2.Ferences levél Február 2011

II. fejezet: Hogyan látogatta meg az Úr (az ifjú Ferenc) szívét testi betegség és éjjeli látomás formájában

3 Mikor ez a férfiú a fiatalos szenvedély tüzétől lángolva még bűnökben fetrengett, mikor a bűnökre amúgy is könnyen hajló korának megfelelően az ifjúság minden vélt jogát ki akarta élvezni, és az őskígyó mérgétől izgatva sehogyan sem tudott lehiggadni, ím egyszerre jelentkezett nála az isteni bosszúállás vagy talán inkább kegyelem, és menten hozzákezdett rossz útra tért lelkiismeretének helyes ösvényre tereléséhez. Jelentkezése lelki szorongás és testi betegség formájában történt úgy, ahogyan a próféta mondja: "Tövissel elzárom utadat és falat emelek eléje".

Hosszú ideig tartó betegeskedése után - mert az emberi nyakasság másként, mint csapásokkal nem hajlítható meg - egészen más színben kezdte látni a dolgokat, mint annak előtte. Miután kissé erőre kapott, és felüdülés céljából, egyelőre botra támaszkodva, kisebb-nagyobb sétákat kezdett tenni a ház körül, egy napon kimerészkedett a szabadba, és figyelmesen végighordozta tekintetét az eléje táruló tájon. De sem a szántóföldek megkapó szépsége, sem a szőlőskertek bája, sem általában semmi szemet gyönyörködtető látvány nem szerzett neki élvezetet. Ő maga csodálkozott legjobban a hirtelen változáson, és magában balgáknak minősítette azokat, akik a múló szépségekhez ragaszkodnak.

4 Ettől a naptól kezdve kezdte kevésbe venni magát, és bizonyos megvetéssel gondolni mindenre, amit addig csodálattal és szeretettel övezett. De nem teljesen és nem is igazában, mert a hiúság kötelékeit még nem szakította el egészen, aminthogy az elhibázott szolgálat igáját is csak félig rázta le nyakáról. Mert fölötte igen nehéz a megszokott dolgoktól elszakadni, s a lélekben gyökeret vert szokásokat csak kínkeservesen lehet kitépni. A lélek, ha még oly nagy ideje jobb útra tért is, vissza-visszatér kezdeti hibáihoz, és a bűn az idő múlásával szinte természetünkké válik. Így Ferenc is megpróbálta kivonni magát az isteni kéz alól, és hogy viszonyai kedvezőbbre fordultak, egykettőre megfeledkezett az atyai fenyítésről. Ismét arra kezdett gondolni, ami a világé. És mivel nem ismerte Isten tervét, azzal ámította magát, hogy a világi dicsőségért és hiúságért még világraszóló dolgokat fog művelni.

Történt, hogy egy assisi nemes ember nagy költségen felfegyverkezve és hiú dicsőségvágytól felfuvalkodva éppen akkor készült Apuliába indulni, hogy ott nagy vagyont vagy legalább hadi dicsőséget szerezzen magának. Ferenc, mikor erről hallott, amilyen könnyelmű és gyors elhatározású ember volt, azonnal megegyezett vele, hogy ő is vele tart, jóllehet nemesség dolgában messze mögötte maradt, viszont nagylelkűség tekintetében mérhetetlenül fölötte állott; ugyanúgy gazdagság dolgában nem versenyezhetett vele, ám bőkezűségben messze felülmúlta.

5 Egy éjszaka tehát, mikor már teljesen rászánta magát terve keresztülvitelére, és már szinte égett az indulás vágyától, Az, aki megérintette őt az igazság vesszejével, kegyelmének mondhatatlan édességében egy éjszakai látomás formájában meglátogatta őt; éspedig, mivel dicsőségre áhítozott, a dicsőség fényének megcsillogtatásával örvendeztette meg és magasztalta fel. Úgy tűnt ugyanis neki, mintha házuk fegyverekkel - nyergekkel, pajzsokkal, lándzsákkal és más hasonlókkal - lett volna telezsúfolva. E látványra örömében majd kibújt a bőréből, és magában mindegyre azt latolgatta, mit jelent mindez. Mert odahaza nem szokott ilyesmit látni, hanem legfeljebb eladásra szánt posztókötegeket. Mialatt váltig a különös jelenségen jártatta az eszét, azt a választ kapta, hogy mindezek a fegyverek neki és katonáinak vannak szánva.

Mikor tehát másnap felébredt, örömtől túláradó lélekkel kelt fel, s a látomást különös szerencse jelének vélte. Szentül hitte, hogy apuliai útja szerencsésen fog végződni. Még nem tudta ugyanis, mit beszél, és az égből adott megbízatást egyáltalán nem értette. Abból azonban, hogy bár hadi készülődéseivel állott összefüggésben, mégsem okozott neki akkora örömet, mint rendes körülmények közt okoznia kellett volna, gyaníthatta volna, hogy a látomást nem értelmezi helyesen. Hiszen rendes körülmények közt a látomásnak szinte ellenállhatatlan erővel kellett volna ösztönöznie arra, hogy tervét keresztülvigye, és vágyva-vágyott útjának szerencsésen végére jusson.

