03. Ferences levél Március 2011

III. fejezet

Hogyan változott meg lélekben (az ifjú Ferenc), de ugyanakkor életmódban nem, és mit mondott jelképesen az elrejtett kincsről és jegyeséről

6 Ferenc, miután lélekben egészen átalakult, de testben a régi maradt, feladta apuliai útjának tervét, és ezentúl szüntelenül azon igyekezett, hogy akaratát az isteni akarathoz igazítsa. Ezért egy időre visszavonult a világtól és a kereskedéstől, és azon volt, hogy Jézus Krisztust minél bensőségesebben a szívébe zárja. Miként az okos kereskedő, a megtalált drágagyöngyöt elrejtette a csúfolkodók szeme elől, és iparkodott azt mindene feláldozása árán birtokba venni.

Élt akkoriban Assisi városában egy vele egykorú ifjú, akit mindenki másnál jobban kedvelt, és akit a kölcsönös szereteten alapuló barátság címén méltónak talált arra is, hogy legbensőbb titkaiba beavassa. Ezt gyakran magával vitte távol eső és elmélkedésre alkalmas helyekre, elhitetvén vele, hogy ott nagy és értékes kincsnek jutott a nyomára. Az ifjú örömmel hallotta ezt, és kíváncsiságtól sarkallva mindig kész örömest tartott vele.

Volt a város közelében egy barlang. Legtöbbször ide irányozták lépteiket, miközben a kincsről beszélgettek. Isten embere, aki már szent volt - mert szent volt a szándéka -, egy napon szintén ebbe a barlangba vonult, s mialatt társa kint várakozott, ő a lélek újszerű és eddig még nem tapasztalt hevületében imádta az Atyát a rejtekben. Örült neki, hogy senki sem tudja, mi történik ott bent, és a jobb kedvéért bölcsen eltitkolva a jót, szent elhatározásában egyedül Istenhez fordult tanácsért. Buzgón imádkozott, hogy az örök és igaz Isten irányítsa lépteit, és tanítsa meg őt akarata teljesítésére. Közben nagy szorongást állott ki, és mindaddig nem tudott megnyugodni, amíg csak tettekre nem váltotta azt, ami szívében megfogant. Közben a legkülönbözőbb gondolatok hullámoztak lelkében, és egészen felkavarták őt. Belül égett az isteni tűz lángolásától, és a lelkét betöltő szent hevületet hiába próbálta kifelé titkolni. Másrészt nagyon bántotta, hogy súlyosan vétkezett, és haragra ingerelte az isteni fölség szemét. Sem a múlt, sem a jelen bűnei nem szereztek neki többé gyönyörűséget. De még nem bízott egészen magában, hogy a jövő dolgaiban meg tudja magát tartóztatni. Érthető tehát, hogy amikor visszatért barátjához, annyira el volt gyötörve, hogy egészen más embernek látszott, mikor belépett, és másnak, mikor kijött.

7 Egy napon aztán, mikor a legbensőbb hévvel hívta segítségül az Úr irgalmát, megmutatta neki az Úr, mit kell cselekednie. Ettől kezdve olyan szertelen öröm töltötte el, hogy nem tudott fölötte uralkodni, és így egy s más akarata ellenére is eljutott az emberek fülébe.

Bár a szívét betöltő határtalan szeretet lángolása miatt nem tudott hallgatni, mégis volt annyira óvatos, hogy csak talányokban beszélt róla. Miként fentebb említett benső barátja előtt elrejtett kincset emlegetett, azonképpen többi barátja előtt is csak homályos célzások formájában szólott jövőjét illetően. Mindössze annyit mondott, hogy az apuliai út tervét végleg elejtette, s helyette odahaza szándékozik nagy és nemes tetteket véghezvinni. Ebből társai arra következtettek, hogy házasodni készül. Azon melegében meg is kérdezték tőle: „Csak nem akarsz megházasodni, Ferenc?” Mire ő így felelt: „Előkelőbb és szebb menyasszonyt szemeltem ki magamnak, mint amilyet bármelyikőtök is látott valaha; szebb és bölcsebb ő minden asszonynál.”

S valóban, Isten szeplőtelen jegyese, az igazi szerzetesi élet az, akit magához ölelt, az elrejtett kincs pedig, mely után mindenki másnál mohóbban sóvárgott, a mennyek országa. Tudnivaló ugyanis, hogy evangéliumi hivatását szükségképpen azzal kellett hiánytalanul betöltenie, hogy az Evangélium szolgájává szegődött hitben és igazságban.

1Cel 6-7

Átgondolom:

1. Celanoi Tamás, Szent Ferenc első életrajzírója ebben a harmadik fejezetben tovább vezet minket e kedves szent hivatásának útján.

Elmondja nekünk, hogy miután az ifjú Ferenc megérti, hogy nem a lovagi pálya az az ösvény amelyen haladnia kell az igazi tökéletesség felé, „szüntelenül azon igyekezett, hogy akaratát az isteni akarathoz igazítsa. Ezért egy időre visszavonult a világtól és a kereskedéstől, és azon volt, hogy Jézus Krisztust minél bensőségesebben a szívébe zárja.”

