6. Ferences levél     Június 2011
VI. fejezet
Hogyan engedte őt szabadon anyja, és hogyan mezítelenítette le magát az assisi püspök előtt
13 Történt pedig, hogy atyjának valamilyen sürgős családi okból kifolyólag egy időre el kellett utaznia. Mindazonáltal Isten emberét megkötözve tovább

ra is a házi fogdában hagyta. Anyja, aki így egyedül maradt vele a házban, és aki eredetileg sem helyeselte férje eljárását, most megpróbált nyájas szavakkal hatni fiára. Mikor azonban látta, hogy semmiképpen sem tudja őt szándékától eltéríteni, megesett rajta anyai szíve; levette tehát bilincseit, és szabadon engedte távozni. Ferencnek, miután hálát adott a mindenható Úristennek, első dolga volt sietve visszatérni korábbi helyére. A megpróbáltatások tüzében megedzve és a sokféle háborúság kiállása után sokkal szabadabbnak érezte magát, és vidámabban tekintett a világba is. Lelke megacélosodott az elszenvedett bántalmak tűrésében, és bárhol megfordult, most már mindenütt félelem nélkül és bátran járt.Időközben megjött atyja, és mivel nem találta őt otthon, bűnét bűnnel tetőzve, keserű szemrehányásokat tett feleségének. Majd nagy zajjal és hangos szidalmakkal fia tartózkodási helyére ment, hogy ha már nem tudja visszatérésre bírni, legalább a környék elhagyására kényszerítse.
Mivel azonban az erősnek bizodalma az Úr félelmében vagyon, a kegyelem gyermeke, mihelyt test szerint gondolkodó atyja közeledését hallotta, félelem nélkül és vidám orcával önként eléje lépett, és hangos szóval nyíltan a szemébe mondta, hogy bilincseit és ütlegeit semmibe sem veszi. Sőt biztosította őt arról is, hogy Krisztus nevéért bármily szenvedést kész örömest elvisel.
14 Atyja, miután meggyőződött róla, hogy Ferencet megkezdett útjáról visszatéríteni nem tudja, legalább a pénzt igyekezett bármi áron megkaparintani. Isten embere eredetileg a szegények táplálására és a templomocska kijavítására szánta az egész összeget. Aki azonban nem ragaszkodik a pénzhez, azt nem szédíti meg a földi javak csillogása, és akinek szívéből teljességgel hiányzik az anyagiak utáni vágy, azt egyáltalán nem zavarja elveszítésének a lehetősége. Mikor azután előkerült a pénz, melyet a földi javak megvetője és az égi kincsek mohó keresője a poros ablakba dobott, valamennyire csillapult atyjának haragja; a megtalálás "párája" kissé enyhítette kapzsiságának égető szomját.
Utána a város püspöke elé vezette fiát, hogy annak színe előtt mondjon le minden birtokáról, és adjon vissza mindent, ami még esetleg nála van.
És ő nemcsak hogy nem vonakodott, hanem ellenkezőleg, a legnagyobb örömmel és készségesen sietett eleget tenni a felszólításnak.
15 Mikor a püspök elé értek, minden habozás és késedelem nélkül, és anélkül, hogy kérdést várt vagy maga csak egy szót is szólt volna, levetette és atyja kezébe számlálta minden ruhadarabját; még alsó ruháját sem tartotta meg, úgyhogy anyaszült meztelenül állott a sokaság előtt. A püspök azonnal megértette szándékát, és miközben lángoló hevét és állhatatosságát szerfölött csodálta, sietve felkelt, és magához ölelve őt köpenyével befödte. Világosan látta ugyanis, hogy isteni sugallatról van szó, és hogy Isten emberének eljárása, melynek a szemtanúja volt, misztériumot rejt magába. Ezért ettől fogva állandó segítőjévé szegődött, s mint hathatós gyámolítója és erősítője, szíve szeretetébe fogadta őt.
Most már igazán mezítelenül küzdött a mezítelen ellen, és elvetve magától mindent, ami a világé, egyedül az isteni igazságon jártatta az eszét. Iparkodott minél kevesebbe venni életét, és minden érte való aggódást elhessegetni magától, hogy így a szegénység oldalán biztos békét nyerjen az élet ezer veszélyt rejtő útján. Tudta ugyanis, hogy a test az egyetlen válaszfal, mely egyelőre elzárja Isten színelátásától.
1Cel 13-15

Átgondolom:

1. Az előbbi fejezetben olvastuk, hogy apja miként zárta Ferencet a házi fogdába, megpróbálva ezzel megakadályozni, hogy szívének sugallatát követve egészen új módon, Istennek élhessen.
Most pedig láthattuk, az igazi anyai szeretet, nem tudja sokáig tétlenül nézni azt, hogy gyermeke ne szárnyalhasson szabadon. Ezért az első alkalmas pillanatot kihasználva, férje tudta nélkül kiszabadította fiát a fogságból.
    
