10. Ferences levél

X. fejezet
Az Evangélium prédikálásáról és a béke hirdetéséről; az első hat testvér megtéréséről

23 Ettől fogva lángoló hévvel és túláradó örömmel kezdte hirdetni mindenkinek a bűnbánatot és egyszerű szóval, de áradó szívvel épülésére szolgált hallgatóinak. Szava, miként az égő tűz, behatolt a szívek rejtekébe, és mindenkit csodálkozásra indított. Egészen más embernek látszott, mint annak előtte volt, s miközben az eget szemlélte, méltatlannak érezte magához, hogy a földre vesse tekintetét. És csodálatos: ugyanott kezdett prédikálni, ahol gyermekkorában olvasni tanult, és ahol később nagy tisztességgel ideiglenesen el is temették. Így a szerencsés elindulást még szerencsésebb befejezés koronázta. Ahol tanult, ugyanott tanított is; ahol kezdte, ugyanott végezte is be.

Minden prédikációjában, mielőtt hirdette volna Isten igéjét, békét kívánt hallgatóinak ily szavakkal: „Az Úr adjon nektek békét!” Nagy lelkesedéssel szüntelenül ezt a békét hirdette a férfiaknak és nőknek, szembejövőknek és távozóknak. Ezzel elérte, hogy sokan azok közül, akik eredetileg gyűlölték a békét és a lélek üdvösségét, az Úr segítségével ismét visszataláltak Hozzá, s maguk is a béke fiai és az örök üdvösség sóvárgói lettek.

24 Ezek közül elsőnek egy egyszerű és jámbor lelkű assisi polgár csatlakozott Isten emberéhez. Utána Bernát testvér akarta kivenni részét a béke hirdetéséből, és a mennyek országának elnyeréséért vidám lélekkel Isten szentjének a nyomába szegődött. Ő ugyanis korábban gyakran vendégül látta a boldogságos atyát, és így bőséges alkalma volt meggyőződnie életéről és erényeiről, s eltelni szentségének jó illatával. Ez a körülmény egyrészt gyakran félelemmel töltötte el, másrészt pedig az üdvözülés vágyát oltotta lelkébe. Mert látta, hogy a szent alig alszik valamit, ellenben egész éjjel imádkozik, s dicséri Istent, valamint az ő anyját, a Boldogságos Szűz Máriát. Nem győzött eleget csodálkozni magában, és váltig hajtogatta: „Ez az ember csakugyan Istentől van.” Sietett tehát mindenét eladni, s a befolyó pénzt nem rokonai, hanem a szegények közt osztotta szét. A tökéletesebb élet útjának választásával így váltotta valóra a szent Evangélium tanácsát: „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem!” Ezután életmódban és ruházkodásban szorosan alkalmazkodott Szent Ferenc példájához, s mindaddig mellette maradt, míg csak a testvérek számának rohamos növekedésével engedélyt nem nyert a kegyes atyától, hogy máshová tegye át tartózkodási helyét.
Istenhez térése, javainak eladása és azok árának

szétosztása tekintetében hosszú ideig mintául szolgált mindazoknak, akik szintén megtérésre gondoltak. Szent Ferencet módfölött megörvendeztette egy ilyen nagy tekintélyű férfiú megtérése és csatlakozása, mert ebből nyilvánvalóan látta, hogy az Úrnak gondja van őrá, és nem felejtett el hasznos társat és hűséges barátot támasztani számára.
25 Nyomban utána egy másik assisi polgár csatlakozott hozzá, aki már azelőtt is igen dicséretes életet élt, és amit szentül kezdett, azt nemsokára még szentebbül fejezte be. Őt rövid idő múlva Egyed testvér követte, egy egyszerű, derék és istenfélő férfiú, aki hosszú időn át szentül, igazul és jámborul élt, s a tökéletes engedelmességnek, a leleményes munkavállalásnak, a remeteéletnek és a mélységes szemlélődésnek példáit hagyta reánk. Végül hetediknek Fülöp testvér csatlakozott hozzájuk, akinek ajkát a tisztaság izzó parazsával érintette az Úr, hogy mondhatatlanul édes, sőt mézédes dolgokat tudjon Róla mondani. Ugyanígy a szent könyveket, bár sohasem tanulmányozta őket, megértette, és helyesen magyarázta, hasonlóan azokhoz, akiket a zsidók vezérei, mint írástudatlan és tanulatlan embereket, megvetettek.
                                                                                                                                    1Cel 23-25

Átgondolom:

1. „Ettől fogva – vagyis, ahogy a múltkori levélben hallottuk, miután az evangéliumból megértette, hogy annak szavai szerint kell élnie – lángoló hévvel és túláradó örömmel kezdte hirdetni mindenkinek a bűnbánatot...” Első hallásra talán furcsának tűnik, hogyan is lehet a bűnbánatot örömmel hirdetni. Ma, amikor azt halljuk, hogy bűnbánat, bűnbánattartás azonnal valami kellemetlen, negatív érzés jelenik meg bennünk. Azt gondoljuk, hogy a bűnbánat valami olyan dolog, ami minket megaláz és örökre elveszi a mosolyt az ember arcáról. Szent Ferenc ezt egészen másképp látta. Azért párosult nála a bűnbánat az örömmel, mivel megértette a Szent Evangéliumból, hogy a bűnbánó az, aki teljes szívével újból Isten felé fordul, ott marad Nála és ennek köszönhetően elkezd egy csodálatosan új életet. Egy örömteli életet. Szent Ferenc erről beszélt az embereknek.

