Úr megadta nekem, hogy egyszerűen és világosan elmondjam és papírra vessem a regulát és ezeket a szavakat, úgy nektek is egyszerűen és magyarázat nélkül kell értelmeznetek és szent közreműködéssel mindvégig megtartanotok azokat.
40És ha valaki megtartja ezeket, a mennyben teljék be a magasságbeli Atya áldásával, a földön pedig teljék be az ő szeretett Fiának áldásával, a vigasztaló Szentlélekkel, az ég minden erejével és az összes szentekkel. 41És én, kicsiny Ferenc testvér, a ti szolgátok, amennyire kitelik tőlem, kívül-belül megerősítem ezt a szentséges áldást.
A Sienában készített végrendelet
(Testamentum Senis factum, VégrS)
1226 áprilisában Sienában Ferenc olyan beteg lett, hogy testvérei kérték, fogalmazza meg utolsó akaratát. Ezt a művet a Perugiai Legenda, majd pedig a Speculum Perfectionis életrajzok őrizték meg az utókor számára, s most mint Ferenc diktált művét soroljuk eredeti írásai közé.
1Írd, hogy megáldom összes testvéreimet, a szerzetben élőket és az ezután következőket, egészen a világ végéig. 2Mivel azonban gyöngeségem és fájdalmaim miatt nem tudok beszélni, csak röviden, ebben a három mondatban adom tudtára akaratomat minden testvéremnek. 3Nevezetesen, hogy áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül mindig szeressék egymást; 4azután mindig szeressék és őrizzék meg úrnőnket, a szent szegénységet; 5és végül mindig legyenek hűségesek az Anyaszentegyház elöljárói és minden klerikusa iránt, és legyenek az ő alattvalóik.
Töredékek Szent Klára regulájából
(KlReg)
1893-ban, Szent Klára holttestének exhumálásakor ruhába göngyölve megtalálták reguláját a pápai bullával, amelyben IV. Ince 1253. augusztus 9-én jóváhagyta azt. Ennek 8. fejezete tartalmazza az itt közölt két töredéket, a Szent Klárának adott életformát és végakaratot.
A Szent Klárának adott életforma
(Forma vivendi S. Clarae data)
1Mivel a szent evangélium szerinti tökéletes élet választásával isteni sugallatra a magasságbeli, fölséges király, a mennyei Atya leányaivá és szolgálóivá lettetek és eljegyeztétek magatokat a Szentlélekkel, 2akarom, s ezennel a magam és testvéreim nevében ígérem is, hogy éppoly szeretettel fogok rólatok gondoskodni és éppoly odaadással törődöm veletek, mint ővelük.
A Szent Klárához írt végakarat
(Ultima voluntas S. Clarae scripta)
1Én, kicsiny Ferenc testvér, követni akarom a mi magasságbeli, fölséges Urunknak, Jézus Krisztusnak és az ő szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban végig ki akarok tartani. 2És kérlek benneteket, úrnőimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. 3És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek a szavára vagy tanácsára valaha is eltérjetek tőle.
II. rész: LEVELEK
Levél a klerikusokhoz
(Epistola ad clericos, LKler)
Ezt a levelet egyesek értekezésnek, mások intelemnek tartották. Balanyi az Intelmek után hozza, egy kéziratos hagyomány nyomán ilyen címmel: Az Úr teste iránti tiszteletről és az oltár tisztántartásáról. Ebben a művében Ferenc megvallja hitét és tiszteletét az eukharisztia iránt. Azonosul a IV. Lateráni zsinat (1215) szellemével. III. Honoriusz pápa a zsinat után, 1219. november 22-én adta ki Sane cum olim kezdetű levelét az eukharisztia tiszteletéről, mely visszhangzik Ferencnek ebben a levelében is. Ferenc szívesen vallja magát itt diakónusnak, és sorolja így magát is a levél címzettjei közé. Legrégebbi kézirata 1220-ból való és a subiacói bencések egyik misekönyvében találták meg.
1Vegyük fontolóra mindnyájan, mi klerikusok, azt a súlyos mulasztást és tudatlanságot, melyet némelyek elkövetnek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testével és vérével, és legszentebb neveivel és írott igéivel szemben, melyek megszentelik a testet. 2Tudjuk, hogy mindaddig nem jöhet létre a test, míg az igével meg nem szentelik. 3Márpedig a Magasságbeliből itt a földön semmi másunk nincsen, testi szemünkkel semmi mást nem látunk belőle, mint testét és vérét, továbbá neveit és igéit, mely által teremtett és a halálból az életre[1] megváltott bennünket. 4Vegyék tehát észbe mindazok, akik szolgálják ezen szentséges titkokat, főleg azok, akik kellő áhítat nélkül szolgálják, milyen elhanyagoltak a kelyhek, a korporálék és vászonkendők, melyekben az ő testét és vérét feláldozzák. 5Azután sokan nyomorúságos helyen tartják és egészen magára hagyják, tiszteletlenül viszik, méltatlanul veszik magukhoz és megkülönböztetés nélkül szolgáltatják ki másoknak. 6A neveit és igéit tartalmazó írásokat sokszor lábbal tapodják. 7Mert a testi ember nem fogja fel, ami az Istené[2]. 8Mindezek láttára nem indulunk-e kegyeletre, mikor ő, a mi kegyes Urunk, kezünkbe adja magát, és nap nap után érintjük és szánkkal magunkhoz vesszük őt? 9Avagy nem tudjuk, hogy valamikor mégis a kezébe kell jutnunk? 10Mindezekben és sok másban gyorsan és gyökeresen meg kell javulnunk. 11Ha tehát bárhol nem megfelelő helyen őrzik és elhanyagolják a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét, el kell onnét vinnünk, méltó helyre kell tennünk és megjelölnünk. 12Ugyanígy az Úr neveit és igéit tartalmazó írásokat, ha valahol tisztátalan helyen találtatnak, össze kell gyűjteni és tisztességes helyen kell azt elhelyezni. 13Mindezekre valamennyi klerikusnak mindvégig nagy figyelemmel kell lennie. 14És akik nem teszik meg ezt, tudják meg, hogy az ítélet napján majd számot kell adniuk a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt[3]. 15Akik könnyebb megtartás céljából lemásoltatják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja őket.
Levél a hívőkhöz, I. változat
(Epistola ad fideles, redactio prior; 1LHív)
Tudunk arról, hogy Ferenchez olyanok is jöttek tanácsért, akik házas emberként, a világban maradva kívántak odaadóbb életet élni. Nem kellett egy mindenestül új életformát kitalálni számukra, hiszen régóta léteztek a különböző bűnbánó mozgalmak csoportjai. Ferencnek azt kellett megadnia, hogy az ő eszményét hogyan követhetik ebben az állapotban. A két levélből kiérződik Ferenc felelőssége világi követői iránt: óvja őket az eretnekek tévedéseitől, buzdítja őket az egyszerű életre, és ugyanazt a misztikus távlatot adja nekik, mint minden követőinek: "Jegyesei, testvérei és anyja lesznek a mi Urunk Jézus Krisztusnak" (50. v.).
A levél egyetlen kéziratát Volterrában találta meg K. Esser, és korábbinak tartja a Balanyi által lefordított hosszabb változatnál. Ezt tekinthetjük tehát a "Harmadik Rend" regulája elődjének. Ehhez a forráshoz tér vissza a Ferences Világi Rend és a Reguláris Harmadik Rend (TOR), amikor előszóként hozzák új regulájukban.
"Az Úr nevében!"
1. Akik bűnbánatot tartanak
1Mindazok, akik szeretik az Urat teljes szívből, teljes lélekkel és elmével és minden erővel és úgy szeretik felebarátjukat mint önmagukat; 2és gyűlölik testüket bűneikkel és vétkeikkel együtt; 3és magukhoz veszik a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét; 4és a bűnbánat méltó gyümölcseit termik: 5ó, milyen boldogok és áldottak azok a férfiak és nők, amíg így cselekszenek és ezekben kitartanak, 6mert megnyugszik rajtuk az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít náluk magának. 7És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. 8Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által a mi Urunk Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; 9testvérei akkor, mikor az Atyának akaratát teljesítjük, ki a mennyekben van, 10s anyja akkor, mikor az isteni szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által szívünkben és testünkben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt. 11Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! 12Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! 13Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, mint a mi Urunk Jézus Krisztus, aki életét adta az ő juhaiért, és imádkozott az Atyához, mondván: 14Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál a világban; tieid voltak és nekem adtad őket.15És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és elhitték, hogy tőled jöttem ki, és felismerték, hogy te küldtél engem. 16Én őértük könyörgök, és nem a világért. 17Áldd és szenteld meg őket. És én értük szentelem magamat. 18De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is. 19És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban[4]. Ámen.
2. Akik nem tartanak bűnbánatot
1Mindazok a férfiak és nők, akik nem bűnbánatban élnek 2és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét, 3hanem bűnt bűnre halmoznak, testük rossz kívánságai és vágyai után járnak, 4tett ígéreteiket elhanyagolják, 5testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, 6az ördög kísértésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. 7Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. 8Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: 9minden bölcsességük odalett, és átkozott, aki parancsaidtól eltér. 10Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat, és szántszándékkal elveszítik lelküket. 11Ti vakok, kiket ellenségeitek, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint 12minden vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki. 13És sem ezen a világon, sem az eljövendőn semmit sem mondhattok a magatokénak. 14Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek; a test megbetegszik és a halál közeleg, és így múlik ki keserű halállal. 15És bárhol, bármikor és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg az ember, - már aki adhatna, de nem ad elégtételt - annak az ördög ragadja ki lelkét testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. 16Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük[5]. 17Vagyonukat rokonaikra és barátaikra hagyják. Azok pedig elvették és szétosztották maguk közt s a végén mondták: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." 18Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testüket és lelküket egyaránt elvesztik ebben a rövid életben, alászállnak a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetnek.
19Mindazokat, akikhez ez a levél eljut, kérjük arra a szeretetre, amely az Isten, hogy fogadják isteni szeretettel és jóakarattal ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit, 20és akik nem tudnak olvasni, gyakran olvastassák fel maguknak; 21és őrizzék meg magukban szent közreműködéssel mindvégig, mert ezek lélek és élet. 22És azok, akik ezt nem teszik, azoknak számot kell adniuk az ítélet napján a mi Urunk Jézus Krisztus ítélőszéke előtt[6].
Levél a hívőkhöz II. változat
(Epistola ad fideles, redactio posterior, 2LHív)
Az Atyának, az Úrnak és Fiúnak és Szentléleknek nevében. Ámen.
1Valamennyi keresztény hívőnek, szerzetesnek, papnak és világinak, férfinak és nőnek és a földkerekség valamennyi lakójának Ferenc testvér, szolgájuk és alattvalójuk, tisztelettel teljes hódolatát küldi, s igaz mennyei békét és az Úrban őszinte szeretetet kíván.
2Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni. 3Mivel azonban betegségem és testi gyöngeségem miatt nem tudok minden embert személyesen felkeresni, elhatároztam, hogy jelen soraimmal és üzenetemmel hozom emlékezetetekbe a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének szavait, és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet.
4Az Atyának ezen méltó, szent és dicsőséges Igéjéről angyala, Szent Gábor útján maga a fölséges Atya jelentette ki, hogy az égből a szentséges és dicsőséges Szűz Máriának méhébe fog leszállani. Mária méhében azután emberségünkből és gyarlóságunkból való igaz testet öltött magára. 5Bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. 6Mikor kínszenvedése küszöbén tanítványaival a húsvétot ünnepelte, vette a kenyeret, hálát adott, megáldotta, megtörte, mondván: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem". 7És vette a kelyhet és azt mondta: Ez az én vérem, az újszövetségé, mely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 8Azután az Atyához imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár. 9Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. 10Mindazonáltal a maga akaratát alávetette Atyja akaratának és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. 11Az Atyának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, 12nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, 13példát hagyván nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. 14Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. 15De kevesen vannak, akik venni akarják őt, és üdvözülni akarnak általa, pedig az ő igája édes és terhe könnyű[7].
16Akik nem akarják megízlelni, mily édes az Úr, s jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot, vagyis akik nem akarják teljesíteni Isten parancsolatait, átkozottak. 17Őróluk mondja a próféta: Átkozottak, kik parancsaidtól eltérnek. 18Ellenben mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat[8].
19Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenekfölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. 20Mindazoknak ugyanis, akik imádják őt, az igazság lelkében kell imádniuk őt. 21Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal: Miatyánk, aki a mennyekben vagy. Mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni[9].
22Kötelesek vagyunk minden bűnünket megvallani a papnak és kezéből venni a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. 23Mert aki nem eszi az ő testét és nem issza az ő vérét, nem mehet be Isten országába. 24De méltóan egye és igya, mert aki méltatlanul veszi, saját ítéletét eszi és issza, mivel nem különbözteti meg az Úr testét. 25Teremjük továbbá a bűnbánat méltó gyümölcseit. 26És szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat[10]. 27Ha pedig valaki nem akarja őket úgy szeretni, mint önmagát, legalább ne okozzon nekik rosszat, hanem tegyen jót.
28Akik bírói hatalmat nyertek mások fölött, irgalommal gyakorolják hatalmukat, amint maguk is irgalmasságot óhajtanak nyerni az Úrtól. 29Mert irgalom nélküli ítélet vár azokra, akik nem cselekedtek irgalmasságot. 30Legyünk tehát szeretettel és alázatossággal és alamizsnálkodjunk, mert az alamizsna megmossa a lelkeket a bűnök szennyétől[11]. 31Mert mindent elveszít az ember, amit a világon hagy; a szeretet bérét ellenben és az alamizsnát, amit életében osztott, magával viszi, s jutalmat és méltó viszonzást nyer érte az Úrtól.
32Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől[12], és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. 33Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges testének és vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és ők szolgáltatnak ki másoknak. 34És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki; 35és egyedül nekik kötelességük kiszolgáltatni, és senki másnak.
36Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni és mellettük amazokat el nem hagyni. 37Gyűlöljük tehát testünket hibái és vétkei miatt, mert az Úr mondja az evangéliumban: minden rossz, minden hiba és vétek a szívből ered. 38Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket[13]. 39Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. 40Meg kell magunkat tagadni és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. 41Senki sem köteles másnak engedelmeskedni akkor, ha azzal hibát, vagy bűnt követ el.
42Az pedig, akinek joga van engedelmességet követelni és akit nagyobbnak tartanak, legyen, mint a kisebb, és a többi testvér szolgája, 43és legyen irgalmas minden testvérével szemben, s tegye vele azt, amit hasonló körülmények közt maga is kívánna, hogy vele tegyenek[14]. 44Testvére hibája miatt ne induljon ellene haragra, hanem teljes türelemmel és alázatossággal jóakaratúan intse meg és viselje el őt.
45Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. 46Testünket alázzuk meg és vessük meg, mert bűneink következtében mindannyian nyomorultak és romlottak, rútak és férgekhez hasonlók vagyunk, ahogy az Úr mondja prófétája által: Én azonban féreg vagyok, nem ember, emberek szégyene, a nép megvetettje. 47Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért[15].
48És mindezeken a férfiakon és nőkön, amíg így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magának. 49És fiai lesznek a mennyei Atyának, akinek cselekedeteit megteszik, 50s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. 51Jegyesei akkor leszünk, mikor a Szentlélek által Jézus Krisztussal egyesül a hívő lélek; 52testvérei akkor, mikor Atyjának akaratát teljesítjük, ki a mennyben van, 53s anyja akkor, mikor szeretet s tiszta és őszinte lelkiismeret által tiszta szívben és lélekben hordozzuk őt és szent cselekvéssel, melynek példaként kell mások előtt világoskodnia, világra szüljük őt[16].
54Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! 55Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! 56Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy olyan testvérünk és fiunk van, aki életét adta az ő juhaiért, és aki így imádkozott érettünk Atyjához: Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál. 57Atyám, kiket a világban nekem adtál, tieid voltak és nekem adtad őket. 58És az igéket, melyeket nekem adtál, átadtam nekik, és ők valóban elfogadták és megismerték, hogy tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. Én őértük könyörgök, és nem a világért. Áldd meg és szenteld meg őket. 59És én őérettük szentelem magamat, hogy ők is eggyé legyenek szentelve, amint mi is vagyunk. 60És akarom, Atyám, hogy ahol én vagyok, ők is velem legyenek, hogy lássák az én dicsőségemet a te országodban[17].
61Az Istennek, aki oly mérhetetlenül sokat állott ki értünk, oly sok jóval halmozott el bennünket és a jövőben is el fog halmozni, minden teremtmény, mely az égben és földön, a tengerben és az örvényekben van, dicséretet, dicsőséget, tiszteletet és áldást ad. 62Mert ő a mi erőnk és bátorságunk, aki egyedül jó, aki egyedül fölséges, egyedül mindenható és csodálatra méltó, dicsőséges és egyedül szent, dicséretre méltó és áldott a századoknak múlhatatlan századain át[18]. Ámen.
63Mindazok, akik nem bűnbánatban élnek és nem veszik magukhoz a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, 64hanem bűnt bűnre halmoznak, rossz kívánságok és vágyak után járnak, tett ígéreteiket elhanyagolják, 65testükkel a világnak, érzéki vágyaiknak s e világ múló gondjainak és aggodalmainak s ezen élet gondjainak élnek, 66az ördög mesterkedésének áldozatai és egyben fiai és cselekedeteinek utánzói. Vakok ők, mert nem látják az igazi világosságot, a mi Urunk Jézus Krisztust. 67Az ilyenekben nem lakozik lelki bölcsesség, mert nincs meg bennük az Isten Fia, az Atya igazi bölcsessége. Az ilyenekre áll az Írás szava: minden bölcsességük odalett. 68Látják, világosan felismerik, tudják és cselekszik a rosszat és szántszándékkal elveszítik lelküket. 69Ti vakok, kiket ellenségeink, azaz a test, a világ és az ördög rászedtek, lássátok be, hogy a testnek édes a bűn elkövetése, de keserű az Isten szolgálata, mert az Úr evangéliumi szava szerint minden rossz, vétek és bűn az emberi szívből jön és sarjad ki[19]. 70És sem ezen a világon, sem az eljövendőben semmit sem mondhattok a magatokénak. 71Mert vélitek ugyan, hogy a világ múló javait még soká élvezhetitek, de csalódtok, mert eljön a nap és az óra, melyre most nem gondoltok, s melynek jövetelét nem tudjátok és nem sejtitek.
72A test megbetegszik és a halál közeleg. Megjelennek a rokonok és barátok és mondják: rendezd dolgaidat. 73És íme felesége, gyermekei, rokonai és barátai színleg nagy sírásba kezdenek. 74És ő körültekintve látja a sírókat s balga részvéttől indíttatva és magába szállva így szól: Íme, lelkemet, testemet és mindenemet a ti kezetekbe teszem le. 75Valóban átkozott az az ember, mivelhogy lelkét, testét és mindenét ilyen kezekre bízza és hagyja. 76Mert lám, az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az az ember, aki emberben bízik[20]. 77És gyorsan papot hivatnak. A pap kérdezi:
- Akarsz-e bűnbánatot tartani minden bűnödért?
78És ő feleli: - Akarok.
- Akarod-e jóvátenni elkövetett bűneidet és hajlandó vagy-e azoknak, akiket megcsaltál és rászedtél, vagyonodból, tehetségedhez képest, kárpótlást nyújtani?
-79Nem akarok - feleli ő.
- Miért nem? - kérdezi a pap.
- 80Azért, mert már mindenemet rokonaim és barátaim kezébe tettem - feleli ő. 81És fokozatosan elveszíti beszélő képességét. Így múlik ki a szerencsétlen.
82Tudja meg tehát mindenki, hogy bárhol és bármilyen körülmények közt elégtétel nélkül, halálos bűnben hal meg - már aki adhatott volna, de nem adott elégtételt - annak lelkét az ördög ragadja ki testéből; mégpedig olyan szorongattatás és kínok közepett, hogy arról csak annak lehet fogalma, akinek része van benne. 83Minden vagyon és hatalom és tudomány, amiről gondolta, hogy az övé, elvétetik tőle[21]. 84Vagyonát rokonaira és barátaira hagyja. Azok pedig elveszik és szétosztják maguk közt s a végén mondják: "Átkozott legyen a lelke; többet is adhatott és szerezhetett volna számunkra, mint amennyit szerzett." 85Testét pedig megemésztik a férgek. Így tehát testét és lelkét egyaránt elveszti ebben a rövid életben, alászáll a pokolba, hol vég nélkül gyötörtetik.
86Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen. 87Én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, arra a szeretetre, mely maga Isten, és azzal a hő kívánsággal, hogy lábatokat csókolhassam, kérve kérlek mindnyájatokat, hogy ezeket az igéket és a mi Urunk Jézus Krisztus egyéb igéit fogadjátok szeretettel és alázatossággal, valósítsátok és tartsátok meg. 88Mindazokat a férfiakat és nőket, akik jóakarattal fogadják, megértik és egy példányban másoknak is elküldik a levelet, ha mindvégig állhatatosak maradnak[22] benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.
Az egész rendhez írt levél
(Epistola toti ordini missa, LRend)
1226-ban, a Végrendelet előtt írhatta Ferenc ezt a levelet, mely minden nagyobb kéziratban megtalálható. A Perugiai Legenda idéz belőle, és megemlíti, hogy Ferenc be akarta tenni a regulába az itt szereplő gondolatokat, ám ez már nem volt lehetséges, hiszen a pápai megerősítés után nem lehetett változtatni a regulán. A záróimádság az egyik legszebb "könyörgés" Ferenctől.
1A legfőbb háromság és a szent Egység: az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.
2Valamennyi tisztelendő és nagyon szeretett testvéremnek, a kisebb testvérek szerzete miniszter generálisának, uramnak és minden utána következő miniszter generálisnak, a rend összes, Krisztusban alázatos miniszterének, őrének és papjának, minden egyszerű és engedelmes testvérnek, az elsőknek és az utolsóknak,
3Ferenc testvér, silány és esendő ember, a ti kicsiny szolgátok, üdvöt kíván abban, aki megváltott és megmosott bennünket drága vérében,
4s kinek neve hallatára hulljatok térdre és imádjátok őt félelemmel és tisztelettel, mert az ő neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké.
5Halljátok, az Úrnak fiai és az én testvéreim, hallgassátok meg szavamat. 6Fordítsátok ide szívetek fülét, és engedelmeskedjetek az Isten Fia szavának. 7Tartsátok meg teljes szívvel parancsolatait és teljesítsétek tökéletes elmével tanácsait. 8Hálát adjatok neki, mert jó, és magasztaljátok őt tetteitekkel. 9Mert azért küldött benneteket az egész világra, hogy szóval és tettel tanúságot tegyetek hangjáról, és tudtára adjátok mindeneknek, hogy kívüle nincsen más mindenható. 10Maradjatok állhatatosak a fegyelemben[23] és a szent engedelmességben, és amit megígértetek neki jó és szilárd elhatározással, tartsátok is meg.
11Mint fiaknak kínálja magát nekünk az Úristen[24]. 12Lábatokat csókolva és a tőlem telhető legnagyobb szeretettel kérlek mindnyájatokat, testvéreim, hogy amennyire csak tőletek telik, a legteljesebb tisztelettel és hódolattal legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére iránt, 13melyben minden, ami a mennyben és a földön van, megbékélt és kiengesztelődött a mindenható Istennel.
14Kérem az Úrban valamennyi pap testvéremet, akik a Magasságbeli papjai, vagy ezután lesznek azok, illetve lenni óhajtanak, hogy mikor miséhez készülnek, maguk tisztán és tiszta szándékkal, tisztelettel, szent és szeplőtelen eltökéléssel mutassák be a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testének és vérének valódi áldozatát, nem földi dologért, nem félelemből, nem valamilyen emberi szeretetből, mintha az emberek tetszését keresnénk; 15hanem amennyire a kegyelem segít, minden akarat Istenre irányuljon, s egyedül neki, a magasságbeli fölséges Úrnak kívánjunk tetszeni, mert egyedül ő munkálkodik ott, ahol neki tetszik; 16hiszen miként ő maga mondja: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre, s aki másként jár el, az Júdás módjára áruló lesz, s az Úr teste és vére ellen vét[25].
17Emlékezzetek rá, pap testvéreim, hogy Mózes törvényéről írva van, hogy akik csak külsőleg, testileg is vétettek ellene, azok az Úr ítéletéből irgalom nélkül meghaltak. 18Mennyivel nagyobb és súlyosabb büntetésre méltó az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát és tisztátalannak tartja a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. 19Mert mindannyiszor megveti, beszennyezi és lábbal tiporja az ember Isten Bárányát, valahányszor az Apostol szava szerint nem különbözteti meg és nem választja külön Krisztus szent kenyerét egyéb eledelektől, vagy dolgoktól; vagy mikor méltatlanul veszi, vagy ha méltó is volna rá, hiú módon és méltatlanul eszi. Márpedig az Úr ezt mondja prófétája által: Átkozott az ember, ki az Isten szolgálatát hanyagul végzi. 20Azokat a papokat tehát, akik nem akarják ezt szívükre venni, igazságosan megvetésével sújtja, és azt mondja: Átokká változtatom áldástokat[26].
21Halljátok csak, testvéreim! Ha a boldogságos Szüzet, érdemeinek megfelelően tisztelettel övezzük, mivel őt szentséges méhében hordozta; ha a Keresztelő boldogan beléremegett és nem merte megérinteni Isten szent fejét; ha külön tiszteletben részesítjük a sírt, melyben egy ideig nyugodott; 22hát akkor milyen szentnek, igaznak és méltónak kell lennie annak, aki már nem a halandót, hanem az örökké élőt és megdicsőültet, kibe az angyalok bepillantani vágynak[27], érinti kezével, fogadja magához ajkával és szívével, és nyújtja vételre másoknak?
23Ismerjétek fel méltóságtokat, pap testvéreim, és szentek legyetek, mert ő szent. 24És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek őt. 25Nagy nyomorúság és szánalomra méltó gyarlóság, hogy bár olyan közel tudjátok őt magatokhoz, mégis más dolgokkal törődtök a világon. 26Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia. 27Ó, csodálatra méltó nagyság és bámulandó méltóság! Ó, fölséges alázatosság! Ó, alázatos fölség, hogy a világegyetem Ura, Isten és az Isten Fia annyira megalázza magát, hogy üdvösségünkért a kenyér szerény színe alá rejtezik. 28Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa[28]. 29Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek.
30Intem és buzdítom tehát testvéreimet az Úrban, hogy ahol tartózkodnak, a szentegyház szokásának megfelelően naponként csak egy misét mondjanak. 31Ha pedig több pap van azon a helyen, az egyik szeretetből elégedjék meg a másik miséjének meghallgatásával; 32mivel a jelenlevőket és távollevőket - ha méltók rá - az Úr Jézus Krisztus eltölti kegyelmével. 33Ő, bár látszatra több helyütt van, mégis osztatlan marad és nem szenved semmi fogyatkozást[29], hanem egyes-egyedül működik mindenütt, ahol jónak látja, az Úristennel, az Atyával és a vigasztaló Szentlélekkel együtt mindörökkön-örökké. Ámen.
34Mivel mindenki, aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, nekünk, akik különösképpen az isteni szolgálatra vagyunk rendelve, nem szabad megelégednünk Isten igéjének hallgatásával és teljesítésével, hanem ezenfelül Teremtőnk nagyságának és egyben tőle való függésünknek kinyilvánítására kötelességünk a szent edényeket és az istentiszteleti könyveket, melyek szent igéit tartalmazzák, gondosan őrizni. 35Ezért tehát intem és Krisztusban biztatom testvéreimet, hogy ha valahol Isten igéit tartalmazó írásokat találnak, a tőlük telhető legnagyobb tisztelettel legyenek irántuk, és 36ha nincsenek jól eltéve vagy éppen valahol szétszórva tiszteletlenül hevernek, amennyire csak tőlük telik, szedjék össze és tegyék el, mint akik tisztelik az Urat beszédeiben, amelyeket mondott[30]. 37Mert sok dolog szentté lesz Isten igéje által, és az Oltáriszentség is Krisztus szavainak erejével jön létre.
38Gyónom tehát minden bűnömet az Atyaistennek, az Úrnak, a Fiúnak és a Szentléleknek, a boldogságos, mindenkor szűz Máriának, az ég és föld minden szentjeinek és neked, H. testvérnek, szerzetünk miniszterének, mint az én tiszteletreméltó uramnak, és rendünk papjainak és összes áldott testvéremnek. 39Sokban és súlyosan vétkeztem, különösen, hogy a regulát, melyre ígéretet tettem az Úrnak, nem tartottam meg, és a zsolozsmát részben hanyagságomból, részben betegségemből kifolyólag, részben tudatlanságom és együgyűségem miatt nem úgy mondtam el, ahogyan a regula előírja. 40Legjobb tehetségem szerint mindenre kérem tehát H. testvért, miniszter generálisomat, az én uramat, hogy mindenkivel hiánytalanul tartassa meg a regulát, 41és hogy a klerikusok áhítattal végezzék Isten színe előtt a zsolozsmát. Eközben ne arra ügyeljenek, hogy milyen az ének dallama, hanem hogy elméjük összecsengjen azzal. Énekük legyen összhangban elméjükkel, elméjük pedig Istennel. 42Inkább szívük tisztaságával igyekezzenek engesztelni Istent, semmint hangjuk pajzán csapongásával csiklandani a nép fülét. 43Mert én a magam részéről ígérem, hogy Isten kegyelmével mindezt szigorúan megtartom és a velem lévő testvérekre is áthagyományozom, hogy a zsolozsma és a regula egyéb rendelkezéseit szintén megtartsák.
44Ha pedig valaki a testvérek közül nem akarná ezeket megtartani, azt sem katolikusnak, sem testvéremnek nem ismerem el. Az ilyeneket látni sem kívánom, még kevésbé szóba állni velük, amíg csak bűnbánatot nem tartanak. 45Ezt mondom azokról is, akik a regula fegyelmének megcsúfolásával szanaszét csatangolnak a világban. 46Lám, a mi Urunk Jézus Krisztus azért áldozta fel életét, hogy ne vétsen a szentséges Atyja iránti engedelmesség ellen[31].
47Én, Ferenc testvér, haszontalan ember és méltatlan teremtménye az Úristennek, az Úr Jézus Krisztus nevében meghagyom H. testvérnek, szerzetünk miniszterének és az utána következő miniszter generálisoknak, és az összes mostani és leendő őröknek és a testvérek gvárdiánjainak, hogy ezt az írást maguknál tartsák, a benne foglaltakat gyakorolják és őrizzék gondosan. 48És kérve kérem őket, hogy amiket megírtam benne, azt gondosan őrizzék és szorgalmasan tartsák meg a mindenható Isten tetszése szerint most és mindenkor, amíg csak a világ áll.
49Áldjon meg benneteket az Úr[32], akik megteszitek ezeket és maradjon veletek az Úr mindörökre. Ámen.
(IMÁDSÁG)
50Mindenható, örök, igazságos és könyörülő Isten, add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy éretted mindig azt tegyük, amiről tudjuk, hogy megfelel akaratodnak, és mindig azt akarjuk, ami neked tetszik, 51hogy így bensőleg megtisztítva és bensőleg megvilágosítva és a Szentlélek tüzétől lángra lobbantva nyomába szegődhessünk[33] a te szerelmes Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, 52és kizárólag a te kegyelmedből eljuthassunk hozzád, ó, Fölséges, ki a tökéletes Háromságban és az egyszerű Egységben élsz és uralkodol és dicsőségben ragyogsz mindenható Istenünk, minden századokon át. Ámen.
Levél az őrökhöz
(Epistola ad custodes, LŐr)
Ez a levél a klerikusokhoz írttal egy időben keletkezhetett, amikor Ferenc 1220-ban visszatért a Szentföldről. Ferenc látta a muzulmánok mély hitét és rendszeres imádkozását, s a keresztényeket hasonlóan mély hódolatra buzdítja, főleg az eukharisztia és Isten igéje iránt. E tiszteletnek külsőségekben is ki kell fejeződnie: az eukharisztia méltó őrzésében, az imádkozásra hívó harangszóban.
1A kisebb testvérek összes őreinek, akikhez eljut e levél, Ferenc testvér, az Úristenben szolgátok és kicsiny ember, üdvösséget kíván az ég és föld új jeleivel, melyek nagyok és fölségesek ugyan az Úr szemében, de sok szerzetes és más ember mégis semmibe veszi őket.
2Nagyobb buzgósággal, mintha magamról volna szó, kérlek benneteket, hogy amennyiben illő és helyénvalónak találjátok, kérjétek meg alázatosan a klerikusokat, hogy mindennél nagyobb tiszteletben tartsák a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és vérét, és leírt szentséges neveit és igéit, melyek a testet megszentelik. 3A kelyhek, korporálék, oltárdíszek és minden, ami hozzátartozik az áldozatbemutatáshoz, értékes kivitelezésűek legyenek. 4Ha tehát valahol túlságosan szegényesen van elhelyezve az Úr drágalátos teste, az egyház parancsa szerint vigyék egy felékesített helyre és őrizzék, nagy tisztelettel hordozzák és körültekintéssel szolgáltassák ki másoknak. 5Ha pedig az Úr írott neveit és igéit bárhol tisztátalan helyen találják, szedjék össze és megfelelő helyen helyezzék biztonságba. 6És minden prédikációban, melyet mondok, intsétek a népet bűnbánatra és arra, hogy az Úr szentséges testének és vérének vétele nélkül senki sem üdvözülhet. 7És amikor a pap az oltáron bemutatja az áldozatot vagy valahova viszi a szentséget, minden nemzet térdre borulva zengje az élő és igaz Úristen dicséretét, dicsőségét és tiszteletét. 8És úgy hirdessétek és prédikáljátok az ő dicséretét minden népnek, hogy minden órában és a harangok szavának minden megcsendülésére az egész földkerekségen minden nép dicséretes hálaadást zengjen a mindenható Istennek.
9És őr testvéreim, akikhez csak írásom eljut, ha lemásolják és maguknál tartják azt, ezenfelül azoknak a testvéreknek is lemásoltatják, akik szónoki tisztséget töltenek be, valamint azoknak, akik testvéreik őrzésének szolgálatát látják el, ha a benne foglaltakat mindvégig hirdetik, biztosak lehetnek, hogy velük van az Úristen áldása és az enyém. 10És mindez legyen nekik az igazi és szent engedelmesség által.
Levél a népek vezetőihez
(Epistola ad populorum rectores, LNVez)
Ezt a levelet valószínűleg Spanyolországba küldte Ferenc, s küldetésének megdöbbentő öntudatával fordul a világi uralkodókhoz. Ebben a levélben is javasolja, hogy a keresztények kövessék a mohamedánok rendszeres imádkozását. Az eukharisztia tiszteletére buzdító többi levélhez hasonlóan ez is 1220-ban keletkezhetett.
1Az földkerekség összes polgármesterének és konzulának, bírájának és vezetőjének, és mindazoknak, akikhez eljut ez a levél, Ferenc testvér, az Úristenben kicsiny és megvetésre méltó szolgátok mindnyájatoknak üdvösséget és békét kíván.
2Vegyétek fontolóra és tartsátok szem előtt, hogy közeledik a halál napja. 3A tőlem telhető legnagyobb tisztelettel kérlek tehát benneteket, hogy e világ gondjai és aggodalmai miatt, melyek körülvesznek benneteket, meg ne feledkezzetek az Úrról és le ne térjetek parancsainak ösvényéről. Mert mindazok, akik elfeledkeznek róla és eltérnek parancsaitól, átkozottak, és az ilyeneket ő is feledésnek adja. 4És ha rájuk köszönt a halál napja, mindenük, amiről gondolták, hogy az övék, elvétetik tőlük. 5És minél bölcsebbek és hatalmasabbak voltak a világban, annál keményebb fenyítést fognak elszenvedni a pokolban.
6Ezért nyomatékosan lelketekre kötöm nektek, az én uraimnak, hogy tegyetek félre minden gondot és aggódást, és az ő szent emlékezetére áhítattal vegyétek a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges testét és szentséges vérét. 7És igyekezzetek a rátok bízott népben olyan nagy tiszteletet ébreszteni az Úr iránt, hogy esténként hírvivő útján vagy más módon adott jelre az egész lakosság zengjen dicséretet és adjon hálát a mindenható Úristennek. 8S ha nem teszitek ezt meg, vegyétek tudomásul, hogy az ítélet napján[34] a ti Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus színe előtt kell majd számot adnotok róla.
9Akik pedig maguknál őrzik és betartják ezt az írást, tudják meg, hogy az Úristen megáldja őket.
Levél egy miniszterhez
(Epistola ad quendam ministrum, LMin)
A személyeknek, nem pedig közösségeknek írt levelek következnek. Az egy miniszterhez levél címzettjét nem ismerjük. Az 1218-as és az 1221-es pünkösdi káptalan között írhatta Ferenc. Értékes bepillantást enged a regula alakításának közös munkájába, de főleg azért fontos irat, mert megmutatja Ferenc egyedülálló gondolkodását arról, milyen legyen az elöljáró: irgalmas, és tisztelje testvérei szabadságát is. A 7. versben a másolók a non velis -t (ne akard hogy jobb keresztények legyenek) ut velis -re (hogy akard) változtatták, elvéve ezzel az eredeti kifejezés merészségét.
1N. miniszter testvérnek: az Úr áldjon meg téged!
2Lelked állapotával kapcsolatban azt mondom neked - amennyire tudom - hogy mindazt, ami akadályoz az Úristen szeretésében, és mindenkit, testvéreket és másokat, akik akadályt gördítenek utadba - még ha mindjárt meg is vernének -, kegyelem gyanánt kell felfognod. 3És így akard és ne másként. 4És tedd ezt az Úristen és az irántam való igazi engedelmességből, mert biztosan tudom, hogy ez az igazi engedelmesség. 5És szeresd azokat, akik így tesznek veled, 6és ne kívánj tőlük semmi mást, mint amit az Úr ad neked. 7És ebben szeresd őket, és ne kívánd, hogy jobb keresztények legyenek. 8És ez többet jelentsen számodra, mint a remeteélet. 9Abból akarom megismerni, szereted-e igazán az Urat és engem, az ő szolgáját és a tiédet, hogy megteszed-e ezt; nevezetesen, hogy ne legyen olyan testvér a világon, akinek, bármilyen súlyosan is vétkezett - miután szemedet látta, és irgalmat kért tőled -, irgalmad nélkül kelljen távoznia. 10S ha nem kér irgalmat, neked magadnak kell megkérdezned tőle, nem kíván-e irgalmat nyerni. 11És ha utána ezerszer vétkezik is szemed láttára, szeresd őt jobban, mint engem; hogy ezzel az Úrhoz vonzzad őt; légy mindig könyörületes az ilyenekhez. 12És alkalomadtán közöld a gvárdiánokkal is, hogy eltökélt szándékod így cselekedni.
13A regula azon fejezeteiből, melyek a halálos bűnökről szólnak, az Úr segítségével a pünkösdi káptalanon, ha a testvérek is jónak látják, egy ilyen fejezetet szándékozunk összeállítani: 14Ha valamelyik testvér az ellenség sugallatára halálosan vétkezik, az engedelmesség erejénél fogva köteles gvárdiánjához fordulni. 15És egyik testvér se - aki tud bűnéről -, ne szégyenítse meg őt, se le ne nézze, hanem nagy könyörülettel legyen iránta, és bűnét tartsa teljes titokban. Mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 16Ugyancsak az engedelmesség erejénél fogva kötelesek őt egy kísérővel őréhez küldeni. 17És az őr olyan könyörülettel bánjék vele, mint hasonló esetben maga is kívánná, hogy bánjanak vele. 18És ha más, bocsánatos bűnbe esik valaki, gyónjék meg pap testvérének; 19ha pedig nincs ott pap, gyónjék meg valamelyik testvérének, míg papot nem talál, aki megadja a törvényes feloldozást, ahogy mondatott. 20Ennek a testvérnek semmi hatalma sincs más penitencia kirovására, mint erre: Menj és többé ne vétkezzél[35].
21Ezt az írást, hogy jobban betartsd, őrizd magadnál Pünkösdig; akkor testvéreiddel itt leszel. (22) És ezt és minden mást, ami hiányosan van benne a regulában, az Úristen segítségével igyekezzetek megtartani.
Levél Leó testvérhez
(Epistola ad fratrem Leonem, LLeó)
A levél eredetijét a spoletói katedrális kincstárában őrzik. De Ferencnek nemcsak keze nyomát, hanem gondolatát is hűen őrzi: a lelki szabadság tiszteletének tanúbizonysága.