Ahhoz, hogy felfedezzem mi segíthet engem az igazi tökéletességre, én is azon kell legyek, hogy szüntelenül az isteni akarathoz igazítsam akaratomat. Erre pedig akkor leszek készséges és fogom legyőzni mindazt, ami bennem ez ellen lázad, ha Szent Ferenchez hasonlóan, naponta törekszem Jézust egyre bensőségesebben szívembe zárni.

Én, amikor döntenem kell valamiben, legyen az bármilyen apró dolog, kihez, mihez igazítom akaratomat? Eddigi életemben volt egy olyan nap, egy olyan ima, Szentmise, szentgyónás, esemény stb. amelyben a szívembe zártam Jézus Krisztust? Van valami, ami meggátolja, hogy ez újból megtörténjen?

2. Szent Ferencnek volt egy igen kedves barátja, akinek úgy beszélt az Istennel való találkozásairól, amelyek egy csendes barlangban történtek, mint egy hatalmas kincsről.

Nekem van-e olyan barátom akinek beszélhetek a „kincsemről”, mindarról ami bennem él? Van ilyen barátom? Vagy nincs ilyen barátom? Miért?

Kedves szentünknek megvoltak a barlangjai, csendes helyei, ahol háborítatlanul találkozhatott Istennel. Nekem van-e „barlangom”, melyek azok a helyek, ahol leginkább el tudok csendesedni és meg tudom hallani Isten szavát?

3. Ebben a harmadik fejezetben azt is megtudtuk, hogy az imában értette meg Szent Ferenc „mit kell cselekednie”. De az az ima nem egy füstölgő öreg tuskóhoz hasonlított, amely nem tud már fellobbanni, hanem a „legbensőbb hévvel hívta segítségül az Úr irgalmát” ezért „belül égett az isteni tűz lángolásától, és a lelkét betöltő szent hevülettől”.

Én akartam-e már komolyan megérteni mit kell cselekednem, mi az„én utam”? Az imában kerestem erre a választ, vagy máshol? Ilyenkor milyenek az én imáim, egy alig füstölgő tuskóhoz hasonlítanak vagy oly hévvel végzem, hogy hatására „olyan szertelen öröm tölt el, hogy nem tudok fölötte uralkodni?”

4. A fiatal Ferenc egyre inkább megértette, hogy életét, amelyet ajándékba kapott Istentől nem prédálhatja el értéktelen dolgokat kergetve, hanem „nagy és nemes tetteket kell véghezvinnie.” Amikor pedig élete egyre inkább azt mutatta, hogy komoly változásokon megy keresztül és ez egyre több barátjának a figyelmét is felkeltette, bátran elmondta nekik: „Előkelőbb és szebb menyasszonyt szemeltem ki magamnak, mint amilyet bármelyikőtök is látott valaha; szebb és bölcsebb ő minden asszonynál.” S Celanoi Tamás szerint ez menyasszony nem más mint: „Isten szeplőtelen jegyese, az igazi szerzetesi élet, akit magához ölelt, az elrejtett kincs pedig, mely után mindenki másnál mohóbban sóvárgott, a mennyek országa.”

Az én életemen látszik már, hogy felhagytam az üres dolgok hajhászásával és elkezdtem nemes tetteket véghezvinni? Én milyen életformát (hivatást) „öleltem magamhoz”, vagy szeretnék magamhoz ragadni a jövőben? És Isten Országa számomra is egy felbecsülhetetlen kincs, amiért kész vagyok minden áldozatot vállalni? Tudatosult már bennem, hogy Isten Országához, akkor kerülök a legközelebb, már itt a földön, ha elkezdem szolgálni a Szent Evangéliumot?

Feladat:

1. Keressem meg az én „barlangomat”, azt a helyet, ahol egészen Istenre tudok figyelni és imában mondjam meg Neki, hogy ezentúl minden nap az Ő akaratához akarom igazítani szavaimat és cselekedeteimet. Az Ő segítségével akarom felfedezni, hogy mit kell tennem, mire tegyem fel az életem. Mert hiszem, hogy Szent Ferenchez hasonlóan rajtam keresztül is nagy és nemes dolgokat akar véghezvinni. És ezt az imát hassa át az Isten iránti szeretet tüze.

2. Nem csak Szent Ferencnek volt jó barátja, hanem nekem is van. A lehető legrövidebb idő alatt keressem fel barátomat (ha lehet személyesen; ha más településen lakik, akkor telefonon, levélben) és saját kezűleg készítsek neki egy apró ajándékot, adjam át neki és köszönjem meg barátságát és, hogy mindmáig kitartott mellettem, minden gyengeségem ellenére. Ezt a beszélgetést még bensőségebbé tehetem, ha felelevenítek barátomnak egy olyan eseményt, amelyben különösen is sokat számított nekem az, hogy ő van nekem.

„Előkelőbb és szebb menyasszonyt szemeltem ki magamnak, mint amilyet bármelyikőtök is látott valaha”