A mai napig én mit értettem a bűnbánat-bűnbánattartás alatt? Tartottam már bűnbánatot? Menekültem tőle? Tudatosan kerültem ezt témát? Ha igen, akkor vajon miért? Vagy volt már olyan élményem, hogy egy mély beszélgetés, gyónás, ima stb. után eldöntöttem, megváltoztatom az életem, elfordulok bűneimtől és egészen Istenhez tapadok? Ha ez a páratlan élmény még idegen számomra, mit tart vissza, hogy kérjem Istentől?

2. Mennyire szép Celanói észrevétele, amikor azt mondja Szent Ferencről: „Egészen más embernek látszott, mint annak előtte volt, s miközben az eget szemlélte, méltatlannak érezte magához, hogy a földre vesse tekintetét.” Más embernek látszott, mert másból élt mint azelőtt. Napjait egészen átjárta az Isten Szava. Abból táplálta lelkét, életerejét, békéjét és örömét. Az eget szemlélte, vagyis arra törekedett, hogy amennyire csak lehet, mindig Istennél időzzön.

Én milyen embernek látszom és milyen vagyok valójában? Azok a dolgok, amivel bensőmet táplálom vagy próbálom táplálni, milyen hatással lesznek rám hosszú távon? Hiszem azt, hogy Isten Szavából lehet élni? És ez meg is látszik a mindennapjaimon? Vagy olvasom a Szentírást és mégse hat át engem? Ha ezt tapasztaltam, kértem-e valakitől tanácsot ezzel kapcsolatosan?

3. Ebből a tizedik fejezetből megtudtuk mennyire fontos volt, mekkora kincsnek tartotta Szent Ferenc a békét. „Minden prédikációjában, mielőtt hirdette volna Isten igéjét, békét kívánt hallgatóinak ily szavakkal: „Az Úr adjon nektek békét!” Tehát nem akármilyen békéről beszélt Isten Szegénykéje, nem akármilyen békét kívánt és törekedett átadni, hanem azt, melynek egyedüli forrása Isten. Személyválogatás nélkül mindenkinek ezt a békét közvetítette.

Hol, mikor és minek a hatására „látogatott” meg – szokott meglátogatni – engem Isten békéje? Van, hogy visszagondolok rá és állhatatosan kérem Istentől az Ő áldott békéjét? És mi az, ami elrabolja tőlem a békét? Esetleg mivel szoktam én elveszíteni? Történt már velem, hogy Isten békéje ott lakozott a szívemben és ennek hatására egyszerűen mindenkinek tudtam örülni és már nem nehezteltem senkire, még arra se, akire talán lett volna miért?
 

4. Bernát testvér példaképül szolgált azoknak, akik Szent Ferenchez hasonlóan akartak élni, mivel maradéktalanul megértette és gyakorlatba ültette ezen evangéliumi szavakat: „Ha tökéletes akarsz lenni - felelte Jézus -, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem!” Mindezek megvalósításában Bernátot egyetlen fontos cél vezérelte: „a mennyek országának elnyerése.”

Számomra mennyire fontos Isten Országa? Eddig mit tettem érte? Tudom azt, hogy Isten Országa a legnagyobb ajándék, amit számomra tartogat a Mennyei Atya? Ismerem azokat a példabeszédeket, amelyekben Jézus olyan csodálatosan elmondja milyen páratlan hely az Ő Országa? Bernát testvér megértette, hogy az anyagiakhoz való túlzott ragaszkodása akadály számára az Isten Országa felé haladásában. Engem mi akadályoz a Mennyország fele való zarándoklatomban? Én, mit kellene szétosztanom?

Feladat:

1. Elcsendesedem, elimádkozom egy Miatyánkot, tudva, hogy Mennyei Atyám figyel rám. Utána megkérem segítsen igazi bűnbánatot tartanom, vagyis, konkrétan elfordulni azoktól a rossz szokásaimtól, bűneimtől, amelyek közém és közé, közém és embertársaim közé befurakodtak. Elmondom neki, hogy olyan bűnbánó akarok lenni mint Szent Ferenc, aki teljes szívével Isten felé fordult, ott marad Nála és ennek köszönhetően elkezdet egy csodálatosan új életet. Egy örömteli életet. Majd így felkészülve, elmegyek és elvégzem szentgyónásomat, melyben Isten felemelő irgalmát akarom ünnepelni.

2. Szent Ferenc, mind a mai napig Isten békéjének hírnöke és hordozója. Ez azért lehetséges, mivel kiengesztelődött Istennel, emberrel és minden teremtménnyel. Ő, Jézus keresztje előtt időzve befogadta életébe annak isteni békéjét. Térdeljek le Krisztus keresztje elé és nézzem meg kivel élek békétlenségben. Majd miután kérem az Úr áldását önmagamra és arra a személyre akivel feszültségben vagyok, keressem a kibékülés legalkalmasabb pillanatát, szavait, cselekedeteit. Ezentúl a hét egyik napját kinevezem a béke napjának. Ekkor mindig el fogok mondani egy imát a világ békéjéért és kérem Istent tegyen a béke eszközévé.

3. Azért, hogy jobban megismerhessem, értékeljem és vágyakozhassam Isten Országa után, figyelmes lélekkel elolvasom a következő szentírási részeket:
Jelenések könyve 21,9-22,5, Máté 5, 1-12; Lukács 14,16-28; Máté 13,31-33; Máté19,23-30;
„Isten letöröl majd szemükről minden könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
Jelenések könyve 21, 4.

„Mert látta (Bernát testvér), hogy a szent alig alszik valamit, ellenben egész éjjel imádkozik, s dicséri Istent, valamint az ő anyját, a Boldogságos Szűz Máriát.”