1Leó testvér, Ferenc testvéred üdvöt és békét kíván. 2Úgy beszélek hozzád, fiam, mint az édesanya; mert mindazt, amit az úton beszéltünk, röviden egy szóba és tanácsba foglalhatom össze, és ha újból hozzám kellene fordulnod tanácsért, akkor is csak ezt tanácsolhatnám: 3Ha az Úristen tetszésének keresésében s az ő nyomdokának és szegénységének követésében bármilyen út célravezetőbbnek látszik előtted, az Úristen áldásával és az én engedelmemmel válaszd azt. 4És ha lelked békéjéért, vagy más vigasztalásért szükségét éreznéd, hogy megint hozzám jöjj, csak jöjj, Leóm.
Levél Szent Antalhoz
(Epistola ad S. Antonium, LAnt)
1223 végén vagy 1224 elején fordult Ferenc ezzel a levéllel Antalhoz, akit tisztelete jeléül püspöknek nevezett, s akinek elmondja a ferences teológiai stúdiumok legfőbb feltételét: az imádság és áhítat szellemét semmiképpen nem szabad kioltani. Néhány kéziratban ez a figyelmeztetés a tanulóknak szól: non Iexstinguas helyett non exstinguant szerepel.
1Antal testvérnek, püspökömnek Ferenc testvér üdvöt kíván! 2Megelégedésemre szolgál, hogy a szent teológiából előadásokat tartasz a testvéreknek. Vigyázni kell azonban, hogy e stúdium során ki ne oltsd a szent áhítat és imádság szellemét, ahogy az regulánkban áll.
III. rész: Imádságok
Az erények üdvözlése
Salutatio virtutum, ErÜdv)
Celanói Tamás is említi e mű címét,[1] melynek műfaja a középkorban közkedvelt "laud", a dicséret. Ez a lovagi, udvarló költészettel és a liturgikus dicséret nyelvével egyaránt rokon.
1 Üdvözlégy Bölcsesség Királyné,
tartson meg téged az Úr nővéreddel, a szent tiszta
egyszerűséggel egyetemben.
2 Szent Szegénység Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent alázatossággal egyetemben.
3 Szent Szeretet Úrnő, tartson meg téged az Úr
nővéreddel, a szent engedelmességgel egyetemben.
4 Mindnyájan ti, szent erények,
tartson meg benneteket az Úr,
kiből eredtetek és közénk jöttetek.
5 Nincs ember a földkerekségen,
aki csak egyet is meg tudna közületek magának szerezni,
ha előbb meg nem hal.
6 Aki csak egyet is bír közületek,
és a többi ellen nem vét,
valamennyiőtöket birtokolja;
7 És aki csak egyikőtök ellen vét,
egyikőtöket sem mondhatja magáénak
és valamennyiőtök ellen vét.
8 És mindegyikőtök megszégyeníti
a bűnöket és vétkeket.
9 A szent Bölcsesség megszégyeníti a
sátánt és minden gonoszságát.
10 A szent tiszta egyszerűség megszégyeníti
e világ minden bölcsességét
és a test bölcsességét.
11 A szent szegénység megszégyeníti
a világ minden kapzsiságát, fukarságát és aggályait.
12 A szent alázatosság megszégyeníti
a gőgöt, és a világban élő embereket
s általában mindent, ami a világban van.
13 A szent szeretet megszégyenít
minden ördögi és a testi kísértést,
úgyszintén minden testi félelmet.
14 A szent engedelmesség megfékez
minden testi és érzékies vágyat.
15 Az engedelmes ember megfegyelmezett testét
kész alárendelni a lélek szolgálatának,
alávetni testvére akaratának
16 és a világ minden emberének,
17 sőt nemcsak az embereknek,
hanem a szelíd és vad állatoknak is,
18 hogy azt tehessék vele, amit akarnak,
már amennyire az Úr onnét felülről megengedi ezt nekik[2].
A Boldogságos Szűz üdvözlése
(Salutatio Beatae Mariae Virginis, BSzÜdv)
Ez az imádság sokat elmond arról, hogyan értette és tisztelte Ferenc az Isten anyjának titkát Máriában. Figyeljünk fel az első vers kifejezésére: "ki szűz lévén templommá letté", melyet az új latin szövegkiadás állított helyre.
1 Üdvözlégy, Úrnőnk,
szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
2 és választottja a szentséges mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
3 Minden kegyelem teljessége és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
4 Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
5 Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
6 legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.
A Miatyánk kifejtése
(expositio in Pater Noster, MKif)
Az Úr imádságát Ferenc minden imádság mintájának tekintette és gyakran átelmélkedte szavait. Ennek gyümölcse a Miatyánk kifejtése. Ha nem is származik minden sorában Ferenctől ez az imádság, mégis az övé, hiszen ő állította össze és gyakran imádkozta a zsolozsmában, ahogy a "Dicséretek minden imaórára" egyik megjegyzése tanúsítja.
1 Ó Szentséges Atyánk, teremtőnk, megváltónk,
vigasztalónk és Üdvözítőnk.
2 Aki a mennyekben vagy: az angyalokban
és a szentekben;
te világosítod meg őket tudásukban,
mert te vagy, Uram, a fényesség;
te gyújtasz szeretetre, mert te vagy, Uram, a szeretet;
te töltöd el őket bentlakásod által boldogsággal,
mert te vagy, Uram, a legfőbb jó, az örök,
akitől minden jó ered s aki nélkül semmi jó nincsen.
3 Szenteltessék meg a te neved:
ragyogjon föl bennünk a te ismereted,
hogy felismerjük, milyen a te jótéteményeid szélessége,
ígéreteid hosszúsága, fönséged magassága
és ítéleteid mélysége,
4 Jöjjön el a te országod:
hogy te uralkodjál bennünk kegyelmeddel
és vezess bennünket a te országodba,
ahol színed látása homálytalan, szereteted tökéletes,
barátságod boldogságot árasztó, élvezésed örökkétartó.
5 Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben,
úgy a földön is:
hogy teljes szívünkből szeressünk téged és
szüntelenül reád gondoljunk,
hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
hogy teljes elménkből minden szándékunkat
feléd irányozzuk és mindenben a te tiszteletedet keressük
s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
lelkünk és testünk minden rezdülését
a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
erőnkhöz képest iparkodjunk
mindenkit szeretetedre gyullasztani,
mások szerencséjén nem kevésbé örülni,
mint a magunkén,
szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
és senkit meg nem bántani.
6 Mindennapi kenyerünket:
a te szerelmes Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust,
add meg nekünk ma:
annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és
tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett,
és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.
7 És bocsásd meg vétkeinket:
a te kibeszélhetetlen irgalmasságodért,
szerelmes Fiad szenvedésének erejéből,
s a Boldogságos Szűz és minden választottak érdeméért
és közbenjárására.
8 Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek:
és ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add, Uram,
hogy teljesen megbocsássunk;
add, hogy az ellenséget igazán szeressük,
s érettük nálad buzgón közbenjárjunk,
senkinek rosszért rosszal ne fizessünk[3],
s azon legyünk, hogy benned mindenkinek
hasznára legyünk.
9 És ne vígy minket kísértésbe:
se burkoltba, se nyilvánvalóba,
se váratlanba, se tartósba.
10 De szabadíts meg a gonosztól:
a múlttól, a jelentől és a jövendőtől.
Dicsőség az Atyának...stb.
Dicséretek minden imaórára
(Laudes ad omnes horas dicendae, DMI)
Ferenc a zsolozsma minden imaórájához elmondta ezt az imádságot. Nem az ő saját szerzeménye, hiszen szinte minden szava a Szentírásból és az egyház liturgiájából való. A szavak megválasztása azonban Ferenc sajátos teológiai szemléletét tükrözi. A záróimádság az ő kedvelt imaformájában Isten megszólításait halmozza.
Kezdődnek azok a dicséretek, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk szerzett. Ő maga a napnak és éjszakának minden imaóráján, nemkülönben a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmája előtt elmondotta ezeket. A dicséret így kezdődik: Szentséges Atyánk, aki a mennyekben vagy stb. a Dicsőséggel együtt, utána következik a dicséret:
1 Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki van,
aki volt, és aki eljövendő:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
2 Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tiéd legyen a dicséret,
dicsőség, tisztelet és áldás:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
3 Méltó a Bárány, aki megöletett,
hogy övé legyen a hatalom és istenség
és bölcsesség és erő és tisztelet és dicsőség és áldás:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
4 Áldjuk az Atyát, és a Fiút a Szentlélekkel:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
5 Áldjátok az Urat, az Úr összes művei:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
6 Mondjatok dicséretet Istenünknek mind az ő szolgái,
és akik félitek az Istent, kicsinyek és nagyok:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
7 Dicsérjék őt, a dicsőségest, az egek és a föld[4]:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
8 És minden teremtmény, mely a mennyben és a föld felett és a föld alatt van, és amely a tengeren és benne van:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
9 Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
10 Miképpen kezdetben, most és mindenkor és mindörökké, ámen:
dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké.
11 IMÁDSÁG:
Mindenható, szentséges, fölséges és hatalmas Isten, minden jó, legfőbb jó, egészen jó, aki egyedül vagy jó, neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót. Úgy legyen, úgy legyen. Ámen.
Az Úr misztériumainak zsolozsmája (Officium passionis Domini, MZs)
Ferenc egészen sajátos zsolozsma-összeállítása ez. Mivel nemcsak Krisztus Passiójáról szól, hanem az üdvösség egész művéről, ezért a fenti magyar címet a francia fordítást követve helyénvalóbbnak gondoltuk, mint a legtöbb kézirat latin címének szószerinti fordítását: "Az Úr kínszenvedésének zsolozsmája". A zsoltárokdőlt betűs szavai ill. sorai Szent Ferenctől származnak.
(BEVEZETÉS)
(Itt kezdődnek azok a zsoltárok, melyeket Boldogságos Ferenc atyánk az Úr kínszenvedésének tiszteletére, emlékezetére és dicséretére állított össze, s melyeket a nap és az éjszaka megfelelő imaóráin kell mondani. Kezdődnek pedig nagycsütörtök kompletóriumával, mivel a mi Urunk, Jézus Krisztust azon éjszaka árulták el, fogták meg. Tudni való, hogy Szent Ferenc a következő módon végezte ezt a zsolozsmát: először azt az imádságot mondta, melyre Urunk és Mesterünk tanított bennünket: Szentséges Atyánk stb. a dicséretekkel, azaz a Szent, Szent, Szent stb. dicsérettel, mint fentebb. A dicséret és az imádság befejezése után a következő antifónába kezdett: Szentséges Szűz Mária. Az első zsoltárokat Szűz Máriáról mondotta; azután más zsoltárokat is mondott, melyeket úgy válogatott össze és minden elmondott zsoltár végén elmondta a kínszenvedés zsoltárait. A zsoltár végén újból elmondta a Szentséges Szűz Mária antifónát. Ezzel véget ért a zsolozsma.)
I. rész[5]:- a nagyheti Szent Háromnapra és az évközi hétköznapokra
I. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA
1 Isten, feltártam előtted életemet, *
Szemed elé helyezted könnyeimet[6].
2 Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, *
és tanácsba gyűltek össze.
3 Rosszal fizettek nekem a jóért, *
és gyűlölettel szeretetemért.
4 Ahelyett, hogy szeretnének, rágalmaztak, *
én pedig imádkoztam.
5 Szent Atyám, ég és föld királya,
ne távozz el tőlem,*
mert közel a gyötrelem, és nincs aki megsegítsen.
6 Ellenségeim meghátrálnak,
bármelyik nap hívtalak segítségül,*
tudtam, hogy valóban Istenem vagy nékem.
7 Barátaim és ismerőseim közelítettek és megálltak, *
és ismerőseim távolabb álltak.
8 távol tartottad tőlem ismerőseimet, *
utálatossá lettem, elárultattam és nincs menekvésem.
9 Szent Atyám, ne vond meg tőlem segítségedet, *
Istenem, tekints reám, segíts meg engem.
10 Jöjj segítségemre, Uram, *
Szabadító Istenem.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek,
Miképpen kezdetben, most és mindörökké, ámen.
Antifóna:
1 Szentséges szűz Mária,
nincsen másod a földön az asszonyok között,
2 te a magasságbeli Királynak,
a mennyei Atyának leánya és szolgálója,
a mi szentséges Urunknak, Jézus Krisztusnak anyja,
a Szentlélek jegyese, imádkozzál érettünk
Szent Mihály főangyallal
és az egek minden erőivel és összes szentjével
a te szentséges, szerelmes Fiadnál,
a mi Urunknál és Mesterünknél.
Dicsőség az Atyánk. Miképpen.
(Megjegyzendő, hogy ez az antifóna vonatkozik minden imaórára, ez szolgál antifónául, kapitulumul, himnuszul, párversül és könyörgésül, mégpedig a Matutinumban és a többi imaórában egyaránt. Azokon semmi mást nem mondott, mint ezt az antifónát a megfelelő zsoltárokkal. A zsolozsma befejezéseként ezt szokta imádkozni Ferenc:)
Áldjuk az Urat, az élő és igaz Istent,
mondjunk neki mindenkoron
dicséretet, dicsőséget, tiszteletet,
áldást és minden jót. Ámen, ámen. Úgy legyen, úgy legyen.
II. Zsoltár: MATUTINUMRA
1 Uram, szabadító Istenem, *
éjjel-nappal tehozzád kiáltottam[7].
2 Jusson színed elé imádságom, *
Hajtsd füledet kérésemre.
3 Figyelj lelkemre és szabadítsd meg. *
Ellenségeim kezéből ragadj ki engem,
4 mivel te hoztál ki engem az anyaméhből,
anyám keblén te voltál reménységem, *
terád hagyatkoztam az anyaméhtől kezdve,
5 Anyám ölétől Istenem te vagy nékem, *
ne távozz el tőlem.
6 Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
7 Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
gyalázatot és nyomorúságot szenved a szívem.
8 És kerestem ki szánakozzék rajtam, *
és ki vigasztaljon engem, de nem akadt senki,
9 Gonoszok támadtak rám, Istenem, *
hatalmaskodók csapata tört életemre,
és semmibe vettek téged.
10 A sírba szállók közé számítottak, *
olyan lettem, mint az ember, akinek nincs segítsége,
szabadon a holtak között.
11 Te vagy az én szentséges Atyám, *
királyom és Istenem.
12 Jöjj segítségemre, Uram, *
Szabadító Istenem.
III. Zsoltár: PRIMÁRA
1 Könyörülj rajtam Istenem, könyörülj rajtam, *
mivel benned bízik az én lelkem[8].
2 Szárnyad árnyékába menekülök, *
amíg a veszedelem elvonul.
3 Szentséges Atyámhoz, a Fölségeshez kiáltok, *
az Úrhoz, aki jót tett velem.
4 Elküldött az égből és megszabadított engem, *
csúffá tette elnyomóimat.
5 Irgalmát és hűségét elküldte az Isten, *
és kiragadta életemet hatalmas ellenségeim
és gyűlölőim kezéből, mivel összefogtak ellenem.
6 Lábam elé csapdát állítottak, *
és lelkemet megalázták.
7 Előttem mély vermet ástak, *
de ők maguk estek bele.
8 Kész az én szívem, Isten, kész az én szívem, *
énekelek és zsoltárt zengek.
9 Kelj fel dicsőségem, kelj fel lantom, citerám, *
felkelek hajnalban.
10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, *
zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.
11 Irgalmasságod nagyobb az égnél, *
hűséged a fellegekig ér.
12 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, *
dicsőséged az egész föld fölé.
Megjegyzés: ez a zsoltár mindig a Primára mondandó
IV. Zsoltár: TERTIÁRA
1 Irgalmazz nekem, Istenem,
mert rajtam tapodnak az emberek *
egész nap támadnak és gyötörnek engem[9].
2 Ellenségeim egész nap tipornak engem, *
mivel sokan harcolnak ellenem.
3 Minden ellenségem gonoszat forralt ellenem, *
és gonoszat szóltak ellenem.
4 Akik őrizték lelkemet, *
tanácsba gyűltek össze.
5 Kimentek, *
és összebeszéltek.
6 Aki csak rám néz, mind kinevetett, *
fejét csóválta, és száját félrehúzta.
7 Én azonban féreg vagyok, nem ember *
emberek szégyene, a nép megvetettje.
8 Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt,
különösképpen szomszédaimnak, *
és ismerőseim félnek tőlem.
9 Szent Atyám, ne vond meg tőlem segítségedet, *
Kelj védelmemre.
10 Jöjj segítségemre, Uram, *
Szabadító Istenem.
V. Zsoltár: SEXTÁRA
1 Nagy szóval az Úrhoz kiáltottam, *
nagy szóval az Úrhoz könyörögtem[10].
2 Színe elé tárom imádságomat, *
és feltárom előtte nyomorúságomat.
3 Elcsügged bennem a lélek, *
pedig jól ismerted ösvényeimet.
4 Az úton, amelyen járni szoktam, *
a gőgösök titokban tőrt vetettek elém.
5 Jobbkezem felé néztem és láttam, *
és nem volt, aki fölismert volna engem.
6 Elveszett minden menedékem, *
nincs senki, aki törődne életemmel.
7 Mivel érted tűrtem gyalázatot, *
érted borította szégyen az arcomat.
8 Idegenné lettem testvéreim előtt, *
és jövevény anyám fiai előtt.
9 Szent Atyám, a házadért való buzgóság emészt, *
és rám hull a téged átkozóknak gyalázkodása.
10 és ők ellenem összegyűltek és örvendeztek, *
tudtomon kívül ostoraimmá lettek.
11 Hajam szálánál is többen voltak, *
akik ok nélkül gyűlöltek engem.
12 Üldözőim és ellenségeim gonoszul összefogtak ellenem, *
most azt fizettem meg, amit el se vettem.
13 Hamis tanúk álltak elő, *
és arról kérdeztek, amit nem tudtak.
14 Rosszal fizettek nekem a jóért,
és rám támadtak, *
mivel a jóra törekedtem.
15 Te vagy az én szentséges Atyám, *
királyom és Istenem.
16 Jöjj segítségemre, Uram, *
Szabadító Istenem.
VI. Zsoltár: NÓNÁRA
1 Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, *
nézzetek ide és lássátok:
van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam [11]?
2 Mert ebek falkája ólálkodik körülöttem, *
gonosztevők serege fogott közre.
3 Ők meg vizsgálgattak és bámultak engem: *
elosztották maguk között ruhámat,
és köntösömre sorsot vetettek.
4 Átlyuggatták kezemet-lábamat, *
megszámlálták minden csontomat.
5 Reám tátották szájukat, *
mint prédára éhes üvöltő oroszlánok.
6 Olyan lettem, mint a víz, amely kiömlött, *
minden csontom szertehullott.
7 És szívem olyan lett, mint a viasz, *
szétfolyt bensőmben.
8 Kiszáradt a torkom mint a cserép, *
nyelvem odatapadt ínyemhez.
9 Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
10 A halál porába vezettek engem, *
és növelték sebeim fájdalmát.
11 Elaludtam és felkeltem, *
és szentséges Atyám fölemelt engem dicsőséggel.
12 Szent Atyám, te megfogtad jobbomat,
tanácsoddal vezettél, *
s azután dicsőségre emeltél.
13 Hiszen rajtad kívül ki volna nekem az égben? *
Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön.
14 Lássátok, lássátok, az Isten én vagyok
- mondja az Úr *
fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.
15 Áldott az Úr, Izrael Istene, aki tulajdon szent
vérével váltotta meg szolgái lelkét, *
nem bűnhődik senki, aki benne bízik.
16 Tudjuk, hogy jön, *
mert eljön, hogy igazságosan ítéljen.
VII. Zsoltár: VECSERNYÉRE
1 Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan, *
ujjongjatok Istennek dicsérő szóval[12].
2 Mert fölséges az Úr, *
félelmetes nagy király az egész földön.
3 Mert a Szentséges Mennyei Atya,
a mi királyunk kezdettől fogva *
elküldötte szeretett Fiát az égből
és szabadulást szerzett a föld közepén.
4 Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
zúgjon a tenger egész teljessége, *
örvendjen a mező és minden, ami rajta van.
5 Énekeljetek neki új éneket! *
Minden föld az Úrnak énekeljen!
6 Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, *
félelmetesebb az összes isteneknél.
7 Adjatok az Úrnak, népek családjai,
adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
adjatok az Úr nevének dicsőséget.
8 Adjátok testeteket áldozatul és
hordozzátok az ő keresztjét, *
és kövessétek mindvégig szent parancsait.
9 Az egész föld rettegjen előtte, *
uralkodik az Úr a fáról.
(Nagypéntektől Áldozócsütörtökig idáig kell mondani, Áldozócsütörtök ünnepén pedig az alábbi verseket kell hozzáfűzni:)
10 És fölment a mennyekbe és ül az égben a szentséges
Atya jobbja felől; +
Istenem emelkedj föl az egek fölé, *
dicsőséged az egész föld fölé.