Egyébként nagyon helyesen tétetik itt mindjárt az elején említés fegyverekről; aminthogy helyes az is, hogy az erős fegyveressel szembeszállni készülő katonának bőven adatik fegyver, hogy második Dávidként a seregek Ura Istenének nevében megszabadítsa Izraelt a régi ellenség szégyenletes igájától. 1Cel 3-5

Átgondolom:

Celanoi Tamás, Szent Ferenc első életrajzírója e második fejezetben igen érdekes és izgalmas dolgokat tárt elénk.

1. Megtudhattuk tőle, hogy Ferenc bűnökben fetrengett, mivel az ifjúság minden vélt jogát ki akarta élvezni.

Én milyen életet élek? Én is azt vélem, hogy jogom van kiélvezni mindent? Mindent szabad és vajon minden jó, amit megengedek magamnak? Kit és mit szoktam kihasználni, hogy azt csinálhassam, amit csak én akarok? Vagy ez velem nem szokott előfordulni?

2. Mivel Ferenc nem látta az ilyen magatartások veszélyét és mivel önmagától nem is tudott volna ezeken változtatni, Isten az, aki megtette az első lépést és segítségére sietett. De milyen megdöbbentő, Celanoi azt mondja, hogy Isten lelki szorongás és testi betegség formájában látogatta meg Ferencet. Ennek hatására az ifjú posztókereskedő egészen más színben kezdte látni a dolgokat, mint annak előtte.

Talán eljött az ideje, hogy én is más szemmel nézzek a lelki szorongásra és a testi betegségre. Szent Ferenc ezen tapasztalata azt mutatja, hogy Isten ott van velünk akkor is, amikor lelkünk vagy testünk megpróbáltatásba ütközik, sőt sokkal közelebb van hozzánk mint gondolnánk.

Velem is megtörtént már, hogy megtapasztaltam lelki vagy testi szenvedéseim közepette, hogy egy adott pillanatban más szemmel kezdtem látni mindent? Én is felfedeztem már, hogy ilyenkor Isten különösen is közel van hozzám?

Feladat:

Ha volt részem ilyen élményben, akkor köszönjem meg Neki. Fogalmazzak meg egy saját szavaimból álló imát. Ha pedig eddig a lelki szorongásomban, testi betegségemben nem is gondoltam Rá, akkor kérjem imámban azt a biztos hitet, hogy Ő mindig minden helyzetben vele van – úgy ahogy Szent Ferenccel volt.

Nézzem meg van-e a környezetemben egy lelkileg vagy testileg szenvedő ember és látogatásommal szerezzek neki örömet. Próbáljam felajánlani, hogy ha akarja, akkor szívesen felolvasom neki a Szentírásból kedvenc soraimat. Ez legyen a neki szánt ajándékom. (De felolvashatom a 22 Zsoltárt is: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy, vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem. Olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.)

3. Ferenc meggyógyulva betegségéből, gyorsan elfelejtette mindazt, amit megtapasztalt betegsége alatt a múló dolgokkal kapcsolatosan. Azon gondolkodott minduntalan, hogy valami nagyot fog véghezvinni – az az álmodozott.

Velem is megtörtént már, hogy mikor elfelejtettem a nehézséget, amin átmentem, könnyelműen lemondtam arról, amit a nehéz helyzetben megígértem, magamnak, szüleimnek, Istennek vagy valaki másnak?

4. Ekkor adatott meg neki az az álom, amelyben sok fegyvert kapott a maga és katonái számára. De ezen látomását még nem tudta helyesen értelmezni. Bár igaz, hogy az erős fegyveressel szembeszállni készülő katonának bőven adatik fegyver, de a fiatal Ferencnek és idővel a hozzá egyre nagyobb számban csatlakozó társainak-katonáinak, Isten nem fém kardokat készült adni, nem olyan fémből készült páncélt, amiben nehézkesen lehet csak mozogni. Szent Ferenc és a minden egyes korban melléje szegődő társainak, Isten Szavának kétélű kardját (az Ószövetséget és az Újszövetséget) kell tudniuk tökéletesen forgatni és életbe ültetni, mindezt úgy, hogy közben páncélként magukra öltik egyetlen Mesterük, Jézus Krisztus magatartását.

Én min szoktam álmodozni? Ezen álmaim vajon megegyeznek Isten velem való csodálatos tervével?

Feladat:

Kérdezzem meg imáimban, mi a terve velem a mai napon, hogyan szeretné, hogy megéljem a Tőle ajándékba kapott életet.

Minden egyes nap törekedjek Isten segítségével megtenni azt, ami kötelességem ott ahol élek és ezekben a megszokott tevékenységeimben Isten Szava megvilágítja az Ő velem kapcsolatos csodálatos tervét.

Mint Szent Ferenc 21. századi társa-katonája, minden egyes nap vegyem a kezembe a Szentírást (Bibliát) mondjak el egy Miatyánkot majd saját szavaimmal kérjem, hogy az a rész, amit elolvasok segítsen abban, hogy úgy cselekedjek és beszéljek, ahogy egyetlen mesterünk, Jézus Krisztus.

A betegeskedő fiatal Ferenc