Idézzem fel, ki illetve mi volt az, ami engem fogságba vetett, vagy jelenleg is fogságban tart és nem enged szabadon szárnyalnom az isteni sugallat gyönyörű útján?
Ugyanakkor idézzem fel, nevezzem meg, ki az, aki mellettem állt, vagy akiről biztosan mondhatom, hogy ha kérném a segítségét, mindent megtenne azért, hogy kiszabadítson lelki és testi fogságomból?  

2. Celanoi azt is leírta, hogy kiszabadulása után az ifjú Ferenc első dolga volt hálát adni  a mindenható Úristennek, majd pedig sietve visszatért korábbi helyére. És: „A megpróbáltatások tüzében megedzve és a sokféle háborúság kiállása után sokkal szabadabbnak érezte magát, és vidámabban tekintett a világba is. Lelke megacélosodott az elszenvedett bántalmak tűrésében, és bárhol megfordult, most már mindenütt félelem nélkül és bátran járt.”

Én mit szoktam tenni, miután kiszabadulok egy veszélyes helyzetből? Jelen van-e életemben az Istennek való hálaadás? És hová megyek, mikor visszakapom a szabadságom? Olyan helyre, olyan valakihez, aki azt nemesíteni tudja, vagy újból felelőtlenül veszélyeztetem annyira féltett szabadságomat? Én felfedeztem már és elhiszem azt, amit Szent Ferenc, tudniillik, hogy a megpróbáltatások tűzében megedződik az ember?

3. Mivel apja, Bernardone Péter zaklatásai közepette, a kegyelem segítségével Ferenc egyre inkább megtanult Istenben bízni, már nem rejtőzött el apja haragja elől. Bátran eléje mert állani, kész volt mindenéről lemondani és „Krisztus nevéért bármily szenvedést örömest elviselni.”

Én mit szoktam tenni, amikor utánam jön az amitől-akitől félek? Próbálok gyorsabb lenni és elfutni előle, vagy szembeszállok vele? Megtapasztaltam már, illetve hiszem, hogy Krisztus nevéért emberfeletti terheket is fel lehet vállalni, mert ilyenkor a Szentháromságos Egy Isten különösen is mellénk áll?

4. A felbőszült apa a püspök elé vezette fiát, ahol az habozás nélkül mindent, még a magán lévő ruháit is visszaadta neki. Bernardone Péter abban reménykedett, hogy az egyházi tekintély melléje áll és kimondja, fia, Ferenc hálátlan és helytelenül viselkedett. De a püspök, a látszat mögé tudott tekinteni és megértve, hogy Ferenc magatartása isteni sugallatra történt, köpenyével betakarta őt, jelezve, hogy az Egyház oltalmába fogadja.

Hol, kinek a részéről ért a legnagyobb megszégyenítés, amikor, azt éreztem teljesen lemeztelenítenek? Nekem vannak-e olyan dolgaim, amiket vissza kell adnom, mivel másképp soha nem leszek teljesen szabad? Én mertem-e már engedni úgy mint Szent Ferenc, illetve felfedeztem-e már, hogy az Egyház püspökei, papjai, szerzetesei oltalmaznak, készek segíteni nekem?

Feladat:

1. Gondolkodjam el azon, hogy ki illetve mi tart fogságban engem. Isten segítségével döntsem el, hogy az istengyermekség szabadságában akarok ezentúl élni és ehhez bizalommal ráhagyatkozom Jézus tanítására. Ugyanakkor azt is keressem, hogy felfedezzem, ki az a hitét bensőségesen megélő ember, akihez elmehetek és kérhetem, segítsen a szabaddá válásban.

2. Szent Ferenc miután a fogságból kiszabadult, első dolga volt hálát adni ezért Istennek. Keressek és nevezzek ki egyet a hét napjai közül – mondjuk a Vasárnapot – amikor ezentúl én is hálát adok az Istennek, mindazért a jóért, amit a hét folyamán velem tett.

3. Megkeresem és visszaadom tulajdonosának, mindazt ami-aki nem az enyém és meggátol abban, hogy életem jó irányt tudjon venni.

4. Szent Ferenc újból megmutatta nekem mennyire kell bíznom az Egyház szolgáiban és hogy náluk biztos menedékre, segítségre lelhetek. A hét folyamán kiválasztok három napot és ezeken imádkozom, hogy a püspökök, papok, szerzetesek és az Istennek szentelt személyek Jézus szeretetének élő képmásai lehessenek.


                                                              „Az apja csak a ruháival maradt...”