11 Tudjuk, hogy jön, *
mert eljön, hogy igazságosan ítéljen.
(És megjegyzendő, hogy Mennybemeneteltől Adventig ugyanígy mondjuk minden nap ezt a zsoltárt, vagyis a Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan kezdetűt a többi sorokkal, és a Dicsőséget ahol a zsoltár végetér, azaz a mert eljön, hogy igazságosan ítéljen sorig. Megjegyzendő, hogy ezeket a zsoltárokat mondjuk Nagypéntektől a Feltámadás vasárnapjáig. Ugyanígy mondandók Pünkösd nyolcadától Adventig és Vízkereszt nyolcadától a Feltámadás vasárnapjáig, kivéve a vasárnapokat és a főünnepeket, melyeken nem mondjuk; más napokon viszont mondjuk.)
II. rész: a húsvéti időre
Nagyszombaton, a szombati nap végén.
VIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA
1 Istenem, jöjj segítségemre, *
Uram, siess, segíts meg engem [13].
2 Szégyenüljenek meg és szégyenkezzenek, *
akik életemre törnek.
3 Forduljanak hátra és piruljanak, *
akik nekem rosszat akarnak.
4 Hátráljanak tüstént és piruljanak, *
akik azt mondták nekem: "Úgy kell neki, úgy kell!"
5 Ujjongjanak és örvendjenek benned mind,
akik téged keresnek, *
"Áldott legyen az Úr!" - kiáltsák szüntelen,
akik a te segítségedet várják.
6 Én bizony gyámoltalan és szegény vagyok, *
Istenem, siess hozzám!
7 Segítőm és szabadítóm te vagy, *
én Uram, ne késlekedj!
IX. Zsoltár: HÚSVÉT VASÁRNAP MATUTINUMRA
1 Énekeljetek az Úrnak új éneket, *
mert csodákat művelt [14]!
2 Megszentelte szerelmes Fiát jobbja, *
és szentséges karja.
3 Megismertette az Úr üdvösségét, *
s a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta
igazságosságát.
4 Azon a napon az Úr elküldte irgalmát *
és éjjel énekét.
5 Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, *
örvendezzünk és ujjongjunk rajta.
6 Áldott, aki az Úr nevében jön, *
Isten az Úr, ő ragyog felettünk.
7 Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
zúgjon a tenger egész teljessége, *
örvendjen a mező és minden ami rajta van.
8 Adjatok az Úrnak, népek családjai
adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
adjatok az Úr nevének dicsőséget!
(Húsvét vasárnaptól Mennybemenetel ünnepéig eddig mondjuk mindennap minden imaórára, kivéve a Vecsernyét, a Kompletóriumot és a Primát. Mennybemenetel éjszakáján hozzátesszük ezeket a verseket:)
9 Föld népei, énekeljetek Istennek, *
zengjetek zsoltárt az Úrnak.
10 Zengjetek zsoltárt Istennek,
aki az egek egei fölé emelkedett, *
napkelet felé.
11 Íme hallatja szavát, hatalmas szózatát,
dicsőítsétek Istent Izrael fölött, *
fölsége és hatalma a felhőkben ragyog.
12 Csodálatos az Úr az ő szentjeiben, *
Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt,
áldott az Isten.
(Megjegyzendő, hogy ezt a zsoltárt a fenti versekkel Mennybemeneteltől Pünkösd nyolcadáig kell mondani Matutinumra, Tertiára, Sextára és Nonára. A Dicsőség az Atyának verset az Áldott az Isten szavak után kell mondani és nem másutt.
Az is megjegyzendő, hogy a Pünkösd nyolcada és Advent és a Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé eső vasárnapokon és főbb ünnepeken csak a Matutinumra kell mondani, mivel az Úr Nagycsütörtökön ette meg tanítványaival a Húsvétot. De ha úgy tetszik, Matutinumra és Vecsernyére más zsoltárt is lehet választani, éspedig az Áldalak, Uram kezdetűt[15], ahogyan a zsoltároskönyvben található. Ezt Húsvéttól Mennybemenetelig lehet imádkozni és nem tovább.)
PRIMÁRA: Zsoltár III.
TERTIÁRA, SEXTÁRA ÉS NONÁRA: IX. Zsoltár
VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár
III. rész: vasárnapokra és nagyobb ünnepekre
(A következő zsoltárokat szintén Boldogságos Ferenc atyánk állította össze. Ezeket az Úr szenvedéséről szóló előbbi zsoltárok helyett Pünkösd nyolcada és Advent és Vízkereszt nyolcada és Nagycsütörtök közé eső vasárnapokon és jelesebb ünnepeken kell mondani. de jól értsük meg, hogy éppen azon a napon kell mondani, mert ez az Úr Húsvétja.)
KOMPLETÓRIUMRA: VIII. Zsoltár
MATUTINUMRA: IX. Zsoltár
PRIMÁRA: III. Zsoltár
X. Zsoltár: TERTIÁRA
1 Ujjongjatok az Úrnak, minden földek,
nevének dicsőségéről zsoltárt zengjetek, *
dicsérjétek dicsőségét [16]!
2 Mondjátok Istennek: "Milyen félelmetesek
a te műveid, Uram!" *
Erőd nagysága miatt hízelegnek neked ellenségeid.
3 Az egész föld imádjon téged és zsoltározzon neked, *
nevednek zsoltárt zengjen!
4 Jöjjetek, hallgassátok, én elbeszélem nektek,
mind, akik félitek az Istent, *
mi mindent tett velem.
5 Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem magasztalta őt.
6 Szavamat meghallgatta szent templomából, *
és színe elé hatolt a kiáltásom.
7 Áldjátok a mi Urunkat, nemzetek, *
hangos szóval hirdessétek dicséretét.
8 Áldott legyen benne a föld minden népe, *
minden nemzet magasztalja őt!
9 Áldott az Úr, Izrael Istene, *
aki egyedül művel nagy csodákat!
10 Áldott legyen fönséges neve mindörökké, *
fölségével teljék be az egész föld, ámen, ámen.
XI. Zsoltár: SEXTÁRA
1 Hallgasson meg téged az Úr a gyötrelem napján, *
Jákob Istenének neve oltalmazzon[17]!
2 Ő küld segítséged neked szent templomából *
Sionból oltalmaz téged.
3 Emlékezzék összes áldozatodra, *
és legyen kövér égőáldozatod.
4 Töltse be szíved vágyait, *
és váltsa valóra minden terved.
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek, *
és Urunk Istenünk nevében fölmagasztaltatunk.
6 Teljesítse az Úr minden kérésedet;
most már tudom, hogy elküldötte az Úr
az ő Fiát Jézus Krisztust, *
és megítéli a népeket igazságban.
7 A szegényeknek az Úr lett menedéke,
a szükség és gyötrelem napjaiban
egyetlen segítsége, *
benned bízik aki nevedet ismerte.
8 Áldott az Úr, az én Istenem,
mert ő lett az én oltalmam és menedékem, *
a gyötrelem napján.
9 Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom *
ő az én irgalmas Istenem.
XII. Zsoltár: NÓNÁRA
1 Te vagy, Uram, én reményem,
ne hagyj soha szégyent érnem, *
igazságodban szabadíts meg és ments meg engem[18].
2 Hajlítsd hozzám füledet, *
és segíts meg.
3 Légy nekem oltalmazó Istenem,
megerősített hajlékom, *
hogy megszabadíts engem.
4 Mert te vagy, Uram, az én türelmem, *
ifjúkorom óta, Uram, az én reménységem.
5 Az anyaméhtől te vagy a támaszom,
anyám öle óta a védelmezőm, *
szüntelenül rólad szól énekem.
6 Teljék el szám dicsérettel,
hadd énekeljem dicsőségedet, *
egész nap magasztalásodat.
7 Hallgass meg, Uram, mert irgalmad jóságos *
tekints rám mérhetetlen könyörületeddel.
8 És ne fordítsd el szolgádtól arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm.
9 Áldott az Úr, az én Istenem, mert ő lett támaszom, *
és gyötrelmeim napján az én menedékem.
10 Segítségem, neked éneklek, mert Isten az én támaszom, *
ő az én irgalmas Istenem.
VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár
IV. rész: Adventre
(Kezdődnek azok a zsoltárok, melyeket szintén Boldogságos Ferenc atyánk állított össze. Ezeket az Úr szenvedéséről szóló előbbi zsoltárok helyett Adventtől Karácsony vigíliájáig kell mondani, és nem tovább.)
XIII. Zsoltár: KOMPLETÓRIUMRA
1 Meddig lesz még, Uram?
végképp megfeledkeztél rólam: *
meddig fordítod el még tőlem arcodat[19]?
2 Meddig rejtsem gondjaimat lelkembe, *
fájdalmamat szívembe naphosszat?
3 Meddig kerekedik még fölém ellenségem? *
tekints rám és hallgass meg, én Uram, Istenem!
4 Adj világosságot szememnek,
nehogy halálba szenderüljön, *
hogy ellenségem ne mondhassa: Legyőztem!
5 Sanyargatóim se ujjongjanak, ha ingadozom, *
mert én irgalmadban bíztam.
6 Hadd örvendjen szívem, hogy megszabadítasz;
énekelek majd az Úrnak, aki jót tett velem, *
és zsoltárt zengek a fölséges Úr nevének.
XIV. Zsoltár: MATUTINUMRA
1 Hálát adok neked, Uram, szentséges Atyám,
ég és föld királya, *
mert megvigasztaltál[20].
2 Isten, te vagy az én szabadítóm, *
bizalommal tölt el és nem félek.
3 Erősségem és dicsőségem az Úr, *
ő lett nékem szabadulásom.
4 Jobbodat, Uram, felmagasztalta ereje,
jobbod, Uram, az ellenséget megverte, *
dicsőséged nagyságában megbuktattad ellenfeleimet.
5 Lássák ezt a szegények, és örüljenek, *
keressétek az Istent és éledjen lelketek.
6 Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tenger és minden ami benne él.
7 Mert Isten megszabadítja Siont, *
Júda városait felépíti.
8 Ott lesz az ő lakóhelyük, *
és az lesz örökségük.
9 Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
PRIMÁRA: III. Zsoltár
TERTIÁRA: X. Zsoltár
SEXTÁRA: XI. Zsoltár
NÓNÁRA: XII. Zsoltár
VECSERNYÉRE: VII. Zsoltár
(Megjegyzendő, hogy az egész zsoltárt nem kell végig elmondani, hanem csak az Adjátok testeteket áldozatul verssel bezárólag. Ennek elmondása után következik a Dicsőség az Atyának. A Vecsernyét Adventtől Karácsony vigíliájáig bezárólag így kell végezni.)
V. rész: Urunk Születésétől Vízkereszt nyolcadáig
XV. Zsoltár: KARÁCSONY VECSERNYÉJÉRE
1 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *
ujjongjatok az Úrnak, az élő és igaz Istennek[21],
2 Mert fölséges az Úr, *
félelmetes nagy király az egész földön.
3 Mert szentséges mennyei Atyánk,
a mi királyunk öröktől fogva,
elküldte szeretett Fiát az égből, *
és ő született a Boldogságos Szűz Máriától.
4 És ő engem így szólított: Atyám vagy te, *
én pedig elsőszülöttemmé teszem őt,
fölségessé a föld királyai között.
5 Azon a napon az Úr elküldte irgalmát *
és éjjel énekét.
6 Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, *
örvendezzünk és ujjongjunk rajta.
7 Mert szentséges szeretett gyermek adatott nékünk,
értünk született útközben és jászolba tétetett, *
mivelhogy nem jutott hely a szálláson.
8 Dicsőség a magasságban az Úristennek, *
és a földön békesség a jóakaratú embereknek.
9 Örvendjen az ég és ujjongjon a föld,
zúgjon a tenger egész teljessége, *
örvendjen a mező és minden ami rajta van.
10 Énekeljetek neki új éneket! *
Minden föld az Úrnak énekeljen!
11 Mert nagy az Úr és minden dicséretre méltó, *
félelmetesebb az összes isteneknél.
12 Adjatok az Úrnak, népek családjai,
adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *
adjatok az Úr nevének dicsőséget.
13 Adjátok testeteket áldozatul és
hordozzátok az ő keresztjét, *
és kövessétek mindvégig szent parancsait.
(Megjegyzendő, hogy ezt a zsoltárt kell mondani Karácsonytól Vízkereszt nyolcadáig, Ha valaki Boldogságos Ferenc fenti zsolozsmáját szeretné imádkozni, így tegye: először mondja el a Miatyánkot a dicséretekkel, vagyis a Szent, szent, szent kezdetűt. A dicséretek és az imádság végeztével kezdődik a Szentséges Szűz Mária antifóna a nappal és az éjszaka megfelelő imaórájára rendelt zsoltárral. És mély tisztelettel végezzék.)
Buzdítás Isten dicséretére
(Exhortatio ad laudem Dei, BD)
A Naphimnusz előfutára ez az imádság. Ferenc a Szentírás és a liturgia szavaival szólítja fel az egész teremtést Isten dicséretére.
1 Féljétek az Urat és adjátok meg neki a tiszteletet.
2 Méltó az Úr, hogy övé legyen a dicséret és a tisztelet.
3 Mindnyájan féljétek az Urat, dicsőítsétek őt.
4 Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled.
5 Dicsérjétek őt ég és föld.
6 Dicsérjétek mind ti folyóvizek az Urat.
7 Isten fiai, áldjátok az Urat.
8 Ez az a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és ujjongjunk rajta, alleluja, alleluja, alleluja! Izrael királya!
9 Minden lélek dicsérje az Urat!
10 Dicsérjétek az Urat, mert jó; mindnyájan, kik ezt olvassátok, áldjátok az Urat!
11 Minden teremtmények, áldjátok az Urat!
12 Az ég minden madarai, dicsérjétek az Urat!
13 Gyerekek mindnyájan, dicsérjétek az Urat!
14 Ifjak és szüzek, dicsérjétek az Urat!
15 Méltó a bárány, aki megöletett, hogy megkapja a dicsőítést, dicsőséget és a tiszteletet!
16 Áldott legyen a Szentháromság, az osztatlan Egység!
17 Szent Mihály Arkangyal, védj meg bennünket a küzdelemben[22]!
Ima a kereszt előtt
(Oratio ante crucifixum, ImKer)
Ferenc ajkán akkor hangozhatott el ez az ima, amikor San Damiano templomában a keresztről így szólt hozzá az Úr: "Menj, Ferenc, és építsd fel házamat, mely, mint látod, romokban hever" (2Cel,10). Ez 1206 januárjában történhetett. Az imádság szavai attól fogva érlelődtek és csiszolódtak tovább Ferencben. Elképzelhető, hogy eredetileg olaszul keletkezett, és a ránk maradt latin szöveg annak fordítása.
Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Áldás Bernát testvérnek (Benedictio fr. Bernardo data, ÁldBern)
A Ferenc halála előtti napokban kérte Bernát testvér ezt az áldást. A Perugiai Legenda 107 számol be róla: "Szent Ferenc nem láthatta őt, mert már sok nappal azelőtt elvesztette szeme világát. De jobb kezét kinyújtva, Egyed testvér fejére tette azt, aki a harmadik volt az első testvérek között, és aki akkor Bernát testvér mellett ült; azt gondolván, hogy Bernát testvér fejére teszi a kezét. De amint megérintette Egyed testvér fejét, mint a vak ember, a Szentlélek sugallatára rögtön észrevette ezt, és így szólt: "Ez nem az én Bernát testvérem feje." Erre Bernát testvér rögtön közelebb húzódott hozzá. Szent Ferenc pedig kezét a fejére téve megáldotta őt."
1 Írd, ahogy diktálom. 2 Az első testvér, akit az Úr nekem adott, Bernát testvér volt, és ő volt az, aki elsőként elkezdte, és a legteljesebben meg is valósította az evangéliumi tökéletességet, azzal, hogy minden vagyonát szétosztotta a szegényeknek. 3 Emiatt és sok más kiválósága miatt kötelességem őt jobban szeretni, mint bármelyik testvért az egész szerzetben. 4 Ezért azt akarom és ahogy csak tudom, megparancsolom, hogy bárki is lesz a miniszter generális, úgy szeresse és úgy tisztelje őt, mint engem, 5 sőt a miniszter provinciálisok is, és az egész szerzetben élő testvérek, úgy tekintsenek rá, mint énrám.
(fr. Varga Kapisztrán fordítása)
A Leó testvérnek adott cédula
A fölséges Isten dicsérete
(Laudes Dei altissimi, FID)
Halála előtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szeráfokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ő alkotta a túloldalon olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele." Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc keze írását is őrzi 1224 szeptembere óta.
A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: "Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek", és "Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel".
1 Szent vagy, egyetlen Úristen,
ki csodákat művelsz.
2 Erős vagy, nagy vagy, fölséges vagy,
te vagy a mindenható király,
Szentséges Atya, ég és föld királya.
3 Hármas és egy Úr vagy, istenek Istene,
te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,
az Úr, az élő és igaz Isten.
4 Te vagy a szerelem, a szeretet;
te vagy a bölcsesség,
te vagy az alázat,
te vagy a türelem.
te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy a biztonság,
te vagy a megnyugvás,
te vagy az öröm,
te vagy reményünk és vígasságunk,
te vagy az igazságosság,
te vagy a mértékletesség,
te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.
5 Te vagy a szépség,
te vagy a kedvesség,
te vagy védelmezőnk,
őrállónk és oltalmazónk[23];
te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
6 Te vagy a reményünk,
te vagy a hitünk,
te vagy a szeretetünk,
te vagy minden édességünk,
te vagy a mi örök életünk:
Nagy és csodálatos Úr,
mindenható Isten, irgalmas Üdvözítő.
Áldás Leó testvérnek (Benedictio fr. Leoni data, ÁldLeó)
1 Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged;
mutassa meg neked arcát és könyörüljön rajtad.
2 Fordítsa feléd arcát és adjon neked békét[24].
3 Áldjon meg téged az Úr, Leó testvér.
Naphimnusz
(Canticum fratris solis vel Laudes creaturarum, NapH)
Ferenc e legnépszerűbb és legismertebb művének, "a Naptestvér énekének" keletkezését a Perugiai Legenda meséli el minden részletével együtt (43.44.51.100). Eszerint a Naphimnusz ujjongása Ferencben nem a sikerek csúcsán, a természet szemlélése közben, a lelkesedés tetőfokán született meg. Éppen ellenkezőleg, szinte a mélyponton. Megírásakor Ferencet szemfájása és egyéb betegségei kínozták, nem tudott aludni, viskójában egerek zavarták, lelkére sötétség nehezedett.
Itt hirtelen megértette, mi vár rá az Úrnál. "Nekem tehát ezentúl nagyon kell örvendeznem betegségeimben és gyötrelmeimben, vigaszt kell találnom az Úrban, és mindig hálát kell adnom az Atyaistennek és egyszülött Fiának, Urunknak, Jézus Krisztusnak és a Szentléleknek a nekem juttatott nagy kegyelemért és áldásért, hogy tudniillik irgalmasságában engem, méltatlan kis szolgáját, még mint testben élő embert kegyes volt országáról biztosítani. Ezért az Úr dicséretére, a mi vigasztalásunkra és szomszédaink épülésére új dicsőítő éneket akarok szerezni az Úr teremtményeiről, melyeket nap mint nap használunk, és amelyek nélkül nem élhetünk, de melyek által az emberi nem súlyosan vét Teremtője ellen. Naponta hálátlanok vagyunk ekkora kegyelemért, mert nem dicsérjük úgy Teremtőnket és minden jó adományozóját, ahogy illenék."
Az utolsó két strófa kivételével 1225 áprilisában született. Az olasz irodalom umbriai dialektusban írt egyik első emléke ez, csak két régebbi szövegemlékről tudunk. A fordítót ezért szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a per szó fordítása: Áldott légy, Uram, minden alkotásod-ért -által. Sík Sándor fordítását az eredeti szerint két helyen módosítottuk. A 12. versben Sík S. "testvérünk" -et fordít "nővérünk" helyett; a 14.-ben pedig "az Urat", "Uramat" helyett.
1 Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
2 Minden egyedül téged illet, Fölség,
És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
3 Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
4 És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
5 Áldjon, Uram téged Hold nénénk
és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
6 Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő,
kik által élteted minden te alkotásodat.
7 Áldjon, Uram, tégedet Víz hugunk,
oly nagyon hasznos ő,
oly drága, tiszta és alázatos.
8 Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
Vele gyújtasz világot éjszakán.
És szép ő és erős, hatalmas és vidám.
9 Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
Ki minket hord és enni ad.
És mindennemű gyümölcsöt terem,
füveket és színes virágokat.
10 Áldjon, Uram téged minden ember,
ki szerelmedért másnak megbocsát.
És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
11 Boldogok, kik tűrnek békességgel,
Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
12 Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
Aki elől élő ember el nem futhat.
13 Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
És boldogok, akik magukat megadták
te szent akaratodnak,
Második halál nem fog fájni azoknak.
14 Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
És mondjatok hálát neki,
és nagy alázatosan szolgáljátok.
(Sík Sándor fordítása, módosítással)
A Szegény Úrnőknek adott buzdítás
(Audite Poverelle..., SzUB)
Szintén a Perugiai Legenda említi ezeknek a soroknak a keletkezését: "Ugyancsak azokban a napokban és ugyanazon a helyen, miután Szent Ferenc megkomponálta az Úr teremtményeiről szóló dicséretét, szerzett egy bizonyos istenes éneket dallammal együtt a San Damianó-i monostorban lakó szegény úrnők nagyobb vigasztalására, leginkább azért, mert tudta, hogy betegsége miatt nagyon aggódnak. Mivel pedig betegsége miatt személyesen nem tudta őket vigasztalni és meglátogatni, azt akarta, hogy társai ezt az éneket adják át nekik." (45). A buzdítás szövegét nemrég találták meg egy XIV. századi másolatban. Ez a mű is umbriai dialektusban íródott.
1 Halljátok, az Úr által meghívott szegénykék,
akik sok országból és vidékről jöttetek össze.
2 Éljetek mindig igazságban
hogy meghaljatok engedelmességben.
3 Ne a kinti életet nézzétek,
hanem a lélek életét, mely jobb.
4 Nagy szeretettel kérlek benneteket,
szerényen használjátok az alamizsnát,
amelyet az Úr ad nektek.
5 Azok, akik betegségtől szenvednek,
és azok, akik értük fáradoznak, viseljék ezt békében,
mert ez a fáradság nagyon kedvesnek tűnik majd nektek,
6 hiszen mindegyikőtök az ég királynője lesz,
megkoronázva Szűz Máriával.
(fr. Barsi Balázs fordítása)
Felhasznált irodalom
"Az egyszerűség útja" - Assisi Szent Ferenc írásai; latin eredetiből fordította, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta Balanyi György piarista, Szt. István Társulat, Budapest, 1981., 31-185. old.
Opuscula sancti patris Francisci Assisiensis denuo edidit iuxta codices mss. Caietanus Esser OFM, Grottaferrata, 1978 (Bibliotheca Franciscana Medii Aevi, 12)
Francois d'Assise: Écrits. Texte latin de l'édition K. Esser. Introduction, traduction, notes et index par Théophile Desbonnets, Jean-Francois Godet, Thaddée Matura et Damien Vorreux, freres mineurs, Cerf - Éditions Franciscaines, Paris, 1981.
Die Schriften des heiligen Franziskus von Assisi. Herausgegeben von Lothar Hardick OFM und Engelbert Grau OFM. Franziskanische Quellenschriften, Band 1, Dietrich-Coelde-Verlag, Werl/Westfalen, 1987.
Die Opuscula des hl. Franziskus von Assisi. Neue textkritische Edition. Zweite, erweiterte und verbesserte Auflage, besorgt von Engelbert Grau OFM. Editiones Collegii S. Bonaventurae ad Claras Aquas, Grottaferrata (Romae), 1989.
Utószó
Szent Ferenc műveinek világa
I. Előzetes kérdések
Noha kétségtelenül nehéz, mégis lehetséges, sőt, szükséges a vállalkozás, hogy kibontsuk azt az átfogó szemléletet, amely Szent Ferenc műveinek egészéből elénk tárul. Szeretnénk összefoglalóan felvázolni, hogyan ragadják meg ezek az írások Istent a maga szentháromságos és krisztusi misztériumában, hogyan fogják fel a világot, az embert, helyzetét és evangéliumi útját. Vállalkozásunk hasznosnak látszik azért is, mert fontos számunkra, hogy mit hitt Ferenc, milyen volt az a szemlélet, melyen azóta - nem minden változás nélkül - a ferences lelkiség hatalmas épülete felépült.
1. A művek csoportjai
A magunk céljaira most másféleképpen osztjuk fel Ferenc műveit, mint a szövegkiadásokban. Három csoportot tudunk megkülönböztetni:
A keresztény életről teljes képet nyújtó írások
Mindenekelőtt azok a művek tartoznak ide, melyek a keresztény életről nyújtanak átfogó képet akár általában, akár szerzetesi, a testvérekre jellemző formájában. A két LHív azoknak a keresztényeknek az életéről ad átfogó, összefüggő és kiegyensúlyozott leírást, akik komoly elkötelezettséggel járják az evangéliumi megtérés útját. A testvéreket és a nővéreket illetően ugyanez áll a két regulára, a remeteségeknek adott regulára, a Szent Klárának és a szegény úrnőknek adott írásokra és részben a Végr-e is. Az Int az Istenhez, a felebaráthoz és önmagunkhoz fűződő viszony mély gyökereit tárják fel. Ez a csoport összefüggő egészet alkot; aránylag rövid írások adnak itt széles és átlátható képet Istenről, az emberről és az evangéliumi életről.
Imádságok
Ezután az imádságok gazdag csoportja következik. S ha a kifejezett imákhoz hozzászámítjuk az 1Reg-ban és a Végr-ben található imádságokat,[1] több mint tíz szövegrész áll előttünk. Ezek értékes tanúságok, feltárják azt a képet, amelyet Isten és Krisztus misztériumáról alkotott magának Ferenc, és azt is, hogyan állt e misztériumok előtt. Ide kell sorolnunk a NapH-t s talán az ErÜdv-hez hasonló 26. Int-et is.
Alkalmi művek
A többi mű, vagyis a Végr nagy része, illetve a hívőkhöz írtakat kivéve minden levél, alkalmi írás. Nem akarnak teljes képet adni vagy egy-egy témát kimeríteni, hanem kiemelnek egyes dolgokat, amelyek az adott pillanatban foglalkoztatják Ferencet; mint pl. az Oltáriszentség és az Ige,[2] a szentmise méltó bemutatása,[3] a népek vezetőihez intézett buzdítás; személyes levelek.[4] Ezeket a másik két csoportba sorolt művekkel egységben kell nézni, hogy egyensúlyt tarthassunk.
2. Tanulmányok a témáról
Kritikai és történeti bevezetést sokat találunk, de mind ez ideig kevés tanulmány született Szent Ferenc műveiről a tartalmi elemzés, vagy átfogó szemlélet bemutatása szándékával.
Az egyes művekről szóló monográfiák között időrendben az első K. Essernek a Végr-ről szóló műve.[5] Az 1Reg az utóbbi időben több vizsgálat tárgya lett, jóllehet inkább történetét és eredetét elemezték, mint tartalmi gazdagságát.[6] A 2Reg-t újabban, évszázadok óta először, már nem csak jogi szempontból tanulmányozzák.[7] Az Úr misztériumának zsolozsmájáról komoly tanulmányt írt Gallant.[8] K. Essernek köszönhetünk még egy jó elemzést a remeteségeknek adott reguláról és egy tömörebb áttekintést az Intelmekről.[9]
Se szeri, se száma a Naptestvér énekéről írt könyveknek és cikkeknek. Ezek inkább irodalmi, néha pedig pszichológiai elemzéshez folyamodnak.[10] B. Cornet hosszasan elemezte a klerikusoknak írt levelet.[11] O. Schmucki elmélyült kommentárt tett közzé az egész Rendhez írt levélről.[12] Látjuk tehát, hogy a legtöbb nagyobb művet már megvizsgálták több-kevesebb igényességgel és éleslátással. Ugyanakkor még mindegyik művet illetően adósak vagyunk egy olyan alapos munkával, amely exegetikai módszerrel részletes kommentárt ad, kitér a történelmi háttérre, az irodalmi megközelítésre és főleg a lelki és teológiai elemzésre.
Ha nem az egyes írásokról, hanem azok összességéről írt tematikus munkákat nézzük, szintén több értékes művet találunk.[13] A szentírás és Ferenc műveinek kapcsolata különösen termékenynek bizonyult, és segített felfedezni, mint alább látni fogjuk, milyen mélyen megértette a Bibliát és milyen pontosan megragadta a kinyilatkoztatás központi kérdéseit. Születtek művek az átfogó élettervről, amit Ferenc javasol testvéreinek reguláiban és végrendeletében, de ismereteim szerint a fenti részelemzéseken kívül még nem vállalkozott senki a művek tartalmának együttes bemutatására.
3. A művek mögött rejlő személyiség
A jelen kiadásban bemutatott műveket megalapozottan tulajdonítják Ferencnek, a legtöbbet alá is írta. Az Int, az 1LHív, és az imádságok kivételével mindenütt ott találjuk Ferenc nevét.
Igaz ugyan, hogy műveiben kevés az életrajzi adat: a Végr leírja pár szóban megtérését, a kezdetek evangéliumi indíttatását, hitét, meggyőződéseit és személyes szándékait. Más írásokból (2LHív; LRend) megtudjuk, hogy beteg, hogy bár továbbra is irányítja a rendet, a gyakorlati felelősséget másra bízta, valószínűleg Illés testvérre. A pápaság szemében viszont ő marad az elöljáró, mert ő a regulák címzettje és személyes garanciája.
Ha kevés is az életrajzi, főleg a kronológiai adat, a művekből mégis kibontakozik a szerző erőteljes személyisége. Bőven vannak egyes szám első személyben adott parancsok, buzdítások, figyelmeztetések, rendelkezések a regulákban, a végrendeletben, a levelekben. Néhány részlet határozott és egyetemes missziós tudatot árul el.[14] Meglepő az a többszöri utasítás is, hogy ezeket az írásokat másolják le, őrizzék, terjesszék és tanítsák másoknak.[15] Az 1Reg 23. fejezetének már említett buzdítása az egyetemességet nemcsak térbeli és társadalmi értelemben veszi, hanem időbelileg is: minden most és majdan élő emberhez szól. Olyan embert fedezünk fel mögötte, aki életbevágóan fontos, minden időknek és minden embernek szóló üzenetet tud magáénak.
A sokrétűség ellenére a művek latin eredetije kétséget kizáróan igazolja, hogy egy és ugyanazon szerzőtől származnak. Mindegyik művet ugyanaz a lendület élteti, asszociatív logika irányítja, néhány kedvelt téma, egyes kifejezések vagy bibliai igék gyakori előfordulása, szegényes, olaszba hajló, néha hibás latinság jellemzi. Ami mégis ellentmondásos, az a szókincs viszonylagos gazdagsága: J-F. Godet és R. Mailleux 1087 szót sorolnak fel konkordanciájukban.
Tagadhatatlan a titkárok közreműködése, de ez valószínűleg inkább fordítási munka volt, mint szerkesztés: csak a LRend és a 2Reg egyes szakaszai árulkodnak itt-ott gondosabb, ritmizált kidolgozásról. Ha a Végr-re áll, hogy umbriai nyelvű diktálásról lenne szó, melyet latinra fordítottak (a mondatok szinte mindenütt et -tel kezdődnek),[16] akkor nem merészség, hogy ugyanezt állítsuk a legtöbb levélről, sőt, a regulák jó részéről is. Ami az imákat illeti, szinte kizárólag bibliai részletekből állnak, melyek megválasztása és szerkezete mégis sajátosan jellemző Ferencre. Elég egyszer elolvasni ezeket, hogy egyéni hangot, egy páratlanul emberi és mélyen keresztény személyiséget érezzünk ki belőlük.
4. Hatások
Ferenc, aki állítja magáról, hogy simplex et idiota,[17] vagyis nem járta végig egy korabeli művelt ember iskoláit, gazdag kereskedő fiaként mégis tud annyi latint, hogy jól-rosszul olvasson és írjon. Márpedig ez abban a korban elég ritka volt egy "iskolázatlan" laikus részéről. Az umbriai tájszóláson kívül tud és használ - bár nem tökéletesen - egy másik nyelvet is, a franciát. Ennek alapján utánanézhetünk a műveit esetleg befolyásoló hatásoknak.
Mindjárt a kezdet kezdetén ki kell zárnunk a skolasztikus hatásokat. Ferenc nem ismerhette a patrisztikus irodalmat, a skolasztika nagy műveit és kommentárjait. Soha nem tanulta ezeket, legfeljebb hallásból, a zsolozsma olvasmányaiban vagy beszélgetésekben tudhatott meg valamit ezekről. Műveinek egésze kevéssé áll irodalmi vagy tartalmi kapcsolatban a korabeli tudós írók műveivel.[18] Ebből is fakad eredetisége, mely új forrásként táplálja a keresztény lelkiséget.
Nagy számban találunk viszont bibliai hatásokat. Ha eltekintünk az Úr misztériumainak zsolozsmájától, mely pusztán a zsoltárkönyv sajátos átrendezése, továbbá a szentírási ihletésű imádságoktól, Ferenc műveiben akkor is bőségesen találunk szentírási részeket. Egyes írásokban különösen sok van,[19] az 1Reg-nak majdnem a fele bibliai idézet. A sok szinoptikus idézet mellett János evangéliuma is gyakran szerepel, sőt, alapszerkezetét adja Ferenc gondolkodásának, főleg a 17. fejezet. Hasonlóan fontos Szent Péter első levele és Szent Pál leveleinek néhány részlete is. Ferenc ezeket a korabeli exegetikai módszereket semmibe véve, nem tudós módon használja; közvetlenül, egyszerűen, de fundamentalizmustól mentesen, nem a szavakon lovagolva. Olyan keresztény lelkület tárul elénk ezekről az oldalakról, amely csalhatatlan és mély benső érzékkel hallgatja és használja Isten szavát, melyet ő a kicsinyeknek tár fel. Ez a szó elsősorban a liturgiában ér el hozzá, de a szentírás személyes olvasása és hallgatása révén is.
Ugyanakkor el kell oszlatnunk egy félreértést. Egyrészt egyértelmű, hogy az aránylag rövid idő alatt íródott művekben, mint a Végr, kevés a szentírási idézet; másrészt azt is tudjuk - legalábbis tanúnk van rá -, hogy Ferenc a szövegek kiválasztásakor segítséget kért egy testvértől, Speyeri Cézártól. Ebből egyes szerzők arra következtetnek, hogy ezek az idézetek többet árulnak el egy közreműködő titkárról, mint magáról Ferencről. Egyúttal viszont felróják a Kúriának vagy a minisztereknek, hogy néhol megrövidítették vagy kihagyták ezeket (így a 2Reg-ban).
A beható vizsgálat azonban kimutatja, hogy e szövegek megválasztásában van logika, van valamilyen következetesség, még akkor is, ha úgy tűnik, sorrend nélkül helyezték őket egymás mellé.[20] Ez arra enged következtetni, hogy a szerző régóta ismeri, ismételgeti ezeket, s gyakran visszatér a neki kedves részekre. A "titkár" alkalmazása tehát bizonyára csak arra korlátozódott, hogy a szentírási részleteket, melyeket Ferenc a szívében és az emlékezetében hordozott, elhelyezze és pontosítsa. Az allegorikus középkori értelmezésekhez szokott olvasó meglepődik, hogy a XIII. század közepén valaki ilyen világosan és pontosan ragadja meg és alkalmazza a szentírást. A szövegben feltáruló személyiség ilyen értelemben is evangéliumi.
Ez a személyiség zseniális a szó befogadásában és a kifejezésben. Bár Ferenc műveltsége szegényes, belső gazdagságában mély visszhangot talál Isten szavára és a történelemre is. Megérzi, miben térnek el a korabeli eretnek mozgalmak a tiszta evangéliumi üzenettől, és ezért emeli ki Isten jóságát, a teremtés Istentől elfogadott voltát, a megtestesülés és az eukharisztia valóságát, az egyház szükségességét. Ferenc mentes maradt a skolasztikus hatásoktól, de elkerüli a vándorprédikátorok divatos szólamait is. Megtalálja az igazi evangéliumi tisztaságot anélkül, hogy elrugaszkodna kora konkrét valóságától.
II. Az ember evangéliumi útja Istenhez
Ferencnek főleg az átfogó képet adó műveire támaszkodva próbáljuk megrajzolni szemléletének fő teológiai és antropológiai vonalait. Először azt nézzük meg, hogyan szemlélte Ferenc Isten misztériumát, a világban való titokzatos működését, s imáiban hogyan ünnepelte azt. A második részben összefoglaljuk, milyen utat kell az embernek bejárnia, ha elkötelezi magát az evangéliumi megtérésben; majd pedig az út végére irányítjuk tekintetünket.
1. "Szent vagy, egyetlen Úristen, ki csodákat művelsz"
A FID kezdősorában Ferenc jól foglalja össze Isten misztériumát a maga kimeríthetetlen szentségében és a világhoz való viszonyában. Látásmódja alapvetően szentháromságos és felöleli a háromságos Isten csodálatos történelmi művét.
"Tökéletes Háromság és egyszerű Egység"
Az Int 1, az 1Reg 23, a 2LHív egyes részei, és a közvetlenül Istent megszólító imák többsége az Atya, a Fiú és a vigasztaló Szentlélek misztériumában mutatja be Istent.
Mindennek a középpontja és eredete egyedül Isten, az Atya, akinek nevét kimondani senki se méltó.[21] Megszólításaiban vagy leírásaiban Isten világfelettiségét, kimondhatatlanságát ragadja meg. "Kezdet és vég nélküli, változatlan, láthatatlan, kibeszélhetetlen, kifürkészhetetlen",[22] ő a legszentebb, legmagasztosabb, legfönségesebb, a mindenható, a dicsőséges, az Úristen. A FID, mely Istennek több mint negyven megszólítását sorolja el litániaszerűen, ezeknek körülbelül a felével Isten dicsőségét és hatalmát érzékelteti.
Ez az Isten azonban, mivel Atya[23], egyszersmind "kegyes és szelíd, kedves és édes,... aki egyedül jóságos, bűn nélkül való, és tiszta".[24] Ő a szépség, a kedvesség, a biztonság, a megnyugvás, az öröm... a minket egészen betöltő gazdagság, a kedvesség, az enyhülés".[25] Ő mindenekfölött a Jó (bonum), ahogy Ferenc többször hangsúlyozza,[26] "a jónak teljessége és összessége, egészen jó, igaz és legfőbb jó, aki egyedül jó".[27]
Ahogy a következőkben látni fogjuk, minden üdvös cselekvés az Atyától indul ki, minden tőle származik, és minden emberi keresés benne teljesül be. Ferencnek tíznél több imádságából szinte mindegyik Istenhez mint Atyához szól.[28] Ez meglepő, mivel olyan imákra is áll, mint az ImKer vagy a FID, mely a stigmatizáció kifejezetten krisztusi eseménye után íródott.
Ferenc műveiben az elterjedt és makacsul tartott véleménnyel szemben Jézus Krisztust nem annyira emberségében, mint inkább isteni lényében szemléli. Mint Istent Magasságbelinek nevezi,[29] "a mindenség Ura, Isten és Isten Fiú",[30] "Uratok, Istenetek, Jézus Krisztus",[31] a "szeretett Fiú",[32] "Isten magasságbeli Fiú",[33] "az Atya méltó, szent és dicsőséges Igéje",[34] már nem a halandó, hanem az örökkön élő és megdicsőült.[35] Neve hallatára félelemmel és tisztelettel kell közelíteni és a földre borulni, "mert az ő neve Jézus Krisztus, a Magasságbelinek Fia, aki áldott mindörökké".[36] Lényének mélye ugyanúgy megismerhetetlen, mint az Atyáé és a Léleké.[37]
Amikor Jézus emberségéről beszél, Ferenc főleg a megtestesülés, valamint a haláltusa, a kereszt, a vér és a halál által nyert üdvösség valóságát hangsúlyozza.[38] Jézus az út, az igazság, az élet; ő a jó pásztor, aki életét adja juhaiért.[39] Jézus földi életének részleteiből Ferenc csak a megtestesülés alázatát, a szegénység választását és a megaláztatást őrzi meg.[40] Ezzel szemben erőteljes vonásokkal rajzolja meg a dicsőségben és fönségben ítéletre jövő Krisztus képét, s a MZs-ban ünnepli őt.[41]
Amint már mondtuk, a Végr-et kivéve, ahol egy liturgikus antifónával szólítja meg Krisztust, Ferenc imája és dicsérete soha nem közvetlen feléje irányul, még a MZs-ban sem. Ferenc soha nem tekinti a Fiút az Atya nélkül, a közöttük megvalósuló állandó mozgás nélkül. Ennek a teológiai és krisztológiai egyensúlynak a legjobb kifejezése az Int 1 és az 1Reg 23 nagy hálaadása, melyre még visszatérünk.
A legtöbbször vigasztalóként emlegetett Lélek jelenléte kevésbé kivehető, de megvan mindenütt, ahol kifejezetten Isten misztériumáról van szó. Ő cselekszik Isten minden művében, és mindenütt árasztja áldását.[42] Egyedül őáltala ismerjük meg igaz valóságában a Fiút és az Atyát, ő teszi lehetővé, hogy megvalljuk: Jézus az Úr, s hogy lelkileg magunkhoz vegyük testét és vérét.[43] Ki kell még emelni a "lélek szerint" kifejezés gyakori használatát, amely határozott utalás a Szentlélekre és annak működésére, mert Ferenc a jánosi és páli értelemben használja.[44]
Az Int 1 egyértelműen a Lélek műveként mutatja be, ahogy Isten misztériuma kibontakozik. Istent, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, aki lélek, akit senki nem látott, Jézus nyilatkoztatta ki. Ő az egyetlen út Isten misztériumához, ő az Atya egyetlen kinyilatkoztatója. Az 1Reg 22,41-ben, mielőtt hosszan idézné Jézus főpapi imáját, csodálattal kiált fel: "méltóztatott közbenjárni értünk az Atyánál, és nekünk kinyilatkoztatni az ő nevét!".[45] Jézus az Atya kinyilatkoztatója, mégis, őt is "lelke és istensége szerint" kell ismerni, különben ismeretünk csak testi ismeret marad. Ez éppúgy vonatkozik az ő igaz emberségére és istenségére, mint a szentségben való titokzatos jelenlétére. Egyedül a Lélek képes arra, hogy megláttassa velünk a láthatatlan Atyát; megismertesse velünk Jézust az ő igazi lénye szerint, s aki a hívekben lakik és veszi Krisztus testét és vérét. Isten misztériumának igaz ismerete tehát: az Atya megközelíthetetlen, ezért a Fiúhoz kell odalépnünk, aki megmutatja az Atyát, de a Fiút és az Atyát is egyaránt a Lélek tárja fel nekünk. Ferenc számára ez Isten megismerésének útja.
A "teremtő, megváltó, üdvözítő" Isten
Ferenc mindig az Atya, Fiú és Szentlélek misztériumában szemléli Istent, de sohasem csak önmagáért mutatja be. Istent működése közben szemléli, amint belép a történelembe, s valóra váltja fönséges üdvözítő tervét. Ez a távlat legszebben az 1Reg 23 hálaadó imájában tárul elénk, valamint a 2LHív 4-13-ban.
A szent és igazságos Atya, a mennynek és földnek Ura és Királya "szent akaratából és a Szentlélekkel egyetlen Fia által" teremti az összes szellemi és testi létezőt. E művének középpontjában az ember áll, az ő képe és hasonmása. Az ő műve az is, hogy irántunk való szeretetéből a Szűztől megszületik Fia, az igaz Isten és igaz ember, és kiváltja a fogoly emberiséget keresztje, vére és halála árán. A 2LHív néhány vonással kiegészíti a Fiú által végbevitt isteni üdvözítő mű összefoglalását. Az eretnekekkel szemben hangsúlyozza a megtestesülés valóságát: az Atya Gábor angyal által elküldte Igéjét a Szűz méhébe, ahol az Ige a mi emberiségünk és gyöngeségünk igazi testét veszi fel. Mindenkinél gazdagabb létére ebben a világban a szegénységet választja. A kezdetek felidézése után azonnal a passióról emlékezik meg, amely az utolsó vacsora és a vérrel verítékezés említésével bővül. Ez utóbbinál nyomatékosan kiemeli, hogy Atyja akaratáért Krisztus lemondott a maga akaratáról.[46] A feltámadást ez a két szövegrész nem említi ugyan, de a nagypénteki nóna zsoltára költőien ünnepli: "Elaludtam és felkeltem, és szentséges Atyám fölemelt engem dicsőséggel." Hasonlóan szól a nagypénteki vecsernye is.[47]
Bár Atyja felvette a dicsőségbe, az Úr mégis velünk van az idők végezetéig.[48] Ez a jelenlét elsősorban Krisztus testének és vérének szentsége által valósul meg és válik érzékelhetővé ebben a világban.[49] A LKler 3 kifejezetten állítja: "A Magasságbeliből itt a földön semmi másunk nincsen, illetve testi szemünkkel semmi mást nem látunk belőle, mint testét és vérét, a neveket és szavakat, melyekkel teremtetett, és a halálból az életre megváltott minket." Tehát az Oltáriszentség és az Ige hordozza az Úr jelenlétét övéi között húsvét után. Isten alázatossága a szentségi jelenlétben nyilvánul ki a legjobban.[50] Ha pedig a testet az ige szenteli meg, akkor az Úr Jézus szava - az Atya igéje és a Szentlélek szava - lélek és élet.[51] Ez a kettős valóság, a szentség és az ige ad súlyt és értelmet a papok szolgálatának. Végül pedig eljön majd a nap, amikor a Fiú megjelenik dicsőségben és ítélkezik a világon, mindenkit oda helyez, ahová megérdemeli: a szív megtérése, Isten ismerése és imádása, illetve elutasítása szerint.[52]
Isten művében Mária fontos szerephez jut. A megtestesülésről idézett részletek őt "szentséges és dicsőséges, boldogságos, mindenkor Szűz Máriának" nevezik. Két dicséretet szentel neki Ferenc. Az ErÜdv lírai nyelven úgy mutatja be őt, mint hajlékot (templom, palota, sátor, ház, palást), ahol minden kegyelem teljessége és minden jó lakozik. A MZs antifónája szerint ő az Atya leánya és szolgálója. Ő áll a szentek hatalmas gyülekezetének élén, akiket az 1Reg 23 hálaadó imája felsorol. Kíséretében van a három arkangyal: Mihály, Gábor és Rafael, és a szentek, közöttük első helyen Keresztelő Szent János és János evangélista. Ferenc azonban a névtelen szentekre is gondol, akik "voltak, lesznek és vannak".
Isten terve az egyházban bontakozik ki. Ez jelenti a hierarchiát, de magában foglalja Isten egész népét, mindazokat, "akik a katolikus és apostoli Egyházon belül óhajtanak szolgálni az Úristennek".[53] Az egyház célja elsősorban az, hogy a hit és az evangéliumi megtérés közege legyen, ahol Isten Fia jelen van az Oltáriszentségben és az Igében, továbbá, hogy az igaz hit biztosítéka legyen és viselkedési normát adjon.[54] Ahogyan Ferenc az egyházhoz ragaszkodik és hangsúlyozza az annak kijáró hűséget,[55] az élesen megkülönbözteti őt több korabeli mozgalomtól, amelyek elvetették a hierarchiát és gyakran a szentségeket is. Mélyen tiszteli a papokat, még akkor is, ha bűnösök, mert meg van arról győződve, hogy ők tartják fenn az egyházban az kegyelmi élet vérkeringését.[56]
Alapvonásaiban ezek a nézetek alkotják Ferenc összefüggő, kiegyensúlyozott és a bibliai forrásokhoz közel álló felfogását Isten misztériumáról. Megdöbbentő e szemlélet éleslátása és gazdagsága. Egészen más, mint a neki tulajdonított "ájtatos magatartás", amely főleg Krisztus embersége felé fordul, a jászol, a kereszt és az eukharisztia felé. Ezek az elemek természetesen nem hiányoznak, a középpontban mégis az Atya misztériuma áll, amely Krisztus és a Lélek művében nyilatkozik meg. Ebben az értelemben pontatlanul beszélünk Ferenc krisztusközpontúságáról. Ferenc azért figyel Krisztus evangéliumi szavára, azért tér vissza mindig Krisztus személyéhez, és azért szólít fel mindenkit az ő nyomdokainak követésére, mert ő mutatja meg nekünk az Atyát.[57]
A misztérium dicsérete
Ferenc imádságai műveinek mintegy harmadát teszik ki. Nem csak külön egységként fordulnak elő, hanem a nagyobb művekben is megtalálhatóak.[58] Ezek az imádságok csak ritkán kérő imák;[59] formájuk többnyire oratio vagy imára való buzdítás, melyekben Ferenc ünnepli, imádja, áldja, dicséri Istent. Az 1Reg 23 eucharisztikus imáját három "hálát adunk neked" tagolja, s a második részben utal a Fiúra, a Lélekre, majd minden szentre, mivel ők azt a hálaadást zengik, amit mi, nyomorult bűnösök, soha nem tudunk méltóan kimondani. A BD és főleg a DMI Istent, az Urat ünnepli, majd a feláldozott Bárányt és végül a Szentháromságot. A refrén, "És dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké", szüntelen ismétlődésével fönséges doxológiává teszi az imát. Ferenc ujjongással és csodálattal énekli vagy magának Istennek a misztériumát, vagy az ő művét a világban. Kérései is közvetlenül Istenre irányulnak: keresi az ő akaratát, és Jézus Krisztus nyomdokait követve hozzá akar eljutni.[60]
Ferenc imádságai az egész teremtést hívják, hogy csatlakozzon a dicséret énekéhez. A Naptestvér éneke nem költői dicséret a teremtmények három párosának (Nap-Hold; levegő-víz; tűz-föld), hanem Istennek szóló dicséret a teremtményekért és a teremtmények által. Hasonlót találunk máshol is: a BD, a DMI és az MZs az öröm ünnepére szólítja az eget és a földet, minden teremtményt, bárhol is legyen; a tengert, a folyókat, a madarakat, sőt a mennyei szellemeket és a különböző korú és állapotú embereket. Az MZs-tól, középkori műről lévén szó, azt várnánk, hogy a Krisztus szenvedése és keresztje iránti személyes érzelmek áradnak el benne. Ezzel szemben amit itt olvasunk, az a liturgikus és patrisztikus zsoltáralkalmazás és zsoltárértelmezés legtisztább hagyományához sorolható. A zsolozsmát alkotó 15 zsoltár közül 11-et Krisztus ajkáról hallunk, aki az Atyához szól (vox Christi ad Patrem). Krisztus imája a liturgikus imaórák szerint olykor szorongással és szenvedések között, de mindig reménnyel és ráhagyatkozással, néha pedig már egyenesen a feltámadás és a felmagasztaltatás győzelmét ünnepelve szólítja az Atyát. A másik négy zsoltár az egyházat szólaltatja meg (vox Ecclesiae de Christo), amely buzdítja a hívőket, hogy ujjongjanak és adjanak hálát annak győzelméért, aki "a keresztről uralkodik". Ferenc ebben a zsolozsmában bevezet minket Krisztus misztériumába, az Úr belső életébe. Feltárja nekünk a szentírás révén, hogyan élte át Krisztus "szent Atyja" előtt állva a passiót és a feltámadást. Nem Krisztus szenvedésére összpontosít, hanem azt mutatja meg, hogyan illik bele a passió Isten hatalmas tervébe, hogyan éri el csúcspontját a kereszt győzelmében és a mennybemenetel misztériumában.[61] A passió mellett ünnepli a Karácsonyt és a majdani dicsőséges eljövetelt is.[62]
Ferenc imájával belemerül Isten misztériumába, s az kimozdítja őt önmagából és magával ragadja a hálaadás és a dicsőítés lendületébe: "Neked áldozunk minden dicséretet, minden dicsőséget, minden kegyelmet, minden tiszteletet, minden áldást és minden jót.[63]
2. "Add meg nekünk, nyomorúságos embereknek, hogy eljuthassunk hozzád."
Miután végignéztük, hogyan ír Ferenc Isten misztériumáról és üdvözítő tervéről, melyet a világban Krisztus eljövetele vált valóra a Lélek erejében, vizsgáljuk meg, hogyan szemléli műveiben az embert és az utat, melyen Jézus nyomdokait követnie kell, hogy így eljusson, egyedül Isten kegyelméből, a magasságbeli Úrhoz.[64]
Emberképe
Ferenc emberképe tartogat számunkra néhány meglepetést. Sokszor hallunk Ferenc optimizmusáról, az emberekre vetett jóindulatú tekintetéről. Gyakran tulajdonítanak Ferencnek olyan emberképet, amely az ember alapvető jóságát, eredendő ártatlanságát hangsúlyozza. Ezzel szemben Ferenc írásaiban az ember romlottsága és durvasága dominál.
Jóllehet az ember nagy méltóságra helyeztetett, amikor Isten az ő Fiának képére teremtette és formálta,[65] saját hibájából mégis mélyebbre zuhant, mint bármely más teremtmény, s ő feszítette keresztre az Urat.[66] Azóta semmije sincsen, csak vétkei és bűnei; a gonoszság forrása nem az ördög vagy a másik ember,[67] hanem az evangélium szava szerint az ember saját szíve.[68] Az ember nyomorúságát Ferenc a rossz szaggal is kifejezi: "Szánalomra méltó és nyomorúságos, büdös és romlott, hálátlan és rossz emberek" vagyunk.[69] Emiatt gyűlölnünk kell "saját testünket" vétkeivel és bűneivel együtt.[70] Itt kell megjegyeznünk, hogy Ferencnél a corpus vagy a caro szavak néhány kivételtől eltekintve nem az emberi testet jelentik, hanem a páli értelemben a gyarló, bűnös és önző ént, amely magába zárul és ellenszegül Istennek.
Ezt a bűnös ént Isten eltöltheti - és gyakran el is tölti - mindenféle anyagi és szellemi javakkal. Nagy kísértése abban áll, hogy ezeket magának tulajdonítsa, kisajátítsa, dicsekedjék velük, s irigykedjék másokra, akik szintén részesültek belőlük, noha mindez nem az övé, hanem Istené, "aki minden jót mond és cselekszi".[71]
Az üdvösség útja
Milyen úton juthat tehát ki az ember ebből a pusztító bezártságból? A bűnbánattartás (a szív megtérése) kifejezést Ferenc ritkán használja, de annál nagyobb hangsúllyal. Az 1Reg 23 egyetlen kérése, hogy tartsunk ki az igaz hitben és a bűnbánattartásban, ami nélkül nincs üdvösség, s az 1Reg 21 buzdítását lezáró szavak a "bűnbánat cselekedeteit" írják elő mint legfőbb követelményt. Ez a megtérés, akárcsak Ferencé,[72] teljes, elsősorban benső átalakulást hoz létre. Az ember elfordul testi énjétől, és gyűlölni kezdi;[73] szeretni kezdi azokat, akik dorgálják, vádolják és üldözik,[74] örvendezésbe fog, amikor gyenge, amikor Krisztus keresztjét hordozza, amikor még testvérei is elvetik.[75] A szegénység csúcspontja a "tökéletes boldogság", amikor minden jót Istennek adunk vissza, és elismerjük saját gonoszságunkat, türelmesen és nyugodtan viselve a megpróbáltatásokat. Láthatjuk, hogy Ferenc első pillantása nem hízelgő az emberre nézve.
Amikor az ember így lemeztelenül, amikor megfosztják minden jogától, testét sanyargatják, lenézett és megvetett lesz, akkor az Úr Lelke megadja neki az alázatot és türelmet, a Lélek tiszta, egyszerű és igaz békéjét, az istenfélelmet, az isteni bölcsességet és az istenszeretetet.[76] Ez az istenszeretet egyedülálló helyet foglal el Ferenc gondolkodásában. Az 1Reg 23 sürgető és ünnepélyes módon minden embert arra hív, hogy szeresse Istent, aki nekünk, nyomorultaknak és hálátlanoknak mindent megadott, és aki minket puszta irgalomból üdvözít.[77] Érdemes lassan végigolvasni ezeket az emésztő buzgóságtól izzó sorokat, hogy tudatára ébredjünk, mit tart Ferenc igazán fontosnak.[78] Ez a szeretet szorosan kötődik az imádáshoz, a dicsérethez, a hálaadáshoz; és a testvéreknek adott buzdítás első szavai is ezt hangsúlyozzák: "Féljétek és tiszteljétek, dicsérjétek és áldjátok, adjatok hálát neki és imádjátok az Ura".[79] Még a népek vezetőit is felszólítja, hogy minden este küldönc útján vagy jeladás által hirdessék az embereknek a mindenható Úristen dicséretének és a hálaadásnak az idejét.[80] Ferenc gyakran figyelmeztet arra, hogy ez a szeretet nem megy magától, akadályoz benne minden aggódás és kötődés.[81]
"Követni Jézus Krisztus nyomdokai" - Péter első levelének ez a részlete (2,21) nyilvánvalóan megragadta Ferenc figyelmét: műveiben ötször idézi. Az ember azáltal jut egyre közelebb Istenhez, hogy mindennap elindul Jézus Krisztus nyomdokain. Ez a kifejezés Krisztus szenvedésére, a keresztútra utal, Ferencnél azonban általános magatartást jelöl. Aki Krisztus nyomdokait követi, az mindenét eladja, megtagadja magát és vállára veszi keresztjét mindennap, gyűlöli övéit, sőt saját lelkét is, de szereti ellenségeit, ahogy Krisztus is szerette még Júdást is.[82] Ez azt jelenti, hogy hallgatunk az evangélium minden szavára, komolyan vesszük, és megvalósítjuk. Az is gyakori, hogy Ferenc műveiben egy evangéliumi részlet előzi meg a javaslatokat és előírásokat, melyek az ige kommentárjai és alkalmazásai. Ilyen szempontból Jézus áll a középpontban, hiszen az evangéliumhoz megtért ember egész viselkedése az ő szavából, olykor tetteiből indul ki. Ferenc maga az evangéliumban látja a testvérek életének legtömörebb megfogalmazását.[83]
Meglepő, de közvetlen bibliai értelemben Jézus nyomdokainak követése "szorongattatásban és üldöztetésben, szégyenvallásban és éhségben, erőtlenségben és kísértésben és minden más megpróbáltatásban" történik.[84] Az evangélium útján meg kell halnunk önmagunknak. Amit Ferenc ajánl Jézus és az evangélium nyomán, az nem könnyű út, de az igazi öröm a megaláztatás és megvetés közepette tör fel. Az ember igazi mélységét az ellentmondás és az ellenségeskedés tárja fel: "amennyi türelmet és alázatosságot mutat akkor, annyi lakozik benne, és nem több".[85]
Ferenc tudatában van annak, hogy a második főparancs kapcsolatban van az elsővel. Az embereknek adott buzdításban,[86] miután elhangzott, hogy Istent tisztelni, dicsérni és áldani kell és bűnbánatot kell tartani, az első konkrét követelmény a felebarátra irányul: "Adjatok, és adatik nektek. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik".[87] Másutt a bűnbánat első gyümölcsének a felebarát szeretetét tartja, amelynek nem feltétlenül kell érzelmekben megnyilatkoznia, de cselekedetekben mindenképpen:[88] a jótékonyságban, az alázatban és az alamizsnában. A testvérek szűkebb körében a konkrét szeretet, mely az anyának fia iránti szeretetéhez hasonló,[89] a figyelmességet, a gondoskodást, az ítélkezéstől való tartózkodást jelenti; vagyis "cselekedetükkel mutassák meg szeretetüket, melyet egymás iránt éreznek, amiként az Apostol mondja: ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazságal", egészen az ellenség szeretetéig.[90]
Akik egy közösségben tekintéllyel vannak felruházva, s "minisztereknek, vagyis szolgáknak" nevezik őket, tekintsék is magukat szolgáknak, mintha mások lábának mosogatására lennének rendelve, minden uralkodás nélkül, rendíthetetlen irgalommal gyakorolják tisztüket, és legyenek készen bármely pillanatban lemondani róla.[91]
Ferenc buzdítja testvéreit, hogy a béke hírnökeiként mutatkozzanak az emberek, még a hitetlenek, a "szaracénok" előtt is.[92] A keresztes hadjáratok korában ez hallatlan követelmény. Kerüljék az ítélkezést, a veszekedést és a szóváltást, inkább tartsák meg a csendet.[93] Vessék alá magukat az egész világnak, ne álljanak ellen a gonosznak, hanem "legyenek szelídek, békességszerzők és szerénye",[94] hordozzák szóban és tettben azt a békét, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki Ferencnek.[95] Ez a szeretet késztesse őket arra, hogy megosszák azoknak sorsát, akik "alacsonysorsúak és megvetettek, szegények és félkegyelműek, betegek, leprások és útszéli kéregető".[96]
Ferenc az egyházon belül jelöli ki a bűnbánattartás útját. Művei szilárdan ragaszkodnak a klérussal való kapcsolathoz és a középponti szentség, az eukharisztia vételéhez. Senkinek sincs joga elítélni a klerikusokat, sőt, tisztelni és becsülni kell őket, még ha bűnösök is.[97] Ez különösen érvényes azokra a testvérekre, akiknek evangéliumi élete és bűnbánati igehirdetése a méltatlan klerikusokat szinte nevetséges helyzetbe hozta. Ezért kéri Ferenc testvéreit, hogy a klerikusokat és szerzeteseket tartsák uraiknak, és ne prédikáljanak olyan plébániákon, ahol nem engedik meg nekik.[98] Ami az Úr testének és vérének misztériumát illeti, melynek éppen a papok a kiszolgáltatói, Ferenc felszólítja a népek vezetőit, a keresztényeket általában, és saját testvéreit is, hogy "nagy alázattal és tisztelettel járuljanak a mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének vételéhe".[99] Ennek a misztériumnak a mély hitéből fakadnak a felszólítások, hogy a klerikusok és testvérek viseljék gondját az Oltáriszentségnek, az írott igéknek, biztos és ékes helyre tegyék és méltó tisztelettel kezeljék azokat.[100] Ugyanez áll a misézés módjára is, amely nagy teret kap a LRend-ben, ahol Ferenc elárulja, milyen mélyen megértette a misztériumot és annak követelményeit.[101] Ebbe a teológiai szemléletbe illeszkedik az egyetlen közös szentmise, ott is, ahol több klerikus van jelen.[102]
Katolikusnak lenni Ferenc számára azt jelenti, hogy a szolgálat és a szentség között megvan ez a kapcsolat.[103] Ebből következik a testvériség ragaszkodása a pápa úrhoz és a bíboros védnök kérelmezése.[104] A testvérek csak akkor tudják megtartani "a mi Urunk Jézus Krisztus szegénységét, alázatosságát és szent evangéliumát, ha alárendeltjei és alattvalói maradnak a Szentegyháznak, állhatatosak a katolikus hitbe".
Az egyházban való élet a közös imát is magában foglalja, ami a testvérek számára a liturgikus officium lesz, valamint a templomok látogatását, a böjtölést,[105] amire nézve Ferenc a könyörtelen korabeli gyakorlattal szemben jobban ügyel az evangéliumi szabadságra.[106]
Ferenc követői
A testvérek életére vonatkozó részletes előírások kiegészítik a fenti követelményeket, amelyeket ugyanúgy, esetleg árnyalatnyi különbségekkel minden keresztényre alkalmazhatunk. A Ferenc körül csoportosuló testvéri közösség, amelynek reguláit és végrendeletét írja, megkövetel néhány jellegzetes struktúrát.
A csoportot valamiképpen szervezni kell. Ezért vannak a miniszterek, akiknek az a feladatuk, hogy őrizzék, biztassák és javítsák a testvéreket. A minisztereknek engedelmességgel tartozunk, s még ha a lelkiismeret arra is kényszerít, hogy nemet mondjunk, akkor se szabad megszakítani velük a kapcsolatot.[107] Mindenesetre a testvéreknek úgy kell bánniuk minisztereikkel, mint "az urak szolgáikkal".[108] A testvéri közösség élén a miniszter generális áll,[109] a helyi elöljáróról viszont a regulák keveset mondanak. El kell ismernünk, hogy az intézményes keret csekély, sőt, elégtelen egy ilyen fontos csoportosulás számára. A regulák célja lelki iránymutatás inkább, mint jogi szabályozás.
A szegénység az a pont, ahol a legnagyobb az ellentét minden más világi és szerzetesi közösséggel. Erről szó sincs a 2LHív-ben, amely pedig teljes ábrázolást akar adni a keresztény életről. Eltekintve attól az egyébként fontos kitételtől, amely a levél kezdetén elmondja, hogy Krisztus az ő Anyjával együtt "a szegénységet választotta" (5), ebben a kérdésben a buzgó keresztények semmilyen előírást nem kapnak, csupán az alamizsna gyakorlását (30-31). A szegénység, mint a minden birtoklásról, különösen a pénzhasználatról való lemondás, a ruházat szegénysége, a mások szolgálatában végzett munka és szükség esetén koldulás, elsősorban a testvérekkel, és általánosabb formában, de nem kevésbé határozottan Klárával és nővéreivel szemben támasztott követelmény.[110] Ezen érdemes eltűnődni. Amit Ferenc a testvérek hivatásában alapvetőnek tart, amihez oly nagy hévvel ragaszkodik, azt nem írja elő más keresztényeknek, akiktől egyébként az evangélium szerinti tökéletességet ugyanúgy elvárja, mint a testvérektől. Ez megerősíti, hogy a testvérek különleges hivatása a szegénység, ugyanakkor viszonylagossá is teszi azt, mivel ezek szerint hiteles evangéliumi életet élhet valaki a világban anélkül is, hogy a szegénységet ilyen formában gyakorolná.
Bár minden hívőtől kéri Ferenc, hogy imádkozzék, a testvéreknek ez különösen fontos feladatuk. A klerikusok kötelesek az egyház liturgikus officiumát végezni, az írni-olvasni nem tudó testvérek pedig a Miatyánkot mondani. A két regula pontosan szabályozza ezt a kötelességet. A LRend 41-43 és a Végr 30-31 hangsúlyozza a hűséges és bensőséges imát: a hang és a lélek legyen összhangban. Azoknak a testvéreknek pedig, akik bizonyos ideig remeteségbe akarnak vonulni, Ferenc kiegészítést ír a regulához, amelyben mindent pontosan és anyai gondoskodással rendez el.
A testvérek egész Európát behálózó közösségére jellemző az, amit talán túl hamar nevezünk igehirdetésnek. Amit mondanak, az inkább baráti szó, buzdítás, az evangéliumra való emlékeztetés, mintsem a kánoni formának megfelelő hivatalos prédikáció, bár ez utóbbi gyakorlásához pápai engedélyük is volt.[111] Az 1Reg 14 és a 2Reg 3,10-14 a magatartást hangsúlyozza, nem magukról a szavakról beszél. Az összes testvér által használható buzdítást tartalmaz az 1Reg 21, amely az evangéliumi üzenet magjára irányítja figyelmünket. A LŐr beszél a legszenvedélyesebben a bűnbánat és dicséret hirdetéséről (6.8); néhány intelem pedig megjelöli az igazi buzdítás feltételeit: a testvér ne hangsúlyozza és ne tárja fel túl gyorsan lelki adományait (21); örömét az Úr igéjében lelje, és ne a hiú és üres beszédekben (20).
3. Az út vége
Az eddig bemutatott út keskeny és meredek. Az ember mélységes nyomorúságában jelenik meg, a maga erejéből képtelen kilépni önmagából, s ha van öröm - és Ferenc művei szerint van -, akkor az az elfogadott szenvedés talajából hajt ki. Amikor Isten kegyelme és irgalma mégis győz az emberi gyarlóságon, Isten szolgája, ahogy az Intelmek mondják, igazi örömmel kezd örvendezni; a felebaráthoz és Istenhez való viszonyában eljut a lelki békére, harag, zavar, kisajátítás nélkül.[112]
Így jön el az erények uralma, melyeket Ferenc párosával mutat be: szeretet és bölcsesség; türelem és alázat; szegénység és vidámság; nyugalom és elmélkedés; irgalom és a szellemek megkülönböztetése. Az ErÜdv-ben a tiszta bölcsesség és nővére, az egyszerűség; a szegénység és az alázat úrnő legyőz minden akadályt, s megszilárdítják az őket birtoklókat az emberek és minden teremtmény előtti teljes alávetettségben. Ez az állapot nem a keleti vallások önerőből elért egykedvűsége. Az Úr Lelke az, aki az embert felemeli, s ha "azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legye", akkor törekszik az "alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére. És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozz".[113]
Az ember erényei és boldogsága ugyanis még mélyebb és szilárdabb alapokon nyugszanak. "Elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást" a testvérek arra törekedjenek, hogy "amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlékek".[114] Mindazokon a férfiakon és nőkön, akik így cselekszenek, "megnyugszik az Úr Lelke s lakóhelyet és szállást készít bennük magánk". A mennyei Atya fiai, Jézus Krisztusnak pedig jegyese, testvére és anyja lesznek (2LHív 48-50).
A megújult ember legmélyén tehát nagy misztérium lakik. A magasságbeli és szentséges Isten, az elérhetetlen Úr, akihez az ember imádása és dicsérete szól, éppen az ember lényének mélyén nyilatkoztatja ki önmagát, mint atyai, jegyesi, anyai és testvéri gyöngédséget. És ismét a Lélek az, aki ezt a lehetetlen csodát műveli. Ahogy Mária a Szentlélek jegyese, Klára és nővérei szintén azok lesznek, s ugyanez a Lélek egyesíti a hívők szívét Jézus Krisztussal, és teszi őket jegyesévé. Ilyen szeretet láttán lírai hangok fakadnak a művekben és Ferenc szárnyalóan énekli, milyen magasztos dolog történik itt, milyen öröm és gyönyörűség származik ebből: "Ó, mily dicsőséges, szent és felemelő dolog magunkénak vallani az Atyát az égben! Ó, mily szent, vigasztaló és gyönyörűséges a tudat, hogy jegyesünk van! Ó, mily szent, kedves, jóleső, alázatos, békét árasztó, édes és szeretetre indító és mindenekfölött kívánatos gondolat, hogy testvérünk és fiunk van".[115] Ez minden kereszténynek szól, aki hétköznapi életében követni akarja Krisztus nyomdokait.
Ha Ferencnek az emberre vetett első pillantása komor, sőt egyenesen borúlátó is, mégis rendületlenül hiszi, hogy Isten megváltott és merő irgalomból üdvözíteni is fog bennünket. Ugyanakkor mindvégig fenntartja a kiáltó ellentétet az ember nyomorúsága és Isten hűséges, megváltó, és már itt megtapasztalható szeretete között.
Így értjük meg, hogy ugyanaz az ember, aki romlottnak és szánalmasnak tűnik, hogyan lehet a Lélek sugallatainak befogadója, konkrét döntésekben is hogyan hagyatkozhat számtalanszor a szellemek megkülönböztetésére, hogyan mondhatja neki Ferenc, hogy "lelkileg" és "Isten áldásával" cselekedjen.[116] Az ember akkor ismeri fel, hogy minden jó Istené és mindent neki kell visszaadni, amikor a végsőkig szegény lesz, mezítelen Isten előtt; csak ekkor válhat mindennél szabadabbá, boldogabbá, elmerülve Isten fönséges ártatlanságában; mint Isten képmására és hasonlatosságára újjászületett teremtmény. Az ember nagysága az, ha elismeri abszolút szegénységét és hagyja, hogy betöltse annak gazdagsága, aki maga a minden Jó.
Szent Ferenc műveinek jelentősége
Van egy döntő különbség Ferenc művei és a róla írt életrajzok között. Az utóbbiak középpontjában élete, tapasztalata, belső fejlődése áll, művei viszont Isten és az ember misztériumát írják le. Ha egyénisége át is ragyog a műveken, ezek mégsem róla szólnak. Nem ő a középpontjuk, nem ő a fő témájuk, ő csak leírja, amit az Úr feltárt neki az evangélium szerinti életről. Más szóval: az életrajzok Ferenc személye köré építenek; írásai pedig az evangélium köré.
Szent Ferenc művei nem mondanak tehát sokat nekünk életéről, de megközelíthetővé teszik azt a mély réteget, amelyből ez az élet táplálkozott. A legközvetlenebb módon mutatják be nekünk azt a "karizmát", isteni ajándékot, amellyel Isten az egész egyházat meg akarta ajándékozni Ferencben. Mai követését megkönnyíti, hogy életének gyökerei, Istennel való kapcsolata műveiben hozzáférhető számunkra. Ezekkel kell összehasonlítani, ezek szerint kell kiigazítani a Ferencről szóló életrajzokat, olykor nem kis mértékben.
Ezek a művek az "evangéliumi ember" belső, misztikus életét tárják elénk. Ez az élet evangéliumi, mert mindvégig a jól kiválasztott, helyesen értett és megfelelően alkalmazott bibliai szón alapul; és mert a kinyilatkoztatás kulcsfontosságú pontjait ragadja meg. Műveiben Ferenc tanít minket: új összefüggésekben láttatja a szentírást és a hagyományt, eredeti, mélyen átélt egységben tárja fel előttünk a kereszténység tanítását. Tanít azzal is, amiről nem beszél: nem ostorozza kora egyházi hierarchiáját, a keresztények lagymatagságát vagy eltévelyedéseit. Mindennek szándékosan csak a pozitív ellentétét hangsúlyozza: a papok méltóságát és felelősségét, az eukharisztia mélységét és jelentőségét, a megtestestülés valóságát, Isten irgalmát és szelídségét.
Szinte minden, ami itt elhangzik, az összes embernek, mindannyiunknak szól. A Ferenc által bemutatott evangéliumi élet szinte egyetemes követelmény minden ember üdvösségéhez, még ha reguláiban egy külön szerzetesi közösségről is van szó. Ferenc mindenki szolgájaként ma is szolgál, és "az Úr illatot hozó igéit" nyújtja nekünk, melyek mindig és mindenki számára "lélek és éle".[117]
Az utószó alapjául Thaddée Matura Szent Ferenc műveinek a Sources Chrétiennes sorozatban megjelent kétnyelvű kiadásához írt tanulmánya szolgált (Paris, 1981, 49-81. old.).
Várnai Jakab OFM
Függelék
Balanyi György fordításához képest felhívjuk a figyelmet a következő különbségekre:
- Balanyi György fordításában nem szerepel:
I. rész: Az igazi és tökéletes boldogságról
II. rész: A hívőkhöz írt levél I. változat
III. rész: Buzdítás az Úr dicséretére
Imádság a kereszt előtt
Áldás Bernát testvérnek
A szegény úrnőnek adott buzdítás
- Kétes hitelű műként szerepel:
I. rész: A Sienában készített végrendelet
II. rész: Levél Szent Antalhoz
Balanyihoz hasonlóan mi sem tartjuk hiteles műnek a Boldog Pisai Agnellushoz írt levelet, a Settesoli Jacoba úrnőnek írt levelet és az Absorbeat kezdetű imádságot, és nem említhetjük Szent Ferenc művei között az igen népszerű "Uram, tégy engem békéd eszközévé" kezdetű imádságot sem.
Jegyzetek
Előszó
[1] Saint Francois d'Assise. Documents. Écrits et premieres biographies rassemblés et présentés par les PP. Théophile Desbonnets et Damien Vorreux OFM. Éditions Franciscaines, Paris, 1968.
[2] St. Francis of Assisi, Writings and Early Biographies: English Omnibus of the Sources for the Life of St. Francis. Chicago, 1977
[3] Fonti Francescane. Scritti e biografie di san Francesco d'Assisi. Cronache e altre testimonianze del primo secolo francescano. Scritti e biografie di santa Chiara d'Assisi, Assisi-Padova, 1982
[1] 1-4: Jn 14,6-9 5: vö. 1Tim 6,16; Jn 14,6-9; Jn 1,18 6: Jn 6,64 10: vö. Mk 14,22-24 11: vö. Jn 6,55 13: vö. 1Kor 11,29
[2] 14: vö. Zsolt 4,5 15: vö. Jn 9,35 16: vö. Fil 2,8; Bölcs 18,15 18: vö. Jn 1,18 22: vö. Mt, 28,20
[3] vö. Ter 2,16.17
[4] 1: Lk 14,33 2: Lk 9,24 6: vö. 1Pét 1,22; 9: vö. Jn 15,13 10: vö. Lk, 9,62; vö. Péld 26,11; 2Pét 2,22
[5] 1: vö. Mt 20,28 3: vö. Jn 12,6
[6] 1: vö. Ter 1,26 5: vö. 1Kor 13,2; vö. 1Kor 12,28 8: 2Kor 12,5; vö. Lk 14,27
[7] 2Kor 3,6
[8] 1: 1Kor 12,3 2: Róm 3,12 3: vö. Mt 20,15
[9] Mt 5,44
[10] Mt 24,46
[11] 2: vö. Róm 2,5 4: Mt 22,21
[12] Mt 5,9
[13] 1: Mt 5,3 4: vö. Mt 5,39
[14] Mt 5,9
[15] Mt 5,8
[16] Mt 24,46
[17] 1: vö. Gal 6,2; Mt 7,12 2: Mt 25,18; Lk 8,18
[18] Mt 24,46
[19] Zsolt 50,10
[20] 1: vö. Péld 29,20 2: vö. Lk 2,19.51 3: vö. Mt 6,2.16
[21] vö. Mt 24,25
[22] vö. Lk 11,21
[23] 1: vö. Mt 6,20 3: vö. Lk 2,19.51
[24] 2: Mt 19,21; vö. Lk 18,22; Mt 19,21 3: Mt 16,24 4: Lk 14,26 5: vö. Mt 19,29; Mk 10,29; Lk 18,29
[25] 10: III. Honoriusz bullájából; Lk 9,62 14: Lk 7,25; Mt 11,8
[26] 1: vö. Mk 9,28 13: vö. Lk 10,8
[27] 4: Mt 7,12 5: Tób 4,16 6: Mt 20,28; vö. Mt 12,36
[28] 1: Zsid 10,31 8: vö. Mt 9,12 és Mk 2,17 10: Mt20,25 és vö. Mt20,26a 11: vö. Mt 20,26b 12: Lk 22,26 14: vö. Gal 5,13 16: Zsolt 118,21
[29] 2: vö. Mt 7,12 3: vö. Jn 13,14
[30] 1: vö. Mk 8,36 4: Zsolt 127,2 5: vö. 2Tessz 3,10 6: vö. 1Kor 7,24 10: Nagy Szent Gergely az Evangéliumhoz mondott XIII. prédikáció; PL 76, 1123; Szt. Jeromos levelei 125,11 CSEL 56,130 11: RegBen 4,9 15: 1Pét 4,9 16: Fil 4,4
[31] 1: vö. Lk 12,15 2: vö. Lk 21,34 6: Préd 1,2 7: vö. Jn 12,6
[32] 1: vö. 1Tim 6,8 4: Jn 11,27; Iz 50,7 11: vö. 1Tessz 2,7 12: Róm 14,3b 13: vö. Mt 12,4; Mk 2,26 15: vö. Lk 21,34-35
[33] 1: vö. Mt 7,12 3: vö. ApCsel 13,48; Nagy Szt. Gergely: Az Evangéliumhoz fűzött homilia 18,18 PL 76,1148; vö. Jel 3,19
[34] 1: vö. 2Tim 2,14 3: vö. Lk 17,10 4: Mt 5,22 5: Jn 15,12 6: vö. Jak 2,18; 1Jn 3,18 7: vö. Tit 3,2 8: vö. Rm 1,29 9: vö. Tit 3,2 11: vö. Mt 7,3 12: Iz 38,15 13: Lk 13,24; Mt7,14
[35] 5: Mt 5,28 6: 1Kor 6,19; 3,17
[36] vö. 1Kor 5,4-5
[37] 1: vö. Lk 9,3; Lk 10,4; Lk 9,3; Mt 10,10 2: vö. Lk 10,5 3: vö. Lk 10,7 4: vö. Mt 5,39; Lk 6,29 5: vö. Lk 6,29 6: vö. Lk 6,30
[38] 1-2: Mt 10,16; 4: vö. Lk 16,2 6: 1Pét 2,13 7: vö. Jn 3,5 8: Mt 10,32 9: vö. Lk 9,26 11: vö. Lk 9,24; Mt 25,46 12: Mt 5,10 13: Jn 15,20 14: vö. Mt 10,23 15: Mt 5,11; Lk 6,22 16: Lk 6,23; vö. Mt 5,12 17: vö. Lk 12,4 18: vö. Mt 10,28; Lk 12,4 19: Mt 24,6 20: Lk 21,19 21: Mt 10,22; 24,13
[39] 6: Lk 10,20 8: vö.Jak 1,2 10: Rm 8,6 13: Mt 6,2 17: vö. a régi misszálé Húsvét 5. vas. oratiója 18: vö. Lk 18,19 19: vö. Rm 12,21; 1,25
[40] 3: Jak 5,16 5: vö. Jn 6,54 6: Lk 22,19
[41] 2: 1Tessz 5,18 3: vö. Mt 3,2; vö. Lk 3,8 4: Lk 6,38 5: vö. Lk 6,37 6: Mt 6,14; Mk 11,25; vö.Jak 5,16 8: vö. Jn 8,41; Mt 18,8; 25,41
[42] 1: vö. Mt 5,44 8: vö. Mk 7,23; Mt 15,20 11: Lk 8,11 12: vö. Lk 8,5; 8,12; Mt 13,19 13: Mt 4,15; Lk 8,12; Mt 13,19; Mk 4,15; Lk 8,12 14: vö. Mt 13,20; Mt 13,22; Mk 4,19 15: Mt 13,21; vö. Mk 4,17; Lk 8,13 16: Lk 8,14; vö. Mk 4,18; Mt 13,22; Mk 4,19 17: Lk 8,15; Mt 13,23 18: Mt 8,22 21: Mt 12,43 22: Lk 11,24; Mt 12,44 24: vö. Lk 11,26
[43] 27: vö. Jn 14,23; vö. Jn 14,23; Lk 21,36 28: Lk 21,36; Mk 11,25; Lk 11,2; Mt 6,9 29: Lk 18,1 31: vö. Jn 4,23-24 32: 1Pét 2,25 35: vö. Mt 23,8-10 36: Jn 15,7 37: Mt 18,20 38: Mt 28,20 40: Jn 14,6;
[44] 41: Jn 12,28a;17,1b 42: Jn 17,6 44: Jn 17,8-10 45: Jn 17,11b 48: Jn 17,13b-15 53: vö. Jn 17,17-20; 17-23 54: vö. Jn 17,26 55: Jn 17,24
[45] 1: Jn 17,11; vö. Mt 11,25; Ter 1,26; 2,15
[46] vö. Jn 17,26
[47] vö. Mt 25,34
[48] vö. Mt 17,5
[49] vö. Kol 1,15
[50] Jel 9,13
[51] vö. Jel 7,9; Lk 17,10
[52] vö. Mk 12,30; vö. Mt 12,33; vö. Lk 10,27; Mk 12,30; vö. Tób 13,5
[53] vö. Lk 18,19
[54] vö. MTörv 4,2; 12,32
[55] 5: vö. Mt 19,21 párh. 13: Lk 9,62
[56] 6: vö. Mt 4,2 10: vö. 2Tim 2,14 13: vö. Lk 10,5 14: vö. Lk 10,8
[57] 2: vö. 1Pét 2,11 3: vö. 2Kor 8,9 4: vö. Jak 2,5 5: vö. Zsolt 141,6 8: vö. 1Tessz 2,7 9: vö. Mt 7,12
[58] 3: vö. Zsolt 11,7; 17,31 4: vö. Rm 9,28
[59] 7: vö. Lk 12,15; vö. Mt 13,22 10: vö. Mt 5,44 11: Mt 5,10 12: Mt 10,22
[60] vö. Kol 1,23
[61] Mt 6,33
[62] vö. Jn 6,64
[63] Tób 1,3 Vulg.
[64] vö. 1Pét 2,11
[1] 1Jn 3,14
[2] 1Kor 2,14
[3] vö. Mt 12,36
[4] 1: vö. Mk 12,30; vö. Mt 22,39 6: vö. Iz 11,2; vö. Jn 14,23 7: vö. Mt 5,45; vö. Mt 12,50 9: vö. Mt12,50; 10: vö. 1Kor 6,20; vö. Mt 5,16 13: vö. Jn 10,15 14: Jn 17,11; Jn 17,6 15: Jn 17,8 16: vö. Jn 17,9 17: Jn 17,17; vö. Jn 17,19 18: Jn 17,20; vö. Jn 17,19; Jn 17,11 19: Jn 17,24; Mt 20,21
[5] 6 vö. Jn 8,41 9: Zsolt 106,27; Zsolt 118,21 12: vö. Mk 7,21.23 16: vö. Lk 8,18; Mk 4,25
[6] 21: Jn 6,64 22: vö. Mt 12,36; vö. Róm 14,10
[7] 3: Jn 6,64 5: 2Kor 8,9 6: Mt 26,26 7: Mt 26,27 9: Lk 22,44 10: Mt 26,42; Mt 26,39 12: vö. Jn 1,3 13: vö. 1Pét 2,21 15: vö. Mt 11,30
[8] 16: vö. Zsolt 33,9; Jn 3,19 17: Zsolt 118,21 18: Mt 22,37.39
[9] 19: Jn 4,23 20: vö. Jn 4,24 21: Zsolt 31,4; Mt 6,9; Lk 18,1
[10] 23: vö. Jn 6,55.57; Jn 3,5 24: 1Kor 11,29 25: Lk 3,8 26: vö. Mt 22,39
[11] 29: Jak 2,13 30: vö. Tób 4,11; 12,9
[12] vö. Sir 3,22
[13] 36: vö. Lk 11,42 37: Mt 15,18-19; Mk 7,23 38: vö. Mt 5,44; Lk 6,27
[14] 42: Lk 22,26 43: vö. Mt 7,12
[15] 46: 1Pét 2,13 47: Zsolt 21,7
[16] 48: Iz 11,2; vö. Jn 14,23 49: vö. Mt 5,45 50: vö. Mt 12,50 52: vö. Mt 12,50 53: vö. Mt 5,16
[17] 56: vö. Jn 10,15; Jn 17,11 58: Jn 17,8; Jn 17,17 59: vö. Jn 17,19; Jn 17,11 60: Jn 17,24; Mt 20,21
[18] 61: vö. Jel 5,13 62: vö. "Ubi caritas" himnusz Nagycsütörtökről
[19] 66: vö. Jn 8,4167: Zsolt 106,27 69: vö. Mk 7,21.23
[20] Jer 17,5
[21] 83: vö. Lk 8,18; Mk 8,25
[22] 87: vö. 1Jn 4,16 88: Mt 24,13
[23] 3: vö. Jel 1,5 4: vö. 2Ezdr 8,6; vö. Lk 1,32; Róm 1,25 5: ApCsel 2,14 6: Iz 55,3 9: vö. Tób 13,6 10: Zsid 12,7
[24] Zsid 12,7
[25] Lk 22,19; 1Kor 11,24; vö. 1Kor 11,27
[26] 17: vö. Zsid 10,28 18: Zsid 10,23 19:1Kor 11,29; vö. Jer 48,10 20: Mal 2,2
[27] 1Pét 1,12
[28] 23:vö. 1Kor 1,26; vö. Lev 19,2 26: Jn 11,27 28:Zsolt 61,9; vö. 1Pét 5,6; Jak[4,10
[29] vö. Húsvéti örömének
[30] 34: vö. Jn 8,47 36: 1Kir 2,4
[31] vö. Fil 2,8
[32] vö. Zsolt 113,23
[33] vö. 1Pét 2,21
[34] 2: vö. Ter 47,29 3: vö. Zsolt 118,21; Ez 33,13 4: vö. Lk 8,18 8: vö. Mt 12,36
[35] 1: vö. Szám 6,24a 15: Mt 9,12 17: vö. Mt 7,12 20: vö. Jn 8,11
[1] 2Cel 189
[2] 7: vö. Jak 2,10 10: vö. 1Kor 2,6 13: vö. 1Jn 4,18 18: vö. Jn 19,11
[3] 3: vö. Ef 3,18 5: vö. Lk 10,27 8: vö. 1Tessz 5,15
[4] 1: vö. Jel 4,8 2: vö. Jel 4,11 3:Jel 5,12 5: Dán 3,57 6:vö. Jel 19,5 7: vö. Zs 68,35R
[5] A jegyzetekben:R a római, G a gall zsoltárkönyv, csak szám:Zsoltár
[6] 1: 55,8b-9, 2: R 40,8a, vö. G 70,10c, 3: vö. 108,5 4: vö. 108,4 5: Jn 17,11; R 21,12 6: 55,10 vö R 7: 37,12 R 8: 87,9 vö R 9: Jn 17,11 21,20 10: 37,23
[7] 1: 87,2 2: 87,3 3: 68,19 4:21,10 5: 21,11 6: 68,20 7: 68,21ab 8: 68,21cd 9: 85,14 10: 87,5.6a 11: vö. 43,5a 12: 37,23
[8] 1:56,2a 2: 56,2b 3: vö. 56,3 R 4: 56,4ab 5: 56,4c.5a R; 17,18 6: 56,7ab 7: 56,7cd 8: 56,8 9: 56,9 10: 56,10 11: 56,11 12: 56,12
[9] 1: 55,2 2: 55,3 3: R 40,8b.9a 4: vö. G 70,10c 5: 40,7 R; 40,8a 6: 21,8 7: 21,7 8: 30,12ab 9: Jn 17,11; 68,10 10: 37,23
[10] 1: 141,2 2: 141,3 3: 141,4ab 4: 141,4cd 5: 141,5ab 6: 141,5cd 7: 68,8 8: 68,9 9: Jn 17,11; 68,10 10: 34,15 11: 68,5ab 12:68,5cd 13: 34,11 14: 34,12a; 37,21 15: vö. 43,5a 16: 37,23
[11] 1: Siralmak 1,12ab 2: 21,17 3: 21,18b-19 4: 21,17c-18aR 5: 21,14 6: 21,15ab 7: 21,15cR 8: 21,15ab 9: 68,22 10: vö. 21,16c; 68,27b 11: 3,6 R; vö. 72,24c 12: Jn 17,11; 72,24 R 13: 72,25 14: vö. 45,11 15: Lk 1,68a; 33,23 R 16: vö. 95,13b
[12] 1: 46,2 2: 46,3 3: 73,12 4: 95,11-12a 5: 95,1 6: 95,4 7:95,7-8a 8: vö. Lk 14,27; 1Pét 2,21 9: 95,9b-10a G-R 10: 56,12 11: vö. 95,13b
[13] 1-7: 69,2-6
[14] 1: 97,1ab 2: 97,1cd 3: 97,3 4: 41,9ab 5: 117,24 6: 117,26a-27a 7: 95,11-12a 8:[ 95,7-8a 9: 67,33a 10: 67,33b-34a 11: 67,34b-35 12: 67,36
[15] 29,2
[16] 1: 65,1-2 2: 65,3 3: 65,4 4: 65,16 5: 65,17 R 6: 17,7cd 7: 65,8 8: 71,17cd 9: 71,18 R 10: 71,19
[17] 1: 19,2 2: 19,3 3: 19,4 4: 19,5 5: 19,6 R 6: 19,7ab; 9,9b 7: 70,1b-2a 8: 143,1b; vö. 58,17cd 9: 58,18
[18] 1: 70,1b-2a 2: 70,2b 3: 70,3ab 4: 70,5 5: 70,6 6: 70,8 7: 68,17 8: 68,18 9: 143,1b 10: 58,18
[19] 1-6: 12,1-6
[20] 1: vö. Iz 12,1 2: vö. Iz 12,2ab 3: Iz 12,2cd 4: Kiv 15,6-7a 5: 68,33 6: 68,35 7: 68,36ab R 8: 68,36c 9: 68,37
[21] 1: 80,2a; 46,2b 2: 46,3 3: 73,12a 4: 88,27a; 88,28 5: 41,9ab 6: 117,24 7: vö. Iz 9,6; vö. Lk 2,7 8: vö. Lk 2,14 9: 95,11-12a 10:95,1 11: 95,4 12: 95,7-8a 13: vö. Lk 14,27; 1Pét 2,21
[22] 1: Jel 14,7 2: vö. Jel 4,11 3: vö. Zs 21,24 4: Lk 1,28 5: vö. Zs 68,35 R 6: vö. Dán 3,87 7: vö. Dán 3,82 8: Zs 117,24R; Jn 12,139: Zs 150,6 10: Zs,146,11; Zs 102,21 R 11: vö. Zs 102,22 12: vö. Dán 3,80; Zs 148,7-10 13: vö. Zs 112,1 14: vö. Zs 148,12 15: vö. Jel 5,12 16: Szthság miséje 17: Szt. Mihály arkangyal miséje
[23] 1: Zs 76,15 2: vö. Zs 85,10; Jn 17,11; vö. Mt 11,25 3: vö. Zs 135,2; vö. 1Tessz 1,9 4: Zs 70,5 5: Zs 30,5; vö. Zs 42,2
[24] Szám 6,24-26
[1] 17,17-18; 23, 1-6, illetve 5.v.
[2] vö. LKler, LŐr, Végr
[3] LRend, Végr
[4] LLeó, LMin, LAnt
[5] Das Testament des heiligen Franziskus von Assisi, Münster, 1949.
[6] Quaglia: Origine della Regola francescana, Napoli, 1948; Cassutt: Die "lteste Franziskanische Lebensform, Graz, 1955; Flood: Die "Regula non bullata" der Minderbrüder, Werl, 1967; Flood-Van Dijk-Matura: La naissance d'un charisme, Paris, 1973.
[7] K. Esser: Die endgültige Regel der Minderbrüder, in: Franziskanisches Leben, Werl, 1968; Conti: Lettura biblica della Regola francescana, Roma, 1977; és Garrido: La forma de vida franciscana, Onate, 1975
[8]"Dominus regnavit a ligno". L" Officium Passionis" de Saint Francois d'Assise. édition critique et étude, Paris, 1978.
[9] "Die Regula pro eremtioriis data des hl. Franziskus von Assis", in: Franziskanische Studien 44(1962) és "Le Ammonizioni de San Francesco", Roma, 1974.
[10] Utóbbihoz ld. E. Leclerc: Le Cantique des Créatures, Paris, 1970.
[11] "Le De reverentia corporis Domini. Exhortation et lettre de s. Francoi", in: Études Franciscaines 6(1955), 65-91 és 167-180; 7(1956) 20-35 és 155-171; 8(1957) 33-58.
[12] "La Lettera a tutto l'Ordine di san Francesc", in: Italia Francescana 55(1980), 245-285.
[13] Első helyen két kiadatlan disszertációt említünk: N. Nguyen: Le Christ dans la pensée de saint Francois d'Assise d'aprŠs ses écrits, Paris, 1973 és F. Azzimonti: Essai d'analyse théologique des écrits de s. Francois d'Assise, Lyon, 1969. Lásd még Verhey: Der Mensch unter der Herrschaft Gottes, Versuch einer Theologie des Menschen nach dem Franziskus von Assisi, Düsseldorf, 1960, Ferenc spirituális antropológiájáról, illetve Schmucki ötletgazdag cikkeit Krisztus helyéről Ferenc imáiban és a Passió felfogásáról. K. Esser szintén sok témában dolgozott: az egyház, a szentségek, az eszkatológikus felfogás stb. Ferenc műveiben. Egy fontos adat megragadta néhány szerző figyelmét: a Szentírás rendkívüli bőséges használata Ferenc műveiben. Lásd F. Mann: Francois d'Assise, exegéte, in: Francesco d'Assisi nel 750 o anniversario della morte, Jeruzsálem, 1976; és O. van Asseldonk: "Insegnamenti biblici 'privilegiati' negli scritti di san Francesco", in: Lettura biblico-teologica delle Fonti francescane, Roma, 1979, 83-112. old.
[14] Így az 1Reg 23. második része, a LNVez és a LKler
[15] 1Reg 24,4; Végr 37-39; 2LHív 88; LRend 47-48; LŐr 9-10
[16] Ld. Esser tanulmányát, 5. megj.
[17] Végr 19; LRend 39
[18] Eltekintve az 1. Int-től a regulák, a LRend és a MKif egyes szakaszaitól, ahol néha szóbeli egyezés is található egyik-másik patrisztikus vagy monasztikus mű részletével.
[19] Int, 1Reg, 1-2LHív, LRend
[20] Így az 1Reg 22, 27-40. Több részlet két, három, néha négy alkalommal is visszatér.
[21] 1Reg 23,5; NapH
[22] 1Reg 23,11
[23] "Szent Atya", "Szentsége", vagy "Atyám" -mi Pater, Jézus ajkára adva.
[24] 1Reg 23,9
[25] FID 4-6
[26] 1Reg 17-18; DMI 17; BD 3; MKif 2
[27] 1Reg 23,9
[28] Kivéve egyet, amely Krisztushoz szól (Végr 5) és kettőt, amelyet a boldogságos Szűzhöz intéz (BSzÜdv, MZs antifóna).
[29] LKler 3
[30] LRend 27
[31] LNVez 8
[32] 1Reg 23,5 stb.
[33] Végr 10
[34] 2LHív 4
[35] LRend 22
[36] LRend 4
[37] Int 1
[38] 1Reg 23,3; 2LHív 4.8.89
[39] 1Reg 22,40.32; Int 6
[40] Int 1,16; 1Reg 9,5; 2LHív 5.46
[41] 1Reg 23,4; főleg MZs 7,16; 8,11
[42] LRend 33; Végr 40
[43] Int 1,6.8; 8,1; 1,13
[44] Így például 1Reg 17,14-15; Int 7; vagy amint a 2Reg 10,8 mond az Úr lelkéről és szent működéséről.
[45] Ld. még 2LHív 56
[46] 2LHív 4-13
[47] MZs 6,11-14; 7
[48] 1Reg 22,38; Int 1,22
[49] Int 1,22; LKler 3; Végr 10
[50] LRend 27.28; Int 1,16.17
[51] LKler 2; 2LHív 3
[52] 1Reg 23,4
[53] 1Reg 23,7
[54] 1Reg 23,7; LKler; Végr 10; 2Reg 12
[55] 1Reg 19; 2Reg 12; 2LHív 32
[56] Int 26; 1Reg 19; Végr 6-10; 2LHív 33
[57] 1Reg 1,2; 22,2.32.41
[58] 1Reg 17,17-18; 23,1-6; 2LHív 61-62; Végr 5
[59] Három ilyen van: a LRend végén; az ImKer és a Sancta Maria antifóna a MZs-ban
[60] ImKer; 2LHív 49-52
[61] MZs 7,10.11; 9,9-12
[62] MZs 15 és 13
[63] DMI 11
[64] LRend 52
[65] Int 5,1; 1Reg 23,1
[66] Int 5,3-4
[67] 1Reg 17,7
[68] 1Reg 22,5-6; 2LHív 69
[69] 1Reg 23,8; 22,6; 2LHív 46
[70] 1Reg 22,5; 2LHív 37
[71] Int 8,3
[72] Végr 1-2
[73] 1Reg 22,5; Int 14
[74] 1Reg 22,1-4; Int 14; 2Reg 10,10
[75] Int 5; 1Reg 17,8
[76] 1Reg 17,11-16
[77] sola misericordia, mely megfelel az LRend 52-ben a sola gratia-nak
[78] Szerepel ez több más követelmény előtt 2LHív 18-20-ben; négyszer 1Reg 22,9-41-ben, és a 2Reg 10,9-ben.
[79] 1Reg 21,2
[80] LNVez 7
[81] 1Reg 22; ld. még 2Reg 5,2; LNVez 6
[82] 1Reg 1,1-4; 22,2
[83] 1Reg 22,41; 2Reg 2,1-2; 12,4; Végr 14
[84] Int 6,2
[85] Int 13,2
[86] 1Reg 21
[87] 1Reg 21,4-5
[88] 2LHív 25-27
[89] 1Reg 9,10-11; 2Reg 6,8
[90] 1Reg 5; 11; 22,2; 2Reg 10,10; 2LHív 38
[91] 1Reg 4,2; 5,9-11; 6,4; 2LHív 42-44; Int 4; LMin 9-12
[92] 1Reg 16
[93] 1Reg 11; 2Reg 3,10;
[94] 1Reg 7,2; 14,4-5; 16,6; 2Reg 3,11
[95] Végr 23
[96] 1Reg 9,2
[97] Int 26; 2LHív 33
[98] 1Reg 19,3; Végr 6-9
[99] 1Reg 20,5; vö. LNVez 6; 2LHív 14-15; 22-25;
[100] LKler; LRend 34-37; LŐr
[101] LRend 14-29
[102] LRend 30-33
[103] 1Reg 19,1; 2Reg 2,2; 2LHív 32
[104] 1Reg bev.; 2Reg 1,2; 12,3-4
[105] 2LHív 21.32.33; 2Reg 3
[106] 1Reg 9,13-14; 2Reg 3,14
[107] 1Reg 4,3; Int 3
[108] 2Reg 10,5
[109] 2Reg 8,1
[110] 1Reg 7,1-9; 9; 2Reg 2,11-16; 4; 6,1-2; Végakarat
[111] 1Reg 17; 2Reg 10
[112] A 13. Intelemtől a 28-ig (kivéve a 27-et), a Boldogságok himnuszát halljuk, hiszen mindezek a szakaszok így kezdődnek: Beatus... (Boldog az...).
[113] 1Reg 17,4-6
[114] 1Reg 22,26-27. Ezt a bennlakást (a János-evangéliumban szereplő mansio-t) más szavakkal írja le a 2LHív 48-53-ben.
[115] 2LHív 54-56
[116] spiritualiter: az 1Reg-ban hétszer; "Isten áldásával": abban az értelemben, hogy "sugallatára hallgatva".
[117] 2LHív 2,3